Camagüey és Varadero

2019 február 28 – március 4.

Spanyol útvesztők, Kuba legszebb koloniál casa particular-ja, tini táncóra, #nofilter tengerpart, elképesztő koktélbár, + egy orgona

A Cuba Libre út végére még további zene és tánc, spanyol hódítók alkotta eklektikus építészet, benne Kuba legszebb casa-ja, és egy frenetikus utcai családi malacsütés, na és művészet is jutott Camagüey-ben. Finálénak rövidet ejtőztem Varaderon, Kuba legismertebb resortos tengerpartján, ahol megsúgom, az ott csak drága, nagy hotelek vannak mantra ellenére ugyanúgy lehet ám casa particularban, azaz kiadó szobában lakni 30 CUC/éj áron. A valószínűtlenül kobaltkék, tudjátok, instagrammul #nofilter tenger partján a szívtelen, szagtalan egyen resortok között megataláltam Kuba egyik legszebb villáját, és filmre kívánkozó koktélbárját is, sőt, a sztoriban slusszpoénként még egy orgona is szerepel!

Che helyett Camagüey

Otthonról még jó ötletnek tűnt a világszerte ismert Che Guevara romantika emlékeit megnézni Kubában, ezért eredetileg Trinidadból a 120 km-re levő Santa Claraba, Che legfontosabb forradalmi hőstettének és mauzóleumának színhelyére folytattam volna az utamat taxi colectívóval. Egy röpke Che nyomvonal követés után egy délutáni Viazul buszra vettem előre jegyet még aznapra, amivel éjfél után értem volna Camagüey-be. Így összesen csupán egy napom lett volna a városra. Útközben olvasgatva róla, és valószínűleg a cienfuegosi kellemes emlékek hatására úgy döntöttem, hogy nekem inkább a zene kell, és a fenéket akarok plusz 300 km-t utazni, aztán éjjel egykor érkezni egy ismeretlen helyre csak azért, hogy Che város széli beton mauzóleumát a dübörgő melegben hátizsákot cipelve megnézzem, hiszen csodálnivaló úgysincs rajta. Trinidadból a combosabb 270 km-távolságra levő Camagüeybe is ment reggeli direkt taxi ( 25 CUC ), így a kevesebb több jegyében inkább dobtam Che-t, és 1,5 napot  lófráltam Camagüeyben a főként spanyol hódítók által épített eklektikus épületek és összevissza kanyargó útvesztős utcák között. És milyen jól tettem! Camagüey-t már csak nagyon kevés turista érinti mert már elég messze, 550 km-re van Havannától. Ha tehetitek menjetek el odáig!

Kuba harmadik legnagyobb városát az 1500-as években alapították spanyol hódítók. Utcái és terei egészen girbegurba, labirintikus szerkezetet alkotnak, amit állítólag a kalózok, betolakodók megtévesztésére építettek így. A jól besétálható, megérdemelten UNESCO Világörökség belvárosban az elveszéstől ugyan nem kell tartani, de valóban könnyű összekavarodni a néha inkább marokkói medinára emlékeztető keskeny utcácskák között,  amik előbb-utóbb szerencsére mindig valami cuki kis, az isten is sör-mojitó fogyasztására teremtette ücsörgős terecskében végződnek. A tájékozódást a sok templomtorony is könnyíti, Camagüey ugyanis a katolikus egyház egyik fő bástyája a szigeten. A templomtornyokat lehet panoráma vadászatra is hasznosítani.

Casa casting

Trinidadi casa házigazdám is szívesen foglalt volna nekem szobát előre telefonon egy camagüeyi ismerősénél, de azt is jól tettem, hogy végül nem kértem. Camagüey-ben az volt a szállás keresési stratégiám, hogy könnyű kis 12 kg-s motyómmal kiszálltam a taxiból a belvárosban, ott körbesétáltam és saját szemmel megnéztem több szállást is. Meg is találtam az út legszebb casa-ját. A helyszíni casa castingot csak nagyon lájtos csomaggal utazóknak ajánlom, 3 gurulós bőrönddel elég húzós saját lábbal végignézni a sokszor meredek lépcsőkön át megközelíthető lakásokat.

Camagüey legszebb koloniál casa particular-jától teljesen le voltam nyűgözve. A Casa Colonial Los Tinajones-nek csak egy kiadó szobája van (25 CUC), igaz, abban akár négyen is elférnek. A szoba maga nem nagyon különleges, de a többi helyiség, a szalon, az ebédlő/reggeliző, az egész fantasztikus udvaros ház az elmaradhatatlan hintaszékes verandával és panorámával az egyik templomtoronyra egyszerűen zseniális! Mikor nem a városban csatangoltam a verandán ringattam magam a hintaszékben, mi mást?

Camagüey útvesztői

Camagüeyben sem egy-egy kiemelt múzeumot érdemes megnézni, a város utcáról utcára, térről térre változó spanyolos-móros-mexikóis-karibi hangulatát érdemes beszívni. Kedvenc kis terecském az egyébként Etecsa wifi hotspot Plaza Agramonte volt, ahol a szuper várospanorámát is be tudtam gyűjteni az Our Lady of Candelaria templom harangtornyából. Az élelmes sekrestyés nénik 1 CUC ellenében felengednek. A templommal szemben levő eltéveszthetetlen kék, burjánzó mintával ellátott homlokzatú Casa de la Diversidad épületébe (1 CUC) is érdemes bemenni, és ha épp nyitva van a város híres kortárs festő házaspárjának galériájába, a Casa de Arte Joverbe is.

Camagüey people watching

Nagyon szerettem a Plaza del Carment is, ahol hatalmas kő edények, a régen esővíz gyűjtésre használt tinajones-ek vannak elszórva az utcán ücsörgő helyiek ötletesen megszobort életképei mellett. Camagüey sok sétálóutcája kiváló people watching hely. A Plaza San Juan de Dios gyönyörűen helyreállított tere akár Mexikóban is lehetne erősen a turistákra árazott éttermekkel. Mikor kibolyongtam magam felültem egy bicikli taxira is. Az éjjeli Santiago de Cuba-ból érkező, Varaderora közlekedő buszomhoz megnéztem előre a belvárostól kieső Viazul buszállomást, mégis hol, hogyan kell majd felszállni, ne éjjel szerencsétlenkedjek majd ott egyedül. Mint a mellékelt bicikli street view videó mutatja ez is jó kis városnéző túra volt. A Világörökség belvárosban és kijjebb a lepukkantabb részeken is jól látható a helyiek élete, a szegényebb részeken szinte mindan lakás valami bolt, áruda is volt egyben, mintha egy bolhapiacon jártam volna. De volt szerencsém egy utcán tartott disznósütős családi fiestához is, mint a Havana Club rum logójáról koppintott családi poén pólóról kiderült, Pedro épp 65 szülinapját ünnepelte.

Tini táncóra

Az utcákon természetesen Camagüeyben sem volt csend és kriptaszag, a buli éjjel-nappal ment, és itt sem kellett nagyon keresgélni, hogy valami olyan táncot lássak, amit addig még sohasem. Vacsi után hazafelé bandukolva botlottam bele helyi tinik táncedzésébe, ahova teljes természetességgel besétáltam az utcáról. Ha megnézitek a latin temperamentumot tökéletesen illusztráló táncos videót szerintem megértitek miért maradtam ott a végéig. Egyszerűen jó volt őket nézni.

Kubában szinte mindenki kisgyerek korától tanul táncolni, nem véletlen a gyönyörű mozgásuk. Valóban szépek a kubai skacok és lányok, csak aztán a sok pizzának és a zéró sportnak köszönhetően később rengetegen nagyon szétfolynak, legalábbis 30-40-en felül már szinte csak ilyen testeket láttam. Ez egyébként egyáltalán nem akadályozza meg őket abban, hogy az ottani ‘sexy couture’ divatstílusban tolják, kizárólag rikító, szűk, sztreccs ruhák, cicanadrágok, haskivan pólók, kipakolva minden. Engem zavarna, ők teljes önbizalommal viselik, hát ezt is érdekes volt látni.

Varadero

Camagüeyből egy éjszakai (még otthon online megvásárolt jeggyel ) Viazul busszal indultam, és délelőtt értem a majd 500 km-re levő Varaderora, ahol így 2,5 napom volt kiengedni az úti gőzt a hazaút előtt.  Annyira nem élveztem a szűk üléseket, de ezen a Viazul buszon legalább bogarak nem voltak.  Megint egy nagy Kuba járó zenész, ezúttal kanadai mellé sikerült ülnöm, jót beszélgettünk. Kezdtem azt hinni Kubában mindenkinek köze van valami zenéhez és tánchoz….

Varadero Kuba legismertebb és legnagyobb tengerparti resort-ja, 15 km fehér homokos gyönyörű part teljesen beépítve ormótlan szállodákkal. Semmi egetrengetőt nem érdemes várni tőle, ha több időm lett  volna én is inkább Maria la Gordára, Cayo Coco-ra, vagy más eldugottabb cayo-ra, partra, mentem volna. Ha legalább 5-6 nap rendelkezésre áll állítólag nagyon érdemes az Isla de la Juventud szigetre menni, de az repülős történet, és valljuk be, eleget növeljük a karbon lábnyomot egy ilyen utazással, lehet találni elég szép partokat repülés nélkül is. Varadero kétségtelen előnye a közelsége Havannához, emiatt jó a közlekedése, nekem így egyedül az út végi kieresztéshez tökéletesen megfelelt.

A legtöbben jellegtelen és sokszor elég drága resort hotelben laknak, pedig a falu legelején, ahol a helyiek élnek és nincsen óriás resortoknak hely van rengeteg kiadó casa is 30 CUC körüli árfekvésben, és a part ott is ugyanolyan szép. Ha előre foglalunk sok casa tulajdonos kijön a buszhoz, hogy tuti legyen a vendég, de lájt csomag esetén itt is lehet körbesétálós módszerrel próbálkozni, legfeljebb nem az első casaban lesz szabad szoba. Igen, Varadero valóban nem Kuba, aki csak idáig jön sokat nem lát belőle, és rengeteg szebbnél szebb tengerpartja van a szigetnek. De azt el kell ismerni, hogy a tenger gyönyörű, és amúgy sem akartam mást csinálni már mint  kidőlni a teljesen valószínűtlenül türkiz színű víz mellett, hallgatni a rumbát és feltölteni a D vitamin raktárakat.

#Nofilter

Igen, pont ilyen kék mint a képeken. #Nofilter, ahogy instanyelven mondani szokás. Nem vagyok nagy beach girl, legtöbbször elég 2-3 nap akármilyen szép tengerpartból, de a végén nagyon nehéz volt Varadero partjáról elindulni. Az utolsó percig kint voltam a strandon, csak hajnalban mentem el futni. Azt különösen bírtam, hogy ugyan nagy ritkán odajött ez-az-amaz valamit kérdezni meg haverkodni, de alapvetően mindenki békén hagyott a parton is, senki nem akart rámtukmálni állandóan valamit. Így sokkal kellemesebb strandolni mint sok ázsiai tengerparton ahol nem hagynak békén az árusok. Persze itt nem nagyon van mit eladni….

A resortok között, egész végig a 15 km hosszú félszigeten közelekdik hop on-hop off busz is. Kipróbáltam, de higgyetek nekem, nem érdemes érte a 10 CUC napijegyet kifizetni, két órán át köröz a rondábbnál szörnyebb resort monstrumok között, a faluban meg ugyanolyan szép a tenger, inkább azzal töltsétek az időt.

Mansion Xanadu

Bár nem terveztem mást, mégsem csak tengerparton hassüttetés lett a varaderói programom! A Cienfuegos posztban említett taxi lerobbanás okán megismert havannai zongoratanárnőnek és svájci orgonajavító mesternek köszönhetően Varaderón találtam meg a rum-szivar kombó legstílusosabb fogyasztási helyszínét is Kubában. Fura, igaz? Én sem gondoltam, hogy Varaderon bármi mást érdemes a türkizkék vízen kívül megnézni. A falutól úgy 8 km-re, a gigantikus  resortok között elbújva, de büszkén feszít egy 1930-as években épült villa, a Mansion Xanadu. Főleg a belbecsen érdemes a szemeket legeltetni. Az egész villa pazar, de legfelső szintet elfoglaló bár, na arra mondom azt, hogy az A Bár. Igazi film helyszín. Nem vagyok nagy bártöltelék, de szerintem egyet fogtok érteni ha ránéztek errre az elegáns bárpultra és a csokornyakkendős mixerre.

A Xanadu az egyetlen régi koloniális villa Varaderon, a Du Pont amerikai mágnás família építtette az 1930-as években. A forradalom győzelme után 24 órájuk volt elhagyni a villát, amit 3 év múlva Castro luxus hotelként kezdett működtetni, ma is állami tulajdonban van. Állítólag azon a napon halt meg Mr. Du Pont, mikor Castro bejelentette a Xanadu hotellé alakítását. A villába különösen naplementére érdemes egy a helyszínhez árazott ( 5 CUC ) koktélra beugrani. Mellette természetesen van egy jó strand is.

A Xanadu különlegessége, amiért egyébként én is egyáltalán értesültem a létéről, hogy van benne egy jelenleg nem működő, az 1900-as évek gazdagjai által kedvelt automata orgona zenét játszó óriási Aeolian orgona. ( Aeolian Pipe Organ ) Ne olyan orgonát képzeljetek el mint a templomokban! Ez sokkal nagyobb, a ház pincéjében, rögtön a borospince mellett helyet kapott különleges szerkezet, aminek a hangja egy széles kürtőn jut fel az épület minden szintjére, vagyis mikor anno az orgona működött az egész villában zengett a zene. A világon nagyon kevés ilyen Aeolian automata orgona maradt fent, a gyártó new yorki hangszer készítő cég régen csődbe ment. Az orgonáról én is a svájci orgonajavító mestertől tudtam, ő hívott, hogy nézzem meg, mert amúgy nem mutogatják a Xanadu vendégeinek sem. Az elnémult orgona impresszív szerkezet, még 90 éves partitúrákat is találtunk. Orgonajavító mesterből sem sok szaladgál a világon. A svájci mester egy másik amerikai orgonatudorral egyesítve erőit közösen akarta meggyőzni a hotelt, hogy az orgonát hadd javítsák meg. Ha legközelebb a Xanaduban járva orgonazenét is hallotok akkor sikerült a terv! Drukkolok!

Az orgonajavító mesterek szerint üzletileg is megtérülő különleges vállakozás lehetne ha a sunset koktélok mellé orgonazengés is dukálna. Hát, nem óccsó a javítás, 2-300ezer USD-re becsülték első bkikkre, bár, ha sokat eladnak a Xanadu éttermének borlapján szereplő 2225!! CUC-os ( nem elírás, ugyanennyi USD ), és a pincében valóban rendelkezésre is álló spanyol borból a 300 CUC-os szobaárak mellett akkor hamar meglesz. Mindebből következtethetünk az étterem árszínvonalára, min. 40 CUC/fő, igaz, azért már rozé kacsát meg homár terrine-t is adnak, és nem hagyják le az öntetet sem a salátáról. Ha alkalmatok lesz Varaderon bícsezni a Mansion Xanadut legalább egy sunset koktél erejéig tényleg látni kell!

Nagyon szép búcsú ajándék volt ez az út végére.

Epilógus

Chicas y Chicos! Ennyi volt a MiraDonna Kubában. Remélem sikerült érdekes dolgokat mutatnom, és felkerült a bakancslistákra. Ha nincs kivel menni ne akadályozzon, bátran állítom, hogy nagyon érdemes egyedül is nekivágni. Az egyedüllét törvényszerűen kevéssé engedi meg a steril, kívülálló utazást. A helyiekkel és a többi utazóval is több kapcsolódáshoz vezet, és ha az ember nyitott mindig kerül érdekes úti/koktéltárs. Én olyan helyekre is eljutottam (lásd az orgona ), olyan emberekkel ismerkedtem meg, olyan  élmények is értek, amit otthoni baráttal, családdal, vagy kis csoportban utazva nem tapasztaltam volna meg. De ez a szép az utazásban, annyiféleképpen lehet, és mindegyik módnak számtalan aspektusa, hozadéka, és persze nyilván hátránya is van. Kubában mindenesetre egyáltalán nem kell félni még egyszál nőként sem. Legfeljebb a bókokat viszik túlzásba, meg nekem a végére már a mindenhonnan ömlő zene is sok volt, mintha valami konstans latin fiesztán lettem volna. Az is biztos, hogy ennyi jó koktélt soha nem ittam, és ennyi szar kaját soha nem ettem. Na jó, azért ettem jót is, de annak itt ára van rendesen.

Az út operatív szervezése ment mint a karikacsapás, nagyon flottul működik a kubaiak sajátos, egymást és a vendéget segítő hálózata a casa particularokkal és a taxi colectivókkal. Legalábbis Kuba azon részein ahova a legtöbb külföldi eljut. Állítólag pont Camagüey után, Santiago de Cuba felé már kevéssé van ilyen jó pókhálózat, de azért arra is sokan eljutottak már. Kicsit lazább hozzáállás mindenképpen szükséges, és biztosan fantasztikus út kerekedik belőle.

Otthon nagyon étékeltem, hogy végre csend és nyugalom van, és nem kell a zajkizáró fejhallgatómat sem feltennem ha aludni szeretnék. Azért természetesen családi körben az első tevékenység a rum és szivarkóstoló volt a latin temperamentumos táncvideók nézegetése közben. Ha még egyszer mennék a sziget másik feléről, Santiago de Cubából kezdenék és az ország keleti felét járnám be, és biztosan benne lenne Barrancoa szép tengerpartja és a Sierra Maestra hegyei.

Quiero volver a verte Cuba!

• Camagüey
• Kuba
• Varadero