Portugália – Douro völgy, a portói hazája. Bor, mámor és világörökség.

Két családos roadtrip szervezési praktikák

Portugália: Douro völgy, Porto, Lisszabon, Algarve
2016. Aug. 12 – Szept. 3.

A Nagy Nyári Nyaralásra szinte mindig egy másik kétgyerekes családdal együtt megyünk, ami egyrészt még komolyabb szervezési feladattá bonyolítja a kalandot, másrészt meg jó dolog megosztani az élményeket. Még annak ellenére is, hogy számos kérdésben kell kompromisszumot kötni, hiszen 8 ember nem mindig szeretné ugyanazt csinálni. Az idei úticél ötletelésekor Grúzia és Portugália merült fel, végül Portugália győzött, mivel a jó beach prioritásos szempont volt.

Ez volt a menetrendünk:
Aug 12: Budapest – Madrid repülő, autóbérlés
Aug 13 -17: Douro völgy
Aug 17- 21: Porto
Aug 21- 27: Lisszabon és környéke
Aug 27 – szept. 3: Algarve tengerpart (Albufeira)
Szept. 3: Albufeira – Madrid – Budapest

PRAKTIKUMOK

Repjegy

Az utazással együtt 23 napos roadtripet 4 felnőttre és 4 gyerekre szerveztem. Az utolsó tengerparti hétre 11 főre nőtt a csapat, egy friss bébis család csatlakozott hozzánk még 3 fővel. Igazi hangos, sokporontyos sokadalom voltunk. Nem megszokott, hogy ennyi ember utazik együtt magán szervezésben, és nagyon nem mindegy mennyibe kerül pl 8 db repülőjegy. Autóbérlést mindenképp terveztünk, így az odajutás költségén azzal faragtunk, hogy Lisszabon helyett az olcsóbb Madridba repültünk be, ott béreltünk autót, és bevállaltunk az elején egyben 450, a végén 750 km-nyi vezetést.

A másik családnál a szabadság ideje is nagyon kötött volt, így a repjegyet már márciusban megvettük. Ekkor egy Wizzair Budapest-Lisszabon oda-vissza jegy augusztusra 100ezer Ft körül volt, Madridba nagyobb a verseny, nagyobb a reptér, oda már 50ezerért megszámították. Lehet, hogy később tudtunk volna ennél olcsóbban repjegyet venni. Vagy csak drágábban, ezt inkább nem rizikóztuk meg. (Azóta már Portóba is van Wizzair járat.)

Autóbérlési kisokos nemcsak Portugáliához

Sokan nem ismerik ki magukat az autóbérlés útvesztőiben. Sokévnyi tapasztalat alapján megosztok erről egy sorvezetetőt. Bérautót legolcsóbb előre foglalni az interneten, indulás előtt 3 héttel intéztem. Előbb nem érdemes, mert nagy költségtétel, és a repjegyhez és szálláshoz hasonlóan foglaláskor azonnal ki kell fizetni. Igaz, hogy általában lemondható, de ki szeret fél évre előre kifizetni valamit? Olyan nagy városokban mint Madrid, 2-3 héttel indulás előtt is lehet jó áron kocsit találni, a repjegyről ez nem mondható el. A klasszikus kocsibérlés mellett egyre több helyen érdemes car sharing, azaz autó-megosztó szolgáltatásokat is megfontolni. Még nagyon új szolgáltatástípus, de úgy tűnik ez lesz a jövő. Itthon is van már hasonló (A Beerides.com nevű céget szoktam bérbeadóként használni, mikor utazom náluk parkol a kocsim ingyen, ha bérbeadják közben keresek vele egy kis pénzt.), és jópár car sharing startup működik Madridban is, ezeket érdemes csekkolni: Drivy, Socialcar, Amovens.

A Drivy-nak van a legegyszerűbb felülete. Bérlőként nem kell külön regisztrálni, a feltöltött kocsik adatlapjai alapján magánember tulajoktól kérhetünk ajánlatot a kocsijuk bérlésére. A klasszikus rent a car cégekhez képest átlag 30-40 %-kal olcsóbban lehet így kocsit találni, de hátrány, hogy általában nem a kocsibérbeadó cégektől megszokott 1-2 éves új autókat adnak így bérbe gazdáik. Biztosítás, csereautó állítólag ugyanúgy van, értékelések alapján válogathatunk. Végül mégsem carsharing-gel béreltünk kocsit. Még viszonylag kevés nekünk megfelelő méretű autót regisztráltak, azt az egyet, ami jó lett volna elvitték, és közben egy nagyon jóárasított ajánlatot dobott a rentalcars.com.

Közvetítő cégek oldalain foglalni (pl. Autoeurope vagy Rentalcars ) sokkal olcsóbb mint közvetlenül a bérbeadó cégeknél, még ha kicsit trükkösen tálalják is a bérlési csomagokat. Érkezéskor a reptéren nem ajánlott autót bérelni, úgy a legdrágább! (Egyszer kocsi átvételkor láttam, hogy egy beeső ügyfél közvetlenül a bérlőcégnél kb a dupla áron bérelt ugyanolyan kategóriájú kocsit mint mi a közvetítő cégen keresztül.) Mindig érdemes elolvasni az apró betűt, a feltételeket, hogy pontosan mit tartalmaz a csomag. A kocsi méretén kívül arra kell figyelni, hogy alap, tehát kötelező felelősség biztosítás legyen (CDW – Collision Damage Waiver), km korlátozás viszont ne legyen a csomagban, főleg ha nagy távokat tervezünk megtenni. Elég idegesítő azt számolgatni, hogy még éppen beleférünk-e a napi 150 km-be, ha többet megyünk azt meg extra díjjal beszedik. A tele tankos felvétel és leadás is fontos, és a kocsi átvételének és leadásának helye sem mindegy.

Önrész (excess) természetesen van. A közvetetítő website-on egyéb, a fizetés előtt erősen tukmált önrész eltörlő (CDW wih zero excess) vagy más extra biztosítást nem érdemes kötni, mert az valójában nem biztosítás, csak egy szerződés a közvetítő cég és köztünk, hogy ha baleset/lopás történik, akkor ők majd egyszer valamikor a távoli jövőben kifizetik nekünk az önrészt is. Miután mindent lerendeztünk a bérbeadó céggel, és kifizettük nekik az önrészt.  Felesleges. Ha extra, önrész alól is menetesítő biztosítást akarunk azt már kössük közvetlenül a bérbeadó céggel a kocsi átvételekor. Mi soha nem kötünk önrészt is eltörlő biztosítást mert az jelen esetben még kb 300 euro lett volna a bérlés költségén felül (normál méretű kombi kategória, Seat Leon SW, 780 Euro/23 nap), ráadásul a legtöbb ilyen biztosítás trükkösen a leggyakrabban előforduló gumi- üvegfelverődés kárra nem vonatkozik. Akkor meg minek? Természetesen akinek attól nyugodt a lelkiismerete, hogy ilyet köt, szíve és pénztárcája joga.

Fontos, hogy a vezető nevére szóló hitelkártyával lehet csak kifizetni, és valamiért csak hitelkártyát fogadnak el, debit/betéti kártyát nem. Ha több vezető is van, átvételkor jelezni kell, és vezetőnként kell díjat fizetni.  Átvételkor cégtől függően legtöbbször zárolnak 450-1500 Euro közti kauciót, amit a végén rendben visszaadott kocsi esetén visszakapunk. Mikor a kocsit átvesszük a legjobb alaposan körbefotózni és levideózni a karosszériát. Nem jellemző, hogy korábbi sérülést ránk akarnak verni, de így biztosan nem is tudnak.

Ha több országba akarunk átmenni azt is nézzük meg, hogy a kocsi átmehet-e határokon. Európán belül általában gond nélkül mehetünk. Érdemes tisztába kerülni az autópálya díjakkal, esetleges elektromos útdíjakkal, matricákkal. Na, ez Portugáliában kvázi lehetetlen. Egy teljesen skizofrén útdíj rendszer van, az elektromos útdíjas mellett fizetőkapus autópályák is vannak, többféle fizetőrendszer, agyrém az egész, pár hetes turistáskodás alatt kiismerhetetlen. Az e-útdíjas utakon gigantikus kamerák nézik kitaláltuk-e hogyan kell előre fizetni. Szémos történet kering róla mikor külföldiek próbálnak Portugáliában szabálykövetően útdíjat fizetni, de nem megy. Mi is már javában csapattunk a Douro körüli autópályán mikor észrevettük, hogy a hatalmas kamerák valószínűleg nem dísznek vannak. Külön kafkai történetet lehetne írni az útdíjfizetési próbálkozásainkról, aminek a Europcar ügyintéző részéről is az lett a vége, hogy szerinte vegyünk a postahivatalokban 10-től 40 Euroig terjedő összeggel feltöltött ún Tollcardot, amihez a rendszámot regisztrálva majd levonják az útdíjat utólag is. Ahol meg fizetőkapu van ott nehogy véletlenül az elektromos kapun menjünk át hanem fizessünkaz automatánál, a többivel meg úgysem foglalkozik senki külföldi rendszámos autók esetén. Hm. Portugál – magyar, két jóbarát? Portugáliában kibérelt autókkal egyszerűbb a helyzet, mert ott a kocsiba van építve egy útdíjmérő eszköz, így a végén kifizethetjük amit eldorbézoltunk. Ha valaki portugál útdíj szakértővé szeretné képezni magát itt van a témában egy részletes blogbejegyzés.

Szállásmix 8-11 főre

A sok gyerek miatt, na és hogy tényleg nyaralás is, és ne állandó cuccolás jellege legyen az utunknak, három helyen, Porto, Lisszabon környékén és Algarve tengerpartján kerestem 1-1 hétre szállást, de végül a fantasztikusan szép Douro völgynek előre olvasva 4 rezidencia lett belőle. 8 főre legalább 3 hálószobás önellátó apartmanok, házak jöhettek szóba. Ezeket is indulás előtt 3-4 héttel intéztem, a szokásos Airbnb, Booking.com és a Homeexchange.com (magyarul Csereotthon) kombinációival. A szállásaink között volt olcsóbb is, drágább is, 4 fős családonként napi 37 Eurotól 100 Euroig. Az átlag szállásköltségünk napi 59 Euro volt családonként. Ez Nyugat-Európában 4 főre nem rossz.

A lakáscserés utazás egyre terjed, nem véletlenül. Legismertebb képviselője a Homeexchange.com valamint a LoveHomeSwap. Lényege, hogy a saját lakásunkat/nyaralónkat a vágyott úticélon elcserélhetjük az utazás idejére ottani emberekkel. A csere lehet szimultán vagy időben eltolt, a két fél megállapodásától függ. Review-k, adatlapok alapján kereshetünk és felvehetjük a kapcsolatot potenciális cserepartnerekkel. Minél több lehetséges partnernek írunk annál nagyobb az esély, hogy összejön a csere. A portugál nyaraláshoz a lakáscsere már csak last minute jöhetett szóba, de szerencsém volt: Lisszabonban, és Algarvén is közvetve a Csereotthon révén jutottunk végül nem teljesen csere, de mindenképp nagyon jóárasított szuper szállásokhoz. Ha van elcserélhető lakásunk, érdemes az utazásokhoz ezt is megfontolni. Sokkal kényelmesebb a szűk panzió vagy a drága szállodai szoba helyett más pihe-puha fészkéből útrakelni a körutakra. Ha valaki idegenkedik tőle, hogy más is alszik az ágyacskájában, eszik a tányérkájából és nem ugyanoda teszi vissza a poharat annak ez nem való. De megsúgom, hogy azok az emberek, akik a saját jó lakásaikat elcserélik nem nyúlnak le semmit, sőt legtöbbször apró köszönő ajándékkal és tökéletes állapotban hagyják ott a lakást. Részletesebben az adott helyeken írok mindről.

Douro völgy, a portói hazája

Aug. 13 – 17.

Braganza – középkori fesztivál

Első táborhelyünk a világhírű portói borok termőhelye, az immár Világörökség Douro völgy kellős közepére esett. Az Oliveira – Madrid 450 km távot Braganza középkori várát útbaejtve tettük meg. A spanyol határ melletti városka már kellően messze van mindentől ahhoz, hogy turista ne tévedjen errefelé, így csak helyiek között élvezhettünk egy igazi középkori fesztivált. 40 fokban végigsétáltunk az impozáns várfalon, és a sodronyos lovagruhában, pallosokkal és más középkori szerelésekben pompázó jelmezesek között fogyaszthattunk el néhány stílusosan a tényérról lelógó, de nem túl emlékezetes ízű cupákot. Közben a helyi tánccsoport szintén kosztümös, élő középkori zenével kísért előadását néztük. Nyáron Portugáliában is minden tele van fesztivállal, garantált, hogy beleszaladunk pár utcai forgatagba. Bíztató előzetest kaptunk a híres Pastel de Nata sütikből is.

Welcome drink: 1960-as évjáratú házi portói

Antrénk a híres Douro völgybe tökéletesre sikerült. Míg a szállásadóra vártunk a szomszéd behívott egy kis csevelyre, na meg naplementés portói kóstolóra. Ezt pont úgy kell elképzelni mint mifelénk egy kis családi pincészetet. 🙂 Véletlenül épp volt az 1960-as évjáratból is, és nem sajnálták. Nagy pofátlanságnak éreztük volna ha nem veszünk, de eltartott egy darabig míg megértették, hogy vinnénk két üveggel. A világ pénzébe, 20 euróba került a két üveg nem annyira muzeális portói, amiért végül +1 ajándék volt, hármat csomagoltak be.

Douro völgybeli szalonspicceink helyszínébe a hirdetés képei alapján rögtön beleszerettem. A 8 főre tökéletes 3 hálószobás ház fotói és a valóság egyezik. Négy fős családonként napi 90 euroért egy lelke van típusú öreg kőházban volt szerencsénk lakni, nagyvonalú terekkel, erőd vastagságú falakkal, sok kis emléktárggyal, relikviával. Látszik, hogy a tulajdonosa is használja, és szereti a helyet is meg a vendégeket is. Fantasztikus kilátásunk volt a völgy dombjaira, amit akár egy kiwi lugasból is szemlélhettünk. Házhoz jött reggel a pék, meghallgattuk a vasárnapi szentmisét is (komoly dolog az itt kérem!), gyerek-madárcsicsergés, harangszó, esténként egy kis portói, mi kell még? Igazán csak egy medence hiányzott volna a tökéletességhez, de akkor valószínűleg megfizethetetlen lenne, és a gyerekeket nem lehetett volna kirobbantani a házból.

Hajmeresztő hajtűkanyarok forró szélben a vertikális szőlészet földjén

A Douro völgybe elsősorban a portói borok, és újabban a tájkép Világörökség státusza miatt tódul a nép, így nem a családi, gyerekes nyaralások álom célpontja. A tódul helyett talán inkább a csorog a jó szó. A későbbi élményekhez képest itt a Mária Mennybemenetele fiesztán kívül sehol nem volt tömeg, és meglepő módon több gyerekekkel is jó programlehetőség is van. Sajnos nem tartozik ezek közé a fürdőzés. A régióra a birtokokon kialakított drága butik hotelek a jellemzőek, ahol a medencét csak a vendégek használhatják. A Douro mentén nincs kialakított fürdőhely, csak a völgy központjában, Peso de Réguában van egy strand. Mit lehet mégis csinálni a gyerekhaddal? Egy gőzös nosztalgiavonaton zötyöghetünk a ringó Douro folyó mentén a gyönyörű szőlőhegyek között, és régi boroshordó szállító hajókon, a rabelókon folyó perspektívából is megcsodálhatjuk a folyó díszleteket. Mi a napközbeni 40 fokban inkább az utóbbit választottuk, de végül nem maradt ki a fürdőzés sem: más kitikkadt turistákkal együtt csaptunk egy Douro folyós vadstrandolást Pinhao kikötőjében.

Quinta, azaz birtoktúrán a portói nyomában

Bornemisszáknak is kivételes látvány a vidék. Végigautóztunk a klasszikus folyó melletti N222 és N322-es utakon, és vadásztuk a teraszos hegyi szőlőbirtokok között kanyargó utak kilátópontjait, a miraduoro-kat. Vezetni tudni kell, mert a szintén vertikálisan kiterjedt falvakban sokszor két házfal között centizve vezet az út. A portói a világ legrégebben, 1756 óta geográfiailag behatárolt és eredetvédett bora. Az Alto Douro, a Douro folyó által kettészelt völgy meredek hegyi, fôként palakövön megkapaszkodó, évszázadok óta formált, épített teraszos szőlőkultúrája és tájképe 2001 óta UNESCO Világörökség. A geográfiai adottságok miatt itt a részeg vezetés az öngyilkossággal egyenlő, így a bőven adódó quinta/borászat csábítás ellenére nem vittük túlzásba a kóstolgatást, inkább a valóban lenyűgöző látványt nyújtó táj befogadására koncentráltunk. Egyetlen quinta, azaz birtok túrára azért beneveztünk, a kiválasztottat egy helyi bloggertől mazsoláztam ki.

A Quinta das Carvalhas az egyik legrégebbi családi, és még portugál tulajdonban levő borászat, birtokuk a borvidék legcukibb kis települése, Pinhao felett van. A leglegleg miraduoróra is a nyitott tetejű mikrobuszos panoráma túrájukon jutottunk fel, miközben alaposan elmagyarázták a vertikális szőlészet kihívásait. A szűk, meredek, teraszos szőlősorok között jórészt ma is kézzel dolgoznak, csak az újabb telepítéseknél tudnak kis nano teherautókat alkalmazni. A földcsuszamlások, téli esőzések miatt az évszázadok alatt kialakított épített tájkép folyamatos, sziszifuszi újraépítést követel meg. A hőmérséklet télen 4 fokig süllyed, nyáron pedig akár 50 Celsius is lehet. A helyiek mondása szerint a Douro völgyben 9 hónap tél van (októbertől júniusig) és 3 hónap pokol (júliustól szeptemberig). Napközben még a folyó felett is csak a forró szél fújt, de ahogy a nap elbújt rögtön elkeltek a pulóverek.

Nem véletlenül van angol neve egy csomó quintának (Taylor, Croft, Graham): a történet szerint a franciákkal háborúban álló angolok a 17. századtól Portugáliából vették bor készleteiket, s hogy a nedű a szállítást is kibírja, megtolták egy kis brandyvel. A portói alapjául szolgáló szőlő is rendkívül sokféle lehet, vagy 200 helyi, őshonos fajtát tartanak nyilván. Mikor megkérdezték honnan jöttünk minden bortudor teljesen képben volt, és ujjongva kiáltott fel, hogy Tokaj! Olyannyira, hogy a Quinta Das Carvalhas képviselője azt is megjegyezte: “Óóó…. Tudom, hogy Magyarországnak is van kései szüretelésű bora, a Tokaji, és jobb mint a miénk…” és megmutatta a versenytársat is.

A régióról élvezetes áttekintést nyújt kiváló archív fotókkal, színes-szagos tárlattal, és egy rövid filmmel, a végén az elmaradhatatlan gyűszűnyi portói kóstolóval a Peso de Réguában található Museu do Douro is. A múzeumot érdemes a folyton zárva talált turista információ helyett is felkeresni, kiváló ingyenes térképet kaptunk.

Gigantikus ciprus alagút

A Douro völgyből több jó kis kirándulást is tettünk. Második kísérletre sikerült megnéznünk egy csodaklassz barokk palotácskát, a Mateust. Pontosabban inkább a kertjét, mivel csak 10 fő mehet a vezetett túrára, ami több órára előre betelik nyáron, így mi nyolcan esélytelenek voltunk. A palota nagyon szép kívülről is, de a csapatnak leginkább a gyönyörű kertfantázia tetszett. A pöpecül karbantartott sövény, szobor és virágerdő éke egy gigantikus ciprus alagút. A hűs, sötét óriáslombok hozták a rengeteg, sűrű erdő érzést, Gulliverként felfele tekintgetve sétáltunk át a növénybarlangon.

Bámultuk a csempét is

Na de milyet?! Portugáliában szinte minden építmény kap egy adag azulejo, azaz csempe dekort. A Pokemonok mellett lehet rájuk vadászni. 😉 A közeli Lamegoba is az Igreja de Nossa Senhora dos Remédios templom, pontosabban inkább az azulejoval cirkalmazott lépcsősora miatt látogattunk el. A sok portugál képeslapon díszelgő 668 fokból álló, egyébként kényelmesen megmászható cikkcakkozó lépcsősort a forduló teraszokon elhelyezett azulejo, azaz a tipikus kék-fehér csempeképekkel díszítették. Nemcsak mi időzítettük naplementére a lépcsőzést. Az esti kocogók a hívők helyett is hemzsegtek a lépcsősoron.

Azulejo-ból a legszebbeket egész Portugáliában Pinhao vasútállomásán láttam. Míg a vonatra várunk gyönyörűen felújított csempéken lehet a Douro völgy kemény, munkás életét tanulmányozni.

Természetes medencézés egy vízesés felett

Egész napos túra volt az Alvão Natural Park Ermelo vízesése. Nem elsősorban a vízesés miatt mentünk, inkább a felette elhelyezkedő több szintes, természetes medencék voltak a tikkadt gyerekhadaknak is annyira vonzóak, hogy képesek voltak érte egy kopár terepen jó adagot kánikulában gyalogolni. A hűs, kristálytiszta patakban a jutalom csobbanás és a meleg köveken gyíkmódra napozás megérte a fáradozást még társaságunk legvárosibb vagánylánya szerint is. Aki utánunk megy vigyen piknik kosarat is, büfé nincs!

Kultúrsokkból emlékezetes volt Mária mennybemenetelének napja (aug 15.). Ez Portugáliában több napos karneválra okot adó nemzeti ünnep. A katolikusságot a nálunk megszokott lanyha képmutatásnál jobban, és sokkal látványosabban a szívükre veszik. Napok óta jöttek szembe hatalmas dobolással cserkész és más egyenpólós szabadcsapatok. A végkifejlet, a mennybemenetel napján Peso de Régua apraja-nagyja, sokezer ember tömörült kis székekkel a Douro folyó melletti hosszú sétányon. Itt a nagyérdemű több órán át további fülsüketítő dobolás közepette tekintette meg a korhű ruhákban Jézus életéből jeleneteket felvonultató mini életkép színészek menetelését és az általuk cipelt cicomás szent szobrok cipelését. Mindehhez a folyópartot vastag sávban szegélyező kínai cipő és napszemcsó vásárlási lehetőség is járt, na meg irgalmatlan petárdázás, churrito hegyek és vidámpark, hogy a sok Ronaldo frizurás kiscsákónak és a kisasszonyoknak is legyen valami öröm.

Nagy habzsi-dőzsi várakozásokkal indultunk útnak, de a Douro völgy nem mutatott egetrengetőt. Maradandó emlék nélkül ettünk két tipikus (kockás terítő helyett) csempés helyi családi vendéglőben is Peso de Réguában, csak  a szokásos cupákok, gumis tintahalak és bacalhau jött szembe. Megpróbáltunk bejelentkezni az egyik híresebb pincészet, a Quinta Nova éttermébe, de nem volt megfelelő időpont. Aki nem nyári kánikulában megy annak érdemes ide látogatnia, mert az egyetlen birtok a környéken, ahol szabadon bejárható, kijelölt séta útvonalakon szívhatjuk magunkba a Douro látványát.

A legfinomabbat Peso de Réguában az átlagnál magasabb árfekvésű Castas e Pratos étteremben ettük. A vasútállomás mellett egy régi, hosszúkás vasúti raktárépületből kialakított étterem kúlságán sokat dobott a kabriósított vagonokból álló vágány-terasz, és a több mint 700 bort felvonultató borkínálat.

Portugáliában több van a déli beacheknél, a Douro völgy nem okozott csalódást! Portóból napi túrákra is lehet jönni, nem érdemes kihagyni!

• azulejo
• Douro völgy
• Mateus
• portói bor
• Portugália
• Quinta
• Világörökség