Járatlan utakon: Bréb, és a Kolibica tó

By MiraDonna
Ez a bejegyzés egy sorozat része, aminek a címe: Jelentés az Erdőn túlról
Show More Posts

Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések és az útközbeni gyorsjelentések.

Tömegturizmustól mentes hely, ahova nem kellenek egy holdraszállás előkészületei egy nyaraláshoz?

2019. július 1-7.

Van azért annak előnye ha valahova nem vezet autópálya…. Csak 440 km Budapesttől a Máramaros, és egy igazi édenkert van itt. Bréb falu a kellemes, nem túltolt és autentikus falusi turizmus lágyan hullámzó dimbje-dombja. Mintegy 170 km-rel Moldova irányába, az Erdélyi medence szélén, a Kelemen havasok lábánál fekvő elképesztően szép Kolibica tó pedig egy igazi csiszolatlan gyémánt.  Az évi rendes erdélyi nyári vadregényes csatangolásra négy gyerekkel és két kutyával ide vettük az irányt. Gyerkőcből két uncsitesó csak kölcsön 🙂  volt nálunk, de kutyából az állatbolond szívünknek hála ideiglenesen három lett a végén. Jaj!

Nagyon szívesen ajánlom ezeket a helyeket, hiszen egyre fontosabb a fenntarthatóbb turizmus, és utazásokról, úticélokról író bloggerként ebben felelősségem van. Ezek még olyan helyek, ahol szívesen látnak, ahol segítünk azzal ha odamegyünk, és nem rombolunk. Az utazó felelőssége is egyre inkább , hogy ilyen helyeket is válasszon, a nem a legnépszerűbbet, a nem főszezont, a nem a legkényelmesebbet, nem azt, ahova minden légy repül, vagy nem azt, ahova csak extrém sportolóként vagy irgalmatlanul drágán lehet eljutni. Cserébe tömeg- és klisémentesen egy táj és az ott élő emberek igazi arcát láthatjuk, és nem utolsósorban jóval olcsóbban mintha a legfelkapottabb helyekre mennénk. Ezekhez a járatlanabb utakhoz a saját autó feltétel, anélkül csak nagyon nehézkesen lehet ezekre a helyekre eljutni.

Tömegek még a faluturisztikailag éppen ébredező Brébben nincsenek, de azért a nemzetközi, vájtfülű nyári közönségnek már dukál az angol meg a német felirat/étlap. Nincs  kürtőskalács sem minden kanyarban, mert ez már nem a klasszik Erdély körutak vidéke, de azért még lehet sok helyen magyarral is próbálkozni. Ezek nem menő helyek idehaza, ide a magyarok nem jönnek olyan falkákban határon túlinak lenni egy nyaralás erejéig, mint ilyentájt Székelyföldre. Színes nemzetközi társaság jár ide nyaralni, főleg hollandok és csehek, franciák. Azért lehet magyar szót is hallani, de sehol egy rovásírt agyú tarsolylemezes, irredenta szittya, amitől mindig kiráz a hideg Erdélyben, pedig imádok ott lenni.

A Kolibica tónál meg annyira helyi jellegű az idegenforgalom, hogy külföldiek csak elvétve tévednek erre. Az éttermekben sincs más nyelvű étlap a románon kívül.

Ritkán megyünk kétszer ugyanarra a helyre, de a tavaly felfedezett Bréb falu annyira tetszett mindenkinek, hogy négy éjszakára újra ott vertünk tanyát, méghozzá ugyanott, a Babou Maramures farm kempingben. Három teljes napunk volt a környékre, ami alatt már ismerősként végigjártuk a megunhatatlan köröket. A boldog tyúkok, égig érő paszulyok és a fesstőien hullámzó taájban megszobort szénaboglyák, faragott fakapuk, jelzésértékűen és gyönyörűen fonott kerítések, vadvirágos rétek, gyümölcsösök, labirintikus, kacskaringós, betonmentes utcák, az élő paraszti, önellátó kultúra nyári szezonban nagyon idilli falujáról, benne a farm kempingről és a környékről részletesen írtam a tavalyi posztban, ITT. Bizony Brébben is van fejlődés, vannak újdonságok, úgy tűnik egyre ismertebb lesz. Mikor az 1600-as években épült fatemplomnál egy japán nő jött szembe, akkor azért néztem egy nagyot. Jó, legalább nem feltartott esernyő után vitt egy 40 fős csoportot…. A vendégszeretet szerencsére állandó, kedvenc kempingünk és a mellette levő bár tulajdonosai megismertek és visszajáró vendégként üdvözöltek.

Ajánlott szállások és házikoszt

Mi változott még? A tavaly még egy mezőn üzemelő Mocirita lakókocsi bár beköltözött a Babou kemping és a Casa Bunicilor panzió/házi kosztolda mellé, és idén már Local Food Garden néven kínálnak hétfő kivételével mindennap finom, a környékre jellemző ételeket tartalmazó menüt. Minden bizonnyal ez már a román házaspár állandó helye lesz, építkezni is terveznek. Mindkét helyet nagyon ajánlom, főleg a Casa Bunicilorban erős házi traktára kell készülni, pálesszel. Tejet továbbra sem árulnak a kis boltokban, azt a házaknál lehet venni, de egyre több a kiadó ház és a vendégház, a booking.com-on rákeresve is rengeteg van. Akinek a természetes, egyszerű de nagyszerű Babou Maramures kemping nem műfaja annak  jó szívvel ajánlom még a tavalyi posztban is említett Casa din Vale bérelhető házat és a butik falusi szállás kategóriában a szintén autentikus, helyreállított faházakkal működő Village Hotelt.

A belazulós első napon a kempingben semmittevést/focizást

egy alapos Bréb falu sétával dobtuk fel. Több, a házukon táblával jelzett kézműveshez is be lehet kopogni vizitre. Nekünk Petru Pop bácsi fafaragó mutatott a jellegzetes máramarosi faragványokból párat, bár a fiúknak jobban tetszettek az első világháborús katonai sisakjai meg a birkák az udvaron. Ebédre kipróbáltuk a szintén frissen nyílt, humoros nevű Breb and Butter nevű autentikus házi vendéglőt, ahol a jellegzetes fonott vessző és deszka kerítések védelmében, és az égigérő paszulyok mellett egy jó ceruzabab levest,  töltött káposztát – természetesen tejföllel – , és palacsintát meg fánkot tartalmazott a trakta. (6 főre italokkal 220 Lei ) Azt tippelem, hogy mellette épül a Breb and Breakfast is, egy új alapra egy lebontott régi faházat húztak fel. Sajnos az idilli faluképbe jópár helyen belerondítanak a máramarosi, jellegzetes faragott, fonott mintás  fakapuk mögötti eredeti kis faházikók mellett különösen ormótlannak ható óriási, karakter nélküli tákolmány-hodályok. A jellemzően külföldön dolgozók hazaküldött pénzéből épülnek ezek a szörnyek, van belőlük jópár faluba nem illő, ahogy szerte Romániában, de Bréb kellően zegzugos és kiterjedt hozzá, hogy ezeket átugorjuk.

Mocanita gőzmozdonyos kisvasút

Tavaly már nem volt hely a Mocanita gőzmozdonyos erdei vasútra, de  idén előre vettem rá jegyet online, amit erősen ajánlok ha biztosra akartok menni. Brébből mintegy 70 km autózás, jó korán 7-kor kellett indulni, hogy a kanyargós, dombos, de gyönyörű utakon elérjük a 9 órás indulást.A rendkívül népszerű Vasér-völgyi kisvasútra a kutyákat is felengedik, méghozzá ingyen. Még most a fa szállítás a legfontosabb feladata, de természetesen már diesel mozdonyokkal. A nyári joyride csak egy jól jövedelmező kiegészítő tevékenység a cégnek. Bár a gyerekek kívánsága volt a csühögés, a jutyúb generációnak kicsit hosszú volt az oda-vissza 5 órás zötyögés, Thomas a gőzmozdony meg már nagyon távoli mese emlék tizenéves korban. Gyönyörű vidéken, a zúgó Vasér mellett ontja a CO2-t a vasparipa, nesze neked zöld erdő. Közút ide nincs, vagy túra lábbusz vagy füstölődés. Persze, örülhetnénk ha ez a játékvonat lenne a legnagyobb klímagyilkos…..

Nem egy shinkansen, na, nekem meg egy kicsit sok volt a masszív fekete füst látványa, de ahogy nőnek úgyis egyre kevesebb ilyen gyerekprogram lesz már a kívánság listában. A füstölgés közben míg a mozdonyt olajozzák Paltin állomáson szép emberi szokás szerint eszem-iszom van, mi más. Tavaly már végigjártuk a környék világörökség fatemplomait, így a délutánt az aknasugatagi sós fürdőben lebegéssel töltöttük. ( Bővebben ezekről lásd a Máramarosi éden posztot. )

Újra a Kakas taraján!

Mi tavaly a három fiúval már meghódítottuk a Gutin-hegység legfotogénebb hegyét, a Bréb felett őrködő1438 méteres Kakastaréj csúcsot, de a férjem még nem volt fent, és mikor előző nap estefelé ketten elfutottunk félútig, a Molnár tóig tudtam, hogy megint felmegyünk. Nem volt nehéz rávenni magam az újrázásra. Ezúttal két gyerkőc volt hajlandó hősiesen hajnal 6-kor kelni, hogy ne a legnagyobb hőségben kaptassunk a csúcsra.

A Kakastaréj csipkés bazalt sziklái messziről pont egy fűrészfogas, búbos tarajt formáznak, egy berobbant kráter maradványa a jellegzetes forma. Az út jó részen a tipikus erdélyi kaszálók, művészien megszobort szénakazlak, égigérő paszulyok, vadvirágos rétek, eszténák között vezet sok helyen bokatörő köves ösvényen. Tavaly augusztus végén csak némi áfonyát adott a hegy ellátmánynak, de idén kikaptuk a bőségkosarat. Kezdtük vad málnával, a Brébből vezető út tele volt vele, aztán mikor épp eleget ettünk akkora erdei szamóca rengetegbe értünk, hogy egy fél órán át játszottuk a maci az epresbent, és kacérkodtunk a lekvárfőzés gondolatával.De legalábbis megtudtuk, hogy létezik az az állapot mikor megunjuk a zamatos erdei szamócát mert annyit ettünk. De csak hogy válthassunk a feljebb épp teremni kezdő áfonyára… Macik nem jöttek, lejjebb még boldog kapirgáló tyúkok akadtak. A csúcsra járás előtt egy szép láposban tükröződik a taraj.

Fent a Kakastaréjon egy felhőbe takarva mászták meg a fiúk a fűrészfogas sziklatarajt, nekem felnézni is sok volt. Idén nem ugyanarra mentünk le, hanem tovább hullámoztunk a gerincen a Gutin-csúcsig , ahol egy elképesztő borókás-áfonyás mező fogadott. Egy részen kicsit Torres del Paine, Patagónia érzésünk is volt, mert láthatóan valamikor leégett bokrok maradványai meredeztek a feltámadó szélben szárazon a megújult zöld borókás és fű között. Így összesen 23 km és 968 m szint ment a futóműveinkbe. A két oldalt feltáruló pazar látvány panoráma fotókért kiáltott. Voilà!

Akinek egy 6-8 órás túra sok annak van egy rövidebb, népszerű út. Az önmagában látványosság Gutin hágó tetejéről, a Pintye fogadótól kb 3 óra alatt elérhető a Kakastaréj, és nem kell annyit mászni.

Chill in Maramures

A Kakastaréjról délután három körül értünk le, megérdemeltünk egy csobbanást a közeli Krácsfalva (Mara) határában ötletesen egy dombra felhúzott panoráma medencében.  A falura, kék égre és hegyekre panorámás Pă Coastă eléggé el nem ítélhető módon a helyi ifjúság körében nagyon népszerű. A kubai egyetemisták hétfői medencés partijához képest ugyan van hova fejlődni zeneileg ( vonatkozó posztot a blogon Cienfuegosnál ), de mint látható/hallható volt azért a máramarosi fiatalok is tudnak élni!

Nagyon jól esett a csobbanás a 23 km-es gyalogtúra után. Az elektronikus zene itt mindig megy, de akinek ez nem műfaja annak van egy sor napágy feljebb is, onnan már inkább csak háttérzaj. A medencés koktélozás műsorban gyakorta tehenek is besétálnak a képbe. A belépő mindössze 20 lei, gyerekeknek ingyen! Meleg(b)en ajánlom! Lent a hatalmas épület a környék egyik népszerű abrakolója, a Păstrăvăria Alex pisztrángtenyészet és étterem, ahol boldog pisztrángok úszkálnak körben amíg az asztalra nem kerülnek egy jó adag puliszka (mamaliga ) és tejföl (smentana) társaságában.

Beszterce-Naszód

megyében a Borgói-hágó környéke, és egy nálunk teljesen ismeretlen hely, a Kolibica tó volt a maradék 3 éjre a bázisunk. Brébtől 170 km az út ide, úgyhogy útközben ebédre megálltunk Beszterce erőd városában, és kicsit körbesétáltunk. A kellemes, ódon épületekkel teli kis városban az evangélikus templom tornyából látható város panorámára fentük a fogunk, de sajnos a nyitvatartási időben zárt ajtót találtunk.

Már a templom előtt feltűnt a városban több helyen látható életnagyságú, szájában patkót tartó strucc szobor. Viccelődtünk is rajta, nálunk pár éve az utcán elhelyezett műanyag tehenek voltak divatosak. A templom melletti segítőkész turista információban beszerzett térképről kiderült, hogy a strucc nem véletlen. I. Lajos magyar király ajándékozta 1336-ban a címert a városnak, amiben a francia királyi család, az Anjou-k jellegzetes motívumai szerepelnek, a liliom és egy sisak, amin egy strucc tart a szájában egy patkót. A középkori címertan szerint a strucc az egyik legerősebb madár, még a vasat is képes megemészteni. A strucc Európa szerte számos címerbe került bele címerállatként. Beszterce köztéri érdekességei még az egyik parkos út közepén végighúzódó óriási zöld, sárga, és piros, teljesen élethű alma szobrok, amik valószínűleg a környéken évszázadok óta virágzó almatermesztésre utalnak.

A Kolibica tóhoz érve

úgy éreztük egy eddig rejtett földi paradicsomba érkeztünk. A Kolibica tó a kommunizmus mesterséges völgyzáró gát építési mániájának eredménye a Beszterce folyón, a hullámzó Kelemen havasok lábánál. A túltolt turizmus korában igazi csiszolatlan gyémánt, az 1970-ben kialakított mesterséges tó ma egy gyönyörű, természetes, igazi nyugalom szigete hely. Mondhatni alulfejlett, szóval kényes ízlésű butik hotel fanok az állkeresgélős tavi-hegyi panorámát látva azért ne rohanjanak fejvesztve. Sok a kóborkutya, az út kátyús, és bőven van itt nem tudom eldönteni, hogy építik vagy bontják objektum, de én még ennyi vadvirágot ilyen zöld fenyőerdők és már épp kellemesen meleg vizű tó mellett nem láttam. Az igazi mellett erdőfürdő is van körben, állítólag Románia legtisztább levegőjével.

Van pár hotel, vendégházak és kiadó szobák mi mégis inkább a közvetlen vízparti vadregényt választottuk, még ha ez egyszerűbb kemping körülményeket is jelent. A Cabana Sculptort kell keresni, 10 Lei/fő a sátrazás. Google-ben illetve a facebook-on mint ember található meg. Az angolul is beszélő tulajnak van pár kiadó minimál szobája egy faházban, és sátorhelyek, nagyon vadregényes, zegzugos az egész. A wc pottyantós, a zuhany meg legfeljebb akkor meleg ha a nap süt. De tőle lehet a képeken látható vadvirágos kis szigetet megközelíteni. Ad bérbe kajakot, csónakot is. Kicsit amolyan mogorva, magának való ember a tulaj, nekem mindig fura mikor ilyen személyiségek vendégeket fogadnak, de mi jól éreztük magunkat.
Kempingből a tó Mita nevű faluban végződő összeszűkülő végén van a Căsuțe Tip Camping Colibița is, itt 35 Leiért egy nagyon egyszerű 4 személyes faházat adnak.

Ha a kemping nem pálya van egy 4csillagos szálloda, a Hotel Rose, és népszerű még a Fishermans Resort is. Hasznos weboldal – csak román nyelven –  a Cazare Colibita, itt szinte a tó körül fellelhető összes panzió, és kiadó ház fent van. Érdemes a Google mapsen is keresgélni a jó elhelyezkedésű szállásokat. Például a közvetlen vízparti Casa de Vacanta Colibita Veche egészen kivételesnek tűnik.

Szerintem a képek jól elmesélik mit jelent egy ilyen hely a gyerekeknek, mennyire valóban közel kerülhetünk itt a természethez. Egész napon át a vízben  voltak a kutyákkal és sárkunyhót építettek. Nincs wi-fi , így még könnyebb volt leszakadniuk a nyomkodásról, legfeljebb a Borgói-hágón a Drakula hotel csigázta fel őket. Még a nyári szezonban is kevesen jönnek ide, kérdés meddig marad ez így.

Drakula hotel, Borgói hágó

A festői Borgói hágón átautóztunk, és ha már, akkor a Drakula hotelben egy ebédre megálltunk. A hotelben nincs semmi vérfagyasztó, még egy bloody mary sincs az étlapon, bár drakulás, sötét hangulatú képekkel azért próbálkoznak. A bejáratnál Bram Stoker, a Drakula regény írójának szobra fogad. A legenda szerint ezen a hágón át közlekedett Jonathan Harker főhős, hogy találkozzon Drakula gróffal. A recepción lehet venni Drakula szuveníreket porfogónak, de a hotel legügyesebb nesze semmi fogd meg jól, vámpír rajongók vérét szívó, pénzkicsaló fogása a Drakula szoba. Spoilerezek, de az 5 perces, élménynek nehezen nevezhető izéért az 5 lei belépőt nyugodtan spóroljátok meg. Egy köpenyes alkalmazott levisz egy alagsori lyukba, ahol kétes művészeti értékű drakulás falfestményeket mutogat csak román nyelven, majd a szoba közepén levő koporsóból egyszercsak kirohan állítólag maga Drakula, de nem látni mert olyan gyorsan eltűnik a színen. Kisebb gyerekeket halálra ijeszteni pont megteszi.

Gyalog/akadálytúra a Kolibica tó felett

A Kolibica tó mellett kinéztünk  egy gyalogtúrát. Nem volt egy könnyed mentünk, mendegéltünk az erdőben mese, inkább mondanám akadálytúrának, pedig jelzett ( piros kör ) túraösvényt néztünk ki. A 11 km is inkább 16,5 volt, de nagy kihívássá az tette, hogy az ösvény teljesen elhanyagolt volt, és hát az erdő, az ilyen rengeteg meg pláne, gyorsan visszaveszi, ami az övé. Először azt hittük biztos csak egy kis szakaszon van az a játék, hogy a kidőlt-bedőlt fákból akadályokat kerülgetünk, csúszunk, mászunk, szökellünk, kapaszkodunk, és hát ne szépítsük, esünk-kelünk, hogy fokozzuk, mindez fenyőerdőben, rövidnaciban. A szúrós tüskék csókoltattak minket rendesen, ezután simán tudnék néhány ötletet adni innen a túlélő valóságshow kreatívoknak.

Aztán egyre beljebb mentünk az egyébként érintetlenül gyönyörű, matuzsálem fákkal teli rengetegbe, és azért még így is, vagy pont ezért még jobban éreztük mennyire kicsik vagyunk a természetben. A medve ürülékek jelezték , hogy van akinek ez az otthona. A macikkal valóban vigyázni kell, amit a legjobban úgy lehet ha elkerüljük velük a találkozást. Na igen, ennek a legbiztosabb módja az, ha otthon maradunk , tudom, de kanapékrumpliként nekünk elég uncsi lenne. Mint pár évvel ezelőtt a Szent Anna tónál egy medveellenes gyorstalpalón megtanultuk nem bonyolult elkerülni a medvét, hangoskodni kell az erdőben. A medve ugyanis fél tőlünk, messzire elkerül ha meghall. ( Hogy mit tegyünk ha mégis szembe találjuk magunkat egy mackóval arról többet írtam ITT. )

Így hatan meg a kutyák elég hangosak voltunk. A rengeteg erdő három helyen szép tisztássá/kilátóvá alakult, különösen az utolsó csúcsról, az Orbánról volt gyönyörű a tavi látkép. A gyerekek szerint instapozitív háttér volt a kézenállás különféle helyeken és barátság sorozathoz. Erről nekem is eszembe jutott, hogy az illy csészének is jól állna a Kolibica tó. Ugye? Útközben most is jutott áfonya meg mi voltunk a macik a málnásban. Az Orbán csúcs egy jóval rövidebb túrával is megközelíthető Kolibica másik végén Mita faluból.

Zárásként Mitába leérve a tó összeszűkülő végén  egy Montana Spa nevű helyen szaunáztunk és fürdőztünk egyet. Ezt azért előre riszörcsöltem, vittünk fürdőruhát, mert egyébként nem merült volna fel bennem, hogy ezen a minimál turizmussal megyegető környéken ilyen is van! Méreteihez képest kissé borsos az ára ( 70 lei/fő ) , de megérdemeltük a túra után. A tulaj érdekeltségébe tartozó szomszédos étterem ugyan nem volt nagy eresztés, de adta magát a vacsorára. Másnap még a kempingünkben béreltünk két hajót és a vízről is megnéztük a tavat. Azt hiszem az ilyen fogjuk, visszük , csináljuk, tapasztaljuk, megoldjuk vakációk a legjobbak a gyerekeknek.

Romániában rengeteg a kóbor kutya, itt a kempingben több is lakott, érthetően opportunista módon a vendégektől kaját kunyerálva. Az egyik kölyök kutya annyira kedves karakter, és annyira hozzánk nőtt , hogy egyfolytában velünk bulizott, a gyerekek nevet is adtak neki. Hát így lett hazafelére Oreo a harmadik kutyánk. Annyira beépült a csapatba a Kolibica tó mellett töltött pár nap alatt, hogy nem bírtuk sorsára hagyni. A Volvo ugyan elég nagy, hogy egy hazaútra beférjen, és a mi kutyáink is megfértek vele, sőt, szuperül szocializált ügyes kutya lett belőle, de nálunk már a 3 saját mellett nincs több kutyusnak hely. Oreo itthon megkapta teljes orvosi ellátását, és álom gazdiknál, kertes házban lett kinti-benti családi kutya. Micsoda karrier a Kolibica tó mellől! Nekem ugyan majd három hétig ismét olyanok voltak a napjaim mintha megint csecsemőm lenne, és kicsit nehéz is volt útjára engedni az új, boldog gazdis életébe, de jó érzés, hogy én vagyok a keresztanyja.

Pin It on Pinterest

Share This