Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz ITT!
Hálásan köszönöm, ha adománnyal is támogatod a munkámat. ❤
Limitált kiadású tésztagyártás az instant poharas tésztaleves múzeumban, futurisztikus várospanoráma a végre előmerészkedő naplementében, polipgolyó és futószalagos szusi Osakában, minden japán kastélyok legkastélyabbika Himejiben, megint habzsi-dőzsi wagyu marha képében, Kawasaki múzeum, hogy kawaii is legyen mindennap, és megint szép kilátás Kobéban. Két napi kirándulás Kiotóból.
Osaka, Himeji, Kobe
2108. márc. 22-23.
Elegünk volt a Kiotó esőben filmből, így az Osaka esőben került műsorra. A Kiotóból mindössze egy rövid vonatozásnyi metropoliszban több érdekes benti esőprogramot is találhatunk, míg Kiotóhoz inkább szükséges az outdoor jelenlét. Osakát sokan lesajnálják, hogy csúnya meg nincs ott semmi érdekes, pedig szerintem nagyon is jó hely. Rövid shinkansenezés után az Osaka kastéllyal kezdtük. Ez is egy újjáépített, tipikus japán, sokemeletes torony kastély, de jóval nagyobb méretű, mint amikben eddig jártunk (Hiroshima, Okayama ). Nagyon szépen kikupálták és még liftet is tettek bele, ennélfogva volt is heringezős tömeg. Kastély programot csak reggeli nyitásra szabad Japánban időzíteni. Mi leghosszabban a tetejéről a kiváló várospanorámát gyűjtöttük be. Mire kivégeztük a kastélyt még az eső is elállt, sőt, a nap is kezdett próbálkozni. A kastélyparkban itt is nagy erőkkel zajlott a cserivirág imádat.
Esőprogramnak érdekes lehet az Osaka Housing and Living Museum is, sajnáltam, hogy nem jutott rá időnk. Egy korhűen felépített faluban sétálva lehet időutazni az 1800-as évek Japánjában, amit az is különlegessé tesz, hogy a falut egy tíz emeletes ház felső szintjein építették fel. Van egy jó Akvárium is Osakában, de azt már elég sokat láttunk, inkább valami kawaii-ságot választottunk.
Poharas tésztaleves múzeum
A japánok még egy olyan hétköznapi dologból is világraszóló látványosságot tudnak tupírozni mint az instant poharas tésztaleves. Az Osaka nap leginkább kawaii programja a Cupnoodles Museum volt. Ha ez nem lenne magától értetődő, a cupnoodles természetesen japán lelemény, naná! A Nissin tésztacég alapítója, Momofuku Ando 1958-ban találta fel a világhódító terméket. A szusi, a japán autók, robotok, manga, és még sok más mellett a cupnoodles a made in Japan egyik világszerte erős bástyája. Az ingyenes múzeum nagyon szórakoztató családi program. A tésztáspohár alakot formázó Poharas Tészta Dráma Színházban ( Cupnoodles Drama Theater ) a poharas tésztaleves megalkotásából az űr ramenbe torkolló heuréka, és egyéb instant tésztatörténelmi mérföldkövek öltenek mozgókép alakot. Az igazán interaktív múzeumlátogatás csúcsa a lehető leglimitáltabb kiadású, azaz saját tészta gyártása. Saját kezűleg filccel dekorált papír tésztapohár dobozunkba magunk válogattuk össze a tészta ízesítését, amit ott helyben ledobozoltak nekünk, majd vállracsapható, repülőn feladható buborékcsomagolásba is sikerítettük a végén.
Remélem értékelitek a Hello Kitty + shinkansen + cserivirág dizájnomat! A büfében természetesen automatákból fogyaszthattuk el az ebédet az aktuális sláger levesekből. Nehogy azt gondoljátok, hogy uncsi, mindig ugyanaz a menü, a választék évente megújul. Ha betervezitek a saját tésztagyártást figyeljetek, hogy csak 16:00 óráig van nyitva, és egy jó vonatos iramodás Osaka belvárosából Ikedába. Jó a PR, a gyerekek utána sokszor a párszáz Yenért kapható Nissin leveseket kérték reggelire. Tokió mellett, Yokohamában is van egy párja a múzeumnak.
Osaka fények
Estefelére teljesen komolyan kisütött a nap, ami az Umeda Sky Building kilátójából nézve nagyon jót tett a futurisztikus big city látképnek. Pont az ideális naplementére értünk oda. 1000 yen leszurkolása után a 173 méter magas épület 39. emeletén nyitott teraszról tárult elénk a felhőkarcolós Osaka panoráma. Van külön kis szerelemlakatos, szíves képkeretes fotósarok is. Ha figyeltek a képeken megtaláljátok az épületet, ami alatt áthalad egy autópálya, így tudták csak megépíteni. Este a vibráló fényreklámok – köztük a híres Glico futó ember alakja – alatt olvadtunk az utcák embermasszájába a Dotonbori negyedben, és a takoyaki, a polipgolyó utcai falatozása mellett kipróbáltuk a Kaiten- azaz a futószalagos szusizást, ami osakai találmány.
Himeji lebegő fehér kastélya
Következő napi túránk a Kiotóból shinkasennel egy óra alatt elérhető Himeji volt. Ide is jó korán, lehetőleg a 9-es nyitásra érdemes odaérni, 10-től már özönlik a nép. Minden japán kastélyok netovábbja is a spiccen várta a cseresznyevirág robbanást. Végre egész nap sütött a nap is, egy heti ázás után nagy öröm volt ez. Az esernyők rögtön napernyő funkcióra váltottak, legalábbis a nem átlátszó nejlon fajták. Azon azért nem tudtunk nem hangosan röhögni, hogy a kastélypark hangosbemondója pár percente elharsogta a hőségriadót, miszerint: “ma erős meleg és nap várható, mindenki fedje be magát és igyon sok vizet! “ Mindezt az eddigi zimankó és fagyoskodás utáni első szép, tavaszt csak alulról súroló, akár 18 fokos maximum hőmérsékletű napon. Azért a hőguta minket nem kerülgetett.
Az ezesetben is szinte teljesen újjáépített kastély gyönyörű, messziről úgy néz ki mintha lebegne. Márcsak ezét is érdemes a vasútállomásról gyalog megtenni a 10 perces sétát, és egy nagy kört tenni a kertjében is. Fehér színe miatt kócsagnak is hívják, így hát Himejiben a csatornafedelek a kawaii jegyében kócsag mintásak. Himeji kastélyát cserifa rengeteg veszi körül, de még pár napig váratott magára a Sakura, amire nagy erőkkel előkészülődtek épp. A hanamizás olyan közkedvelt helyszínein mint a Himeji kastély, este előszeretettel világítják meg ideiglenes lámpákkal a fákat, hogy még éjjel is ragyogjanak, és zavartalanul lehessen piknikezni.
Kokoen kert
Végre láttunk egy igazi nagy japán kertet is, ha már a dézsából ömlő eső miatt az okayamai Korakuen ment a levesbe. Érdemes a kombinált jegyet venni (1040 Yen a felnőtt 360 a gyerek jegy ) a kastély melletti Kokoen kertre is, ami számtalan kosztümös japán film díszlete, szerepelt már James Bond moziban, és Akira Kurosawa filmben is. Itt laknak a világ legszebb koi pontyai, köztük egy óriási aranyhal, már ha ilyet egyáltalán kijelenthetünk, hogy egy hal szép. Az ebédünk a kert éttermében nagyon gusztán tálalt japánságok volt, közte egy helyi specialitás, angolna.
Kobe
Himejiből hazamenet Kiotóba leszálltunk a shinkansenről Kobéban (Sannomiya a JR állomás neve). Egy pár órát érdemes eltölteni a tengerparti városban, ahol a főszereplő természetesen a legendás kobe marha. Megtanultam, hogy minden kobe marha wagyu, de nem minden wagyu kobe. A többi gasztroszakmai fejtegetést meghagyom a gasztrobloggereknek, itt elég annyi, hogy eszeveszett finom volt. A húst a zsír márványszerűen szövi át, nem úgy mint nálunk, hogy egyszerűen vastag csíkban rácsücsül a tetejére. A wagyut mindenféle ha nem is jól, de szenzációsan hangzó legendáriumok veszik körül, miszerint az állatokat nem érheti semmi stressz, masszírozgatják őket ésatöbbi. Már Magyarországon is van egy wagyu farm.
Mi két étteremben ettünk wagyut a japán út során, mindig vékony szeletekbe vágva kaptuk a húst, szó sem volt otromba vastag karéjokról. Nem olcsó, ez tény, 1800 yen (1 yen=2,4 Ft) volt 10 dkg egy egyszerű izakyában, ahol ettünk. A hús minőségében és ezzel párhuzamosan az árában nagy különbségek vannak. Lehet 60ezer Yent is gond nélkül fizetni egy wagyu vacsiért….. de a “legrosszabb” wagyu is messze túlszárnyal mindent, amit felénk marhahúsnak ismerünk. Nem túl meglepően Kobéban minden étterem kínálja, itt azért csak mindenki megkóstolja! Külön éttermet nem ajánlok, hibázni úgysem lehet, de a helyek gyakran vannak tele. Péntek este akkora éhes tömegek indultak vacsorázni, hogy itt is vagy tíz éttermet próbáltunk mire egyik izakayában lett helyünk.
Kawaii Kawasaki
A többi fotó még néhány látnivaló a városból. Kobéban van egy jó kínai negyed, érdekes tengerparti kilátó torony forgó panoráma szinttel, fedett utcák, shopping lehetőségek és cukiságok ájulásig. Közte a Kawasaki “Good Times World”, ahogy hívja magát az intézmény, ami a céges jellege ellenére is nagyon érdekes volt. A Kobe Port Tower-rel együtt lehet kombinált jegyet venni rá, úgy olcsóbb. Tudtátok például, hogy a Kawasaki nem csak motorokat gyárt hanem mindenféle ipari gépeket, robotokat, helikoptert? A cég csinálta az első jet ski-t az 1960-as években, és az első shinkansen is Kawasaki, be is lehet mászni a pilótafülkébe a múzeumban. A Franciaország és Anglia közti tengeri gyorsvasút alagutat is Kawasaki fúró szerkezettel csinálták. A gyerekek imádták.
Az én kedvenc kobei látnivalóm a Kobe Port Tower felé vezető úton a hatalmas, fémhálós szerkezetű táncoló hal szobor. A Fishdance nevű étterem dekorációja az egyik kedvenc sztárépítészem, az amerikai Frank Gehry műve. Gehry tette fel a világtérképre az előtte teljesen névtelen baszk kisvárost, Bilbaót is az ottani Guggenheim Múzeummal, és volt alkalmam látni tőle a Panama Cityben létrehozott Biomuseo-t is (poszt ITT).
Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz ITT!
Hálásan köszönöm, ha adománnyal is támogatod a munkámat. ❤
A posztban említett helyeket a Traveloninjával készített térképen is meg tudjátok nézni.
