Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz ITT!
Hálásan köszönöm, ha adománnyal is támogatod a munkámat. ❤
Homokdűnék, sziklák, jég, vulkánok, vikunyák, lámák és flamingók
2019 április 16 – 22
Az eddigi Szahara-, Namíb- és Atacama sivatagi show élmények közül egyértelműen az Atacama a szívemnek legkedvesebb, ugyanis ez a legváltozatosabb mind közül, rengeteg különféle természeti látnivalóval és drámai tájképekkel a sandboardosokkal teli homokdűnétől a sótengerig, és jeges sipkájú vulkánokig. San Pedro de Atacama a leghangulatosabb sivatagi település ahol jártam, pedig a 2300 méteres magasság és a rendkívül száraz levegő miatt nem nagyon komfortos ott lenni. Az Atacama különleges, egyszer az életben látni kell hely, nem csodáltam, hogy Húsvétra ki lehetett tenni a megtelt táblát.
Tökéletes megkoronázása volt a viszonylag sok szervezési viszontagsággal járó Chile-Argentína Odüsszeiánknak. Az ország két vége, és egyben véglete, a hideg, szeles, zord Patagónia és a meleg, de egyáltalán nem forró, kopár, és elképesztően változatos tájképű Atacama szerintem egyértelműen a két leginkább kihagyhatatlan chilei állomás. A lájkvadász, és már kissé elcsépelt, Húsvétkor a Húsvét-szigetek szobraival szelfizős poént nemcsak az odajutás Chiléhez képest is orbitális költségei miatt passzoltuk. Az Atacamában bőven volt a maradék öt napunkra látni- és tennivaló. Santiagóból repültünk Calama-ba ismét a Latammal. Ezúttal a repülőn ücsörögtünk felszállás előtt egy órácskát műszaki okokból, de az előző 24 óra versenyfutás az idővel izgalmai után örültünk, hogy egyáltalán a gépen vagyunk, és nem buktunk 4 retúr repjegyet. ( Santiago-Calama-Santiago 4 db repjegy 2 feladott csomaggal: 280ezer Peso)
Az Atacama nemcsak klíma és tájkép
tekintetében Chile és a Föld egyik extremitása. Bár nem annyira nehéz és ennélfogva drága megközelíteni mint a fjordokkal szabdalt Patagóniát, de itt is kevesen laknak, ezért minden drágább mint az ország középső részén. Patagóniával ellentétben az Atacamába egész évben érdemes menni. A sivatagi látnivalók bázis települése San Pedro de Atacama barátságos falucskája. Az itt több mint 1500 éve élő őslakos atacameno emberek egykor nagyon tradícionális, mára még éppen a szuvenírboltok, éttermek, és túracégek irodái alól épp kilátszó oázis települése teljesen átállt az ide özönlő turisták kiszolgálására. A központi rész csak túra irodákból és boltocskákból, éttermekből áll, még fedett bazár is van, ahol ugyan Peruból származó, de fantasztikus finom alpaca pulcsikat is árulnak potom áron. Az özönlés azért itt sem dél-kelet ázsiai léptékben megszokott turista tömeget jelent. Valószínűleg a Húsvét is belejátszott, de egész Chilében egyedül itt éreztük, hogy kicsit sokan vannak. Esténként már igazi forgatag volt az utcákon.
Az Atacamaban előfordulhat a magasság miatt rosszullét. San Pedro maga is 2300 m magasan van, és sok kirándulás 3-4000 méterre visz fel. Érdemes az egyik legfőbb látnivalót, a 4400 m magasan fekvő El Tatio gejzírmezőt nem rögtön a megérkezés utáni napra tenni, hanem kicsit akklimatizálódni.
Közlekedés
Calama repterén béreltünk egy terepre alkalmas pickupot. Tipp: ha nem foglalunk előre ( én csak horrorisztikus áron találtam előre foglalással kocsit ) érdemes gyorsnak lenni mert nincs óriási választék, nagyobb ünnepekkor gyorsan elfogynak az autók. Míg én sorbanálltam a csomagokért a férjem intézte a kocsibérlést, ami nagyon jó ötlet volt, mert a sor végén többeknek már nem jutott autó. Az Atacama félhivatalos cirkálója a piros pickup. Az új csilivili piroskák többsége bérautó, állítólag a vörös szín a bányákban való közlekedéshez, pontosabban a jól látszósághoz kell, merthogy errefelé is sok a bánya, bár nem a turistáknak.
Egész Chilében jól jön ha saját járgányt tudunk bérelni a kisebb területek bejárására, de az Atacamában kifejezetten spóroltunk vele, így nem extrém, csak simán drága volt ott lenni. A terepjáró ugyan a sima személyautónál drágább, napi 65ezer Peso (26ezer Ft) volt teljes biztosítással az Europcarnál (a hitelkártyáról fizetendő kaució súlyos 1millió Peso, ezt természetesen visszaadták a végén), de rögtön akár két embernek is szinte jutányos ha a San Pedro de Atacamából a sivatag különböző látványosságaihoz induló csoportos túrák, kirándulások árait összevetjük vele. A pár órástól a fél, egy naposig tartó szervezett kirándulások ára 10-40ezer Peso/fő/túra, + a helyszínenként 4-10ezer pesos belépők.
A fő látványosságok megközelíthetők saját kocsival, és nem kell félni eltévedéstől sem, az utak rendesen jelöltek. A pickup előnye volt a kényelem mellett, hogy mindenhova gyorsan odaértünk. A fő látnivalókhoz vezető földutakon ugyan a legtöbb sima kocsi is elmegy, csak nagyon lassan. Szingli utazóknak a szervezett túrák érik meg inkább, de két fővel már érdemes a kocsibérlést mérlegelni. Sok helyen olvastam, hogy az El Tatio gejzírmezőhöz sima személykocsi nem tud elmenni. Nos, el tud, csak nem két, hanem négy óráig tart. Döngölt föld/sóutak vannak legtöbb helyen, de mivel az eső nagyon ritka viszonylag megbízhatóan használható állapotúak.
Szállás
81 USD/éj áron találtam 4 főre reggelivel elfogadható szállást egy szimpatikus családi vendégházban. A Hostal Rincon de Quitor egyszerű de nagyszerű, nagyon kedves tulajjal és chilei gurmé léptékben finom reggelivel. Az apró, egyszerű fürdőszobás szobákat egy aranyos vulkán kilátásos hátsó, ácsolt fa terasz dobta fel egy kicsit. A szállástól 300 méterre van a Pucara de Quitor nevű régi erőd, ahonnét szuper panoráma nyílik a kopár tájban zöldellő oázis falura. San Pedroban az egyik kötelező esti program a környező holdbéli táj dombjairól, miradorjairól nézni a naplementét. Az étkezés, éttermek is a szokásosnál drágábbak San Pedroban. Mi a túrákra saját piknikkosarat vittünk, esténként legtöbbször a La Pica del Indio étteremben vacsoráztunk. Jó ár-értékarányú 5000 pesos menüje miatt mindig sor áll vacsoraidőben előtte. A borok közül ajánlom a chilei carmenere fajtát megkóstolni.
Az 5 teljes Atacama nap alatt autós és gyalogos napi kirándulásokat tettünk, napi 100, volt, hogy 240 km-t is autóztunk. A legfontosabb El Tatio gejzír mellett pár kevesek által ismert, vagy nehezebben megközelíthető műsorszámot is megnéztünk a sivatagi repertoárból, ezek voltak a kedvenceink:
Futás az Atacamában – Catarpe völgy és Las Cornisas
Az UltraBalaton párosra készülve a szállásunkhoz nagyon közel eső, a képek alapján csodaszép túraútvonalat mi futással teljesítettük. Szerintetek bátrak, félőrültek, vagy egészen eszementek vagyunk, hogy délelőtt 11 körül mentünk 17,5 km-t futni az Atacama sivatagban, 2300 méteren?
Nem mondom, hogy meg se kottyant, de ennyire gyönyörű volt! Vigyázat, szédítő gyalogolva is! A Catarpe völgyből egy alagúton át a Las Cornisas folytatásaként a híres Valle de la Muerte vonulatainak tetején halad a 13 km-es útvonal, páratlan panorámával. Mi a szállásunktól a Las Cornisas feléig futottunk fel, és vissza. A Valle de la Muertével ellentében a Las Cornisasnál rajtunk kívül csak pár lovas és gyalogos járt. A Catarpe útvonalra is van párezer pesos belépő, ez minket is meglepett, de Chilében semmi nincs ingyen.
Valle de la Muerte és Valle de la Luna
Ha csak 1-2 nap jut erre a csoda vidékre akkor a Valle de la Muerte és a Valle de la Luna egyesek szerint holdbéli, mások szerint a vörös föld miatt a Marsot idéző völgyeit érdemes felkeresni. Az Atacamáról mindenki tanulta föci órán, hogy a világ legszárazabb sivataga, és emellett az egyik legkurrensebb égbolt kémlelő zarándokhelye. Ritkán lakják, ezért nincs fényszennyezés. Húsvét környékén éppen telihold volt, így az erős holdfény miatt kicsit kevésbé ragyogtak a csillagok. Emiatt csillagleső túrát nem szerveztünk, bár így is lehetett gyönyörködni bennük, meg a holdfény által kiemelt, derengő sziluettű havas tetejű, szimmetrikusan terpeszkedő vulkánokban.
Teliholdkor stílusosan a San Pedrohoz legközelebb eső Valle de la Luna kilátójáról nézni a naplemente után, ahogy az aranyból fakókékbe és halvány rózsaszínbe hajló pasztellesen élénk, és egyszerre sápadt holdbéli tájkép hogyan változik percről percre indigókék éjszakába, nos, az igazán a legyen mit mesélni kategória. A Hold először jól átvert minket. Pont a telihold előtti este beszéltük meg, hogy fogy, merthogy C alakú, aztán másnap este rádöbbentünk, hogy ezen a féltekén az is fordítva van. A C a növő, a D a fogyó Hold.
Egy másik estére a Vall del Marte avagy másik nevén Muerte volt a napbúcsúztató helyünk, bár a szuper kocsink megsüllyedt a völgy egyik hatalmas homokdűnéjének szélén (mint kiderült nem volt 4×4… ) , és mire a helyiek segítségével kiástuk lekéstük a nap bukóját. Azért jól mulattunk az itt is jelenlevő örök okostóbiáson, aki nagy hanggal az elején kinyilatkoztatta a tutit, ami persze nem működött.
ALMA Obszervatórium
Érdemes elmenni az ALMA obszervatóriumba, ez a világ legnagyobbja! Ingyenesen látogatható, de kb egy évre előre regisztrálni kell. Ha nem sikerül online helyet foglalni még a várólistára se akkor is jó ötlet odamenni az Alma buszhoz reggel, mert ahogy az az ingyenes dolgokkal lenni szokott, sok foglalásra nem mennek el, ezekre a helyekre lehet lecsapni. Én Tenerifén jártam a Teide Obszervatóriumban, a család is inkább túra programokra szavazott, ezért mi kihagytuk az Almát.
Laguna Chaxas és Laguna Cejar
A sivatagi show emlékezetes napja volt a Laguna Chaxas és a Laguna Cejar. Utóbbiban fürödtünk is, a magas ásványi anyag, sótartalma miatt majdnem olyan mint a Holt tengerben. Lehet parafadugóként lebegni, csak kevésbé grízes a víz tapintása. A Laguna Caixa-nál a flamingók a sztárok, itt három fajta is megfigyelhető: az andoki, a chilei, és a james. Legtöbben nappal, a túra csopik reggel jönnek a Caixa-hoz, pedig az ottani impresszionista festménybe illő, oltalmazó ég naplemente mozi mindent vitt. Nincsenek rá szavak. Nem tudom valaha láttam-e ilyen szép naplementét. Tipp: a Laguna Cejarba du. kettő előtt olcsóbb a belépő is, és jóval kevesebben vannak.
El Tatio gejzírmező
A sok fotó mellett szerintem ez a kis mini videó még jobban visszaadja hogy bugyog, fortyog, szörcsög, gőzölög az El Tatio gejzírmező. Valami ilyesmi lehet a nappali pokol, mintha egy nagy üstben, vagy mindjárt sípoló teáskannák között sétálnánk.
A világ harmadik legnagyobb, és legmagasabban fekvő gejzír mezeje 4300 méteren mintegy 80 gejzírrel szolgáltatja az óriási üstben korzózás élményét. Hogy még érdekesebb legyen, miközben arra is kell figyelni nehogy véletlen megégessen egy-egy forró köpet megveszi az embert az isten hidege, hajnalban a -6 fok még melegnek számít. Sapka, sál, termoszban forró kávé, tea életmentő!
Van ugyan egy részen fürdő is, de csak 33 fokos. Nekünk a Termas Geometricas 46 fokos medencéje után, na és főleg a zimankó miatt nem volt ingerenciánk belevetni magunkat, de sokan nem voltak olyan papírkutyák mint mi.
A 2300-ról hirtelen 4300-ra nőtt magasság eléggé megviselte a kisfiunkat, de így is 2 órát elkóvályogtunk a fortyogóban. A gejzírmező szélén a legkisebb lámaféle, a vikuñya is felbukkant, az itt élő állatok már itt is annyira megszokták az ide áramló embereket, hogy a rókák egyenesen odajönnek az autókhoz kunyerálni. Természetesen, ugye mindenki tudja, hogy a vadon élő állatokat nem szabad eteteni mert ezzel beavatkozunk a természetes táplálékláncába? ( lásd pl. az elszaporodó egereket a Torres del Paine W trek útvonalán )
A napkeltére sereglik a legtöbb mozizó, ugyanis különösen másvilági a hangulat ahogy a gőzölgő, forrongó, gomolygó gejzírgőzön átpróbálkozik a nap. San Pedro de Atacamatól 90km földúton zötyögés és hajnali negyed5-ös kelés a fortyogás ára a belépő díjon kívül, de ez valóban világszám, nem véletlenül az Atacama egyik legnagyobb látványossága. Kihasználva a saját kocsi előnyét egy körúton, Calama felé mentünk vissza, útbaejtve pár kevésbé látogatott kis falut.
Caspanában megnyertünk egy akkora gödröt, amiben a pickup kereke is eltűnt, de szerencsére helyi erővel gyorsan kint voltunk a slamasztikából. Chiu-chiuban, egy kis porfészekben egészen meglepően jó színvonalú, érdekes helyi ételeket kínáló éttermet találtunk egy szép régi vályogtemplom közelében.
Salar de Tara
Egyik kedvenc napi kirándulásunk volt a Salar de Tara a Reserva Nacional los Flamencos területén. A tengely- és fenéktörő, San Pedrótól retúr 250 km-es túrába csak terep járművel ajánlott belecsapni, így a buszos túra csopik ide nem merészkednek egyáltalán. Vörös föld, sziklaszobrok, egy Dali festményből kifolyó rózsaszín tó, és erre már a madár se jár….. ja de, itt is vannak flamingók, és láttunk cukin spurizó sivatagi foglyokat, na meg vikuñakat nagy számban. Olyannyira magányos hely ez, hogy ide már nem éri meg belépőszedő embert se telepíteni. Egy kis tanya jellegű szálláson találtunk egy láma csontvázat és épp almát is aszalt az ott élő motoros remete.
Cerro Toco (5600 m) – életem csúcsa
Az Atacamában sem csak a legtriviálisabb túrákat csináltuk, a saját kocsival nehezebben megközelíthető helyekre is elmentünk. A gyönyörű Salar de Tara mellett a Cerro Toco gyalogtúrát néztük ki egy Chile trekking könyvből. A túrára tartva lőttem az út fotóját is egy pásztor tanya mellett tökéletes fotóalanynak bizonyuló legelésző lámák közreműködésével. Miután a színes fonalakkal megdizájnolt óriási láma a Licancabur vulkán képeslap hátterében pózolt nekem, még bele is mosolygott a kamerába.
A Cerro Toco különlegessége, hogy 5600 méter, és ha nem is ez volt életem csúcsa, de eddig ez a hegy volt a legmagasabb ahol jártam. Magassága ellenére sima gyaloglással fel lehet menni, mászni nem kell. 5000 méterig fel lehet menni terep járművel, de már útközben ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel tudj róla, hogy 5000 méter felett vagy, és baj esetén nincs gyors segítség figyelmeztető táblák hoznak hangulatba.
A gyerekek is elindultak fel velünk de azáan inkább “lent” 5000 méteren megvártak a kocsiban, és jobb is volt így mert ez már nagyon komoly magasság. Bár előtte 4300 méteren voltunk az El Tatio gejzírmezőn és maga San Pedro de Atacama is 2300 méteren van azért ezt a magasságot már mi is éreztük. Csak 2 km felfelé az út a “parkolóból”, de csak szép lassan mentünk, minden lépés sokkal nehezebb ebben a szférában. Az utat felfelé ráadásul megnehezítette, hogy a teljes szélcsendből hirtelen váltással nagyon erős, csípős szél támadt, és sok jeges szakaszon kellett átkaristolni. A csúcson muszáj volt bebújni egy kőhalom mögé olyan erős volt az orkán. Fergeteges fotóparti és piknik nem volt…. Bár fizikailag nem volt iszonyú fárasztó, fejben nagyon ott kellett lenni.
Szerencsére a túrabotjaim nálam voltak. Fentről pont szemben látható, és egészen picinek tűnik a San Pedróból mindenhonnan betüremkedő Licancabur vulkánóriás, és útközben a délutáni súroló fényben felbukkant a világ legnagyobb csillagleső helye, az ALMA obszervatórium is. (Nektek is hasznos) jegyzet magamnak: ekkora magasságba többet nem merészkedem futócipőben és kesztyű nélkül. De azért büszke vagyok rá hogy elértem a csúcsot! Lefelé a vörös naplementében üldögélő csincsillák gratuláltak a teljesítményhez.
Quebrada de Jere
A Jere szurdok egy különleges kis oázis, ahol nem hittünk a szemünknek, de zubogó folyót találtunk és olyan zöldellő kertet, ahol – mint a mesében – a piros, mézédes, szétnyílt gránátalma épphogynem megszólalt, úgy hívogatott bennünket. Egy kis túraútvonalon lehet besétálni, piknikező helyek is vannak kialakítva árnyékkal, padokkal.
Lámasétáltatás
A gyerekek kedvéért befiezettünk egy lámasétáltatás programra. A borsos 20ezer pesós árban egy órás séta volt a felettébb vicces kinézetű, és nem túl okos állatokkal, a végén egy kis piknikkel. A pásztor közben spanyolul tudóknak mesélt a lámatartás örömeiről és nehézségeiről. Kihagyható, de azért érdekes volt, és számtalan poén halmozásra adott lehetőséget, csak néhány az elhangzottakból: Láma szeme, láma szeme sötétkék … ¿Como se LLAMA? valamint a bugyuta jutúb sláger, miszerint: “Happy lama, sad lama, mentally disturbed lama, super lama, drama lama, big fat mama lama. “ A szakirodalom, akarom mondani szak YouTube annak, akinek nincs egy tíz és egy tizenhárom éves háznál itt található.
Shopping az Atacamaban
A végére egy szuvenír tipp. Mindig szerettem volna egy igazi alpaca szőr pulcsit, tiszta forrásból. Elég fura, de Chilében ez az egyetlen szuper olcsó dolog, 15ezer chilei pesoért kapható, (kb 6500 Ft) pedig az Atacama egy turistás hely. Egy reggeli bevásárlás többe kerül itt, otthon meg még egy műszálas pulcsi is több ennél. A legtöbb alpaca pulcsi és poncsó Peruból jön ide is, de ez nem von le az értékéből!
Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz ITT!
Hálásan köszönöm, ha adománnyal is támogatod a munkámat. ❤