Dél-Irán, a Perzsa-öböl szigetei

Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz ITT!
Hálásan köszönöm, ha adománnyal is támogatod a munkámat. ❤ 

  

Maharloo tó – 1800 éves kastélyok – Zagros hegység: Hayghar Canyon – Sang Shekanan barlang – Hormuz sziget – Qeshm sziget – Teherán

2019 október 15 – 23.

Iránba leginkább a klasszikus városok, a perzsa kultúra miatt utaznak legtöbben, pedig bővelkedik természeti különlegességekben is. Shiraztól délre már járatlan utakon folytattuk. Három nap alatt jutottunk el a Perzsa-öbölbe, ahol a színes geológiai csoda Hormuz és Qeshm szigeteket néztük meg. Remélem megvolt a mecset adagotok, mert innen két 1800 éves kastélyrom után főleg a természet veszi át a főszerepet.

A Maharloo sós tó

Shiraz melletti kedvelt kirándulóhely, magas foszfor tartalma miatti pink színe miatt nevezetes. Nem kihagyhatatlan látnivaló, de ha már útbaesett megnéztük. A szezonálisan kiszáradt tófenéken nekünk főleg a fehér só ropogott a talpunk alatt, pont mint a friss hó, csak 30 fokban, de a kedvünk rózsás volt. Egy pillangó pont belerepült az önkioldós csoportkép fotó pillanatba, mintha mi eresztettük volna szélnek, így kaptunk egy igazi művészképet. Autóval csak a kiszáradt meder szélére merészkednek a legtöbben. Mint látható, tömeg nincs.

Ghale Dokhtar – A szűz kastélya

A só tó után gyönyörű tájakon keltünk át, és Firuzabad előtt megnéztünk két 1800 éves kastélyromot. A Ghale Dokhtar, avagy a szűz kastélya nevet egy ősi perzsa istennő Anahita után kapta. A lentről nem túl izgi fal romokat látva a hosszas, délben elkövetett lépcsőzés közben meg is jegyeztük, hogy a panoráma lesz az érdekes. Fent aztán nemcsak horizontális, hanem vertikális okokból is néztünk nagyot. A kastély legfelső teraszán egy fantasztikus akusztikájú, na és klímájú kupolás terem fogadott. A nyitott kupola miatt lehetett akár tűz templom is, de palota nagyterem is, erre nem tudják a választ, mindenesetre szépen látható a squinch nevű négyszögletes alapból kiinduló ősi kupolaépítés technikája.

Babakan Palota

Alaposan megfigyelhető a squinch kupolaszerkezet a közeli, Trónok harca díszlet Babakan palotában is ( más néven Palace of Ardashir ), ami szinte labirintussá alakul, ugyanis több ilyen galamb lakta squinch kupolás terem is van benne, közöttük keskeny folyosókkal. Fahrad, a guideunk elintézte az őrrel, hogy a lezárt felső szinten is bolyonghassunk kicsit az impresszív épületben. Valószínűleg csak mi voltunk ezekben a kastély romokban egész nap. A Babakanba még szednek belépőt, de a Ghale Dokthart olyan kevesen látogatják, hogy nem fizetnek ezért embert.

A két kastéy között is barátkoztunk kedves helyiekkel. Cakkpakk 5 eurót kóstált az ebédünk 5 főre két semmi közt félúton, jó társaságban. Ez egy laza 140 km-es nap volt, késő délután már bevettük magunkat Firuzabad kisvárosának egyetlen szállójába, a Tourist Hotelbe. Egyedül a Google Mapsen lehet megtalálni, weboldala sincs, és hiába kerestek Tripadvisor értékeléseket is, erre a madár sem jár. Ez alapján voltak fenntartásaink, de kellemesen csalódtunk, a 2 főre 25 eurós szoba teljesen normális volt. Este a legközelebbi étterembe tévedtünk be találomra, ahol egy fantasztikus ízesítésű kebabot ettünk, és egy családi szülinapozásba is belekeveredtünk, ahol az ünnepelt kissrác örömére magyarul is elénekeltük neki a Boldog szülinapot! Kaptunk is érte cserébe egy mini tortácskát.

Hayghar Canyon

Másnap korán keltünk mert egy 340 km-es út várt ránk két megállóval. A Hayghar Canyon a gyönyörű Zagros hegység nevezetessége. Irán Grand Canyonja valóban lenyűgöző, és az odavezető kacskaringós út is szájtátós, a kopár, csipkés sziklákba mindenféle alakzatokat láttunk bele. Egy hatalmas gátat is építenek a kanyon közelében épp. Szerencsére én nem vagyok tériszonyos, de ezzel egyedül voltam a társaságban, a semmibe láblógatós kép csak nekem játszott.

Sang Shekanan barlang

Ezután Jahrom cityben a Közel-Kelet legnagyobb ember vájta barlangjánál álltunk meg. A Sang Shekanan 200 m hosszú, 60-130 m széles, innen hordták a követ a környékbeli mecsetek építéséhez. Ha már faragták a köveket, a művész vénájú kőfaragók kanyarítottak bele pár arcot, domborművet, köztük egyik híres perzsa költő, a Sandokan szerű Ferdowsi is látható. Kiváló a panoráma a városra és a környék narancs, olajfa és datolya ültetvényeire, csak szokásosan sok a szemét, amit a barlangban hűsölők szerte hagynak. Iránban a műemlékek szépen karban vannak tartva, de sajnos a vidék nagyon szemetes, a klímaváltozás és a kevesebb szemét termelésének témája láthatóan ide még nem ért el. Természetesen rögtön akadt extra segítőnk is. Főleg mocikkal szeretnek benne csapatni.

Ahogy Persepolisban a parkolóban, útközben itt is megetettünk egy az út mellett csüggedten szaglászó szerencsétlen kóborkutyát. Sajnos egész Iránban mindenfele vannak, teljesen számkivetettek szegények, megszakadt a szívünk értük, és mindig vittük nekik a vacsora maradékot.

Lar városa a kalitkás étteremmel

A nap további eseménye a hegyes táj bambulása volt Lar településig, na meg a drága MiraDonna facebook oldal olvasóknak fotó válogatásra és írásra is nagyon hasznos az ilyen holt idő. Lar egy jóval nagyobb város mint Firuzabad, de itt sem sok külföldit látnak. Az itteni, teljesen normális Tourism Hotelt is csak a Google Mapsen lehet megtalálni.  ( 2 fős szoba 28 Euro )

Fahrad egy jó kertes éttermet akart nekünk este megmutatni, de minden zárva volt, így alaposan körbeautóztuk a várost mire találtunk egyet. Kertje ugyan nem, de udvara volt, amiben egy óriási madárkalitka volt. A kalitkás étteremről egyfajta párhuzam jutott eszembe, mikor a csupa nőből álló személyzet elhalmozott  minket a finom falatok mellett végtelen kedvességgel. Jól kitárgyaltuk milyen szerencsések vagyunk, hogy láthatjuk Iránt, és mennyire igazságtalan, hogy ők nem utazhatnak és rengeteg dolgot nem csinálhatnak. Az egyik nő a közös fotózkodás közben elmesélte azt is, hogy naponta egy órát sminkel mielőtt elindul otthonról, hát látszott… Nem rosszindulatból írom, nekik az arcuk az egyetlen megmutatható testrészük, ennélfogva sokat foglalkoznak vele. A vastag és feltűnő sminkeken kívül elég sok elrontott plasztikai műtét nyomot is látni a női arcokon. Itt nem voltam jó blogger, mert egyetlen képet sem készítettem, ( hát ebbe is bele lehet fáradni ) a helyi nők fotóztak csak.

Hormuz, Irán szivárvány szigete

Larból 250 km leküzdése után a kora délutáni komppal mentünk Bandar Abbasból Hormuz szigetére. Ez az a környék ami gyakran szerepel a nemzetközi hírekben, mivel a hormuzi szoroson kel át rengeteg olajszállító tanker, és itt fordul elő néha villongás az iráni kormány és más nemzetek között, például pár hónapja egy brit tankert tartóztattak fel. Mi csak a viszonylag modern komp kikötőt láttuk Bandar Abbasból. A kikötőben várt minket Fahranaz, egy fiatal nő, aki csak a Perzsa-öbölben vezet túrákat. Fahrad, az addigi guide-unk a feleségével utasként csatlakozott hozzánk, mert még ők sem jártak ott.

Embertelen klíma és lenyűgöző geológiai kincsek

A Perzsa-öböl  járatlan kincses szigetei páratlan geológiai értékeket vonultatnak fel. Nekem ez lett az út legkülönlegesebb élménye. Hormuz és Qeshm nem sok turistát lát, aminek fő oka a környék nem túl jó PR-jén kívül, hogy főleg Hormuzon nagyon alulfejlett  az infrastruktúra, és az évben összesen 3 hónap van mikor elviselhetőnek mondható a klíma. Persze, ha jobban belegondolunk talán jól is van ez így, mert addig jó míg nem lepik el ezeket a törékeny helyeket nagy tömegek.

A kellemes 1,5 órás komp úton felüdülés volt a tengeri szellő, aztán néztünk nagyot mikor megérkeztünk. Az ember azt gondolná hurrá , végre tengerpart, fellélegzünk a shirazi hőségből de csak rosszabb lett. A szigeteken ugyanis márciustól november végéig szauna van. Különös tekintettel Hormuzon, ami a 20 km-ével annyira pici, hogy nincs is saját klímája. Eddig azt hittem bírom a meleget, de ilyen helyen még nem voltam. Az igazi 35 fok mellé a magas páratartalom a kopár, szinte növényzet nélküli szigeten olyan érzetet kelt mintha egy katlanban főnénk. A klíma kihívássá teszi a puszta létezést teljesen egészséges embernek is. Mindehhez szabadon még fürdeni sem lehet a gyönyörű partokon. Stikában, eldugottabb helyeken azért mindenki csinálja, mi is meghekkeltük a tilalmat.

Az itt töltött idő alatt napi 4 liter víz csúszott. Nálam a csillámpóni Hormuz megnyerte a világ legkellemetlenebb klímájú helye díjat, ugyanis még este sem hűl le a levegő. Mindehhez a helyiek csak az orkán erejű hideg levegő fújással jégkockára fagyasztást ismerik klimatizálásként. Október végén ugyan már kezdődött a turista szezon, de tömegek itt sosem lesznek. Nagyon örülök hogy láthattam, de ha jót akartok ide inkább  decembertől februárig gyertek!

Sands Valley vendégház

Hormuz egyetlen pici falucskájában hotelek nincsenek, csak kis vendégházak, vagy ahogy itt nevezik: eco hostelek. A Sands Valley egy fiatal srác nagyon cuki vendégháza, az Instagramon lehet leghamarabb megtalálni. Egy estére volt a kvártélyunk, a klíma mellett még iráni Ikea koppintás kanapé is volt. ( Vagy kínai Iránban rengeteg dolog kínai, a szankciók miatt szinte mindent Kínával kereskednek, Kínának ugyanis Iránhoz hasonlóan nincsenek emberi jogi skrupulusai … ) A fallal körülvett ház környezete inkább  háborús állapotokat idézett, törmelék, szemét, lepattantság, trutymó, de ez Iránban jellemző, a legvadabb helyekről tud nyílni egy perzsa kertes mini palota.

Strandolás a Perzsa-öbölben

Mindannyiunknak bakancslistás volt egy strandolás a Perzsa-öbölben. Fahranaz elvitt minket Hormuz egy eldugottabb öblébe, ahol biztos, ami sicher ruhában, de strandoltunk egyet, sőt, én még picit szaladgáltam is. Négiscsak elmondhassam, hogy futottam Iránban! 🙂 Gyorsan száradó technikai anyagú cuccokat használtam erre a célra.  Ebben a klímában még a pisimeleg víz is üdítő volt! Gyönyörű naplementében ujjongtunk, hogy meghekkeltük a fürdeni tilos, egyébként nem igazán ellenőrzött szabályát. A képeken a meghökkentő apraja falva kupolás komplexum egy hotel lesz, majd egyszercsak. Évek óta épül, csak hát lassan, melynek prózai oka, hogy forróság van, gépek viszont nincsenek.

Házigazdánk estére egy mind-a-tíz-ujjunkat-megnyaltuk-utána tenger gyümölcsei vacsit rittyentett nekünk, igaz, rendesen fogott a ceruzája, 56 eurót kért érte. Ez Iránhoz képest elég drága, de fejenként 11 euró tengeri vacsoráért bárhol a világon jutányos. Csak megszoktuk, hogy négyen, öten 12-25 euró között habzsidőzsizünk, és a 25 az már nagyon puccos hely szokott lenni.

Hormuz River Art Galéria

Vacsora után még Fahranaz javaslatára elsétáltunk egy helyi csodabogár művész galériájába, aki nagyon ötletes tájkép műalkotásokat is készített. Tiszteletreméltó missziót vett a nyakába, helyi nőket tanít láthatóan eredménnyel rajzolni, kézműveskedni, és nemzetközi művészeti projekteket szervez. Ahmed Nadalian maga is ott volt a River Art Galériában, egy rövid kis filmben is bemutatta munkásságát, na és meglepetés, egy iráni magyar művésznőt is ismert! Rengeteg országban volt kiállítása, tanult, élt Londonban és a világ számos városában, de mégis hazajött, sőt, egy ideig sátorban nomád módon élt a családjával mielőtt Hormuzra költözött. Ilyen erősek a gyökerek, számtalan kényelmesebb helyen is élhetne, de ő mégis ezt a természetesen csillogó, de kihívásokkal teli, nem könnyen élhető helyet választotta otthonául. Egyedi képeket vásároltunk itt szuvenírként, amiket a helyi nők készítettek reciklált anyagokból. Az alkotásokhoz felhasználják például az eldobásra ítélt tradícionális díszes nadrágjuk hímzett szárát, ezekből egy kis kiállítás is volt a galériában.

Szikrázó, csillogó képeskönyv

Hormuz szigete az Unesco geoparkjai között is számontartott geológiai paradicsom. Egyetlen út van körben, illetve földutakon lehet közlekedni a jelenések között. Ha a sziget fotóira néztek szerintem értitek miért beszélek jelenésekről, egészen álomszerű, festményszerű, más helyszínhez nem nem hasonlítható a táj. A legnépszerűbb jármű a klimatikus viszonyok ellenére a motoros tuktuk, mi is egy ilyennel jártuk körbe a fő geológiai látnivalókat. Növényzet nem sok van Hormuz sós talaján, de nem is az a lényeg itt hanem a talaj, ami rengeteg különféle színben pompázik, sok helyen csillámporral bekeverve káprázatosan ragyog.

A világ legnagyobb 1250 nm-es talajszőnyegét is itt mandalázták össze a szigeten található 90 féle színű talajból. A helyiek egyik fontos bevétele a látogatóknak kis üvegcsékben árult, színek szerint rétegzett hormuzi talaj. Amíg ennyire kevesen látogatnak ide talán még az a veszély sem fenyeget, hogy elhordják. Az itteni nők tradicionálisan egy kicsit velencei jelleget eszembe juttató arcmaszkot viselnek, ma már inkább csak az idelátogatók kedvéért teszik fel.

Hormuz legnépszerűbb látványosságai:

Hormuz egész geo látnivaló körét néhány órás túra alatt le lehet zavarni. Több szabadlevegőn töltött idő a pokoli katlanban nem is fért a tűréshatárunkba, pedig vannak, akik itt hosszabb gyalogtúrákat is tesznek.

• Só Istennők/Salt Goddesses: a barna-fehér sóhegyet a természeti erők úgy formálták meg mintha csadoros nők állnának egymás mellett a hegyoldalban, drámai látvány.
• Sóbarlangok/Salt Caves: sok sóbarlangocska is van, ahol az egymásra rétegződött talaj- és sórétegek különleges mintát adnak.
• Szivárvány völgy/Rainbow Valley: nevéhez méltóan a földszínek minden árnyalata megtaláható a völgyben keveredve, állítólag eső után lesz igazán élénk. Legalább olyan látványos mint világhírű perui társa.
• Vörös és Ezüst part/Red and Silver beach: a kedvenc hormuzi helyem. Elképesztő látvány ahogy a mélyvörös, csillámporral megszórt talaj megszínezi a sötétkék, fakó vizet, és a páratartalom miatt összefolyik föld és ég, nem látni éles horizontot. A vörös partot saját lábbal is lehet taposni, felejthetetelen hely.

• Szobrok völgye/Statues valley: egy szűk sziklákkal övezett kanyonon lehet eljutni egy kissé veszélyes, az Ezüst partra nyíló kilátóhoz. Az ösvényt végig az időjárás által alakított csipkézett sziklaformációk szegélyezik, amikbe mitikus alakokat, főleg ágaskodó sárkányokat lehet beleképzelni.
• Teknős part/Turtles beach: csak fentről lehet rápillantani a paradicsomi szépségű partra egy kilátóból. Tengeri teknősök járnak oda költeni.

A geológiai látnivalókon kívül Hormuz Portugál Erődje érdemel még említést, a végén becsülettel megnéztük még azt is. A falak nem túl érdekesek, de a pálmafákat formázó oszlopokkal épített víztározó és templom különleges.

Qeshm sziget

A természet hangsúlyos túrát Qeshm szigetén folytattuk, ahova egy délutáni komppal mentünk át Hormuzról. A szállásunk az egészen modern Hotel Irman volt Qeshm városában 2 éjre. ( 2 fős szoba 45 Euro ) A szoba szép volt, de azért a fürdőben a lejtést sikerült úgy megcsinálni, hogy csak a küszöb akadályozta meg, hogy a perzsa szőnyeg is vízben álljon minden fürdés után. A Perzsa-öböl legnagyobb szigete mintegy 160 km hosszú, így Hormuz után egy paraszthajszállal jobb volt a klíma, legalább este kókadozás nélkül ki tudtunk ülni vacsorázni a szabadba.

Hormuz mellett ez a sziget is a geológusok paradicsoma…. avagy sivataga. Az utak mellett kíváncsi, kunyizó tevék vannak mindenfele. A kistesó Hormuz talajfogó látnivalóihoz hasonlóan az Unesco a világ legfontosabb geoparkjai közé választotta Qeshm sziget különleges formájú kanyonjait, barlangjait is, de van itt hajó múzeum az enyészetnek átadott darabokkal, mangrove erdő ahol madarászok tobzódhatnak, és egy fura kétéltűt is láttunk, ami egy béka és gyík kereszteződése. A Guran hajómúzeumban tradícionális többszáz éves iráni fahajókat láttunk, amik szerencsére nemcsak rothadnak hanem javítják is őket, sőt újakat is építenek.

A kedvenc Qeshm szigeteki helyem a Chahkoh kanyon volt, amihez hasonlót még nem láttam. Mintha egy alien kastélyban járnánk, még a 100 fogas panoráma röntgen is megvan. Tetszett a Statues völgy is a karfiolszerű alakzataival, csak az egész napos szaunában izzadást és kókadozást tudnám kihúzni ha lehetne.

Csillagok völgye

Qeshm sziget másik sztár látványossága a Csillagok völgye. Az instasztárok még nem fedezték fel, a valóban fotogén helyen inkább privát iráni fotózásokat tartanak a családi albumba. Hogy mennyire volt meleg azt jól szemlélteti ahogy az egyik képen az icipici árnyékba tömörül csipet csapatunk. Nevével ellentétben a Csillagok völgye nem egy csillagleső hely. A helyi eredetmítosz szerint egy csillag leesett az égből és ettől alakultak ki a furcsa alakzatok. Itt is mindenféle kacifántos figurát képzelhetünk a formákból, nekem a völgy bejáratánál egy római sisakos katona jött szembe. Valójában ahogy ez lenni szokott, a szél és a víz eróziójának köszönhető a geopark látványa, ami az UNESCO World Natural Heritage listáján is szerepel. Mindenesetre éjjel kifejezetten lidérces helynek tartják, a helyiek szerint ki itt éjjel belép hagyjon fel minden reménnyel, mert szellemek lakják. A hideglelést az éjjeli zárvatartás megakadályozza.

Útközben a völgybe átmentünk Irán legtisztább címet elnyert faluján, Bhorke Kalaf-on is. Tényleg nem volt szemét az utcákon! Na és miért? Meglepetés!!! Hát mert a helyi nők összeszedik! Ki más, ugye…

A túrák végén ismét következett egy pancs, ahol odáig merészkedtünk, hogy felül csak  fürdőruha felsőben voltunk. Fahrad és Jasmin, a felesége nagyon cukik voltak ahogy ők is ott ujjongtak a narancs napkorongnak a vízben. Estefelé a klíma elviselhetőbbé tételére megnéztük Qeshm plazáját, ahol érthetően hűsölési céllal vannak sokan. Próbáltunk némi hordható ruhát is vadászni a rongytengerből sikertelenül, még próbafülke sincs a plaza boltjaiban. Az is elég meghökkentő, hogy a hivatalos propagada és a nőket korlátozó öltözködési szabályok ellenére a plaza kirakatainak nagy része szinte pornómagazinba illő fehérneműs bábukkal volt tele. Különösen bizarr volt ahogy ezek előtt sétálgattak a burkás, lefüggönyzött fekete leples nők is.

Egy német nő Iránban

Qeshm város tengerparton Fahranaz javaslatára mentünk a Shabhaye Talai étterembe. Örültünk, hogy végre nem kell nagykabátot felbennünk a jégszekrény légkondi ellen, inkább a meleg. Meglepődtünk mikor egy szőke kékszemű nő jött felvenni a rendelést, mint kiderült ő a Shabhaye Talai tulajdonosa. Német, de iráni férje van. Éltek Németországban is, majd jópár éve Qeshmre költöztek, az étterem mellett túrákat szerveznek. Nem akarnak gyereket, ha ez felmerülne, pláne ha lány lenne, akkor biztosan nem akarnának Iránban élni. Kérdeztük hogy bírják a klímát. Mint mindent ezt is meg lehet szokni, nyáron, amikor szó szerint elviselhetetlen, néha 50 fokos kint a hőmérséklet nappal senki nem megy az utcára, este csinálnak mindent. Ez amúgy egész Iránra jellemző, legtöbb városban is igazán este élénkült meg az élet, akkor teltek meg az utcák a forgataggal. Fizetéskor jött a következő meglepi, egy iráni nő hangosan ránk köszönt magyarul és mondott pár mondatot is. Kiderült, hogy a budapesti követségen dolgozott több éven át, innen a nyelvtudás.

Hengami henna party

Második napunkon Qeshmről áthajóztunk Hengam szigetre, ahol tökéletes beacheken nem lehetett fürdeni…. igaz, már időnk sem lett volna rá mert szabadulni akartunk a Perzsa-öböl pokoli klímájából és egy nappal előbb indultunk Teheránba. A csillogó beacheken kívül Hengam szuper snorkelező hely is, és egy érdekes, árnyékban hűsölő ( muhaha ) szarvast is láttunk. Ha már fürdeni nem lehetett Hengamon tartottunk egy kis henna partyt, ezzel is segítve a helyi nőket, és kipróbáltam milyen a velencei szerű arcmaszk. Maszkabálra szuper, tényleg, egyébként borzalom. Már itt is csak kevés helyi nő hordja, ellentétben a kézzel hímzett szárú nadrágokkal, azokra nagyon büszkék!

Teherán

Vissza az 1400 km-re levő Teheránba a számtalan belföldi járat egyikével mentünk (Qeshm Air 60 Euro/fő csomaggal). Ha diplomatikus akarok lenni akkor Iránnak nem  Teherán az erőssége. Ha konkrét, akkor azt mondom, hogy koszos, büdös és mérhetetlenül zajos hely, ami nem csoda az olcsó benzin miatti mérhetetlen mennyiségű autó használata miatt. Semmi szépség nincs az utcáin, a látnivaló kevés, és az is főleg benti program, ami a szmog mennyiséget tekintve nem is baj. Az utcán legfeljebb érdekességek, például jó graffitik és street art van. Fentről folyton a főnik néznek le, Khomeini meg a mostani matuzsálem mullah, Rohani, akinek Irán jelentős része alig várja a halálát. Járda szintről van kellemesebb társaság, a néha felbukkanó csótányok mellett rengeteg macska van Teheránban. Kutyát itt már egyet sem láttunk kóborolni, itt kivégzik őket, a kutyatartás erősen korlátozva van Iránban.

Szóval Teherán a világ egyik legkellemetlenebb városa. Hogy mennyire borzalmas volt a klíma Hormuz és Qeshm szigetein azt jól illusztrálja, hogy mikor leszálltunk Teheránban a repülőről, a világ egyik legszmogosabb városában úgy éreztük fellélegeztünk végre. Persze, a brutális autó és motor rengeteget látva hamar menekülőre fogtuk volna legszívesebben innen is, de tényleg jó érzés volt hogy végre nem csorog folyton a saját izzadságom a szemembe. 16-21 fok volt, az utolsó napunkon végig esett is, végre hasznát vettem az elcipelt esőkabátomnak, és csak két napot kellett kibírni.

Teheránban főleg shoppingoltunk, meg pár legfontosabb látnivalót néztünk meg. A híres Golestan Palota semmi újat nem tudott az addig látottakhoz képest. A tükrös termei sehol nincsenek shirazi tükrös mecsethez képest, drága a belépő az Iránban megszokotthoz képest, és eléggé deja vu érzésünk volt. Kihagyhatatlan viszont Teheránban szerintem az Ékszer Múzeum, én még ennyi összeharácsolt kincset, drágakövet egy kupákban nem láttam. Fotózni nem lehet, szigorú beléptetése van, mindent, még a sport órámat is levetették velem nehogy James Bond módra azzal készítsék fotókat a felbecsülhetetlen kincsekről.

Volt USA követség

Az iráni propaganda fontos része a spion fészeknek hívott, az 1979-es iszlám forradalomig működő korábbi USA nagykövetség, ahol ugyan sok információval nem lettünk gazdagabbak, de látványos USAszapuló plakátok vannak és megnézhetjük a 60-70-es években milyen kém- és titkosítási technikát vonultatott fel egy USA követség: lehallgathatatlan buborék szoba műanyag fallal, szobányi méretű, titkos üzenetek küldését és fogadását kezelő kódoló berendezések, páncélszobák, irat megsemmisítő kombinát, még néhány csoffadt , korabeli szigorúan titkos szövegbe is beleshetünk. Magyarázat angolul nincs sok, csak annyi , hogy halál a terrorista USA-ra, de hát ez a memento úgyis elsősorban az itteni osztálykirándulók agymosására szolgál….

Mind szerettük volna megnézni a Kortárs Képzőművészeti Múzeumot de sajnos ideiglenesen zárva tartott. A Milad torony panoráma begyűjtése is kimaradt mert beborult és esett, nem láttunk volna semmit. Helyette a Grand Bazaarban gázoltak a mocsárban a lányok míg én hazataxiztam az út leggiccsesebb szállására a perzsa szőnyegeimet.

Hotelünk, a híres iráni költőről elnevezett Grand Hotel Ferdowsi  ( 2 fős szoba 62 Euro ) egy külön misét megért, minden részlete egy tökéletesen megtervezett ízlésficam volt. Annyit nevettünk rajta, hogy még fotózni is elfelejtettünk. Mintha a Golestan palotából próbáltak volna rosszul sikerült koppintással összehordani dolgokat. Nagyon mulatságosra sikerült, elég volt a függönyünkre ránézni és kitört belőlünk a röhögés. Azért mégiscsak tudnak valamit, mert kevés szállás tudja elérni hogy mindig emlékezzek rá, és vigyorogva! És még a közönség is ilyen 70-és évekbeli retro öltönyös fazonokból állt a turistákon kívül.

Szőnyeg is lett

A többiek túlestek a szőnyeg projekten Isfahanban, de én várni akartam mennyi pénzem marad a végén erre. Bár Teheránban egy hatalmas szőnyeg bazár van, érdekes volt, hogy itt egyáltalán nem volt olyan nagy nyomulás, szőnyeg egyetemi show előadás, hogy eladjanak pár szőnyeget. Igaz, nem is dupla árról indítottak. Volt olyan árus aki fel sem nézett ránk egy kérdésre. Jó, hát megzavartuk az ebédjét….. Végül találtunk egy árust, aki ugyan angolul egy kukkot sem tudott, de nemcsak vagy 50 szőnyeget kirakott elénk, hanem elvitt a kedvenc kebabosához, majd a nagy alkudozás után felnyalábolta a vásárolt szőnyegeket, és kicipelte az utcára, ahol megalkudott nekem a taxira is, miután kettővel összeveszett, hogy sok, a harmadikba beülhettem. Tudom, vettem tőle valamit, de ez a nőkkel való udvariasság, előzékenység 19 napnyi tapasztalatunk szerint ismeretlen fogalom Iránban a férfiaktól, a legritkább esetben segítenek bármi pakolásban, cipekedésben!

Bár, nem akarok igazságtalan lenni, visszafelé is taxival akartam menni, és egy annyira jófej taxis vett fel, aki ugyan nem értettem mit magyarázott, de egyszercsak megállt egy metró megállónál és mutatta, azzal jobban járok. Ment velem vagy 20 percet a dugóban és nem volt hajlandó pénzt elfogadni! Na , itt kellett volna alkalmaznom a taroof szabályt (bővebben erről a praktikus posztban ITT ), de annyira meglepett és olyan erős dudálós forgalmi helyzet volt, hogy zavaromban kipattantam a taxiból. A két kis párszáz eurós kategóriában beszerzett nomád ágyelő és egy közepes méretű szőnyeg örök emlék lesz Iránból, amit még jó áron is szereztem be. Shopping témában még tippem a Ferdowsi út, ahol gyönyörű bőr termékeket, cipőket, táskákat is lehet kapni. Én itt vettem egy szép sárga bőr hátitáskát, ami azóta itthon is sorra gyűjti be a de szép, hol vetted? elismeréseket.

A metrózás külön élmény még Teheránban, külön a férfi és a női szakasz. Mindenki ezerrel könyököl és tolakszik, a sorbanállás ismeretlen fogalom Iránban. Elég sokkoló volt mikor egyedül beszálltam a csúcsban, heringezés volt a női szakaszban is. ( A metrós fotók nem csúcs időszakban készültek. ) Mindenki holló leplekbe burkolva én meg a piros esőkabátomban, színes ezmegazokkal, egyébként teljesen konszolidáltan beburkolva, ahogy előírás, de mégis feltűnést keltettem. Kicsit úgy éreztem magam mint egy kiállítási tárgy, de semmi ellenséges nem volt, csak mindenki bámult. Az különösen szürreális volt, hogy közben jöttek a mozgó árusok, és a fekete leples tömegnek smink cuccokat meg ékszereket árultak! Nem kevés szétműtött, elszabott arcú nő is volt az utasok között. Egyszerre érdekes és elszomorító az egész.

Két nap természetesen nem elég egy ekkora városra, Masha, budapesti iráni barátunk szerint nem is a legjobb részét néztük meg. Teheránban érdemes lett voln a zöldövezeti Darbandba elmenni és északon a Tajrish bazárt megnézni. Remélem lesz még legközelebb, és akkor ezek, és a Teherán körüli hegyek sem maradnak ki.

Epilógusnak jöjjön Éva barátnőm TOP 10 listája

TOP 10 legjobb dolog Iránban turista szemmel

1. Qom fénylő mecsetei a turbános férfiak és csadoros nők vonulásával egzotikus keleti érzést nyújt
2. Hormuz szigete egy geológiai, színes csoda mitikus kőalakzatokkal és csillámporral megszórva, mint a mesékben
3. Yazd homokvárosa a szűk sikátorokban nesztelenül suhanó, fekete leples nőkkel, illetve a pazar tetőteraszai, amelyek panorámát nyújtanak a város homokszínű széltornyaira és színes kupoláira, és a hazai érzés a Yazdból hazánkba vándorolt jászság hasonló kerámiái és nemezelt termékei által
4. Esfahan élettel teli, hatalmas főtere a kék mecsetekkel, a festőien szép örmény temploma és bazárja
5. a perzsák híres és valós vendégszeretete a jobb sorsra érdemes, imádnivaló emberekkel
6. isteni vacsorák perzsa ízekkel, finom „Krisztus” kenyerekkel, mézédes déli gyümölcsökkel
7. a csodálatos, nyugtató tengerpartok, amelyeket egy magyar nagyon hiányol
8. a természeti szépségek és azok sokszínűsége: északon zöld burjánzás, délen homoksivatagok, pálmafák, oázisok, kanyonok, sokszínű szivárványhegyek elképesztő alakzatokban
9. rengeteg giccsesen ragyogó túlburjánzás, ami szórakoztató tud lenni: pl: Holy Shrine Shirazban, Golestan Palace belsők Teheránban
10. a perzsa ókori történelem és kultúra csodái: Perszepolisz és Nekropolisz

TOP 10 legrosszabb dolog Iránban turista szemmel

1. a sok szegény gyerek és a csecsemőkkel kolduló asszonyok látványa
2. éhező, kóbor kutyák és cicák, miközben állítólag a menhelyek megölik őket
3. környezetszennyezés: szemét, szmog, benzingőz, rossz levegő a nagyvárosokban
4. koszos nyilvános wc-k, mosdók
5. a hőségben a zárt ruházat és a kendő kötelező viselése turistáknak is
6. női fürdőzők nélküli gyönyörű tengerpartok vagy csak burkini engedélyezése a pokol melegben
7. a nők másodrendűek, a férfiak nem állnak ki a nőkért: a feleségükért, a lányaikért, az édesanyjukért, a nővéreikért (nyugati szempontból nézve)
8. ész nélküli közlekedés többnyire lámpák nélkül: sávok, index és zebra van, de minek?
9. rossz desszertek, émelyítően gejl édességek, unalmas reggelik
10. a „nagytestvér” jelenléte mindenhol, a politikai és vallási propaganda nyomulása, a rengeteg fiatal mártír plakátja, miközben – egy iráni férfi szerint – az élőkkel és a jövővel kellene foglalkozni[/box ]

• Hormuz
• Irán
• Perzs-öböl
• Qeshm