Villarrica vulkán és Termas Geometricas

By MiraDonna
Ez a bejegyzés egy sorozat része, aminek a címe: Az üveghegyen is túl - Patagóniától az Atacamáig
Show More Posts

Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések és az útközbeni gyorsjelentések.

Jeges csúszás-mászás, és forró ázás vulkáni közreműködéssel

2019 április 11-15.

Közép-Chilére esős napokat dobott a gép, de a világ egyik legkülönlegesebb, vulkán fűtötte fürdője, a Termas Geometricas ettől csak még misztikusabb lett. A Pucón fölé magasodó Villarrica vulkánt napokig csak odaképzeltük a nagy szürkeségben, poénkodtunk is rajta, hogy a vulkános képek csak hatásvadász photoshopping eredményei. Chile igazi lovas nemzet, ideje volt kipróbálni a lovaglást is chilei módra. Az utolsó napra az idő is annyira kiderült, hogy elismertük, a Villarrica létezik. Olyannyira, hogy meg is másztuk, belenéztünk a jég szegélyezte kénköves kráterébe, és fenéken csúszva jöttünk le róla. A látvány ugyan pazar volt, de a túraszervező cég latinosan laza ügy- és időkezelése miatt lekéstük a Santiagoba menő éjszakai buszunkat, és nagy versenyfutás volt az idővel, hogy elérjük a másnap délutáni repülőnket az Atacamába. Az út vége felé az újratervezés újratervezését már mesteri szinten űztük.

Hol jobb az esőben?

Punta Arenasból repülővel (Latam) utaztunk északra, Puerto Monttba. Ez Patagónia felső széle, innentől kezdve északra már rendes utak vannak Chilében. Minden egy kicsit olcsóbb, még ha nem is feltétlenül könnyebb, szervezési havaria ugyanis itt is jócskán akadt, ezúttal egy túraszervezővel meg az autókölcsönzővel. A reptéren béreltünk kocsit a helyi Chilean nevű cégtől a Chilében elég jutányosnak mondható 26 800 Peso/ nap áron ( 11ezer Ft). A díjban az is benne volt, – de mint a végén kiderült leginkább csak kifizettük – hogy a végén a puerto montti buszállomáson adjuk vissza a kocsit a Santiagoba menő éjszakai buszunkra felszállás előtt.

Két nap alatt a chilei Tóvidéket és Chiloé szigetét  szerettük volna megnézni, és két napot a népszerű outdoor paradicsomra, Pucónra és környékére szántunk. Az időjárást elnézve azonban újraterveztünk, Puerto Montt környékén ugyanis a következő 5 napra csak zuhogó eső nézett kis. A népszerű kirándulóhely Frutillar településen megállva ebédre a bezárt tópart láttán inkább a vulkanikus forrásai miatt esőben is több programlehetőséget kínáló, 300 km-re északra levő Pucón környékét céloztuk meg. A főleg német bevándorlók lakta, ennek megfelelően német feliratokkal, zöld erdőkkel teli Tóvidék, és a templomairól nevezetes Chiloé szigete így sajnos kimaradt, de a vidéken csak átutazva is egészen olyan  érzésünk volt mintha Európában, akár Németországban járnánk. Mínusz a német autópályák.

Pucón Chile fő kalandsport központja, a decembertől februárig tartó főszezonban rengeteg adrenalin junkie jön ide túrázni a Villarrica és a Huerquehue Nemzeti Parkokba, megmászni a 2847 magas, jeges és kénköves, aktív Villarrica vulkánt, raftingolni, kanyoningolni, ziplineozni, lovagolni, és mindezek között ázni a vulkán fűtötte melegvizes forrásokban, télen meg síelni.

Buborék szállás bumburnyák házőrzőkkel

Szállást pont a bizonytalanság miatt nem foglaltam előre a Tóvidékre, így könnyen módosítottunk csak Pucónra. Első blikkre expedíciós jellegű, nagy buboréknak tűnő két szobás kunyhóban, úgynevezett domoban laktunk, Chilében sok helyen vannak ilyenek. A Domos Elohimnak (67 USD/éj 4 főre ) a nyári szezonban minden bizonnyal jól hasznosítható medencéje is van, de most mi voltunk az egyedüli vendégek. Saját kocsi kell hozzá, megtalálni ugyanis nem egyszerű, mert Chilében mindenhol, még az erdőben is kerítések állják az ember útját. A chileiek is imádják a Whatsappot, a tulaj hallhatóan nem számított foglalásra, úgyhogy a talált pénz örömével navigált minket az erdőben levő szállásra. Itt is járt két bumburnyák házőrző extrának, esténként elkelő fűtést, és wifit is fakasztottak. Ha a Villarrica épp kilátszott volna a felhők alól még vulkanisztikus panorámánk is lett volna. Egyedül a konyha felszereletlensége hagyott némi kívánnivalót.

Termas Geometricas

Az eső itt is kérlelhetetlen volt, de erre az esetre a környék vulkán fűtötte forrásai igazi aduászok. Rengeteg van belőlük, különféle kiépítettséggel az egyszerű pocsolyától a komoly komplexumig, és változatos áron lehet őket látogatni. A szupersztár a Pucóntól 70 km-re levő Termas Geometricas (nem elírás, ez a szójáték) fürdő, ami egyáltalán nem egy klasszikus spa, de az egyik legkülönlegesebb áztató ahol jártam. Egy hosszú, a meleg víztől párás, sejtelmesen gőzölgő, mohával és páfrányokkal, burjánzó növényzettel benőtt kanyonban sorjáznak egymás után a forróvízes szabadtéri medencék és jéghideg vízesések, köztük kis öltözőkunyhók, és egy büfé tűzrakóhellyel. Nincs luxi masszázs, pakolás, kozmetika meg pedikűr, se benti, de mégcsak félig fedett medence sem, meg egyéb luxusok.

Vulkán forralta fürdőzés

A Termas Geometricasban a minimalista lényeg a vulkán forralta fürdőzés varázserdőben óriási lapulevelek és a fuchsia bokrok között. Bónuszként apró kolibrik is repkednek a virágokra. Szerintem ez az egyedülálló élmény nem is igényel extra körítést.  A fuchsiához és a dzsungelzöldhöz illő vörösre dizájnolt fa közlekedők még jobban hangsúlyozzák a szűk kanyon mesebeli jellegét, de a vasorrú bába helyett csak a szelfizők hada jött szembe. A forralt víz csaknem szó szerint értendő, 39-től 46! fokig terjed a medencék hőfoka. A legmelegebbhez közel van 6 fokos medence is, ami után szinte éget a meleg víz. Szuper bőr feszesítő! A büfének a belépőhöz hasonlóan ( 28ezer a felnőtt, 16ezer Peso a gyerek, 11 500 és 6700 Ft ) chilei, azaz extraorbitális árai vannak, de nem néznek ki ha saját szendvicseket hozunk. A hely nem nagy, főszezonban, decembertől február végéig sokszor sorba kell állni. Érdemes előre online jegyet venni, amellett hogy picit olcsóbb, így biztos a bejutás. Hasonló élmény volt még az Ecotermales trópusi termélfürdő Costa Ricán.

Termas Trancura

A rengeteg vulkanikus fürdő közül még az erősen tüzépbarokk, de fedett medencékkel is rendelkező Termas Trancurát próbáltuk ki. Ide már csak potom 12ezer Peso volt a belépő, de a medencék hőmérséklete nem túl meleg, max 36 fokos. Ha épp nem szégyenlős, akkor a kültéri medencéből gyönyörű a Villarrica panorámája, érdemes naplementére időzíteni a látogatást.

Mikor nem esett tudtunk pár rövidebb gyalogtúrát tenni a környéken. Érdemes ötleteket kérni a helyi, rendkívül segítőkész turista irodától is. Sok vízesés, tavacska van, az egyik legnépszerűbb a Los Ojos de Caburgua azúrszínű tavacskája, ami körül ácsolt fa útvonalakon és kilátókon lehet lenézni a mélykék lagúnákra és vízesésekre. A környék erdeiben sok helyen láttuk a több tíz méter magasságba is növő kúszónövényt, az élénk piros színű copihue-t, Chile nemzeti virágát.

Chile igazi lovas nemzet,

és a mi lányunk is lovagol, az ő kedvéért családilag beneveztünk egy négy órás lovas trekkingre ( 30ezer Peso, 12 500 Ft ) a környék egyik elismert lovas cégénél, az Antilco-nál. Poroszkálni a vulkán oldalában nem kell félni, jó lesz bárkinek. Egy fiatal, kosztért, kvártélyért és lovas tanulásért ott dolgozó cseh lány volt a túravezetőnk, aki erősen elkerekedett szemmel találgatta mit sportolunk, mert csak úgy magunktól, segítség nélkül felpattantunk a nyeregbe. ( Ultrafutunk, túrázunk, a férjem teniszezik is, a lányom lovagol, a fiam focizik, meg úgy egyáltalán, csak keveset koptatjuk a kanapét. )  Míg nálunk hónapok, évek alatt jut el valaki a galoppozásig, cseh túravezetőnknél nem volt kecmec, egy óra nyeregben tartózkodás után úgy ítélte meg elég sportosak vagyunk a galopphoz, aztán rövidesen a vágtához is. Nem mondom, hogy néha nem cidriztem, ráadásul a chilei “Western” stílusú lovaglás kicsit más mint az “English”, európai. Egy óra múlva az eső is rákezdte, hatalmas fekete esőponcsókban csináltuk végig a treket, a bokrok és fák között az ágak elől hajolgatva volt egy kicsi fej nélküli lovas érzetem. Igazi lovasoknak érdemes megnézni az Antilco túráit, hosszabb lovas trekkingeket is szerveznek az Andokba, Argentínába, gleccserekhez. Ha lovas lennék biztos bakancslistás lenne egy ilyen túra.

Villarrica vulkán csúszás-mászás

A távozásunk napjára újra ragyogó, tökéletes időt jeleztek előre, s mivel a Santiagoba menő buszunk csak este indult beneveztünk a Villarrica vulkán megmászására. Ez egy rendes jégcsákányos, hágóvasas trekking, csak szervezett túrával engedélyezett. Pucón fő utcáján rengeteg túraszervező kínálja ezt a programot. Többen megesküdtek rá, hogy a túra visszaér délután háromig, és így rendben elérhetjük a Puerto Monttból Santiagoba menő éjjeli buszunkat, úgy gondoltuk nem hagyjuk ki ezt a soha vissza nem térő lehetőséget egy aktív vulkán megmászására.

A túra szezonon kívüli díja 70ezer Peso ( 30ezer Ft) volt, ennél legfeljebb több lehet. 12 év alatti gyerekek nem mehetnek, így a csipetek megvártak minket a szálláson. Hegymászónak ehhez sem kell lenni, évente többezer ember megmássza a Villarricát, de nem szabad félvállról venni, mert hágóvassal, jégen, gleccseren keresztül kell felaraszolni egy aktív vulkán kráteréig. A Villarica bevételéhez szerencse is kell. Aktív vulkánként előfordulhat, hogy kitör. Ez legutoljára 2015 márciusában történt meg, emiatt novemberig le is volt zárva. Csak tökéletes időben indulnak a túrák, és ha hirtelen megváltoznak a kondíciók, előfordulhat akár, hogy félúton vissza kell fordulni. Ha a vezetők úgy ítélik meg veszélyes felmenni nem érdemes ezen háborogni, ilyenkor egyébként a normális túracégek visszaadják a túra díját.

Fel hágóvassal és jégcsákánnyal

A túrához adnak felszerelést, hágóvasat, bakancsot, sisakot, és külső héj ruhát, valamint jégcsákányt, és még gázmaszkot is, mert a kráternél erős a füst és a gáz koncentráció. A jégcsákány használatát megmutatják a gleccseren, elsősorban arra szolgál ha az ember megcsúszna akkor meg tudja tartani magát. Azért inkább trekking ez, csak jó meredeken, de egyáltalán nem volt hajmeresztő. Legalábbis felfelé. A túra reggel 7-kor indult egy jó 45 perces buszozással. A vulkán aljától egy órányi felfele kaptatást lehet megspórolni a 10ezer Pesoért igénybevehető ülős felvonóval, szerintem ezt érdemes, mert utána is van még bőven gyalogolnivaló. Saját kaját, vizet, snacket vinni kell, szerintem termoszban teát/kávét is jó ötlet. Ja és sapka, sál, kesztyű!

A hegy tele volt csoportokkal, hiszen négy napja mindenki erre az időre várt. Több szűk helyen, pihenőn alakult ki kisebb tumultus, mi ráaádásul egy elég lassú csapatot kaptunk ki. Az ösvényen érdekes, szélirányba fagyott jégszobrokat kerülgettünk, a meredek gleccser részeken cikkcakkban keltünk át. A jégbe fagyva fortyogó kráterhez délután egy körül értünk fel. Fent süvítő fagyos szél, na meg kénköves büdös fogadott. Nem ott álltunk neki piknikezni, de a panoráma pazar volt. Körben három másik vulkánt lehet látni, és nagyon szép volt ahogy az emberek apró kis hangyaként mozogtak a hegyen.

Lefelé fenéken!

A Villarrica mászás különlegessége, hogy lefelé a hátsónkon csúsztunk le. Egy informatikai klasszikussal szólva, ez nem bug hanem feature a túrában. Ugyanis ez nem kivitelezési hiba volt, vagyis nem legurultunk, hanem a túra szándékolt részeként jöttünk le így! Adtak hozzá ruhát, és fenékalávaló csúszkát, meg egy kis oktatást, hogy egyben érjünk le. A lefele zúgás meredek részén nekem egy kicsit néha a jégcsákányos kapaszkodás ellenére is túl hajmeresztő volt a száguldás, úgyhogy inkább becsatlakoztam az egyik túravezető mögé. A lankásabb részen szépen kitapasztaltam a végére hogy kell jól szabályozni a megfelelő testtartással és a jégcsákánnyal, hogy ne gyorsuljak be túlságosan, de ne is álljak meg.

Még újratervezés

Fantasztikus élmény volt, de megint elhittük egy chilei cég állítását, és emiatt újra elindult egy havaria labda. A visszaérkezésünk az ígéret ellenére két órát késett, ezért a 300 km-re levő Puerto Montt-ból induló éjjeli buszunkat lekéstük Santiagóba. A túraszervező cég adminisztrátora ugyanis csak azt az általunk a túra részvételi feltételéül szabott apróságot felejtette el közölni a túravezetőkkel, hogy nekünk fontos három körülre visszaérni. Ötre értünk le, és nem azért mert lehetetlen lett volna a három, hanem mert az adminisztrátor lány csak a sales-szel foglalkozott, utána a megvalósítással már nem. A túravezetőink a nagy hegyi tömegben több más csoportot előreengedtek, sokszor megálltunk, lassan mentünk, a többször 10-20 percek pedig hamar összeadódtak két órává. Mi meg nem gondoltuk, hogy a túra adminisztrátora és a túravezetők nem beszélnek egymással. Mikor lefelé láttuk, hogy késésben vagyunk és szóltunk rögtön felgyorsítottak, így legalább nem hatra, hanem ötre leértünk.

Ismételt lecke, Chilében minden programot csak nagyon erős idő ráhagyással érdemes szervezni, és nem lehet megbízni a szolgáltatók időt illető állításaiban. A leérkezéstől elkezdődött a versenyfutás az idővel, vajon odaérünk-e másnap kora délutánig az 1000 km-re levő Santiagóba az Atacama sivatagba menő repülőnkre. Az este hetes buszra előre megvett éjszakai buszjegyünket (khm… 44ezer Peso…. ) kidobhattuk, de a fél10-kor induló utolsó járatra még volt esélyünk.

És az újratervezés újratervezése

A túraszervező lány kezeit tördelve felhívta nekünk a Chilean car-t, ahol megbeszéltük, hogy az eredeti fél7 helyett 3/4 9-kor adjuk vissza a kocsit a puerto montti buszpályaudvaron. Takkra oda is értünk, ahol jött a menetrend szerinti hoppá, ugyanis senki nem jelent meg a kocsiért. Az ügyfélszolgálat azt ígérte jönnek, várjunk, majd fél10-kor, mikor az utolsó busszal muszáj volt elmennünk már csak a süket vonal fogadott, ugyanis csak addig dolgoznak. Végül mint a filmekben, a kulcsot a bezárt kocsi első kerekén hagytuk. Még napokig leveleztünk a Chilean-nal, hogy milyen plusz pénzeket akarnak, de végül valószínűleg visszahallgatták a call centerben a hívásainkat mert elismerték, hogy ők hibáztak.

Természetesen az éjjeli busz is összeszedett egy órányi késést. Szerencsére nemcsak három órás átszállást hagytam a repülőre, hanem hatot, így végül nem kis izgalom árán, de elértük, és ugyan fáradtan, de végre úton voltunk a Chile Odüsszeia utolsó helyszínére, az Atacama sivatagba.

Pin It on Pinterest

Share This