Képeslap Rómából

By MiraDonna
Ez a bejegyzés egy sorozat része, aminek a címe: Olasz meló
Show More Posts

Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések és az útközbeni gyorsjelentések.

Róma olyan mint a lasagna. Mindig van egy réteg.

2018. szeptember 26 – okt 1.

Anyukám 70. szülinapján az ígynézdmegrómát spanyolviaszt nem találtuk fel, de van pár szervezési, egy rejett kincs látnivaló, és néhány étterem tippem. Hátha Te is elviszed idős szülődet egy hasonló italikum tripre. Készülj a tömegre bármely évszakban! Ha nem akarod az értékes idődet sorbanállással tölteni vegyél a leghíresebb látnivalókra előre jegyet online! A Kolosszeumot nézd meg kis létszámú panoráma túrán, így a pazar madártávlatot megkapod, de elkerülheted a gigászi sorbanállós gladiátorharcot. A Borghese Galéria kihagyhatatlan ínyencség, a gyönyörű Michelangelo kerengőben pedig jó eséllyel alig lesznek rajtad kívül. Rómát az isten is futásra teremtette! Ha hozzá szeretnél férni a Trevi kúthoz úgy, hogy az épp kilátszik a szelfizők hada alól legyél futurista! Ha nem futsz tégy egy sétát Rómában kora reggel!

Örökifjú anyukámat az örök városba vittük el 70 szülinapjára. Ő ilyen messzire utoljára akkor volt mikor én még kisgyerek voltam. Akkor is maximum a baráti NDK-ba meg Moszkvába mehetett, Nyugat-Európáról nem is álmodhatott az 50 dolcsis valutakeretből, pláne egyedülálló anyaként két gyerekkel, nyelvtudás nélkül. Emlékszem 10 éves koromban mennyit szervezett egy három napos utat, hogy az öcsémmel láthassuk Budapestet! Köszi, Anyu, látod, ez lett belőle! 🙂 Azért Rómát választottuk mert Anyukám mélyen vallásos, nem is nagyon gondolkodott a válaszon. Na és az esküvőm is pont 15 éve volt. Ilyen évfordulókra mi más lehet az irány mint az örök város? Jó érzékkel az itthoni ősz megérkeztekor beletrafáltunk egy kis nyárba is.

Öt napunk volt Rómára. Anyukám ugyan nagyon jól tartja magát, de a tempót hozzá igazítottuk, hiszen neki a közismert italikumok, római romok is új élmény volt, nem rohantunk egyik helyről a másikra. A legtriviálisabb látnivalókat néztük meg, mindent komótosan, rengeteg gyaloglással. Séta, ücsörgés egy kávéval, aperollal, hiszen anyunak az is újdonság volt, még séta, kávé, templom, pizza, piazza.

Egy kis ‘archív’ Róma

Utoljára 2005-ben voltam a férjemmel Rómában. Élénk emlék maradt, mert a lányom még pocakban volt, és pont aznap halt meg II. János Pál pápa mikor megérkeztünk. Emlékszem, mentünk vissza a szállásunkra, ahol a recepciós halálra vált arccal fogadott, és azt motyogta olasz angollal, amit én úgy értettem, hogy “the pub is closed”, de amiről kiderült, hogy “the pope is dead” akart lenni. Egyből értelmet nyert, hogy a cafékban, trattoriákban miért mindenhol csuhások voltak a képernyőkön a focimeccs helyett.  Az örök városban örökké tömeg van, de a halálhírre az is meghatványozódott. Zarándokok özönlötték el a Rómát, köztük II. János Pál lengyel származása miatt kiemelkedően sok lengyel volt. Mindent elborítottak a pápás plakátok, és nemcsak a Vatikánban. A Szent Péter téren reverendás tudósítók nyomták a közvetítést, egy gombostűt nem lehetett leejteni. Végtelen izgatott szomorúság lengte be a várost. Az interregnum, vagyis az általában rövid, pár hetes pápa nélküli időszak éppcsak megkezdődött, az új pápa megválasztását jelentő fehér füst felszállta a Sixtus-kápolnából meg pláne odébb volt még, de már ment a találgatás melyik bíboros léphet majd  a megürüét trónra. ( ITT egy érdekes cikk a pápaválasztásról. ) Alábbi “archív” képeket 2005-ből bányásztam elő.

Jegyvásárlás előre, online

A Rómában mindenfele kígyózó hosszú sorokat látva a  legfontosabb tanács, amit adhatok, hogy minden tervbevett fontos látnivalóra vegyétek meg előre a jegyet online. Ha spéci túrevezetéses vagy kisebb kapacitású (pl. a Borghese Galéria ) helyre mentek akkor minél előbb kell bezsákolni a jegyet, a nagyobb helyekre ( pl egy sima Vatikáni Múzeum, Kolosszeum jegy ) indulás előtti 1-2 hétben is ráér, de érdemes előre megvenni mert több órás sorbanállást lehet vele elkerülni. Rengeteg drága külsős tourguide cég van, de szerintem szükségtelen. A látnivalók hivatalos, saját weboldalán a legjobb jegyet venni. A tömeg miatt a vezetett túrák szinte élvezhetetlenek, a nyomasztó mennyiségű műkincsből mintavételnek nekünk bőven elég volt az audio guide. A Vatikáni Múzeumnál gondolkodtam egy külsős cég vezetett túráján mert a hivatalos 9-es nyitás előtt 1-1,5 órával, tehát a tömeg előtt indul, de 75 euró/főért kissé borsos az ár, pláne 5 fős családdal.

Három nap Rómában egy minimum programra elég, az öt nap lehetőséget adott egy kicsit kényelmesebb nézelődésre. A mesterterv szerint  mindennap volt egy főprogram előre megvett jegyekkel, a fennmaradó időben passegiata azaz korzózás, fagyizás és más italikumok élvezete volt a Róma programunk. Egy napot szántunk a Vatikánra (és ennyi kell! ), egy nap a Kolosszeum és a Fórum, egy nap a Villa Borghese és a kertje volt. Negyedik nap egy kora reggeli városnéző futáson kívül nem volt előre lefoglalt terv, a Tivoli volt versenyben a Via Appia ókori római úttal és az ókeresztény katakombákkal, utolsó nap már csak egy kis séta a Monti városrészben, és irány haza.

Vatikán

A Vatikáni Múzeumba pont a Turizmus Világnapján mentünk, aznap ingyenes volt a belépő (a normál felnőtt jegy 17 Euro, 6-18 évesnek 8 Euro ). Az ITT megtehető online vásárláskor csak a 2 eurós kezelési díjat és az extrában kért audio guideot kellett kifizetni, de az időre foglalt jeggyel ugyanúgy érvényes volt a ‘skip the line’. Ez ugyan nem derült ki egyértelműen a Vatikán jegyiroda weboldaláról, de egy napon belül válaszoltak az emailre. Jelentem, a Vatikán működő cég!  🙂 A normál jegyen kívül számos kombináció van audioguide-os, és világnyelveken idegenvezetős túrákra is. A városfal melletti riasztó hosszúságú sort látva ( elrettentésként ITT megtekinthető ) különösen örültem az előrelátásomnak. A sor hosszhoz biztosan hozzájárult az aznapi ingyenesség is, de ne legyenek illúzióink, itt mindennap ekkora sor áll az előre nem tervezőknek. Szerintem megéri a 2 euró online foglalás szervizdíjat, hogy ne kelljen fél napot sorbaállni az értékes itt töltött időből.

A Vatikánra és benne a múzeumra kell egy egész napot szánni, érdemes minél korábbra venni a múzeum jegyet. Ha van legalább 6 óra alámerülni úgy még az állandósult tömeget is jobban lehet bírni. Még valahogy csömört sem kaptam a rengeteg szentségtől. Ha csak max 2 óra a kimért idő akkor természetesen a Sixtus kápolna és a Raffaello termek a minimum program, de legjobban akkor fogható fel ésszel mennyire kiemelkedett ez a két UFO a többi szintén nem kispályás művész közül ha végignézzük a felhozatalt. Sajnos a Sixtus kápolnában gombostűt sem lehet leejteni. Valamennyire szabályozzák a forgalomirányítók, hogy balesetveszélyessé ne váljon a helyzet, de így is kb a pokol. Jobban hat az Utolsó ítélet apokaliptikája. 🙂

A Szent Péter bazilika belsejénél nekem sokkal érdekesebb előtte a tér és a panoráma miatt a kupola, de klausztrofóbiásoknak nem ajánlom. Párszáz lépcsőt is meg kell mászni. A bazilika ingyenes, de többet kellett sorbanállnunk mint a múzeumhoz ( oda semmit) , kb fél óra volt a biztonsági ellenőrzésen átjutás. A kupola ötkor zár, ezt is érdemes figyelembevenni a vatikáni terveknél. A Vatikánból távoztunkban nagyvárosi természetbúvárkodtunk is egy kicsit, a Vittorio Emanuele Tevere hídon átsétálva hódpatkányok, azaz nutriák cikáztak és mórikálták magukat épp a vízben.

Borghese Galéria és Park

Ha csak egy múzeum van, amit a vatikánin kívül Rómában megnézel szerintem ez legyen az! Scipione Borghese kardinálisnak eléggé 18+os ízlése volt, hogy finom legyek és nőies. A sok meztelen alakos, alig ruhás festmény, szobor között rengeteg mitológiai alak szerepel, sőt, Gian Lorenzo Bernini egyik befejezetlenül maradt szobrának nőalakja egyenesen a Kendőzetlen Igazság címet viseli. Mindenesetre a kissé pikáns ízlésű Borghese kardinálisnak köszönhetjük nemcsak Róma, de szerintem a világ egyik legszebb szobor és festmény gyűjteményét a Borghese Villában.

A Borghese igazi ínyenc felüdülés volt a Sixtus-kápolna és Vatikán nyomasztó méretei és műkincs rengetege, meg úgy amblokk a Róma utcáin és műemlékeiben hömpölygő, sorbanálló tömegek után. Nagyon szimpatikus, hogy szigorúan korlátozzák az egyszerre bent levő látogatók számát. Csak online jegyvásárlással lehet bejutni, és maximum két óra áll rendelkezésre a két szintes galériára, utána könyörtelenül kiterelnek és jön a következő turnus. Szerintem 1-2 héttel előre gondolkodni nem olyan borzasztó teher cserébe azért, hogy mindent teljes pompájában, tülekedés nélkül, a legapróbb részletekig megnézhessünk. Mivel helyben úgysincs jegy itt a villa külső képébe sem zavarnak bele kígyózó sorok. Itt is elég a sima jegy (felnőtt 20 Euro, gyerek 2 Euro, hivatalos jegyvásárlás ITT ) és egy audio guide, de persze lehet drágább vezetett túrára menni.

A túldíszített, szinte burjánzó termekben helyet kapó gyűjtemény magja Bernini tökéletes szépségű szobrai, de a 17. századi műgyűjtő kardinális Caravaggio műveit is szerette, van itt Raffaello, Tiziano és még sok remekmű. Bár a festmények sem kispályások, de a gyűjtemény szobrai annyira finomak és élethűek, hogy szinte azt vártam bármelyik pillanatban elindulnak felém.

A villa parkja maga is megér egy misét, ami magában foglalja Róma állatkertjét, a Bioparco-t is. (10 évtől felfelé a belépő 16 Euro.) Itt a mi tinijeinkből is előtört a gyerek, s bár az állatkert nem rendelkezik túl jó webes értékelésekkel, nekünk kellemes csalódás volt. Én magát az állatkert műfajt nagyon nem szeretem, de nagyon érdekes volt az itt élő, nekünk pont kiscicásan játszó fehér tigris. Ma már állítólag vadon sajnos kihalt.

Kolosszeum

Róma olyan mint a lasagna, mindig van egy réteg. Bárhova fúrnak akad egy rom, többek között ezért is csak három metróvonala van a városnak. A Kolosszeum képek jó része nem a legmegszokottabb lenti béka, hanem madár perspektívából készült annak köszönhetően, hogy nem egy sima belépőt vettem hanem a panoráma avagy belvedere vezetett látogatásra neveztem be.

Én ugyanis panoráma rajongó vagyok, amire lehet felmegyek, legyen az magas hegy, torony vagy koktélozó tetőterasz.Így nem volt kérdés, hogy a panoráma túrára megyünk, ami a 3., 4., és a legfelső 5. szintre is felviszi a kiváltságosokat. Fura, hogy nem mindenki akarja ebből a szögből megnézni, hiszen nem eszeveszettül sokkal drágább mint a normál belépő. A sima jegy 14 euro benne 2 euro online foglalási költséggel, a történész, angol nyelven beszélő idegenvezető által kísért panoráma látogatás 23 Euro.

Az azért elég olaszos megoldás, hogy mivel a gyerekeknek maga a Kolosszeum belépő ingyen van, elvileg csak a túravezetésért kell utánuk fizetni, de a vezetett túrákra csak felnőtt jegyet lehet venni. A túra után a pénztárnál kell visszaigényelni! a 12 eurós belépőjük árát, amit visszautalnak. Elrettentésként pár fotón látható a Kolosszeumot körbeérő sorbanálló tömeg. Pedig az aréna gigantikus, és egyszerre max 3000 embert be is engednek, de mégis többszáz méter a napi sor.

Szerintem itt sem kell külsős tourguide cég. Nagyon flott hivatalos website-ja ( Coopculture, ITT ) van a Kolosszeumnak. Sokféle túrát árulnak, de a csak sima időpontos belépőt is megéri megvenni előre mert biztos hogy kevesebb lesz a sorbanállás. A panoráma túrák mellett népszerű az underground vezetett túra, ezek max 25 fősek, és meg kell mondanom, hogy miután bementünk az arénába a sima jegyes ‘pórnép’ közé, eléggé gladiátornak éreztem magam a tülekedésben. A kis létszámú vezetett túráknál hosszú biztonsági ellenőrzés sor sincs. Ha jót akartok magatoknak ide is vegyetek előre jegyet, és én abszolút a panoráma túrára szavazok. A lenyűgöző látvány után a közeli utcákban pont be lehet tolni egy Kolosszeum panorámás olcsó pizzát is.

A Fórum és a Vittorio Emanuele II emlékmű kilátó

A panoráma szériát folytattuk a Kolosszeum után is. A Kolosszeum jegy érvényes a mellette levő Fórumra is, ahonnét kötelező letekinteni az antik Rómára. Magyarázat ugyan lehetne több, de a panoráma mesés. Csakúgy az egyébként Róma legtöbb dombjáról a látótérbe türemkedő Vittorio Emanuele II emlékmű tetejéről, ahova érdemes naplemente környékén érkezni. A Kolosszeumtól az emlékműig mi épp az autóúton is gyalogolhattunk, aznap az olasz siketnémák szövetségének 70. évfordulóját ünnepelték, emiatt a gyalogosoké volt az egész Kolosszeum és a Piazza Venezia közötti út.

Largo di Torre Argentina, macska menhely a romok között

Macsek rajongóként természetesen mindenhol megnézem a cicás dolgokat, amiből szerencsére a világ elég jól áll. Nos, az olaszok közismert gúnyneve ellenérő ők sem macskaevők, csak rájuk ezt a csúfolódást sikerült nemzetközileg ráakasztani. Cicarajongók Rómában ne hagyják ki a Largo di Torre Argentina-t, ahol a Krisztus előtt 400-300-ból maradt római romok díszletei között működő macska menhelyen él vagy 150 cica. Szerintem minden rom csak szebb lesz egy cicától.

Róma reggel a futóké

A Suhangyal jótékonysági maratonomra is készültem, utolsó teljes napunk reggelén futuristáskodtunk egyet.  Nem  egyedül lobogtunk! Rómát az isten is futásra teremtette. Aki nem futott az ébredező utcákon az mind a nyíló kávézók személyzete, vagy pacsirta kínai turista volt, belőlük egész csoportok voltak már vezetett túrán. Az ilyen óriási tömeget vonzó helyeken mint Róma a legjobb módja a városnézésnek a kora reggeli kocogás. A lassú, ráérős, megállós fajta. A kora reggel hangsúlyos, akkor ugyanis mindenhez oda lehet férni, nincs test test elleni küzdelem, csak a sajáttal kell boldogulni. Már az is felüdülés, hogy nem lóg bele minden képbe egy idegenvezető magasra tartott, lehetőleg jó irritálóan felbokrétázott terelőbotja.

Ha meg az ember rendszeresen fut akkor annak előnyét is élvezheti, hogy egységnyi idő alatt több látnivalót tud kipipálni nagy megerőltetés nélkül. És még csak nem is kell brutál hajnal fél6-os kelésre gondolni. Már persze ha az ember megelégszik a nem elhagyatott de kellemesen szellős Trevi kúttal és nem kell, hogy csak az övé legyen a Spanyol-lépcső. Esküvői fotózáshoz persze legjobb, ahogy pirkad, a kínai pár 8-kor már nagyon elkésett mint fancsali mimikájukból kiolvasható volt. A lépcsőn nem átallottak emberek lézengeni. Mi 7-kor keltünk, 3/4-8tól 10-ig tettünk meg 15 km-t. Minden kellemesen ébredezett. Mire a turisták többsége 9-10 felé megitta az első cappuccinóját és betolta a cornettóját mi átsuhantunk a centro storicón, megnéztük a Pantheont, túlvoltunk a Teverén is, egy bellissima Fiat500-as találkozó gyülekezésbe is belefutottunk, végig a Lungotevere futó rakparton, a Villa Borghese parkon és a végén megjutalmaztuk magunkat egy kávéval és friss narancslével kísért szicíliai krémes sütivel. Mi ez ha nem Dolce Vita?

Michelangelo kerengő

A futás után felnyaláboltuk a családot, és míg anyukám vasárnapi misén volt az Angyalok és Mártírok Szűz Máriájának templomában ( Santa Maria degli Angeli e dei Martiri ), mi megnéztük az antik Diokleciánusz fürdő maradványait, és egy rejtett szépséget is találtunk. A fürdőben kialakított, Michelangelo tervei alapján épült, kívülről észrevehetetlen templom is érdekes látnivaló, de az igazi durranás itt a Michelangelo kerengő volt.

Rómában van sok világhíres műemlék, amit tömeg ide vagy oda, legalább egyszer az életben látni kell. De az a szép, hogy van rengeteg, amiről alig hallott valaki pedig ugyanúgy híres mesterek művei. Mégcsak nem is titkos helyek, csak egyszerűen nem jut rájuk elég figyelem, mert az átlag 3 napos római vakáción érthető módon mindenki a fő látnivalókat tudja le. Ha van rá energia érdemes egy-egy rejtett kincset felfedezni, mint a Michelangelo-kerengő, amit a Diokleciánusz fürdőkomplexumhoz építettek később. Az itteni Nemzeti Múzeum része a csodálatos épület. A lélegzetelállító Michelangelo- kerengő szinte zen üressége még nagyobbat szólt attól, hogy szinte a Termini forgatagából lehet beesni. A gyerekek is imádták a kerengő kertjében az állatfej szobrokat.

Via Appia és a katakombák

A Rómától 30 km-re levő Tivolit végül leszavaztuk a bonyolultabb megközelíthetősége miatt, és arra amúgy is egy egész nap kellene. Délután még belefért az ókori Róma legfontosabb útja, a Via Appia, pontosabban a maradványai és a római alvilág, vagyis egy ókeresztény katakomba megtekintése. Láthatóan nem a szegények lakják a környéket. A Róma központjától metróval és busszal jó iramodásra levő zöld helyszín kedvelt kirándulóhely, az itteni éttermek mind dugig voltak a vasárnapi ebédre. A világ legkiterjedtebb földalatti sírrendszerébe többmillió keresztényt temettek, mi a Szent Callixtust néztük meg. Megmondom őszintén aki egy ilyet látott az látta mindet, és engem amúgy is a föld alatti dolgok kevéssé vonzanak. Ellenben gyönyörű fasoron és parkon keresztül lehet eljutni a Szent Callixtushoz, ezért megérte a látogatás.

Gasztro

A hol és mit együnk Rómában kérdésre tulajdonképpen adekvát válasz a bármit, bárhol, hibázni elég nehéz. Kávé- és fagyi problémák sem lesznek. De azért persze itt is áll a hüvelykujj szabály, minél inkább turistás helyen, minél rámenősebben próbálnak valahova beterelni, annál valószínűbb a kétes színvonal és a turistakopasztás. Ilyen volt nekünk a zsidó negyedben a La Taverna di Ghetto kóser étterem, ahol a kőkemény profiterolt szemrebbenés nélkül elénk rakták. Szóltunk, és elnézést is kértek, adtak fájdalomdíj sütit, de mivel sokan nem ellenkeznek, vendég meg mindig van másik, ezért gond nélkül megcsinálják.

Ahol finomat ettünk:

Siciliainbocca

Egy vatikáni nap végére van egy tuti étterem ajánlatom. A közeli Prati kerületben baráti ajánlásra mentünk a Siciliainbocca nevű étterembe, ami kardhalastól és canellonistól visszarepített minket a szicílai nyaralásunk ízeibe. Inkább drágább árfekvésű hely, degusztációs menü 65 Euró, főételek 15-20 Euro körül vannak. Előre foglalni ajánlatos.

Gli Angeletti

A Kolosszeum környékén korgó gyomor esetén ide tuti visszamennék. A Gli Angeletti éttermet ránézésre az étlapja és a különféle kis angyalkákkal teli dekorja miatt választottuk, és jó volt a szimatunk. Bár azóta is nagyon vegyes értékeléseket kap Tripadvisoron, de mi annyira finomat ettünk itt, hogy nem is értem, hogy érhet el összesen 3 csillagot. Ami különösen tetszett itt, hogy egészen ritka ételeik is vannak, nemcsak a szokásos pizza, pasta. A kissé mozzarellához hasonlító (de nem az! ) burrata sajt polentával és a scorzone, azaz nyári fekete szarvasgombás rizottó sajtfondüvel mennyei volt, ahogy a tökös cseresznyés pite és az eper mousse-os süti is.

Ristorante La Lampada

A Termininél a szállásunk közelében első este fedeztük fel a Ristorante La Lampada kis családi éttermét, ahol főleg a szarvasgombás fogások maradtak emlékezetesek.

Venchi

A közismert csoki és fagyizóláncba többször is betértünk, de Rómában igazán nem nehéz a fagyirajongók élete. Ha valami igazi italikumot keresel, kiváló ajándék a minden édességboltban kapható gianduja mogyoró csoki, ami gyakorlatilag tömény mogyoró, de egészen pasztaszerű, nugátos formában. Bonbonszerű csomagolásban, vagy kenhető krémben, ízesítésekkel is fincsi.

La Matriciana

Itt a híres szalonnás amatriciana tésztát is kipróbálhatjuk, mi inkább a nagyon finom Szent Jakab kagylóra és más halakra vetettük magunkat. Ide is ajánlott telefonon foglalni, ez is közel volt a Termini melletti szállásunkhoz.

Forno Roscioli, pékség

Roscioli nevű helyből sok van Rómában, és többségük elég híres is. Ezt a pékséget a Via Buonarotti utcában azoknak ajánlom akik egy igazán autentikus olasz reggelizó-kávézó-pasztázó-pizzázót szeretnének megcsócsálni. Semmi faxni, minden egyszerű, de nagyszerű, és főként friss és finom. Az 1870 óta működő műintézményben van fincsi illy kávé is!

Szállás, közlekedés, praktikumok

Ezúttal három generáció kelt útra, eredetileg a másik nagymama is jött volna. Hat főre a legjobb ár-érték arányú repjegyet a Ryanair dobta, július végén darabonként 20ezer Ft-nál csaptam le a szeptember végi jegyre. Szerencsére megúsztuk a sztrájkot is, de már nagyon fázom tőle. A Ciampino reptérről gyors és olcsó a városba jutás a SIT és a Terravision buszokkal,  az árkülönbség 1 Euro, amelyik előbb indul arra érdemes megvenni a retúrt (Terravision 9 Euro).

Mi inkább gelatora, giandujára, kávéra meg szarvasgombás finomságokra szántunk több pénzt mint alvásra, ezért szállásnak egy önálló lakást választottam a Termini pályaudvar közelében. Fontos szempont volt, hogy a három generációnak külön hálószobája legyen. A Keith Haring plakátokkal telepakolt Casa di Keith fantázianevű lakás egyszerű, de tiszta, és 6 főre (130 uro/nap) jutányosabb volt mint 3 szállodai szoba. Mint általában a nagyvárosi pályaudvarok, a Termini környéke sem a legjobb hírű. A kulcs átadónk is figyelmeztetett, hogy gyakoriak a zsebesek, és nap végére rendes mennyiségű szemét is termelődött az utcákon, de ez úgy egész Rómára jellemző, figyelni kell az értékekre. A környéken sok étterem, egy szicíliai fagyizó és sokféle bolt van.

Rómának is van többféle közelkedést és látnivalókat kedvezményesen kombináló kártyája van (Omnia Vatican, Roma pass, Rome Turbopass ), mi végül egyiket sem vettük meg. Egyrészt a sok-sok római réteget szerintem legjobban sétával lehet megnézni. Másrészt meg ember legyen a talpán, aki kiigazodik a passzok között. Ha mégis muszáj, akkor angolul tudóknak ITT egy friss, jó összefoglaló, hogy melyik milyen szempontok szerint éri meg.

A nagyjából 4-5 km kiterjedésű belváros a leghíresebb látnivalókkal jól begyalogolható. Mi napi 10-15 km-t sétáltunk, és általában egy vagy két alkalommal metróztunk vagy buszoztunk (1,5 Euro/jegy), így a 7 Eurós közlekedési napijegyet is csak az utolsó, belvárostól távoli katakombás naphoz volt érdemes megvenni. Tömegközlekedéshez itt is kiváló a Google maps, ami pontosan megmondja mivel és mikor mehetünk.