La Palma, a béke szigete

By MiraDonna
Ez a bejegyzés egy sorozat része, aminek a címe: Kanárisárga!

Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések és az útközbeni gyorsjelentések.

La Palma – még 4 nap tömény Buena Vista és békesség

2018. november 8 – 12.

La Isla Bonita

La Palma a kevésbé látogatott kanárik közé tartozik, beceneve La Isla Bonita, azaz a szépség szigete. A kevesebb látogató és az erősen instapozitív szépség rögtön megmutatkozott, ugyanis hiába csak 150 km a Tenerife – La Palma távolság, komp nincs emberi időpontban, csak  egy 30 perces, kétségkívül gyönyörű repülőúttal lehet értelmesen odajutni. ( Ennek részletesebb kifejtését lásd a poszt végén a praktikumoknál. ) A kis propelleres géppel a közlekedés beillett sétarepülés extra programnak is. A rövidke szálldogálás alatt egy még újabb perspektívából, a felhőszőnyeg felett csodálhattuk meg Tenerife szupersztárját, a Teide vulkánt, és La Gomera, La Palma Teneriféhez képest zöld erdős szigeteit oda-vissza. Tipp: Tenerife – La Palma között a bal oldalra kell ülni a gépen, visszafele értelemszerűen jobbra.

Az egy hetes Tenerife másképp túra végén elbúcsúztam sportos túracsoportunktól, és La Palmára már csak ketten folytattuk az utat Évával, gyerekkori barátnőmmel.

Programunk:

La Palma szigete, duó túra önálló szervezésben:
Nov. 8. Repülés La Palmára,  szállásunk egy gyönyörű 300 éves ültetvényes villa, a hacienda Finca Arminda
Nov. 9. Puerto Naos, Villa de Mazo, delfinleső naplemente hajótúra
Nov. 10. Faro de Fuencaliente világítótorony, Volcan San Antonio, El Remo falu Kiosk étterem , Ruta des Volcanos
Nov. 11. Los Tiles esőerdő szurdok, Charco Azul medencék, Roque de los Muchachos naplemente, Casa Goyo vacsora
Nov 12. La Palma – Tenerife repülés,  Los Cristianos, repülés haza

Hacienda Finca Arminda

A la palmai paradicsomi szállásunkról a  szokásosnál kicsit hosszabban emlékszem meg, mert önmagában egy élmény volt ott lenni. Olyannyira, hogy a Finca Arminda alaposan ellopta a show-t a sziget látnivalói elől! Egy valamikor óriási, ma már szerény méretű banánültetvény közepén egy igazi, 300 éves hacienda. (Ha bent is szeretnél körülnézni ITT egy kis videó, amit érkezéskor első ámulatomban csináltam.) Mikor Éva meglátta foglalás előtt a hacienda fotóit azt mondta, ok, velem együtt benne van a “szellemjárta” szállásban, bár ő magának biztos nem ezt választaná. Egyedül biztos én sem ide foglaltam volna, de a mi csendes barátnős duó túránkhoz tökéletes hely. Rajtunk kívül csak párok voltak az összesen 5 szobás házban, szóval tökéletes nászutas helyszínnek is.

A képeket látva szerintem nem kell magyarázni miért vált ki azonnali kanárisárgaságot, és ebből a miliőből miért csúszott a pazar reggeli utáni, koraira tervezett indulás inkább mindennap 11 óra téjékára. Tenerifei mantránkat leesett állal ismételgettük: ez egy csoda! A szobánk panorámája tiszta időben a Teide vulkánra nyílt Tenerifén, a kertben vízi zenél egy kis csobogó, ami még a szerencsére csak nappal működő közeli reptér felszűrődő hangjait is elfeledtette, a banánon kívül saját papaja és mangó is termett, na meg 5 kiscica. Egy-két kontinensnyi ugrással bekavarva, innen tényleg már csak Isaura meg Leoncio hiányzott! Ők nem jelentek meg, viszont a ház 84 éves tulajdonosnője, Senora Arminda tündéri volt. A ház roskadozott gazdag életének emlékeitől, mindig elegánsan jelent meg, az ilyen nőre mondják, hogy igazi úrinő. Férje halála után gondolta, hogy túl üres a ház, a vendégekkel egy kis élet költözött a “szellemjárta” falak, és a burjánzó kert közé.

A szállások kiválasztásakor általában az egyszerű de tiszta az alapelvem, hiszen legtöbbször úgyis csak aludni megyünk haza. De időnként beválasztok egy kis csavarost, ahol a háznak lelke van, ahol önmagában a szálláson tartózkodás is egy élmény, ahol jó csak úgy lenni, folyatni az értékes időt. Olyan helyet kerestünk ahol van reggeli, és az elég kevés van La Palmán. Inkább olcsó, szedett-vedett apartmanok vannak, vagy jó drága hotelek, még a spanyol műemlékekben működő állami luxusszálló, Parador is van. De a Finca Arminda minden tekintetben kiemelkedett. Próbáltunk belekötni, hol a hiba, de minden apró részlet tökéletes. Minden működik és patyolat tiszta, sehol egy porszem, pedig minden tele antik mütyürökkel. Persze, úgy azért könnyebb, hogy az óceán közepén van és nincs por.

Az egészből süt a történelem, minden öreg de nem avítt, nem dohos és nem öregszagú hanem pont az ellentéte. A kristálycsillár itt pont oda kell, ahol van, a padló ugyan régi de nem nyikorog, és a számtalan kis emlék, antik tárgy kellemes, békebeli hangulatot áraszt. Ehhez pedig ízlés kell, és az Arminda néninek láthatóan van. Egy kifogásunk lehetett, a szobában nem volt hűtő meg hajszárító, de ezek nem is voltak igazán fontosak. Wifi is csak a ház egy pontján van, a szobában nincs, de megmondom őszintén az ebben a miliőben nem is baj. A különlegesen marasztaló hangulatú szállásról eléggé nehéz volt naponta elindulni a túrákra. Felkerült a még íródó legkülönlegesebb szállások, ahol jártam listámra is. Ez sem a legolcsóbb hostel kategória, de nem extrém drága. (30ezer Ft/éj 2 főre bőséges és finom reggelivel. ) További fotók a házról, kertről és a reggeliről a blog Facebook oldalán, ITT. Kevés helyet tudok teljes szívvel ajánlani, de a Finca Arminda ilyen.

Vulkánok, erdők, banánültetvények a hajmeresztő hajtűkanyarok között

La Palma nagyjából fele akkora mint Tenerife, legjobban saját kocsival lehet bejárni. Vezetni elég nagy kihívás, mert csak keskeny, és hajmeresztően meredeken hajtűkanyargó utak vannak a hegyek között. 30-40 km-t megtenni 1-1,5 óra, szóval nem nagyon haladós. Bár Tenerifén sincs az a kimondott heringezés, de La Palmán jóval kevesebben vannak, aminek talán az egyik oka, hogy itt még kevésbé az óceán a fő vonzerő. Bár mi Tenerifén sem a hagyományos kirándulós, városnézős, strandolós turizmust űztük. ( Tenerife blogposzt ITT. )

La Palma még visszafogottabb, érintetlenebb hely, leginkább az illik rá, hogy a béke szigete. Nincs se csúszdapark, se állatkert, party meg ember aztán még annyi se mint Tenerifén, van viszont rengeteg erdő meg vulkán, ide végképp csak a természetbúvár csendbarátok járnak. La Palma nagyon sziklás, hegyes, és a viszonylag kopár Teneriféhez képest egy buja, zöld sziget. A sziklás part, vulkanikus talaj miatt csak pár helyen van jó fekete homokos strand, egyébként hegyek, erdők és sok helyen elég “costa plastica-s” , azaz műanyagfóliával beborított banánültetvények ameddig a szem ellát. A legtöbben gyalogtúrázni jönnek ide. A legnépszerűbb a La Caldera Taburiente Nemzeti Park Cumbrecita kilátója, és a 24 km-es Vulkánok Útja. A szigeten rengeteg jelzett, kiépített túraútvonal van, ezekről részletes tájékoztató ITT. 

La Palmán is szerettem volna pár kisebb, kevésbé túrázós Éva barátnőmmel is teljesíthető gyaloglást csinálni, de ő sajnos pont a gyönyörű szállásunk lépcsőjén szenvedett egy kisebb láb balesetet, így pont a gyalogtúrákról le kellett mondanunk. Egyedül meg, míg ő várt csak egy-egy rövidebb nyargalást csináltam. Jobb híján az itt töltött négy nap alatt rendesen körbeautóztuk a szigetet.

Villa de Mazo, Puerto Naos

Első napunkon borús idő, és szemerkélő fogadott reggel,  nem láttuk az érkezéskor minket üdvözlő szuper Teide panorámát sem a szobánkból. Fel is hívtuk a sziget másik felén lefoglalt délutáni bálnaleső túra szervezőjét biztos érdemes-e átbumlizni a hegyen, megy-e a túra, mire ő nagyot nevetett, hogy de hát a szigetnek azon a felén mindig jó idő van! Kb ennyire változékony az időjárás La Palma 40 km-én belül is.

A hajókázás előtt megnéztünk egy népművészeti kiállítást Villa de Mazoban. A Casa de Roja főleg szép hímzéseket és régi lakásbelsőket, használati tárgyakat mutat be egy impozáns kanári házban, illetve az itt is virágszőnyegezéssel ünnepelt júniusi Corpus Christi fesztiválról emlékeznek meg. Kihagyható program, de pont nagyon közel volt a szállásunkhoz és útba esett Puerto Naoshoz, La Palma egyik közkedvelt – már amennyire a szigeten szellősen lézengő látogatókra ezt mondható – vulkáni fekete homokos strandjához, és onnan Tazacorte kikötőjéhez menet. Puerto Naos valóban egész kellemes kis strand, és miután átvágtunk a hegyen tényleg varázsütésre kisütött a nap is, de a lassú haladás miatt sem időnk, sem nagy kedvünk nem volt a strandoláshoz.

Delfinleső naplementés hajózás

Éva nem volt bálnaleső hajózáson, én meg nem nagyon tiltakoztam az ismétlés ellen, így online foglalással (úgy 10% kedvezmény van ) beneveztünk egy délutáni 4 órás, bálna- és naplementeleső túrára. Az antik “Bussard” hajóval csak maximum 12 főt visznek, és a díjban az alkoholmentes italokon kívül egy vacsorának is beillő tapas ínyenckedés is van a végén. ( A 4 órás étkezést is tartalmazó trip online foglalással 53 Euro, a 2 órás nagyobb csoportot vivő hajó 26.  )

Bálnák nem, de delfinek jöttek, a legszebb azonban nem is ők, hanem a part és a naplemente volt. A hajón a Kanári-szigetekre rendszeresen járó német és holland nyugdíjasokkal hédereztünk együtt. Az örökzöld kínzó kérdésre, hogy melyik a legjobb Kanári-sziget egyöntetűen La Palmát válaszolták.

Vulkánságok

Egy napot szántunk a sziget déli részének bejárására, ahol főleg a kialudt vulkánoké volt a főszerep. Az egész táj masszív megkövült lávakő, a Teneguía és a San Antonio vulkánok hagyatéka. Sok fa nem zavarja a kilátást, a kopár, vörösesbarna és szürke láva kontrasztban a kék óceán háttérrel, a Faro de Fuencaliente világítótoronnyal és a Salinas de Fuencaliente fehér-rózsaszín sólepárló medencéivel nagyon fotogén. A sólepárlónál egy szinte kaméleonként a tájba olvadóan szürke, modern látogatóközpot és étterem is van. Mi ugyan nem itt ebédeltünk, de nagyon hívogató volt.

Az örök nyugovóra tért San Antonio vulkánt is meglátogattuk, ami attól különleges, hogy végig lehet sétálni a kráter peremén. Már kisebb fák is benőtték és nagyon szép kilátás nyílik a Fuencaliente világítótoronyra, a sólepárlókra és a környező szőlőkre. Meglepő, de ezek a csoffadt kis vulkáni szőlők nagyon jó borokat produkálnak. A San Antonio látogatóközpontban azt is kipróbáltuk egy élethű talaj szimulátorral, hogy milyen egy Richter skála szerinti 6-os? (bevallom erre a számra nem emlékszem, a lényeg, hogy elég duuuurvaaaaa…) erősségű  földrengés.

El Remo

A Bussard hajón velünk naplementéző hollandoktól egy szuper étterem tippet is kaptunk, amit a Ruta de los Volcanes felé ejettünk útba egy kései ebédre. El Remo nem szerepel semmilyen útikönyvben, egy  semmi különös falu, ahova ráaádsul a durván costa plastica-s, műanyaggal fedett banánültetvények között vezetett az út. A lávaköves, masszív hullámok által ostromolt falu óceánpartján megemelt konténerekben több étterem is működik. A Kioskban a friss tengeri herkenytűk és hozzá a morajló vad óceán megérték a kitérőt. Azt reméltem hogy a Vulkánok útját talán kicsit becserkészhetjük autóval is de az sajnos reménytelen, helyette egy szép kanári fenyőerdő sziklaormán naplementéztünk. A Ruta de los Volcanes egy 24 km-es egész napos gyalogtúra útvonal, ami örök álmukat alvó vulkánok között vezet. Sajnos nekünk ez is, meg a híres La Caldera Taburiente Nemzeti Parkban a Cumbrecitas kilátó is a láb baleset miatt kimaradt, de a túrákról látott képek alapján gyönyörű lehet. Ha valaki kipróbálja mesélje el milyen!

Los Tiles esőerdő

Utolsó La Palma napunkon a sziget északi felét vettük célba. Itt a Los Tiles babérlombú erdőben álltunk meg, ahol szintén sok útvonal kínál egész napos túra lehetőségeket. Szerencsére a látogató központ mellett volt egy kövér erdei macska, ami elszórakoztatta Évát míg én egy rövid sétát tettem az egyik közeli miradorhoz/kilátóhoz, ami jó látképet nyújtott a zöld ezer árnyalatát bemutató esőerdőre. Éva szerint inkább hagyományos, átlagos európai erdő volt ez, de ő nem tudott bejönni az éppen gyengélkedő vízeséshez, ami annak ellenére, hogy épp nem zuhogott ezerrel, a szűk, nyirkos szurdokkal úgy szippantott be mint egy szivacs. Mindenhol csepegő nedvesség, neonzölden világító zöld páfrányok, mély, méregzöld mohák rengetege, félhomály, akár néhány manó meg tündér is előbújhatott volna.

A Charco Azul

félig természetes medencéjénél épp az utolsó napsugaras fél órát kaptuk el. A sziklák közreműködésével kiépített mesterséges medencékben a folyamatos vízcseréről az óceán gondoskodik. ( Portugáliában voltunk egy hasonló helyen, ez az Azenhas do Mar, blogposzt ITT .) Novemberben érdemes dél tájra, ebédre tervezni, annál is inkább mert egy szuper étterem is van a medencék partján, ahol a barátnőm bedagadt lábát meglátó személyzet azonnal elsősegélyt is nyújtott. Annyi időnk pont volt, hogy csobbanjak egyet az óceánban. Mint a mellékelt videón látható annak ellenére erős hullám masszírt ad, hogy a medence peremén egy kő korlát szolgál hullámtörőként. Itt is el lehetne egy fél napot is ejtőzni.

Késő délután még nekigyürkőztünk a hajtűkanyar rengetegnek,  ( nézzetek meg egy La Palma Google mapet, ránézni is teher…. ) és kívülről megnéztük a tenerifei obszervatórium párját. A La Roque de Los Muchachos-nál egy szuper mirador (kilátó) is van. Csoda kanári fenyős erdőkön mentünk keresztül, véletlenül tévedtünk le az LP1-es főbb útról az egy kocsinyi szélességű  LP109-re, ahol mormoltuk az imákat, hogy senki ne jöjjön szembe. A mesés erdőfürdőt szép kilátók és alagút hullámvasút szabdalta, ha bírod a hajtűkanyaros gyűrődést érdemes arrajárni. Ezzel viszont pont annyi időt vesztettünk, hogy a La Roque de Los Muchachos miradorhoz csak egy pink-kék naplemente végére értünk oda. Irdatlan meredek szerpentineken kellett vezetnem, azt hittem sosem lesz vége az autózásnak. Pont egy órával hamarabb lett volna jó odaérni, de még így is bámulatos volt a környezet, ide javaslok egy napi túrát akkor is ha az obszervatórium látogatás nem cél. Ebbe az obszervatóriumba is lehet előre foglalással vezetést kérni, de a honlapja alapján is sokkal kevésbé felkészültek csillagleső laikusok szórakoztatására. Szerintem a tenerifei obszervatóriumra érdemes inkább megtenni a csillagleső téteket. Utólag azt mondom, a lassú haladás miatt elég lett volna csak két célpont erre a napra, a Charco Azul és a La Roque de Los Muchachos.

Este még a szállásunkhoz közel meglátogattuk a Casa Goyo nevű, helyi talponállóba oltott kajáldát. A kajálda szót nem véletlenül használom, a műintézmény friss, és olcsó árfekvésű, és a mintavétel alapján finom tengeri fogásairól híres, meg arról, hogy nagyon bizarr helyszín. Egészen konkrétan a la palmai reptér kerítése mellett van, minek következményeként az étkezést színesítik és hangosítják a fejünk felett nem épp halkan surranó landoló repülőgépek. Mindehhez kis ólszerű kutricákban kuksolnak a vendégek, szóval az biztos, hogy nem a dizájnra repülnek.

Tenerifére visszatérve a North reptérről átbuszoztunk Los Cristianosba, ahol a blogírás ajándéka fogadott. Eddig is tudtam, hogy szuper jófej olvasóim vannak, és a sok befektetett munka megéri. Na nem anyagilag, de annyi ötletet és élményt kapok tőletek, hogy néha csak pislogok. Azon is, hogy ugyan csak icipici blog az enyém, mégis már a sokadik helyen járok ahol kiderül, hogy van egy olvasóm. Nagyon örültem, hogy összefutottunk Andival és férjével, Gergővel. Már 8 éve Tenerifén laknak, naná hogy lehet bízni a tippjeikben! A legjobb halas éttermet is Andi ajánlotta, az El Cinét és ott különösen a sült polipot ne hagyjátok ki Los Cristianosban!

És amitől azóta is alig térek magamhoz! Andi gyöngy ékszereket készít, és egy gyönyörű, saját kezűleg készített Swarovski kristályos fülbevalót kaptam tőle ajándékba, bár nagyon nehéz volt kiválasztani a sok gyönyörűségből. A Meretei Andesign oldalán még több szépség! Ennél szebb búcsú a Kanári-szigetektől szerintem lehetetlen!

Praktikumok

Szállásunkat méltattam fent. Négy napra nem volt értelme két szállást foglalni, de ha egy hétre mennék a lassú araszolások és a keskeny, meredek szerpentines utak miatt inkább a sziget 2 felén foglalnék, hogy egyszerűsítsem a közlekedést.

Közlekedés a szigetek között

A Tenerife és La Palma szigetek közötti közlekedés alaposan feladta a leckét. Bár a komp adná magát 150 km távolságra mégis értelmes módon és időpontban csak egy 30 perces repülő úttal lehet a két sziget között teleportálni. Komppal csak az megy, aki saját autót visz át. Ilyen kis távra először fel sem merült bennem, hogy repüljünk, hiszen az a leginkább környezetterhelő utazási mód, meg amúgy is szívesen elnézegettem volna az óceánt és a szigeteket egy hajóról. Sajnos mégis rákényszerültünk a repülésre mivel a három szóbajöhető komp társaság (infó ITT ) közül az egyiknek nem volt aznap járata mikor nekünk kellett, a másik kettő meg napi egy db kompot indít olyan embertelen időpontokban, amire azóta sincs magyarázatom, kinek és miért jó. Teneriféről este 8 körül van komp, ami éjféltájt van La Palmán, de akkor hogy veszem fel a bérelt autót, találom meg a szállást stb stb. Visszafele sem jobb a helyzet, hajnal 5:15-kor van indulás, ami nagyjából 3:30-as kelést jelent. Ráadásul drágább mint a repülés. Próbáltunk rájönni tenerifei blog olvasómmal is mi lehet a magyarázat ezekre az agyatlan időpontokra de nem sikerült.

A repjegy beszerzése sem volt kacifánt nélküli, ugyanis először a szigetek között működő Binter Canarias-ra próbáltunk foglalni de azt az istennek sem sikerült bármilyen magyar bank által kiállított bármilyen (hitel-, debit, Visa, MC ) kártyával kifizetni, vagy a magyar IPcímek voltak letiltva, nincs rá magyarázat. Végül szerencse, hogy nem sikerült mert a Skyscanner dobott egy olcsóbbat, az AirEuropa vitt el minket (oda-vissza 20ezer Ft 1 db feladott csomaggal ) kis propelleres géppel. Ezt a jegyet is olcsóbb volt a Skyscanner által dobott online közvetítőn keresztül foglalni mint az Air Europa weboldalán. Repjegy vásárlásnál figyelni kell nehogy rezidensként vegyük a jegyet mert a helyieknek sokkal olcsóbb, szinte busz árban van a szigetek közti repülés, de ehhez igazolni kell a rezidens státuszt.

Közlekedés La Palmán belül

La Palmán is van buszhálózat, de kevésbé sűrűn mint Tenerifén, szerintem itt végképp nem lehet megúszni a kocsibérlést, ami egyébként nem is drága. Ehhez érdemes a nagy kocsibérlő brókerek mellett  (rentalcars.com  és autoeurope.eu ) helyi kis cégek weboldalait (Cicar és Orlando) is csekkolni, nekem kupont is kínáltak. Az Orlando lett a befutó, de sajnos az ő weboldalukon is a Binter Canarias repjegynél tapasztalt online kártyás fizetési problémába futottam, vagyis semmilyen kártyával nem tudtam fizetni, se debit, se credit, se Visa se MC.

Végül a rentalcarson voltam kénytelen az Orlando kocsit is lefoglalni. Így picit drágábban, 14 000 helyett 17000 Ft volt a 4 napra egy Renault Twingo kategóriás kocsi, de kellemes meglepetésként egy nagyobb kocsit  kaptunk ugyanannyiért. Biztosítást alapszabály, hogy sosem kötök online a bróker cégnél, csak közvetlenül helyben a kocsi átvételekor. Az Orlando kauciót sem zárolt mivel teljes biztosítást kötöttünk, ami ugyan még egyszer annyi volt mint a bérlés maga, de így is megérte a nyugodt lélek, és hogy nem zárolnak 300 Euro kauciót, amihez csak hetek múlva férek hozzá. Jó döntés volt mert a meredek hegyes, hajtűkanyaros szűk utakon sikerült is egy kis horzsolást okoznom a kocsin, amiért teljes biztosítás nélkül tuti rámvertek volna kb pont 300 Eurót.

A fizetési problémára nincs magyarázatom azóta sem, csak megoldásom! Vagy a magyar bank által kiállított kártyákkal volt valami nem tetsző, vagy a magyar IPcmímmel, mindenesetre nem tudtam online fizetni. Pár hete a 2019-es chilei utunk szervezése közben szintén belefutottam a problémába, és végre találtam megoldást. Előfizettem egy VPN (Virtual Private Network ) szolgáltatásra, így úgy tudom változtatni az IPcímemet, amivel úgy tűnik mintha más országból vásárolnék. Megjegyzem, ez repjegyvadászathoz is hasznos segédeszköz lehet! Ettől még a magyar bank által kiadott kártyákkal lehet probléma, de VPN-en keresztül eddig vagy a Visa vagy az MC mindig működött.

Belépő, parkoló foglalás a Cumbrecitashoz

La Palmán a Caldera Taburiente Nemzeti Parkban a népszerű Mirador de Cumbrecitánál csak 16 autó tud parkolni, ezért ha nem gyalogtúrával közelíti meg valaki előre kell fél órás parkolóhelyet foglalni ITT. Szintúgy a fenti nemzeti park weboldalon lehet tájékozódni a nyitvalevő gyalogutakról is. Személyesen az El Pasoban székelő nemzeti park látogatóközpotban lehet próbálkozni a foglalásal.

 

Pin It on Pinterest

Share This