Kuba: praktikus információk egyéni utazóknak

By MiraDonna
Ez a bejegyzés egy sorozat része, aminek a címe: Cuba Libre
Show More Posts

Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések és az útközbeni gyorsjelentések.

Avagy mivel indul el az ember lánya két hétre egyszál egyedül Kubába, minek néz utána, mit pakol, és mit intéz előre?

2019. február 18 – március 5.

Az út előtti információ összegereblyézés során Kubáról kicsit az a kép alakult ki bennem, hogy az ország most hasonló átmeneti állapotban van mint amilyen nálunk a 80-as évek volt. Kényszerűen döcög ugyan a cocializmus de fent az elvtelen társak nem engedik a kapitalizmust sem, csak reformálgatják a rendszert.  Anno nálunk is mindenki gründolt valami apró vállalkozást, ügyködött, megoldott, ez volt a maszekok, gmk-k, kis okos, fifikás, kiskapukat ismerő ügyes güzük, zimmer ferik és zöldséges merdzsók korszaka nálunk. Ez van most Kubában, mínusz a merdzsók. 🙂 Helyettük vannak rohadó, málló, de dollárezreket érő ladák, moszkvicsok és az 50-es évekből még mindig működő amcsi vintázs autók, nemcsak a turisták kedvéért.

Még mindig nem dőlt össze a cocializmus de már eléggé inog (most talán a nagy testvér Venezuelán a sor először, úgy tűnik ), és fű alatt, meg a kubai emigránsoknak, turistáknak és az erősen szabályozott, csepegtetett internetnek köszönhetően az embargó ellenére  egyre szivárognak befele a nyugati dolgok. Ha van zsé, akkor Kubában is majdnem minden van. Csak jó drágán. Egy helyi magyar idegenvezető lánnyal ( Annaencuba ) is beszélgettem. Én nehezen tudnám elképzelni, hogy Kubába költözzek, de ő egy utazás során annyira beleszeretett a kubai életmódba, hogy az ismert nehézségek ellenére kitelepült. Azóta már férjhez is ment, együtt szervezik az utakat helyi idegenvezetést, szervezést igénylő magyaroknak. Egyedül nekem nem érte meg az ő szervezésével utazni, de ha 4-6 fő utazik együtt már érdemes lehet megkeresni. Annaencubával alálkoztunk Havannában egy koktélra személyesen is, több olvasó is utazott vele és melegen ajánlotta. Akinek fontos, vagy könnyebb ha magyar szervezője van, sok pozitív véleményt olvastam a Kuba olcsóbban oldallal utazóktól is. A Hátizsákos Kuba oldalt is nagyon ajánlom, egy magyar lány, aki szintén Kubában esett szerelembe, és ugyan idegenvezetést nem csinál, de jó helyismerettel ad tanácsokat, tippeket Kubához útszervezés és pl követségi adminisztrációs kérdésekben is.

Összeszedtem a praktikus információkat, tippeket, mit érdemes tudni, magunkkal vinni, mire lehet készülni egy saját szervezésű kubai úthoz. Két hetet utaztam az országban ezúttal egyedül, nőként. Meglepődtem mennyire népszerű úticél a magyar utazók között (szinte mint Thaiföld, a blog Facebook oldalán is messze Kubát illetően jött a legtöbb komment ), és hogy ehhez képest mennyire nehéz egyéni útszervezéshez praktikus információkat találni az országról.

Előre szervezés vagy helyben improvizálás?

Kuba a spontán utazók mekkája is lehetne, de az információhiány miatt legtöbben irodával, csoportosan mennek. Kuba egy sajátos pókháló rendszerben, az akkor és most elve mentén a hiánygazdaság ellenére is működik. Nem tartozik azon országok közé ahol nagyon megnehezíti/drágítja az utat ha nem foglalunk minél több dolgot le előre. A turisták párhuzamos valóságában tapasztalataim szerint flottul működik minden. Sokmindent előre nem, de helyben hatékonyan el lehet intézni. Természetesen turistáknak inflált árért, de ezt az ember elfogadja, hiszen egy országban ahol havi 20 USD az állam bácsitól kapott átlagkereset nem csoda, hogy aki teheti lelép, vagy próbál az egyre jobban pörgő turizmusban megkapaszkodni. ( A 10milliós lakosságra  vagy 3millió emigráns jut, főleg Floridában, de szerte a világbna vannak emigráns kubaiak. ) Ennek ellenére egy kis tervezés főleg a hosszabb távú célpontok közötti közlekedést illetően azért hasznos.

Mielőtt egyenes derékkal elmentem oda, hol nőnek a pálmák ( remélem mindenkinek megvan a Gunatanamera híres mozgalmi dala:-) elég bizonytalanná tett engem is, hogy a nekem már évtizedek óta megszokott digitális köldökzsinór, hogy sokmindent kikutatok, lefoglalok, kifizetek az interneten mikor épp kell, nos ez Kubában nincs. A létező cocializmus egyik utolsó bástyájaként a hiánygazdaság ugyanis nemcsak a tojásra vagy az új autókra, hanem az információra/internetre is kiterjed. Egymásnak ellentmondó információkat lehet internetes fórumokon Kubát megjárt emberektől ugyanarról találni, főleg az A pontból B-be jutás témájában. Volt, aki soha nem tudott helyben jegyet venni a Viazul turistabuszokra, volt akinek ez semmilyen gondot nem okozott. Más fél napot várt egy taxi colectivóra, úgyhogy a közlekedési nehézségek miatt feladta a Kubában utazást, és a végén letáborozott Varaderón, megint másnak meg minden pontosan ment. Két véglet véleménnyel találkoztam: egyik szerint semmit nem kell előre szervezni, úgysem lehet, nincs infrastruktúra, a másik szerint meg pont ezért érdemes helyi segítséget, irodákat, idegenvezetőket igénybevenni, hogy ne a szervezéssel menjen ott az időnk. Na így legyen okos az ember! 🙂

Bár a rendszer valóban (internet)hiányos, ez sebesen változik. Az internet, és ezáltal a nyugati métely terjedése megállíthatatlannak tűnik Kubában is, és igazi fejfájást okozhat az elvtársaknak, hogy a mai kubai 20 éveseket már nem igazán lehet mozgalmi dumával megetetni. Ez az általános hiány állapot is az oka, hogy legtöbben inkább szervezett csoporttal mennek, ami a hiánygazdaság miatt alaposan megdrágít egy utat az egyéni mutatványhoz képest. A Kubában egyedül utazgatva eltöltött két hét alapján bátran merem állítani: nyugodtan menjetek Kubába saját szervezésben, biztos hogy olcsóbb lesz, és nincs mitől tartani. Érdemes egy legalább hevenyészett útvonalat felskiccelni az érdeklődés és a lassú közlekedéssel bevehető távolságok függvényében, de engedjétek el a görcsös ragaszkodást az európai módi szerinti mindent előre foglaláshoz.

Közlekedés

A tervezgetésekor és helyben is látszott, hogy a szűk keresztmetszet Kubában a hogyan jutok el egyik helyről a másikra? De ez is csak messziről, otthonról tűnt nehéznek, helyben ment minden mint a karikacsapás. Nekem szingli  üzemmódban, (és szerintem két főre is) a taxi colectívo és a Viazul busz kombinációja volt a tökéletes megoldás. Az út legnagyobb részén, legalábbis a rövidebb, max 2-300 km-es távokon a casa particular szállásadóim által leszervezett taxi colectivókkal, iránytaxikkal közlekedtem. Ezek a legtöbbször nagy batár, 1950-es évekből származó, nem egyszer gyönyörű állapotú amcsi autómatuzsálemek, vagy szovjet, csodával határosan működő romhalmazok. Négy-öt ugyanoda tartó embert szed össze a sofőr a casa-kból, egy út távolságtól függően 20-30 CUC/fő. (1 CUC=1 USD) Előnye, hogy háztól házig visz, és általában gyorsabb mint a busz, értem kivétel nélkül mindegyik pontosan érkezett.

A hosszabb, 4-500 km-es távokra már nem mennek közvetlen taxi colectívók, csak átszállással lehet boldogulni. Ekkor kiválók a Viazul turistákra árazott távolsági buszai, de álítólag hetekre előre elfogy a jegy, ezért ennyivel előre érdemes online lefoglalni. Találkoztam útitárssal, aki rendszeresen jár Kubába, és mindig csak odasétál az állomásra, és másnapra megveszi a jegyét, de ez elég lutri, főleg ha többen is utazunk. Én még itthonról az útitervem szerint 4 Viazul jegyet vettem online előre ( egyszerű, jól működő website kártyás fizetéssel  ) , a Havanna- Vinales, Vinales – Cienfuegos, Santa Clara – Camagüey, és Camagüey – Varaderovonalon. Az összes jegyem került 70 amerikai dollárba, úgy voltam vele, ha nem is megyek mindegyikkkel mert útitervet változtatok, vagy egyszerűbb lesz a colectívó, akkor sem nagy érvágás. Ebből a két hosszú utas jegyet használtam csak. Santa Clarába végül nem mentem, Havannából Vinalesbe meg (190 km) 20 CUC-ért háztól házig vitt a taxi, Havannában meg a kiseő Viazul állomásra csak eltaxizni is 10 CUC lett volna a szállástól. A buszok – mint Kubában minden – kiszámíthatatlan színvonalúak, az én egyik járatom kényelmes vadiúj busz volt tuti légkondival, a másik eléggé lelakott volt, és még kis bogár útitársak is akadtak…

Az elsősorban kubaiaknak fenntartott Omnibus Nacionales buszokra is próbálkozhatunk jegyet venni, de elvileg ezekkel külföldi nem utazhat, gyakorlatilag meg van akinek sikerül, de a kubaiak vannak előnyben. Az általános járműhiányban a stoppolás is bevett szokás, az utak mellett mindehol integetnek. Ha nagyon low budget van, vagy több az időnk mint a pénzünk be lehet állni a kubaiak közé, mint mindenért itt még a stoppolásért is sorba állnak.

Az ország turistáknak, és konvertibilis pesó (CUC) bevételekhez hozzáférő kubai lakosságának flottul működő párhuzamos valósága kiválóan utazható egyénileg is. Az (turista) élet urai a casa particular ( “magyarra” fordítva leginkább a zimmer frei korszakra kell gondolni 🙂 )  tulajdonososk, és a taxi colectivo (iránytaxi ) sofőrök. Legalábbis Kuba azon központibb részein (Havanna, Vinales, Varadero, Trinidad, Cienfuegos, Camagüey ) ahova a legtöbb utazó az átlag 1-2 hetes tartózkodása során eljut. Tulajdonképpen ez adja meg igazán egy kubai út báját, a sajátosan összefonódó közlekedési és szállásfoglalási pókháháló rendszeren keresztül láthatjuk egy kicsit közelebbről az országot és lakóit, amit egy utazási irodás buszos, szállodás út biztosan nem tud megadni.

Ha legalább 3-4 fő utazik együtt érdemes elgondolkodni a kocsibérlésen, mert kétségtelenül van előnye, ha nem vagyunk menetrendekhez kötve és bárhol megállhatunk, letérhetünk a fő csapásirányról. Mivel nekem egyedül nem volt opció nem ástam bele nagyon magam, de minimum 100 USD/nap, de inkább magasabb költséggel kell tervezni, a kocsik minősége amolyan kubai…. az ügyfélszolgálat nem nagyon létező dolog, és előre foglalni elfogadható áron szinte lehetetlen, ezt is inkább helyben lehet.

Szállás

Hacsak nem akarunk nagyon különleges helyeken megszállni Kubába bőven elég az első casa particulart lefoglalni, a továbbiakat intézik a szállásadók. Én is így tettem, csak Havannába és Vinalesbe foglaltam itthonról. Nemrég óta már Kuba is foglalható a Booking.com-on, de a legnagyobb kubai szállás választék az Airbnb-n van. ( Ha ITT regisztrálsz, olcsóbb lesz a foglalásod és nekem is segítesz vele egy kicsit!  ) A casa particular a kubai zimmer feri, helyi családok saját házaiban utazóknak rövid távra kiadott szoba. Egy kék színű fordított horgony az államilag engedélyezett casak logója, és az Arrendador Divisa felirat jelzi a casa particulart. Kubában a casa particularkkal akár a Disznó-öblöt be lehetne rekeszteni, attól a legcsekélyebb mértékben sem kell tartani, hogy valahol nehézkes szállást találni.

A minőséggel nem mindig párhuzamos 15 – 30 CUC/éj egy casa particular szoba ára. Ez a díj nem lett attól kevesebb, hogy én egyedül voltam, sok helyen 3-4 fő is aludhatott volna a szobában. Egyszerűbb szállásra kell gondolni, a nincset színes falakkal próbálják feldobni, de mindenhol van rendes, és általában saját fürdő, légkondi, kényelmes ágy, sokszor még széf és minibár is vízzel és sörrel. A casa tulajdonosok saját jól felfogott érdekükben is becsületesek, nyugodtan a szobában lehet hagyni az értékeket, én az összes kp-t nem vittem folyton magammal, senki nem nyúlt hozzá a szállásokon. Extra CUC bevételre a mindenhol standard 5 CUC-ért kínált reggelivel is szert tesznek. Hatalmas gasztro élményekre ne számítsunk, a standard menü legjobb része a friss gyümölcs (guava, banán, papaya és ananász a repertoár ), egyébként tojás (amiért van, hogy 3 órát kajtat a casa tulajdonos ), margarin, szikkadt borzadály kenyér, friss/mű juice, kávé (a kubai kávé egészen finom! ), lekvár, ehetetlen húskészítmények a repertoár. A turizmus boom következtében akadnak már egész apartman komplexumok is, de többnyire az egy-két szobás tényleg még családi verzió az elterjedt.

Mindenkinek van pár ismerőse a következő városban, kézről-kézre adják egymásnak a vendégeket a pókhálóban. Minden casa particular tulajdonos első kérdése az volt érkezésemkor hova megyek tovább és van-e ott szállásom, rendeljenek-e taxit. Természetesen a kontrollmániások lefoglalhatnak mindent előre, Ázsia sok országával ellentében itt senki nem akar róla lebeszélni. Én csináltam néha olyat is, hogy egy város centrumában szálltam ki a taxiból, és ott körbesétálva választottam ki a legszimpatikusabb casa-t. Az egyes állomásokról szóló blogposztokban linkelem majd az arra érdemes szállásokat. Tipp: mivel Kubéban szinte lehetetlen csendet találni, éjjel-nappal megy az utcai élet, az elmaradhatatlan zene, tánc, mindenhol érdemes kicsit félreesőbb utcákbna cast keresni, így van némi esély a nyugodt alvásra.

Az út során véletlenül egy taxi lerobbanás okán (sztori majd a megfelelő blogposztban lesz ) összeakadtam egy lánnyal, aki Habana Vieja-ban, vagyis Havanna óvárosában hét szép casa particulart is menedzsel és idegenvezető is. A búcsúestémet Havannában kedvenc terem, a Plaza Vieja közelében tölthettem. Ivelin Palacio Garcia a neve, hamarosan nyitja a saját casa-ját. Cienfuegostól kezdve minden szállásomat lefoglalta általa leinformált casa-kban, és a reptérre is egy gyönyörű oldsmobile-lal mentem neki köszönhetően. A lakásokat az Airbnb-n lehet foglalni ITT, de közvetlenül is kereshetitek Whatsappon: +5353411271, angolul is jól beszél. ( Ha még nincs Airbnb fiókod és az én linkemen ITT regisztrálsz, olcsóbb lesz az első foglalásod és nekem is segítesz vele! )

Természetesen hotelekben is lehet aludni, de ezek jórészt államiak, vagy van bennük állami tulajdon, és jóval drágábbak ( min. 50-100 CUC)  mint a casa-k. A koszlott, lepukkant szocialista borzadályok nem feltétlenül jobb minőségűek mint egy casa, az igazán jók meg 100 CUCtól felfelé kezdődnek. Plusz egy érv a casak mellett, hogy a bevétellel a kubai családot segítjük, nem az egész megy az állam feneketlen zsebébe. Egy éjszakai, 20 CUC-os szállással egy kubai átlagfizetést hagyunk ott a casa-nál, lehet továbbgondolni mekkora jelentősége van, és miért ült fel mindneki aki csak tudott a casa particular vonatra.

Útvonalam

Az oda-vissza repülőúton felül nettó két hetem volt, ami egy fél Kubára elég. A legnépszerűbb Havanna-Vinales-Trinidad-Varadero négyszögön kívül két kicsit kevésbé felkapott városkát, a franciák által alapított Cienfuegost és a spanyol múltú Camagüeyt is megnéztem, és ezek lettek a kedvenceim. Az elvi útitervemet majdnem pontosan sikerült tartanom, egyedül Santa Clarát hagytam ki végül, mert útközben ráeszméltem, hogy egyáltalán nem vágyom + 400 km-t utazni azért, hogy Che Guevara beton mauzóleumát megnézzem Santa Clarában.

Febr. 18 – Bécs – Isztambul – Havanna, repülés (Turkish Airlines )
Febr. 19 -22 Havanna
Febr. 22-24 Vinales
Febr. 24-26 Cienfuegos
Febr 26-28 Trinidad
Febr. 28 – Márc 2 Camagüey
Márc. 2-4 Varadero, 4-én estére Havanna
Márc. 5. Havanna – Isztambul – Bécs, repülés (Turkish Airlines )

Internet

Mint fent már említettem, Kubában az égi bit-manna is elég szűkösen csordogál. A digitális nomádok messze kerüljék Kubát, de a mostanában trendi digitális detox kúrára már nem a legjobb hely. A változás megállíthatatlan, tavaly állítólag még 2 CUC (2 USD) volt egy 1 órás wifi kártya, most már csak 1 CUC. Tehát időre mérik a netet nem adatmennyiségre, és nagy sebességre nem lehet számítani. Idéntől van 3 G néhol, és néha, és a helyieknek, – ha meg tudják fizetni ( 1 GB 10 CUC ) –  már lehet mobilinternetjük. Velem többen is megosztották a sajátjukat, illetve Vinalesben volt egy szállásom ahol a tulaj szintén free adott wifit a telójáról. Így lehet, hogy az előzetes figyelmeztetések ellenére a szállásadók nem napok múlva, hanem 15 percen belül válaszoltak. Ha minden weboldalt látni szeretnénk fontos, (például bankolni akarunk, letölteni ezt-azt, fontos az Airbnb-t biztosan elérni) hogy legyen egy VPN előfizetésünk és az app hozzá telepítve is legyen a telón mielőtt Kubához ér a lábunk. A VPN a Virtual Private Network rövidítése, ezzel álcázhatjuk a netkapcsolatunkat, mintha fizikailag egy másik országban lennénk, így a letiltott oldalakhoz is hozzáférünk. Én a NORD VPN-t használom megelégedéssel, Kuba után Iránban, a világ egyik legkorlátozóbb országában is kiválóan működött. Elő lehet csak 1 hónapra is fizetni (6-10 USD körül van), de a VPN hasznos otthon is például internetes vásárlásnál adataink titkosításához, megéri a hosszabb előfizetés is. Facebook, Google elérhető VPN nélkül is Kubában, de sok más webhely nem. Whatsapp is ok, ahol volt net ott kiválóan tudtam az otthoniakkal whatsappon keresztül telefonon is beszélni.

Kubában a közparkok köztéri internetkávézóvá alakultak, onnan lehet megismerni, hogy egy hely wifi pont,  hogy egy csomó ember ül és nyomogatja a telefonját, és egy nepper biztosan akar eladni dupla áron wifi kártyát. Hivatalosan az egyetlen állami szolgáltatótól (ETECSA) lehet a kaparós sorsjegy szerű kódos wifi kártyát venni. Egy és öt órás kártya van (1 és 5 CUC), de az 5 órás hiánycikk, én Vinalesben tudtam azért venni, ráadásul  sorbanállás nélkül. A kártyáért központi helyeken tuti sorba kell állni, vagy ügyesen keresni kijjebb eső árusító helyet (legtöbbször konténerek ezek) ahol nincs sor. Elő kell kaparni róla a kódot egy érmével (köröm nem működik), de óvatosan, mert ha túl erősen kaparjuk lejön a kód is, nekem egy kártyám ment így a levesbe…. Az idő akkor is ketyeg ha semmit nem lehet épp le vagy feltölteni, de egy-egy táltosabb kapcsolatnál nekem még pici videókat is sikerült kellő türelemmel. Vagy ezekkel megvártam míg a mobil internet tulajdonos kubaiak társaságában tartózkodtam. 🙂

Tippek a használathoz: a telefonba pötyögéskor a végtelen hosszúnak tűnő számokból álló usernevet és az ugyanilyen barátságosan hosszú passwordot kínszenvedés újra és újra begépelni. Én felírtam egyszer egy jegyzetbe és copy paste módszerrel gyorsítottam a belépést. Ha befejeztük a netezést ki kell lépni a felületről, de ez olyan trükkösen el van dugva, hgy senki nem találja meg. Ha csak bezárjuk a böngészőt az nem elég, attól még nem lépünk ki, és elfogy a netünk. Leggyorsabban úgy lehet megszakítani a kapcsolatot, hogy a telefonunkkal elfelejtetjük az ETECSA wifi pontot.

Update: most kaptam a hírt egy épp kintlevő magyartól, hogy újabban külföldieknek is vehetnek helyi SIM kártyát 30 dollárért. 1 GB adat 10 dollár, vagyis jó drága. Hát ennyire gyorsan változik Kubában minden.

Gasztro

Ha őszinte akarok lenni úgy fogalmazok, hogy sok szót a kajára nem érdemes vesztegetni. Én még életemben ennyi szar kaját nem ettem,  és ennyi jó piát, elsősorban koktélt nem ittam. Ugyan nem sajnálják ki a rumot a mojitóból, de még a jobbnak számító éttermekben sem lesz feltétlenül maradandó kulináris emlékünk szilárd táplálék téren. Ha diplomatikus akarok lenni akkor azt mondom Kubába nem enni megy az ember. Pedig igazán próbálkoztam jót találni, de a hiánygazdaság negatív következményei a gasztronómián is ízzel foghatók. Friss trópusi gyümölcs, papaya, banán, guava, ananász szerencsére mindig terem.

Érdemes megkóstolni a nemzeti eledel ropa vieját, ez a tépett marha általában babbal rizzsel, esetleg valami szmötyivel kellette. A saláta ismeretlen fogalaom, méginkább a saláta öntet. Tengeri ország, de halat csak a turisták látnak jó pénzésrt mert a többit exportálják, meg nincs mivel kifogni. Lehet azért jót enni már nálunk is drágának számító éttermekben. Havannában, Trinidadban, Cienfuegosban és Varaderoban ettem jót, de ehhez legalább 30-40 CUC/főt kell egy étkezésre szánni. A legtöbben a Kuba szerte megtalálható úgynevezett paladar-okban, a sokszor félig az illegalitás határán működő kifőzdékben, lakáséttermekben, családi vendéglőkben esznek, ahol akár 6-8 CUCért is jóllalkhatunk.

Akkor miért megy az ember Kubába?

Erre szerencsére rengeteg szót érdemes ejteni. A fantasztikus kobaltkék, fehér homokos, nyugodt, heringezéstől mentes tengerpartokért, a gyönyörű gyarmati és a csúnya imperialista amerikaiak által épített környezetért, ami még pusztulatában is ámulatbaejtően szép, a világ legnagyobb autómúzeumáért, és legfőképpen a kubaiak nullától 100 éves korig áthatóan sugárzó, és főleg a mindenhonnan ömlő táncban zenében megnyilvánuló elképesztő életszeretetét látni. Nekem ez az állandó bulihangulat végén már egy kicsit sok is volt, a végén sokszor már elalváshoz is inkább feltettem a zajkizáró fejhallgatómat.

Pénzügyek, napi költségek

Kubában kettős pénzrendszer van. A helyieknek van a CUP, amivel ugyan tényleg jelentősen olcsóbb az élet, a gond csak az, hogy CUP-ért nem lehet sokmindent kapni. A külföldieknek van elvileg a CUC ( 1 CUC=25 CUP, és 1 CUC=1 USD ), a konvertibils peso, de alapvetően bármi fontos, különös tekintettel import árucikk, vagy szolgáltatás a kubaikanak is ugyanúgy CUC-ba kerül. A kétféle pénz nagyon hasonlít is egymásra, könnyű összekeverni, turistaként szerintem ezért sem érdemes kétféle valutát tartani. A turistáktól nem is fogadják el a CUP-ot, bár velem nem esett meg, de állítólag bevett átverési forma, hogy CUC-cal fizetünk és CUP-ban adnak vissza, átváltás nélkül. Bár sok helyen olvastam, hogy érdemes egy kis CUP-ot is váltani, szerintem feleslges, mivel egy-két hole in the wall típusú kávé megállón kívül nem igazán lehet mire használni.

Alapvetően készpénzes ország. Eurót érdemes hozni, ( a dollárra büntető adó van! ) és a reptéren is lehet nyugodtan váltani, csak minimális árfolyamkülönbség van. Városokban vannak ATM-ek, amik külföldi Visa, MC kártyát elfogadnak, de ezek működése, mint Kubában minden, elég esetleges. Kártyával fizetni legfeljebb drága szállodákban lehet.

Kubában utazni nem szuperolcsó, de saját szervezésben megoldható mérsékeltebb büdzsével is. A legnagyobb tétel a szállás (15-30 CUC/nap) és a közlekedés (taxi colectívo , szintén 15-30 CUC/út, egy-egy napra 50-100 CUC között lehet sofőrrel kocsit bérelni). Turistaként muszáj éttermekben enni és a reggelit a casakban 5 CUCért megoldani, az elmegyünk a boltba és főzünk magunknak itt nem lehetséges. Kubában nemcsak szupermarket nincs de sarki kisbolt sem, ahol legalább egy reggelirevaló kaját össze lehet legózni. Éttermezni  olcsóbb helyen (ezek a paladar-ok, félig meddig legálisan működő éttermek )  akár 8-10 CUCért is lehet, a menőbb helyeken 20-tól 40-50 CUC/főbe is kerülhet egy étkezés. A belépők ugyan drágábbak a külföldieknek, de így sem nagy tétel. Én napi átlag 80 CUC-ból jöttem kis cakkpakk.

A repülőjegy

egy nagyobb tétel, itt feltétlenül érdemes Bécset is nézni, a Turkish Airlines-ot ki lehet fogni 150ezer Ft környékén. Ugyan hosszú, 13.5 órás út isztambuli átszállással, és visszafelé nem én aggódtam egyedül, hogy az egyre inkább teljes káoszba süllyedő Caracasban szállt le a gép tankolni, de a Turkish nagyon jó társaság, jó a kaja, ok a fedélzeti szórakoztatás, kedves a személyzet és még economy osztályon is elviselhetők a körülmények.

Biztonság, átverések

Kuba közbiztonsága híresen jó, és ebben egyedülálló Latin-Amerikában, ahol minden más országban folyamatosan résen kell lenni. Hogy nincs állandó rablás és leütés veszély az már önmagában megkönnyíti az utazást, pláne egyedülálló nőnek. Legfeljebb az utcai bókokat viszik kicsit túlzásba, de nem bunkók, és sehol nem találkoztam erőszakos nyomulással. Kubában a nem az nem. Éjszaka is sétáltam haza többször Havannában egyedül. Az út előtt sok helyen olvastam, hogy majd sokszor át akarnak verni, én ezzel sehol nem találkoztam.

Nyelvi akadályok

A kubaiak végtelenül kedvesek és segítőkészek, de főleg csak spanyolul beszélnek. Egy minimális spanyol nyelvtudás már sokat segít, de ennek hiányában, illetve bonyolultabb mondandót a Google translate offline appal is kiválóan el lehet magyarázni. Néhány casa particular tulajdonos tudott kicsit angolul, vagy telefonon egy rokon segített.

Vízum

A kubai vízumot turista kártyának hívják, és a budai hegyekben, a Normafán található követségen szerezhető be. Érdemes az ügyntézésről tájékozódni a követség honlapján. A személyes, azonali, 22 Euró készpénz ellenében kiállított kártya kiadás 2019 januárban megszűnt, banki befizetés után 3 munkanappal lehet menni a kártyáért kitöltött igénylő lappal. http://www.embacuba.hu/

Egészség

Kötelező oltás nincs, de Kubában a higiéniás viszonyok hagynak maguk mögött kívánnivalót. Márcsak ezért is érdemes a hepatitis A és a hastífusz oltást felvenni. ( A gyáli úti Nemzetközi Oltóközpont bezárt, én azÁNTSZ Nemzetközi Oltóközpontba járok oltásért. Be kell jelentkezni. telefonon hetekkel előre. Cím: 1138 Budapest Váci út 174 Tel.: 1/465-3809 ) Sok az apró csípő szúnyog, de betegségeket nem terjesztenek. Egy saját S.O.S. eü. szett Kubában különösen elengedhetetlen (nálam mindig van, és most egy kátyúban elesés után jól jött a sebfertőtlenítő és a géz a saját elsősegélyhez, ami nélkül tuti orvos kellett volna), ahogy a jó utasbiztosítás is. (lásd a pakolós listát lent) A legkellemetlenebb dolog szerencsére legtöbbeknek a szokásos utazó hasmenés, ez szinte mindenkivel előfordul.

Motyó

Cuccilag a totális minimumra, azaz feladott csomag nélküliségre törekedtem, ezt trópuson meg lehet oldani. A teljes pakkom fényképezőgéppel együtt 12 kg volt, egy 50 l-es meg egy kis külön 15 l-es mini hátizsákba belefért (A Turkish Airlinesnál elvileg 8 kg a fedélzeti csomag, de nem nézi senki. ) Így a csomag meg én biztosan együtt értünk Havannába, ami nagyon fontos. Kuba esetében ugyanis különösen nagy érvágás ha a cucc csak az egy hét múlva érkező járattal ér Havannába (márpedig napi járat nincs), mikor az ember már a sziget közepén van. Egy hiánygazdaságban hogy szerezzem be a speckó kis cuccaimat? A ruhákat két kompressziós, vízhatlan tárolózsákba téve egészen miniatűr ruha csomagokcskákat tudtam elérni.

Mit vigyünk otthonról? Pakoló lista

A trópusokon némileg egyszerűbb pehelysúlyban csapatni, ugyanakkor Kuba nehezített pálya, hiszen visszaút az időben a létező cocializmusba, vagyis hiánygazdaság van. Ami van a boltokban egyáltalán, azért is sorba kell állni, vagy orbitális áron lehet kapni ( hogy egy példát mondjak: 1 l tej 1500 HUF körüli összeg ), a helyiek jegyrendszerével meg turistaként nem lesz módunk megismerkedni. Na meg ki szeretné a kevéske idejét ott sorbanállással tölteni? Ennélfogva nem is a ruhák adják a súly nagyobb részét, hanem a pipere, médiakit, gyógyszeres szett, és némi snack ellátmány szükség esetére.

Erre különösen sokan kíváncsiak voltak a facebook oldalamon, ezért itt is megosztom mit tartalmazott a kubai light pakk 2 hétre:

– Katadyn vízszűrős szilikon kulacs. Az egyik legfontosabb úti kellékem volt Kubában! A csapvíz fogyasztásra nem ajánlott, és sokszor nehézkes vízhez jutni, ahol lehet, ott pedig súlyos CUC-okba, dollárokba kerül. Ez a zseniális szűrő nomád túrázásokhoz lett kitalálva, patakvizet is ihatunk vele, minden mikroorganizmustól, bakteriumtól, vírustól megtisztítja! A kubai csapvízzel is megbirkózott, és így legalább nem költöttem 2 hét alatt 50 dollárt palackos vízre.
– 6 rövid ujjú (benne alvó póló)
– 1 hosszú ujjú
– 1 polár pulcsi (végig 30 fok és napsütés várható, de repülőn, buszon stb kell, ott is van este, alapszabály, hogy némi meleg ruha nélkül trópusra sem indulok el, fázni ugyanis nagyon rossz)
– 3 nadrág: 1 hosszú, 1 térdnaci, 1 rövid
– nyári futó ruha (imádom a helyeket futva megcsipkedni, főleg mikor még mindenki alszik, na és ugye májusban az UltraBalatont duóban tervezzük lefutni a férjemmel, ami azért az pont 50%-kal nagyobb falat mint a tavalyi triós teljesítés )
– 2 zokni
– 6 bugyi, 2 melltartó
– szarong, ami egyben törölköző is mert szuper nedvszívó, működik szoknyaként, lepedőként, takaróként, fejkendőként, univerzális találmány, állandó úti kellék
– 1 fürdőruha
– 1 napvédő sapka
– 1 túraszandál, ami egyben a papucsot is helyettesíti
– 1 futócipő
– média kit: mobil, tablet, konnektorba Kubéban működő átalakító nagyon fontos, zsinórok, blooototh billentyűzet, amit a telóhoz, tablethez párosítva tudok írni, (laptopot nem cipeltem)
– fejlámpa (mindenhova jön velem)
– útlevél, bankkártya, kp:Euro (dollárra büntető adó van! ), nadrág alá pénz elrejtő hasitasi
– Pipere szett: na itt jön be igazán a hiánygazdaság, merthogy ezek sincsenek csak úgy Kubában, hogy bemegyek a boltba és veszek amit elfelejtettem hozni. Itthonról kell vinni mindent, ami szükséges ha nem akar az ember sorbanállni vagy orbitális pénzeket fizetni pl naptejért. Itthon a drogériákban lehet kapni mini tubusos verziókat ezekből, de én sokmindent régebbi kis tégelyekbe átrakva viszek: tusfürdő, sampon, fogkrém, forgkefe, testápoló, naptej, arclemosó, arckrém, mosószappan, a smink nálam, ha van egyáltalán kimerül a szempillaspirál szemhéjfesték kombóban. A tampon, betét sem mindennapi áruk Kubában! Megjegyzem, a kubaiak sokan örülnek ha ilyenekből viszünk kis ajándékot, vagy otthagyjuk a nekünk már nem kellő maradékot.
– Gyógyszeres szett: Kubában elvileg szuper az egészségügy, ez a mantra. Khm, kb mint nálunk csak osszuk el még tízzel. Az orvosok lehet, hogy eszeveszett jók, csak épp nincs mivel műtsenek, nincs gyógyszer stb, és nincs minden sarkon egy roskadásig mindennel tele levő gyógyszertár. A kis S.O.S. csomagban van géz, sebfertőtlenítő, ragtapasz, fájdalom-, lázcsillapító, bélfertőtlenítő, probiotikum, antibiotikum és steril fecskendő. (in case of emergency ne szurkáljanak már használttal mert nincs másik… )
– Egy zacskóban kis snackek, energiaszeletek, merthogy ezeket sem lehet Kubában kapni, és néha van az az éhség, fáradtság mikor jól jön.
– Apró ajándék szett. Több helyen olvastam, hogy ugyan a kubaiak sehol nem kérnek ilyet, nem kunyerálnak, de mivel a javak szűkösek örülnek apróságoknak, vittem gyerekeknek kis füzeteket, tollakat, cukorkát, csokikákat, kézkrémet,miniszappant. Ezeket elosztogattam szállásadóknak, akalmi ismerősöknek, nagyon örültek neki.
– Napszemüveg, naná!
– Zajkizáró fejhallgató, repülőn, útközben, I just Love it! És persze szuper minőségben szól rajta a sok jó kubai zeném.

Ami hiányozhat feladott poggyász nélkül az a kisolló és a kisbicska, de ezeket nem vihetünk kabincsomagban. Manikűr itthon megvolt, de vadászok egy összecsukható körömollóra, többeknek ezt sokszor átengedték kéziben is.

Életmentő appok Kubához

Fontos, hogy ezeket előre, otthon lehet csak letölteni, Kubában már nem fog menni:

– maps.me Kuba
– Google Translate spanyol, magyar, és angol nyelvek offline módban letöltve
– Spanish Dict logikus és offline is jól használható szótár applikáció
– VPN app a telefonon ( az általam használt NORD Vpn-t ajánlom ) is beüzemelve, hogy hozzáférjünk a cocializmusban engedélyezett propaganda és kormány által szűrt szájtokon kívül máshoz is

Egyebek Kubához:

– Biztosítás igazolása, ezt kérhetik belépéskor! Nekem éves van. Emeregency szám elmentve, itthon is mindenki tudott mindent.
– Turista kártya (22 Euro, itthon előre a követségről beszerzendő )
– Buszjegyek, foglalt túrák, casak címei telefonja kinyomtatva is
– Lonely Planet Cuba nyomtatott formában és e-bookban is a telefonon, tableten fent van offline módban
– Érdekesebb Kuba blogposztokat kimásoltam doksiba és elküldtem magamnak emialen, meg lementettem.

Programok

Ebben szuper segítség az Airbnb élmény szekciója, ahol számtalan érdekes, különleges, helyiek által vezetett programot foglalhatunk a salsa órától a főzőkurzuson át a fotós túráig, így is segítve a kubaiakat. Én Havannában egy utcai fotós városi túrát választottam egy helyi fotóssal, és egy helyi fiatalokból álló csapattal egy biciklis városnéző túrát, ahol az underground Havannát is megismertük kicsit, megtudtamk pár tippet-trükköt, hogyan is oldják meg az életet a kubaiak “okosban”. A bicajos csapat egy szuper Havanna infó csomagot küldött előre. A Dropbox folder publikus, márcsak a zenéket is érdemes letölteni ITT.

Hogy érzékeltessem, milyen nem turistaának lenni Kubában…. A bicajos fiatalok a kedves infmációbomba emiljük végére odabigygesztettek egy felhívást, hogy aki tudja támogassa őket bicikli alkatrészekkel, szívesen vesznek bicajgumi belsőt, csengőt, gumijavító szettet meg egy csomó apróságot még felsoroltak, amiket egy átlag turista is be tud vinni a csomagjában. Nem is volt kérdés, felpakoltam nekik 3 gumijavító szettet meg két bicaj csengőt. Nagyon hálásak voltak érte. Hát így élnek ők ott…..

Ha valamit kihagytam, amit kérdeznél, szívesen tudnál egy önálló kubai úthoz kérdezz bátran itt kommentben, vagy a Facebook oldalamon, és kiegészítem vele a kisokost!

Pin It on Pinterest

Share This