Viñales-völgy

By MiraDonna
Ez a bejegyzés egy sorozat része, aminek a címe: Cuba Libre
Show More Posts

Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések és az útközbeni gyorsjelentések.

2019. február 22-24.

Ahol a pohár mindig félig tele van

Kuba egyik legvonzóbb, UNESCO Világörökséggé is választott térségét én csak az egyszerű boldogság völgyének hívtam, Viñalesben ugyanis csak úgy áradt a jókedv és a bulival fűszerezett béke mindenhonnan. A szigeten általánosan ( vagy legalábbis azokon a helyeken, ahova egy turista eljut ) inkább a koncentráljunk arra ami van, ahelyett, ami nincs életérzés tapasztalható, de itt egyetlen unott, flegma arcot sem láttam. Az is biztos, hogy itt aztán végképp nem a stressz viszi a sírba az embereket, hacsak nem a rum, meg a dohány. Mindenkinek van munkája a dohányföldeken vagy vendéget fogad, túrát vezet, esetlg mindegyiket, mindenkinek van hintaszéke, mert az kötelező Kubában, és van is ideje ringatózni benne.  Időből nekem sajnos nem volt sok, összesen másfél napom volt Viñalesre, ha tehetitek legalább 3 éjt maradjatok.

Kubába szerintem a tengerpartokon kívül nem elsősorban a természeti látnivalókért érdemes menni, de Viñalesre valóban áll az elcsépelt festői szépségű jelző. A szivar és a rum, na meg a banán és kávé kánaán különleges természeti képződmények, a mogote sziklák között terül el bőven dekorálva lengedező pálmafákkal. A látvány attól is különleges mert a vörös földes síkságból elszórtan kiemelkedő elefánthátnak vagy boglyának is becézett 3-400 méter magas sziklákat teljesen beborítja a burjánzó, rikítózöld karibi növényzet. A legtöbben lovagolnak a kiterjedt völgyben és különleges élmény lehet a mogoték között gyalogtúrázni is. Leginkább ezt sajnáltam, hogy egy ilyen programra nem volt időm. Jelölt túrautak nincsenek, ezért érdemes inkább vezetővel menni. Viñales kedvelt sziklamászó célpont, és barlangokat is találunk itt.  ( Habár barlang műfajban nekem a vietnámi Paradise Cave óta nincs több kérdésem. )

Otthonról ugyan megvettem előre a Havanna – Viñales Viazul buszjegyet (12 USD), de végül nem használtam fel mert a Havannában viszonylag kieső Viazul állomásra 10 CUC lett volna a taxi, viszont a havannai szállásadóm 20 CUC-ért intézett háztól házig menő taxi colectívót. 8 dollárt megért ennyi kényelem, és korábbi indulás.

Viñalesbe nem amerikai oldtimer hanem egy szovjet tákolmány szedett össze rajtam kívül még egy olaszt meg két fogkrém reklám mosolyú amerikai sihedert. A sofőr ajtajában ott figyelt egy műanyag pohárban némi szivar és dollár, mintegy finom utalásféleképpen a kubai álomra. A sofőr szépen megkért, ne áruljam el a srácoknak, hogy őket 30-ért viszi, igaz, erre sok lehetőség a hangos kocsizörej miatt amúgy sem volt. Az autópálya olyan huppanós betonszelvényes mint anno nálunk az M7-es volt, mellette karcsú pálmaligetek, és a Szovjetúnió szétesése utáni támogatás nélkül időkben félkészen maradt hidak, sehova nem vezető fel-lejáratok. Arra jók, hogy a fuvarért sorban álló! stoppos tömeg egy kis árnyékot kapjon. A tankolást is okosban, egy faluba letérve egy pajtában oldottuk meg “no photo” felütéssel.

Szállás wifivel!

Szállást még otthonról foglaltam, a szintén superhost Casa California (7500 HUF reggelivel ) jó választás volt. Különösen azért mert ugyan nem távol, de a falu szélére esett (zseblámpa kötelező kubai úthoz!) így nem kellett a főutcán az éjjel-nappali nyüzsgést hallgatnom, ami hétvégén egyenesen éjszakai lokállá alakult. A reggeli mellett ingyen wifi is járt a szobához, amit Orquídea, a gazdasszony saját mobiljáról osztott meg velem. Nem illett órákig használni de fénysebességű volt az utcai állami Etecsa wifi hotspothoz képest. A wifi továbbra sem általános, de az várható, hogy egyre több helyen lehet majd a házigazda wifijét ingyen vagy térítésért használni. Szóval Kuba elesett. Vagy inkább kinyílt? Attól függ honnan nézzük. Digitális detoxra már ne ide gyertek, de a digitális nomádok még messze kerüljék Kubát!

Maga Viñales falu is sugározza a gyönyörű természeti környezet békebeliségét. A Kubában a nincset ügyesen eltakaró színesre pingált, apró, földszintes, verandás, az elmaradhatatlan hintaszékes házak, vagy inkább kulipintyók sorakoznak a főutcán. Szinte az egész falu egy nagy casa particular. Itt még a sok turista miatt egy elfogadható kínálatú élelmiszer bolt is van, bár azzal itt szembesültem először, hogy saját táskát nem lehet semmilyen boltba bevinni, még oda sem ahova kvázi mi több árut vinnénk be a táskánkban mint ami kifelé lehetséges. A legtöbb boltnál egy őrizetlen fakkban kell hagyni a szütyőt, jobb esetben van külön táskatár hozzávaló táskatáros nénivel. Mondom, mindenkinek teremtenek valami munkalehetőséget. Viñales volt az egyetlen hely ahol az épp hiánycikk Etecsa 5 órás ( 5 CUC ) wi-fi kártyát is tudtam venni, ráadásul sorbanállás nélkül.

Busz puszival

Az érkezés délutánján tettem egy kört a Viñales-völgyben cirkáló hop-on hop-off kisbusszal (10 CUC a napijegy ), ami a legnépszerűbb látnivalók, kilátók, túra célpontok között cirkál. A  buszsofőr természetesen valami latin zenével festette alá a panorámát, és ő lehetett a helyi pletyka központ is mert végig vigyorgott meg integetett, sőt, puszikat dobált helyi nőismerőseinek, na meg minden havert fel is vett egy ingyen fuvarra. Olyannyira élveztem a joyride-ot, hogy a kötelező látnivaló Mural de Prehistoria sziklafalra festett óriás graffitijét csak a buszablakból néztem meg, nekem ugyanis nem tűnt annyira átütő művészi értéknek, hogy elhagyjam érte ezt a kis mozgó derű központot.

Zene kilátással

Az egyetlen hely ahol leszálltam a körjáratról a Mirador de Los Jazmines, Viñales legfotogénebb, és különösebb túrateljesítmény nélkül is bezsákolható kilátója volt. A híres panoráma zarándokhelynél egy koktélbár ( naná, mi más? ) és a videón látható performansz fogadott. Havanna után már meg sem lepődtem. Na jó, azért leesett az állam. Próbálnak a semmiből is megélni, és mivel itt láthatóan mindenkiben benne van a rumbatök, ebből tudnak pénzt csinálni. Érdekes módon még a turistáknak szánt előadásokban sem éreztem soha az erőltetett, csak a pénzért hakni jelleget. Az itteni koktél árát inkább én is a kalapjukba dobtam, amúgy is lehetetlen minden egyes kubai alkalmi bárban inni, nem vagyok én Hemingway!

A világ legszebb panorámájú hotele címre eséllyel pályázhatna a kiltó szélére medencével odapottyantott Los Jazmines szálloda. Páratlan a panorámája a mogote sziklákkal, pálmafákkal, dohányföldekkel, poroszkáló lovasokkal teli völgyre. A jobb napokat is látott hotel a minőségéhez képest nem olcsó, itt tényleg a panorámát kell megfizetni. Szerencsére 3 CUC ellenében külsősök is használhatják a medencéjét, s mivel ezt a programot előre kinéztem volt nálam fürdőruha is. Jó kis délután volt a forróságban a medencéből nézni ezt a szemgyönyörködtető tájképet.

Lólépésben előre

Másnap a Viñalesben fő programnak számító lovas túra (25 CUC) is megvolt, a szállásadóm intézte. A völgy legszebb részének egyöntetűen a Valle del Silencio-t, a Csend Völgyét tartotta minden helyi, ide vettük mi is az irányt. Bátran mehet az is, aki nem lovagol, inkább csak poroszkálásról van szó. Minden casa tulajdonos leszervez minden túrát, itt felesleges is konkrét szolgáltatót ajánlani. Többmillió légy nem tévedhet, egy ló szuper jármű a csodás mogote sziklák és közöttük a dohányföldek, kávé, nádcukor-, és banán ültetvények bejárására. Che Guevara, Kuba világszerte ismert forradalmár szépfiúja merchandise termékként és reklámfelületként itt is kísért. Kajára sok szót vesztegetni nem érdemes, de koktél, rum és szivar, na az volt csúcsminőségben dögivel a megfelelő mennyiségű konvertibilis pesóért.

A szivar nyilvánvalóan Churchillnek jobban áll, én biztos nem leszek ennek az egyébként meglehetősen költséges szenvedélynek a rabja, de annnyira kedvesen kínált señor Vittorio, hogy itt azért csak kipróbáltam a pöfékelést ebben az illusztris társaságban. Mivel itt a tiszta forrásnál pult alól ( ahogy a cocializmusban megy ez ) jutányosan megszámítják, azért bespájzoltam egy szett Cohibát (12 db 40 CUC). Kezdőknek a szivar végét mézbe mártva ajánlják! Ebben a szivarban aztán tényleg semmi vegyszer és mesterséges dolog nincs, csak tiszta dohány. A társaság néhány facér lány tagja szívesen maradt volna még, ugyanis a dohány szárításán túl a sodrást is szemléltette egy 10 nyelven beszélő (tényleg, megmutatta! 🙂  latin szívtipró pasi. Viñalesben bátran vehetünk szivart, de érdemes óvakodni pl a Havanna utcáin nepperek által terjesztett daraboktól, óriási minőségi különbségek vannak szivar és szivar között. Kuba kevés exportképes árucikke, a dohány az 1958-as forradalom győzelme után államosított monopólium, a dohánytermesztőknek a termésük 90 %-át kell leadniuk, de Vittorio bácsi azt mondta ez így ok. Persze, mi mást is mondhatna. Hm.

Jardín Botánico

Késő délután még tettem egy sétát Viñales botanikus kertjébe. Egy család kezdte el a növények gyűjtését, ma is gyarapítják a parkot, ahol önkéntes összegű adományért cserébe vezetést is tartanak. Egy nagyon hangulatos casat is üzemeltetnek a kertben. Érthető módon szezonban mindig tele van, ide foglaljatok előre! ( Casa Jardín Botánico )

A hőség alábbhagyása után este még egy futás fért bele a Los Jazmines kilátóig. Mire visszaértem megint szolgált egy kis meglepetéssel a falu, a fő utca ugyanis utcabál helyszínné alakult. Mint Orquídeától megtudtam, ez minden szombaton így van, az éttermek elfoglalják az országutat, amit ilyenkor lezárnak az amúgy sem nagy forgalom elől, és kis kerekes mobil bárpultokból mérik a rumot és a koktélokat. A spontán salsa party mellett száz méterenként más élő zene szól az eszem-iszomhoz.  Becsülettel végigjártam az egymással versengő mini bulikat, de sokáig nem húztam mert másnap kora hajnalban egy hosszú Viazul buszjárattal indultam Cienfuegosba.

Ha több időtök van Vinalesből érdemes egy kocsira megalkudni és napi kirándulást tenni Cayo Jutias népszerű  de nem zsúfolt tengerpartjára is. Ha még egyszer mennék beterveznék 1-2 éjszakát a Vinalestől  mintegy 160 km-re, a sziget nyugati csücskében levő Maria la Gordára. Kedvelt búvár és snorkelező hely a gyalog is felfedezhető Guanahacabibes Nemzeti Parkban.

Pin It on Pinterest

Share This