- Svédországon át a Lofoten szigetekig. Családi roadtrip kempingezve, kutyákkal. Praktikus infók.
- Dél-Svédország roadtrip
- Képeslapp az északi sarkkörön túlról, és a Lofoten szigetekről
Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz ITT!
Hálásan köszönöm, ha adománnyal is támogatod a munkámat. ❤
Gammelstad templom város, Jukkasjärvi, Abisko és a Lofoten szigetek
2019. augusztus 21 – 30.
A 24 napos kempingezős svéd roadtrip északi részén is élveztük a svéd nyarat, melynek legfontosabb felszerelése az esőponcsó volt. Azért akadt néha száraz érzés is, sőt, néha még a nap is kikérdzkedett a felhőfüggöny mögül. De akár esett akár sütött mi megnéztük Gammelstad templom városát, dideregtünk az Ice Hotelben, etettünk rénszarvast, ismerkedtünk a számi kultúrával, és tapicskoltunk a láposban Svédország leghíresebb gyalogtúra útvonalán, a Kungsledenen. A végén méltó csúcspont volt a villámlátogatás Skandinávia legszebb szigetvilágában, a Lofotenen, ahol mindenki pecabottal a kezében születik.
Stockholm után egy nagyobb iramodással északnak vettük az irányt. Umeåban csak aludtunk egyet ( First Camp Nydala-Umeå ), és a svéd Lappföldön Gammelstad templom városka volt első északi programunk. Az UNESCO Világörökség városkában tovább élveztük a svéd nyarat: az időutazást a kitartóan zuhogó esőben sem hagytuk ki. A 15. század végén épült templom köré a következő kétszáz évben felszaporodott klasszikus kis svéd, kötelezően bordóra festett fa kulipintyókból 485 volt, és ma is még 405 házikó eredeti formájában látható. Anno a templomba járás kötelező volt Svédországban, csakhogy a tanyákról bejárni nem volt megoldható, így elkezdték a templom köré építeni a kis templombajárós, ottalvós házikókat.
Svédországban sok ilyen kis templom falu volt, ma már csak 16 létezik, Gammelstad a legszebb példája. A házak többsége magántulajdonban van most is. Sajnos a szezonnak már vége volt, így bemenni nem lehetett a templomba, vagy a házakba, de még így is élmény volt sétálgatni közöttük. Egy jó kis kávézó is van a látogató központban ahol jól esett a Svédországban rettenetesen fontos fikázás. ( Aki a praktikus információkés a Dél-Svédországposztokat nem olvasta, annak írom: nem röhög, így hívják a barátokkal, családdal elköltött süti + kávé kombót errefelé.)
Képeslapp az északi sarkkörön is túlról
Gammelstad után természetesen megálltunk az északi sarkkör táblánál, amin egyébként ott a szaggatott vonal! További érdekes adalék a már önmagában is vicces nevű lappföldi Jokkmokk településről, hogy az élelmiszer boltokban fonalat is árulnak kötögetéshez a hosszú téli estékre. A további képeslappokon az Arctic Camping és az éjszakai, augusztusi északi fények. Tömeg, hát az nem volt. A tóparti kemping nagyon bejött nekünk, mert itt áramot nem igénylő sátrasként nem kellett a lakókocsisok közé keveredni. Egy gyönyörű kis tisztásunk volt saját fűtött, tavi teraszos szerviz épülettel, és rajtunk kívül csak egy fiatal pár és egy szóló utazó volt ott. Külön pirospont, hogy a szaunát is minden este külön kérés és térítés nélkül kapcsolták be. Éjjel 10-12 fokig esett a hőmérséklet, jólesett az esti gőzölgés. Bár most már volt rendes éjszaka, de egész sokáig, 9-ig világos volt, és igazán éjsötét éjjel sem volt. Aki fehér éjszakára vágyik az június 1-től július 15-ig időzítsen, ekkor egyáltalán nem megy le a nap.
Jokkmokk
a számi ( avagy lapp, bár a lappok a számi megnevezést preferálják ) kultúra és kézművesség központja. Van egy hasznos turista információs iroda az inkább falunak tűnő városban, de a kempingben is nagyon segítőkész recepciós volt. A környéken sok szép gyalogtúrát lehet tenni, és másnapra az idő is megemberelte magát. Egy 15 km-es kört tettünk tipikus svéd fenyőerdőben, a nehezítő tényező a jelölt túraútvonal néha láposba, mocsarasba süllyedése volt. Ismét vargányát vacsoráztunk, és ugyan addig hiába sasoltuk rénszarvas spotting céllal az erdők szegélyezte utakat, itt egy elpusztult példány csontvázát figyelhettük meg.
A Jokkmokkban töltött másfél napba ezen kívül a számi kultúrát alaposan bemutató Ajtte Múzeum fért bele. Európa utolsó, mindössze 100ezer főt számláló nomád, Norvégiában, Svédországban és Finnországban élő ősi népe persze manapság már nem annyira nomád, de a számi vándorlét egyik legfontosabb eleme, a rénszarvas ma is az életük fontos része. A kiállítás szépen bemutatja, hogy a tradícionális rénszarvas terelő, tajgán és tundrán is boldoguló, kutyaszánnal közlekedő nép hogyan modernizálódott és lett hómobilos szarvaspásztor, és hogyan kezdett el erdészetekben, és a vasércbányászatban dolgozni.
A modernizálódás ellenére a számik gondosan őrzik identitásukat, melynek az utazó számára legnyilvánvalóbb formája a mindennapi tárgyakon, ruhákon, ékszereken megjelenő, szép színes mintákkal operáló ‘duodje’, a számi kézművesség. A múzeumban, és ha rászánjuk magunkat egy kis tajga trekkingre láthatunk tradícionális számi kunyhót, goahti-t. A földdel és fűvel fedett kunyhók eléggé trollosak, azt meg kell hagyni. Itt is téma a klímaváltozás, aminek sok sarkköri állat lesz vesztese ( hóbagoly, sarki róka norvég lemming ) és délebbről felköltözők a nyertese ( jávorszarvas, kék cinege ) attól függően melyik mennyire tud alkalmazkodni. Alapos a rénszarvasológiai téjékoztatás is. Bár mi elsősorban Skandináviával azonosítjuk őket, a Föld területének 25 %-án élnek rénszarvasok. Hétféle rénszarvas van, az amerikaiakat karibunak nevezik. A rénszarvas fajták különböznek méretben, mintában, és élőhelyben, így a tajgán és a tundrán is élnek, vannak vándorló rénszarvasok, és letelepedettek is.
Jukkasjärvi Ice Hotel
Jokkmokkból Svédország talán legismertebb látványosságát vettük célba, az immár világhírű Ice Hotelt. A sokáig csak decembertől áprilisig működő, minden évben újra felépített jéghotel 2016 óta egész évben megnézhető, és persze alhatunk is benne, hiszen az Ice Hotel 365 a napelemes hűtésnek köszönhetően nem olvad el. Mi nem aludtunk ott, de az Ice Bárban pár icedrinket kipróbáltunk. Tiszta trópusok volt utána kimenni a 12 fokba! 150 koronás belépőért napközben 10-től 6-ig megnézhető a 20 szoba, melyek mindegyike egy tematikus műalkotás. Egyedül a lakosztályok nem látogathatók. A didergős látogatáshoz vastag csuklyás jégponcsókat és kesztyűt biztosítanak a bejáratnál. Nekem a Chopin szoba tetszett a legjobban. Ti kipróbálnátok a hibernált kuckót?
A -5 és -8 fokos szobák nemzetközi művészek által faragott jégszobraival díszítettek. A vendégek rénszarvasszőrmével fedett, ágyakban, termál hálózsákokban alszanak, és persze dukál a szauna. Foglaláskor részletes útmutatót is adnak, hiszen a legtöbb vendég elég tanácstalan, mivel, hogy készüljön egy jégveremben alváshoz. Lehet meleg szobát is választani, az olcsóbb! 🙂 Akárhogy is forgatom, nehéz elképzelnem milyen lehet jégágyon aludni, de sokan képesek érte két főre 3-800 dolláros összegeket fizetni. Pláne úgy, hogy csak este 6 után lehet a jégkuckókat elfoglalni és 7:30-kor ébresztő van, mert a szobák napközben jó pénzért látogathatók…. Este 6 után csak az Ice Bárba belépő nélkül is be lehet menni, de a szobák akkor már a vendégeké.
Kéregető rénszarvasok
Jukkasjärvi szép tóparti elhelyezkedése miatt önmagában is érdemes egy sétára, tele van szép faházakkal. Egy egész kis skanzen van a falu másik végén, többek között itt látható a Svéd Szauna Akadémia háza is, ahol jó kis merülő kádakat is szemre lehet vételezni. Az Ice Barból kilépve egy épp arra bóklászó rénszarvasba botlottunk. Először azt hittük biztos a hotel installálta, de nem, eléggé tartott tőlünk, úgyhogy nem üldöztük sokáig. Nem ilyen félősek viszont a szintén jukkasjärvi látványosság Nutti Sami Siida (belépő 180 korona felnőttnek, 90 gyereknek 12 éves korig ) nevű hely rénszarvasai, amelyeket még etetni is lehet, és mindaddig lelkesen követnek, még opportunista módon dörgölőznek is amíg kaja van nálunk. Nuttinál szintén kiművelődhetünk számiológiából, de a legtöbben természetesen az itt élő rénszarvasok miatt jönnek.
Abisko Nemzeti Park
A kirunai Ripan Campingben sátrazás után a svéd Lappföld sláger települése, Abisko volt a következő állomásunk. Kiruna jó bázis a környékbeli túrákhoz, a kemping szokásosan szuper. A nem túl fotogén városban van Svédország legnagyobb vasérc bányája. Az évszázados bányászat miatti omlásveszély miatt a település központját 2030-ig cakkpakk pár km-rel odébb költöztetik, már javában zajlik az építkezés.
Az Abisko Nemzeti Park egész évben népszerű kiránduló- gyalogtúrázó helye. Nekünk persze itt is esett, de állítólag ez Svédország legszárazabb helye, ami hosszabb trekking szezont tesz lehetővé. Télen a sarki fényt kergetik itt is. Abisko leghíresebb természeti látványossága a Lappföld Kapujaként ismert Lapporten. Ez egy két hegy által közrezárt, messziről U alakot formáló látványos völgy, ami a legjobban az Aurora Sky Station felvonóval gyorsan elérhető kilátóról látható, ha az időjárás is úgy akarja. Nekünk nem akarta úgy, ezért mi inkább gyalogtúráztunk.
Kungsleden
Abikskoból indul Svédország híres gyalog/sítúra útvonala, a 450 km hosszú Kungsleden, azaz a Királyok útja is. Az Abisko Turistaházról ugyan sokan ódákat zengenek, de kicsit túlzásnak éreztük fejenként 215 koronát fizetni sátrazásért, és fürdő használatért (egész patagóniai emlékeket idéző árak vannak). Inkább betúráztunk 4 km-t a nemzeti parkba, ahol a kijelölt táborhelyen ingyen is lehet ( fürdő nélkül ) sátrazni. Egy egész iskolás 15-16 éves forma évfolyammal töltöttünk egy estét, de meglepően kulturáltan szórakoztak a fiatalok, aminek talán egyik oka az lehet, hogy Svédországban csak központi állami boltban ( System Bolaget ), meghatározott időben, és kor után, vagyis nehezített alkoholhoz jutni. Az útvonal egyáltalán nem nehéz, bárkinek ajánlom. Eltévedni már csak azért sem lehet nyáron mert a mocsaras részek miatt sok helyen fapalló vezet, illetve a téli közlekedéshez a hómobiloknak is van kiépített faút. A képeken feltűnő furcsa hobbitlak kunyhó a goahti, tradicionális lapp rénszarvas pásztor vityilló.
Lofoten szigetek, Norvégia
Nem tudom nektek van-e ilyen, hogy nem tudjátok honnan jött és miért, de valahova vágytok ahol még soha nem voltatok. Tegyük félre, hogy nálam ez lételem :-), de ezen belül is a norvég Lofoten szigetek, Skandinávia legszebb szigetvilága jó ideje kitüntetett helyen szerepelt. A skandináv trip utolsó két és fél napjába még belefért ide egy villámlátogatás, ami arra volt jó, hogy vissza akarjak jönni.
Estére értünk Abiskoból Svoalverbe egy fantasztikus naplemente fényshowban autózva. Az előző esti esőben sátrazás után jól esett egy rendes ágyban alvás. ( 1400 NOK Sandvika Fjord- og Sjøhuscamping, még külön szobánk is volt a gyerekektől! ) A Lofoten szigetek is egy gyalogtúra paradicsom, az olyan panoráma rajongók mint én nem tudnak betelni a látvánnyal. Első nap felmásztunk a Svoalver felett őrködő tűhegyes Svoalvergiata sziklák ösvényén egy darabig. A Svolaver fölé magasodó tűhegyes csúcs a tetején kettéágazó sziklaszarvakkal kedvelt sziklamászó célpont. Számos fotó kering róla, amint a csúcson levő két kis sziklaszarv között átmásznak épp. A jó időt kihasználva most is többen ostromolták, egy mászót messziről sikerült is a sziklaszarvak között nyújtózkodva lefotózni. A terep kutyákkal elég nehéznek bizonyult, ezért egy félúton begyűjtött panoráma után inkább a mindenki számára élvezhető hajózásra szavaztunk.
Trollfjorden, tengeri sas kergetés
A Lofoten szigetek élvezetéhez sokat hozzáad, hogy végig kiépítették köztük a hidakat, alagutakat, így nagyon egyszerű közlekedni saját járgánnyal. Minden sziget kicsit más, nincs az, ha az egyik megvolt láttuk az egész Lofotent. Bár a nyári szezonnak vége, így szerencsésen kevés volt a látogató, de a Lofoten kegyes volt hozzánk, és megajándékozott minket egy ragyogó nappal. Az ilyet nem kérdés hogy hajós programra kell kihasználni. A Trollfjorden hajókirándulásunk egyben pecázás, tengeri sas és sirály szafari volt.
Nemcsak a szűk, 100 m magas gránit sziklákkal határolt fjordot hajóztuk körbe, hanem magunk fogtunk szép méretes halakat a sirályok és a gyönyörű tengeri sasok etetéséhez. A hajó személyzete legalább olyan lelkesen és vidáman horgászott mint mi, ahogy egyikük fogalmazott: Lofotenen mindenki pecabottal a kezében születik. Láttátok már veletek repülő sirályt közelről? Hát ilyen.
Uttakleiv fehér homokos strandján
a mindenféle kövekből kirakott és megfaragott szívecskés tematika vonult végig. A szív küldi szívesen piknik asztalokkal is felszerelt helyen egy giccsesen csöpögős, tökéletes narancsos naplementét kaptunk a ragyogó horgász napunk végére. Csak a szép zöld gyep, a birkabégetés+kaka meg a pálmafák hiánya emlékeztetett rá, hogy nem valami trópusi helyen vagyunk. A végére olyan kellemesen balzsamos, bármilyen zavaró tényező nélküli kint ücsörgős 23 fokos estét kaptunk, amire soha nem fogadtam volna az északi sarkkörön túl.
Az idill egész másnap reggelig tartott, mikor megjött az eső, és varázsütésre teljesen más, szürke és kék filterrel ellátott, de úgy is gyönyörű Tolkien regénybe illő arcát mutatta a táj. Mi a szomszédos Haukland strandon vadkempingeztünk az utolsó két éjszaka. Nemcsak mi tartottuk ezt jó ötletnek, a vadkempingezés a Lofotenen láthatóan bevett szokás, és nemcsak az orbitális szállás árak miatt, hanem egyszerűen ez az a hely, ahol élmény sátrazni. A Haukland strandon van parkoló, víz és wc is. Egyedül itt láttunk stopposokat is pedig végigautóztunk egész Svédországon. A Lofotenen is feltűnő Aurora Borealis állítólag már augusztus végétől előfordulhat, a hajósunk előző nap látott, és adott is rá tippet hova menjünk, de akkora szerencsénk nem volt, hogy megnyerjük. Az igazi sarki fény kergetés szezon itt is télen van.
A második teljes lofoteni napunkon a szigetek között végigkígyózó E10-es úton bejártuk a legfotogénebb falvakat. Nusfjord, Hamnöy ( innen fotózták a Lonely Planet címlapot ), és Reine után koppanásig mentünk, a stílusosan a norvég ABC utolsó betűjéről, Å -ról elnevezett faluig, ahol – kapaszkodjatok meg – egy magyar lány volt a halászfalu múzeum pénztárosa! Kaptunk is engedményt, amit ezúton is köszönünk.
Rorbuk, halászkunyhóból lett szállások
Lofotenen a szezon végén már kellemesen kevesen voltak, a fő partokról, Bodo-ből ( állítólag a világ egyik legszebb komp útja ) jövő komp járatokat is ritkították. A Lofoten már egyáltalán nem számít rejtett kincsnek, a képeslap falvak teljesen ráálltak a turizmusra, Nusfjordba például csak belépő ellenében lehet bemenni.
A szigetek Norvégia egyik fontos halász központja, ugyanis a tokhalak ide járnak ívni, bár ma már a helyiek inkább a turizmusból keresik meg a halra valót. Na meg ugye van az olaj, Norvégia aduásza. Azért elég faramuci, hogy ott tartanak, hogy 2025-ben már csak elektromos autót akarnak forgalomba helyezni, de ez a nagy gazdagság mégis a fosszilis energiahordozókból van….
A mostanra leginkább turista látványossággá alakított régi, képeslap halászfalvak ötletesen mesélik el a tokhalászat történetét. A szigeteken mindenhol látható rorbuk, kis halászkabinok legtöbbje már drága szállás. Még Svédországban bevásároltunk, és itt is magunknak főztünk, ugyanis Norvégia nemcsak a táj szépségét, a drágaságot is tudja tovább fokozni, így itt még büfézést sem nagyon engedtünk meg magunknak.
A Lofotenről egyben, mármint 3 nap csak alvásra megállással kellett lenyomnunk Budapestig 3600 km-t. Bár Bodo felé komppal lehetett volna két órányit rövidíteni, de szezonon kívül csak reggel hétkor vagy késő este indult komp. A reggel 7-es indulás fél5-ös sátorbontást jelentett, és még drágább is lett volna, így inkább a járt úton, Abisko felé mentünk haza, amit azért sem bántam mert így a Lofotenen a még kevésbé járt 815-ös kis partmenti úton is végigautózhattunk.
Ilyen sem volt még, hogy valahonnan egyfolytában 3 napon át jöttünk haza. De megérte mert így nemcsak egy pár napos, egy hetes svéd útra tudtunk menni, hanem több helyet tudtunk megnézni, és lassabban, szabadabban kalandozhattunk. Itthon azért nagyon jó volt újra ágyban aludni. Azt hiszem ezt csak az tudja elképzelni, aki kempingezett meg pakolt már naponta több mint 3 héten át! De megcsináltuk, újabb emlék a polcon. A Lofoten méltó csúcspontja volt az útnak, remélem még látjuk egymást!
Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz ITT!
Hálásan köszönöm, ha adománnyal is támogatod a munkámat. ❤
