Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz ITT!
Hálásan köszönöm, ha adománnyal is támogatod a munkámat. ❤
Tenerife – 8 nap tömény Buena Vista ( Social Club )
2018. október 31 – november 7.
Tenerife versenyben a közeli Madeirával az örök tavasz szigete címért a legtöbbünknek családi nyaralásra merül fel. Elnézve a sziget laposabb településein krosszozó elektromos tolószékek és ősz halántékok számát a féktelen party sziget címet sem mostanában fogja elhódítani Ibizától. Ez valószínűleg azért is lehet így mert az Atlanti-óceán közepébe pöttyentve elég szeles, nem ritkán viharos, kevésbé van meleg, (novemberben 20-25 fok) és a szigeteket uraló vulkánok miatt a tengerpartok inkább sziklásak és fekete homokosak, ergo az ifjúságnak kevésbé instapozitívak. Ahol a tenerifei strandokon fehér homok van azt a Szaharából hozzák. A magyarok is erőteljes honfoglalásban vannak Tenerifén, olyannyira, hogy külön magyar közösség is van, még egy majd 7000 tagot számláló facebook csoportjuk is van. Sokan kínálnak magyar nyelven szolgáltatásokat, túrákat, idegenvezetést a szigeten, és kiderült, hogy még nekem is van egy 8 éve Tenerifén élő olvasóm, Andi csodaszép gyöngy ékszereket készít.
Tenerife aktív
Szerintem sem a tengerpartok miatt érdemes elsősorban jönni, én a Tenerifén és La Palmán töltött 12 nap alatt kétszer értem óceánt, és annyi elég is volt. A kanárisárga irigységet kiváltó fotókat sokkal inkább gyalogos perspektívából, tengerszint felett és a sziklafalak között lehet leginkább lőni. Na jó, bálnales közben is. Ha az én ízlésemnek túl reszortos nagyobb településekről és partokról kitesszük a lábunkat fel a hegyek, vulkánok közé a ránckisimítás mellett bőven lehet itt adrenalinszintet is emelni. Én két Kanári-szigetet, Tenerifét és La Palmát jártam be, és panoráma rajongóként 12 nap tömény buena vistában volt részem. Az instapozitív látványra nem panaszkodhattunk, kis csapatunk mantrája a napi szem-és idegsimogató túrák során az lett, hogy “Ez egy csoda!”
Programunk:
Tenerife szigete, kiscsoportos aktív túra:
Okt. 31 – Budapest – Tenerife South repülés (Wizzair), bázis Puerto de la Cruz
Nov. 1- Gyalogtúra az Anaga hegységben, Chamorga – Playa de Roque Bermeo
Nov. 2. Kanyoning a Los Barranco Charizales szurdokban
Nov. 3. Tengeri kajakozás a Los Gigantes szikláknál, hajós bálnales Los Cristianosból
Nov. 4. Gyalogtúra a 3718 méteres Teide vulkánra, alvás az Altavista menedékházban
Nov. 5. Teide kráter napfelkelte, lefelé felvonóval, La Orotava városnézés
Nov. 6. El Teno gyalogtúra a Faro Teno világítótoronyhoz
Nov. 7. Santa Cruz de Tenerife, szervezett csoportos túra vége, Santa Cruz de Tenerife, Playa de las Teresitas, Teide Obszervatórium naplemente és csillagles túra
La Palma szigete, duó túra önálló szervezésben:
Nov. 8. La Laguna városnézés – repülés La Palmára, szállásunk a gyönyörű ültetvényes villa hacienda Finca Arminda
Nov. 9. Puerto Naos, Villa de Mazo, El Remo falu Kiosk étterem, delfinleső naplemente hajótúra
Nov. 10. Faro de Fuencaliente világítótorony, Volcan San Antonio, Ruta des Volcanos
Nov. 11. Los Tilos esőerdő szurdok, Charco Azul medencék, Roque de los Muchachos naplemente, Casa el Goyo vacsora
Nov 12. La Palma – Tenerife repülés, Los Cristianos, repülés haza
Buena Vista Social Club
Az első hetet egy szervezett túrán töltöttem, ismét a nekem már bevált Wanderwell aktív túrákat szervező iroda kis csoportjához csatlakoztam. A Wanderwell elég jól érzi a csoportjai összetételét, Grúziához hasonlóan most is jófej társaság jött össze 27-től 47-ig szóró korosztályban, és nem én voltam az egyetlen törzsvendég. A tenerifei Buena Vista Social Club közös pontja a túrázás volt, erre úgy tűnik lehet addig ismeretlenekből álló csoportot alapozni.
Tenerifén mi kihagytuk a legtöbb turista által látogatott mesterséges látványosságokat ( A leghíresebbek a Loro Park felturbózott állatkert és a Siam Park, ami egyébként nemcsak a világ legnagyobb csúszdaparkja, hanem a legnagyobb thai épületegyüttes Thaiföldön kívül, maga egy thai méltóság avatta fel.), aszfalt helyett inkább holdbéli vulkáni tájakat, csillagokat, napot, szurdokokat és végeláthatatlan banánültetvényeket bámultunk, csúszdák helyett a pilóta-bálnák bumfordi fejét néztük az óceánban, és várost is elég keveset néztünk. Elsősorban a sziget természeti látványosságaira, vagyis a buena vistára koncentráltunk, minden napra valamilyen sportos programunk volt. Az ilyen túrákat még sima trekking esetén is mindig vidámabb, és nem utolsósorban sokkal biztonságosabb csoportban csinálni mint egyedül.
Mialatt mi sétafikáltunk fel-le a hegytetőkön és szurdokokban nagyon érdekes volt a szintén Tenerifén tartózkodó Éva barátnőm napi privát messengeres képes tudósításait olvasni. Neki a mi, Éva szóhasználata szerint “extrém turista” programunk túl sok volt, és inkább a hagyományos módon kirándult. Ő láthatóan egy teljesen más Tenerifén járt, amivel egyébként nem volt kevésbé megelégedve mint mi a mienkkel. Tudjátok, utazni ezerféleképpen lehet. Nincs egyedüli üdvözítő módszer, de egy biztos, hogy érdemes! 🙂
Érdekes tény, hogy bármily romantikusan hangzik is, a Kanári-szigetek elnevezésnek valójában semmi köze a kanári madarakhoz. Van viszont egy másik állathoz, a kutyához. A keresztelő a cane latin szóból ered, még a rómaiak ragasztották a szigetekre.
Puerto de la Cruz
városka volt a bázisunk. A Hotel Marte 3csillagos szállodában (3ágyas egyszerű szoba reggelivel 20ezer Ft/éj körül ) az itt rendkívül népszerű tangó est fogadott minket érkezéskor. A hotelben majdnem minden este másik buli volt, ahol a főleg nyugdíjas közönség teljes erőbedobással ropta a táncot bizonyítva, hogy az élet szép 70 évesen is. Francesco, bárpultosabb hangzású nevén Frank áldásos tevékenységének köszönhetően a szálloda rum készletével is teljeskörűen megismerkedtünk, a kanári rumtól a kubain át Venezueláig tartott a felhozatal. Utolsó nap a könnyes búcsúhoz még egy Puskás portréval díszített hungarian cornert is összehozott nekünk.
Anaga hegység túra
Tenerife gyalogtúra paradicsom, a fő sztár az Anaga hegység, a Teide vulkán és a Masca völgy, önálló túrákhoz érdemes beszerezni egy gyalogtúra térképet. Az első túranapon bemelegítésnek tettünk egy gyönyörű panoráma gyalogtúrát az Anaga hegységben. Chamorga faluból a Playa de Roque Bermeo strandhoz a Faro Anaga világítótorony érintésével tettünk meg 11 km-t 500 méter szinttel a híres bozontos kanári sárkányfák és bámulatos szörnyekké növő kaktuszok földjén. Nem volt gatyarohasztó meleg, a szubtrópusi éghajlat 22 fokot, felhős eget dobott, és többször eleredt az eső is, de mire elővettem az esőkabátot elállt. Az időjárás nagyon változékony tud lenni Tenerifén, általánosságban elmondható, ha napfényre és beach-re vágyunk a sziget déli, de elég reszortos részét érdemes választani bázisnak. Az északi partokon, a fővárosban, Santa Cruz de Tenerifén simán eshet az eső miközben 70 km-re délre Los Cristianosban hétágra süt a nap. A szép sziklaformációkkal megáldott fekete homokos öbölben inkább maradtam az ücsörgésnél, de a túracsapatból többen nem voltak papírkutyák és meglovagolták a hullámokat. Egy bácsi személyében alkalmi sör árus is akadt, és még macska közönségünk is volt.
Kanyoning – Barranco de los Carrizales
A második túrán rendesen betoltuk az adrenalinpumpát. Igazi wonder woman nap volt, felhúztuk hozzá a macskaruhát, neoprént is. A kanyoningot most próbáltam először, és hát hű. Félelmetesen gyönyörű volt, de azt hiszem ennek az extrém sportot súroló tevékenységnek nem leszek a rabja. A Barranco de los Carrizales szurdok pont egy keményebb fajta, és jó hosszú is. 6 km, 400 méter szint szánkázás volt lefelé a dzsungellel benőtt vízben, csúszós sziklákon, nem adta könnyen magát. És aztán a végén sem volt vége, nem jött a felmentő sereg, lift sem nőtt, fel kellett mászni a kiindulási pontra, ami a hely természetéből fakadóan szintén kifejezetten nem végtagkímélő laza sétafika, hanem kezeslábas verzió. Lefele a kanyoning alatt nem is nagyon fotóztam, de drywolf GoPro videója jól visszaadja a hangulatot.
Örültem, hogy nem fagytam meg a neoprén ruhában és sikerrel, egyben lejutottam. Mert ugye ez nem az a műfaj, hogy közben meggondolja magát az ember és kiszáll, itt nagyon oda kell koncentrálni mert természet anya gyorsan megmutatja mennyire törékenyek vagyunk. Függeszkedés, ereszkedés, kamikaze ugrás a sziklák között a vízbe 6 méterről, seggen csúszás jó hosszan, éppcsak valami sárdagonya hiányzik a repertoárból. Ja, nem. 🙂 A lányokkal mi elég hamar fel is adtuk a 6 méterről vízbe ugrálást és ahol lehetett inkább lassan ereszkedtünk, ami 15 ember esetén eléggé lelassította a túrát.
Fantasztikus élmény volt, de ez tényleg az átlagnál rizikósabb műfaj, én is számtalan kék-zöld folttal lettem gazdagabb, és a csapatban többen is beszereztek kisebb-nagyobb zúzódást, sérülést. Extrém sport biztosítás nagyon fontos! Ahogy a jó felszerelés, kis létszámú csoport, a terepet jól ismerő túravezető is. Szerintem kezdetnek érdemes inkább egy kevéssé extrém kanyoningot póbálni, ( Szlovéniában pl. sok ilyen van) ezt csak annak ajánlom aki amellett, hogy jó kondiban van, szokott sportolni, nem cipel erős túlsúlyt, és nem is nagyon szívbajos. A felfelé fotók is elég cidrisek, néha mintha függőleges falon pókemberkednénk, de szerencsére csak a perspektíva volt ilyen sokkoló. A végére vállveregetésnek kaptunk egy szivárványt!
Még kanyoning fotók a blog Facebook oldalán ITT.
Kanári-dal
Ha akartuk ha nem kaptunk azért kultúrát is! A napi kis esti zene nemcsak a hotelben volt meg. A recepciós tanácsára mentünk el egyik este a Bodega Julian nevű kis családi étterembe, ahol apa-anya-lánya nemcsak mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána finomat főzött, de egy adott ponton a mama meglepetésszerűen kiperdült a konyhából, a papa a bárpult mögül, a lányuk meg a felszolgálást hagyta oda, és hirtelen kanári dalra zendítettek. Megállt a légy is repülés közben annyira elképesztően jó volt. Jó volt őket hallgatni, jó volt rájuk nézni. Semmi erőltetettség, látszott rajtuk, hogy nem marketingből csinálják, ( bár annak is szuper ) hanem igazi latino temperamentummal imádják a kulináris örömöket kulturálissal is fokozni, és egy családi dalolással megspékelik a vendégeik jóérzetét. A végén pedig mintha mi sem történt volna mindenki folytatta a munkát. Hallgassátok végig, nekem tátva maradt a szám. Ha Puerto de la Cruzban jártok vacsizzatok náluk egyet. Bár meglepetés már nem lesz, de garantált élmény a hely minden tekintetben. Az ilyen egyszeri meglepetés pillanatok miatt szeretem járni a világot.
Los Gigantes sziklák
Harmadik napunkon a fő program a tengeri kajakozás volt a néhol 600 méteres magasságba törő Los Gigantes sziklafalai mellett, ami egyben a sziget egyik legjobb búvárkodó és snorkelező helye is. Nekünk egy kis snorkelezés fért bele a hassüttetésen és kajakban sörözésen kívül. A kikötőben székelő irodától vettünk bérbe kajakot, vezető vitte ki a csoportunkat. Ha az embernek nagy szerencséje van még kisebb bálnákkal, delfinekkel vagy akár az itt honos tengeri zöld teknősökkel is kajakozhat. Nekünk nem volt ilyen mákunk, de így is remek volt.
A kajakozás után egy kis strandon lazulás következett Los Cristianosban, de a csapat egy részével én inkább áttettem a Buena Vista Social Clubunk székhelyét egy 2 órás bálnales hajókázásra. A Tenerife és La Gomera közötti nagy tengeri árok különféle bálnák, delfinek kedvelt helye. A bálnaleső hajók tudják mikor merre jár az óceán népe, különösen a delfinek nagyon szeretik az ember közelségét, szinte garantált a látvány trófea. A Mar de Ons nevű cég egyik szép régi bárkájával mentünk (25 Euro 2 óra), ami már önmagában is élmény, hát még úgy, hogy a bálnák is jöttek. Nagy szilás cetekre azért nem lehet számítani, a bumfordi fejű, max 5-6 méterre növő calderon-delfinek vagy más néven pilóta-delfinek vették körbe a hajót. Mi helyben vettük a jegyet, de érdemes online foglalni, úgy 15% kedvezmény van ITT.
El Teide vulkán
Tenerife szupersztárja egyértelműen a 3718 m magas Teide vulkán. Az aktív, de szunnyadó tűzhányó 1909-ben tört ki utoljára. A világ harmadik legnagyobb vulkánja egyben Spanyolország legmagasabb pontja is, 2007 óta Unesco Világörökség. Megmászása közben az “ez egy csoda!” felkiáltás gyakran hagyta el Szilvi barátnőm száját. Még az egyébként általában szuggesztív formájú vulkánok között is különleges ahogy kopáran, állandó felhőgyűrű glóriával magasodik a sziget fölé. A Teide füstölgő kénköves kráterének látványát csak jó előre szervezéssel lehet kipipálni a bakancslistán mert a Teide Nemzeti Park csak korlátozott számban ad ki ITT lefoglalható, egyébként ingyenes kráter engedélyt, ami hónapokra előre elfogy.
És még így sem biztos a kráter siker mert a rendkívül változékony időjárás miatt gyakori az erős szélvihar, számos az időjárás miatt hoppon maradt blog olvasó és ismerős gratulált az óriási szerencsénkhez. Ha az idő kegyes az sem marad ki a Zeusz élményből, aki nem tud felgyalogolni a hegyre, ugyanis felvonóval is fel lehet menni 3555 méterig, ahonnét engedély birtokában még fél óra meredek gyaloglás a kráter. A felvonó felfelé jegyet is jó előre érdemes megvenni ( ITT , 14 Euro/út ) mert ezt is korlátozott számban adják, és rossz időben a felvonó sem jár.
A Teidén a non plus ultra program
a naplemente az Alatvista menedékháznál és a napkelte a kráternél. Nekem az út egyik csúcs élménye volt. ( További kráteres Teide napkelte fotók a blog Facebook oldalán, ITT. ) A csak felvonóval napi túrára feljövők nem láthatják a gyönyörű színes esti/hajnali Teide felhőkre vetülő árnyék koronáját, de a sokcsillagos tiszta éjszakai égbolt sem utolsó látvány. Csak úgy lehet a 7 óra körül kelő napocskát bezsákolni ha fent alszunk a 3265 méteren levő Altavista menedékházban. Ide szintén hónapokra előre online elfogynak a helyek (25 Euro/fő) ITT. A menedékházban alvás automatikus engedélyt jelent a kráterhez. Reggel 9, a felvonó indulása előtt nincs is őr a kráter feljárónál.
A Teidéhez akár sima TITSA busszal is el lehet jutni, ( útvonalak ITT ), nekünk a saját busszal kicsit kényelmesebb volt. Felfele gyalogoltunk végig, lefele a felvonóval mentünk. A felvonóhoz vezető TF21-es út 40.7 km-énél (részletesen ITT ) kezdődő Montana Blanca gyalogtúra útvonalon kb a felvonó szintjétől, 2300 m-ről indultunk ragyogó időben. Különösen kontrasztos volt a kék ég a vöröses, barnás kövekkel, és az itt-ott felbukkanó, a felhőtengerbe folyó megkövült fekete lávafolyamokkal. Az alsóbb szinteken útitársaim megrökönyödésére jópár terepfutó is hasított lefelé, ( felfelé azért egyet sem láttunk csapatni…. ) sőt, két terepjárót is láttunk.
Zeuszkodás közben már akár a magassági betegség tünetei is előjöhetnek, (fejfájás, szédülés, ez szimpla genetikai lottó, ki hogy reagál a magasságra, egy Aspirin nem árt az eü. szettbe ) jóval lassabban és nagyobb erőkifejtéssel lehet felérni, de akinek megvan a kondija ne hagyja ki! Mi délelőtt 11-kor indultunk, 3-kor már fent voltunk az Altavistánál és 2 órát napoztunk a ház előtt mert csak 5-kor nyitják ki. Azt hiszem erős understatement, hogy meglehetősen szép volt a képernyővédőnk, de az extrém instapozitív látvány bizony akkor kúszik be mikor a 9:00-től 17:00 óráig közlekedő felvonó már nem jár. Naplementekor és napkeltekor ugyanis valami egészen varázslatos kékből pinkbe hajló színgyűrű jelenik meg az égen a felhővászonra festve a Teide árnyékát. Egy csoda! 🙂
Ezért megéri vállalni a mendékház lehető legegyszerűbb körülményeit. Emeletes ágyas dormitory szobák, + wc. Büfé nincs, csak kávé automata. Kaját, vizet vinni kell, ergo csak az sörözött a klubból, aki cipelt magával a civilizációból. Én szerencsére midnenhol jól alszom, bár a többiek szerint volt rendes horkolás koncert. Mindenesetre senki nem bánta, hogy az Altavistától másnap negyed 6-kor, még sötétben indultunk, hogy 300 méter szint mászás után elérjük a 7 órás Teide napkelte mozit. Gyönyörű időnk volt, és a fent töltött egy óra alatt a magamra öltött minden meleg ruhának köszönhetően nem is fagytam kockára, még az utazó illy csészét is belekomponáltam a Teide árnyékba.
La Orotava – virágszőnyeg és kanári borok
A megerőltető Teide túra után egy strandos ejtőzés lett volna a program a híres Szaharából hozott fehér homokos Las Teresitas strandon, de ott sajnos épp zuhogott. Alternatív propgramnak a közeli napsütéses La Orotavában tettünk egy sétát, amit Tenerife egyik leghangulatosabb településének tartanak. A belvárosa főleg 16-17. században épült gyönyörű fa teraszos spanyol gyarmati stílusú színes házakból áll macskaköves utcákkal, virágos balkonokkal és sárkány-, banán- és fenyőfás, lepkékkel teli kertekkel. Szilvit nagyon érdekelte a Casa de los Balcones, ami nem túl meglepően tele van virágos erkélyekkel, de itt van egy érdekes állandó kiállítása La Orotava Corpus Christi fesztiváljának is. A városka utcáit ugyanis egyfajta keresztény mandalaként minden júniusban virágokból, termésekből és a Teidéről származó színezett homokból kirakott tiszavirág életű képekkel borítják, aminek csodájára járnak a népek. ( 2019-ben június 20-án lesz. ) A kultúrprogram után kedveztünk egy kicsit a hasunknak is, betévedtünk a nagyon trendi, mint kiderült frissen nyitott Enoteca Cuvée borbárba, ahol a figyelemreméltó, vulkáni talaj nyújtotta kanári borok és az elmaradhatatlan spanyol sonka mellett az Almogrote nevű kanári sajt specialitást is megkóstoltuk. A főleg pirítósra kent sajtféle eredetileg La Gomera szigetről származik, mi a két jellemző kanári ízesítésben, korianderrel és pirospaprikával kóstoltuk.
Masca helyett El Teno túra
A következő gyalogtúránk Tenerife egyik leghíresebb szurdok túrája a Masca lett volna. A túraútvonal 2018 március óta zárva van a vészjelzés figyelmeztetés ellenére is rendszeresen rossz időben elinduló felelőtlen túrázók miatt, amíg ki nem találnak valami biztonságos beengedést. A hírek ellenére mégsem nyitották újra novemberben, csupán magát Masca falut nézhettük volna meg. Éva barátnőm leírása szerint így is érdemes, a falut az egyik legszebbnek tartják Tenerifén, az elhelyezkedéséből adódó látvány miatt Európa Machu Picchujának is nevezik.
Mi inkább egy új túraútvonalra szavaztunk, és szerencsére Tenerifén abból mindig van másik. A panorámás gyalogtúra remeklést az El Teno hegységben folytattuk. Egy könnyed 10 km-es buenavista hegyről le sétát tettünk először babérerdők között, majd a mindent beborító, és épp érő gyümölcsöt kínáló kaktusz orgiában, amit pálmák, gigantikus vulkanikus sziklafalak, különleges virágok, üreges sziklák, megszilárdult lávafolyások, és szélmalmok színesítettek. Kanári kutyákat is láttunk, kecske meg tyúk meg szinte minden kaktusz konglomerátumban termett. Ez ismét egy csoda volt! Sajnos Tenerifén is (és la Palmán is ) egyetlen zavaró tényező sokszor betüremkedett a képbe, sok helyen van már a Spanyolországban megszokott egybefüggő “costa plastica”, fóliasátorral borított földek, itt főleg banán ültetvények míg a szem ellát. De hát mindenki nem élhet a turizmusból, valakinek banánt is kell termelni.
A világítótoronytól egy hajmeresztő meredekségű parti úton épp a sziklákkal játszó nappal együtt buszosztunk, itt is muszáj volt pár képet lőni. Aztán meg elsárkányosodtam! Na jó, azt azért nem, csak a Kanári-szigetek egyik totemnövényéhez, a sárkányfához öltöztem, amiből a Drago Parkban egy ezer évnél is idősebb matuzsálem terebélyeskedik méltósággal. Más források szerint csak maximum 3-400 éves, passz kinek higgyünk. Mindenesetre az biztos, hogy a csemetének semmiképp nem mondható fa 20 m magas és 10 m az átmérője. Sajnos megölelgetni a fa védelme miatt érthető, hogy nem lehet. Én nem vagyok egy nagy ezoterikus, de elképesztő energiája van egy ilyen növénynek, akárcsak egy sokszáz éves tölgyfa vagy egy megtermett matuzsálem baobab fa, egyszerűen jó volt kicsit a közelében lenni és sétálgatni a fát övező kertben, ahol a spanyol hódítók által teljesen kiirtott guancso őslakosokról is volt némi információ. További fotók a matuzsálem sárkányfáról és a kertről a blog Facebook oldalán, ITT.
Egy utolsó vacsora és egy szolíd rumospohár fenekére nézés után másnap délelőtt Santa Cruz de Tenerifén búcsút vettem a csoporttól és bacsatlakoztam Éva barátnőmhöz. Pontosabban míg ő aznap La Gomera szigetére ment át egy napi hajókirándulással én végül a borús idő ellenére csekkoltam a híres fehér sárga homokos La Teresitas strandot, amit Santa Cruzból rendkívül kényelmesen, egy strandra menő villamossal lehet becserkészni. Pár órát ejtőztem a majdnem üres, impresszív sziklával megtámogatott parton egy kis sült polip és a kanárik gasztro büszkesége, a ráncos krumpli (pappas arrugadas ) elfogyasztása közben. Utóbbihoz természetesen korianderes és paprikás mojo szószok dukáltak.
Teide Obszervatórium
A délutánomat ismét a csodás Teidével töltöttem. Még fent a menedékháznál messzelátózva kiszúrtam a szemben levő hegyen a sok kis fehér gombócot, amikről kiderült, hogy azok ott egyben a Teide Obszervatórium, ahova vezetett látogatással lehet menni. A Teide megbabonázott! Olyan szép, hogy a napra lehet nézni, meg rá is! Egyszerre! A napba nézésre konkrétan van lehetőség a Teide Obszervatórium asztronómiai túrán, (62 Euro, infó, foglalás ITT ) ott ugyanis nap teleszkópot is mutatnak. Annak is érdekes, aki nem vizslatja állandóan a csillagokat. Különleges élmény volt egy másik perspektívából megnézni a pazar naplementés Teide panorámát. Az obszervatóriumnál egyik oldalon a Teide árnyéka bizsergett kék-pink délibábként míg a szembe oldalon maga a vulkán üldögélt teljes életnagyságban.
A világ egyik legnagyobb obszervatóriumában 20 ország teleszkópjai pásztázzák a galaxisunkat, meg még azon is túl, illetve itt elsősorban a napot kutatják. Bele is néztem a nagyon tudományos nap teleszkópon a narancs korongba, és csak a lebukó nappal ránktörő hideg akadályozta meg, hogy legszívesebben letáborozzak egyik teleszkóp mellé. Az egyik oldalon pink-kék, a másikon narancs naplemente, ahogy a Teide árnyékot vet a felhőtengerre egy csoda! Ha még nem mondtam vola…. Ismét Zeuszként néztünk a világra. A túrát egy csillagász vezeti, aki kifogyhatatlan tárháza a fényéveknek, konstellációknak és galaxisos sztoriknak csak bírjuk a csillagos ég alatt a kutya hidegben a 2 órás álldogálást. A szuper meleg öltözék, ( ez novemberben kesztyű, sapka, sál, nem vicc!) mellett saját kaját kell vinni mert a Teide felvonó ekkor már zárva van, csak automatákból lehet ellátmányozni. Tipp: vigyetek termoszban forró teát!
A Teide asztronómiai túrát ott foglaltam le a felvonónál. Szerencsém volt a dátummal, mert nem mindennap indul ilyen túra, ha lehet érdemes előre tervezni és online foglalni. A 62 Euro díjban benne van a transzfer is igény esetén, a szigeten a nagyobb helyekről összeszednek kisbusszal és vissza is visznek, de ekkor ki kell várni míg a többi utast is összelegózzák. Ez Santa Cruz de Tenerife indulással és érkezéssel egy 7 órás program, engem du 3-kor vettek fel a városban és éjfél után értem a szállásra.
La Laguna
La Palmára repülésünk reggelén még annyi időnk maradt, hogy Santa Cruz de Teneriféről elvillamosoztunk La Lagunába, amit La Orotava mellett Tenerife legszebb városkájának tartanak. Szerkezete modellként szolgált sok gyarmati településnek a spanyol hódítók új Amerikájában, 1999 óta Unesco Világörökség. Valóban igazi kis skanzen városka, a legjellegzetesebb Calle Augustinon végigsétálva lehet a legszebb színes kanári udvarházakat megkukkolni. Jónéhány valamilyen irodaként működik ezért sokba be is lehet menni egy kicsit nézelődni. A helyi turista iroda szervez külön rejtett kincseket is bemutató sétákat is.
Praktikumok
Közlekedés a szigetekre és a szigetek között
Itthonról a Wizz járatával lehet közvetlen Tenerife South reptérre jutni, de ide sajnos 5-10ezer Ft-os találatok nincsenek, nekem a 70ezer Ft még olcsónak számított csomaggal együtt. Érdemes körülnézni a Bécsből induló járatokra is, több csoporttag onnan jött. Oscar kocsimegosztóval, vonattal is el lehet jutni Bécsbe, mérlegelni kell a ráfordított idő és a spórolás arányát. A szigetek közötti repülőjáratok Tenerife North reptérről indulnak, a két reptér között sima TITSA busszal lehet közvetlenül közlekedni előre foglalás nélkül.
A Tenerife és La Palma szigetek közötti közlekedés alaposan feladta a leckét nekünk. Bár a komp adná magát 150 km távolságra mégis értelmes módon és időpontban csak egy 30 perces repülő úttal lehet a két sziget között teleportálni. Komppal csak az megy aki saját autót visz át. Ilyen kis távra először fel sem merült bennem, hogy repüljünk, hiszen az a leginkább környezetterhelő utazási mód, meg amúgy is szívesen elnézegettem volna az óceánt és a szigeteket egy hajóról. Sajnos mégis rákényszerültünk a repülésre mivel a három szóbajöhető komp társaság (infó ITT ) közül az egyiknek nem volt aznap járata mikor nekünk kellett, a másik kettő meg napi egy db kompot indít olyan embertelen időpontokban, amire azóta sincs magyarázatom, kinek és miért jó. Teneriféről este 8 körül van komp, ami éjféltájt van La Palmán, de akkor hogy veszem fel a bérelt autót, találom meg a szállást stb stb. Visszafele sem jobb a helyzet, hajnal 5:15-kor van indulás, ami nagyjából 3:30-as kelést jelent. Ráadásul drágább mint a repülés. Próbáltunk rájönni tenerifei blog olvasómmal is mi lehet a magyarázat ezekre az agyatlan időpontokra de nem sikerült.
A repjegy beszerzése sem volt kacifánt nélküli, ugyanis először a szigetek között működő Binter Canarias-ra próbáltunk foglalni de azt az istennek sem sikerült bármilyen magyar bank által kiállított bármilyen (hitel-, debit, Visa, MC ) kártyával kifizetni, vagy a magyar IPcímek voltak letiltva, nincs rá magyarázat. Végül szerencse, hogy nem sikerült mert a Skyscanner dobott egy olcsóbbat, az AirEuropa vitt el minket (oda-vissza 20ezer Ft 1 db feladott csomaggal ) kis propelleres géppel. Ezt a jegyet is olcsóbb volt a Skyscanner által dobott online közvetítőn keresztül foglalni mint az Air Europa weboldalán. Egyébként az út beillett sétarepülés címszó alatt extra programnak is. A 30 perces szálldogálás alatt egy még újabb perspektívából, a felhőszőnyeg felett csodálhattuk meg a Teidét és La Gomera, La Palma szigetét oda-vissza. Tenerife-La Palma között a bal oldalra kell ülni, visszafele értelemszerűen a jobb oldalra. Repjegy vásárlásnál figyelni kell nehogy rezidensként vegyük a jegyet mert a helyieknek sokkal olcsóbb, szinte busz árban van a szigetek közti repülés, de ehhez igazolni kell a rezidens státuszt.
Közlekedés szigeten belül, busz, kocsibérlés
Én szervezett túrán voltam Tenerifén, így a szigeten belüli közlekedésünk saját busszal megoldott volt, de a legtöbben autót bérelnek ha legalább 2-3 ember utazik együtt. Ha csak a hagyományos módon, a főbb turista látványosságokhoz, városok, ismertebb beachek között szeretnénk közlekedni arra elég lehet a kiterjedt TITSA buszhálózat. Még a Teidéhez is el lehet vele jutni, de nyilván lassabban, és menetrendszerinti busszal gyalogtúra útvonalak kezdőpontjaihoz, eldugott szurdokokhoz biztosan nem jutunk el, ehhez én mindenképp a saját járgányra szavazok. La Palmán csak ketten voltunk, ott béreltünk kocsit, ehhez érdemes a nagy kocsibérlő brókerek mellett (rentalcars.com és autoeurope.eu ) helyi kis cégek weboldalait (Cicar és Orlando ) is csekkolni, nekem kupont is kínáltak. Az Orlando lett a befutó, de sajnos az ő weboldalukon is a Binter Canarias repjegynél tapasztalt online kártyás fizetési problémába futottam.
Végül a rentalcarson voltam kénytelen az Orlando kocsit is lefoglalni. Így picit drágábban, 14 000 helyett 17000 Ft volt a 4 napra egy Renault Twingo kategóriás kocsi, de kellemes meglepetésként egy nagyobb kocsit kaptunk ugyanannyiért. Biztosítást alapszabály, hogy sosem kötök online a bróker cégnél, csak közvetlenül helyben a kocsi átvételekor. Az Orlando kauciót sem zárolt mivel teljes biztosítást kötöttünk, ami ugyan még egyszer annyi volt mint a bérlés maga, de így is megérte a nyugodt lélek, és hogy nem zárolnak 300 Euro kauciót, amihez csak hetek múlva férek hozzá. Jó döntés volt mert a meredek hegyes, hajtűkanyaros szűk utakon sikerült is egy kis horzsolást okoznom a kocsin, amiért teljes biztosítás nélkül tuti rámvertek volna kb pont 300 Eurót.
A fizetési problémára nincs magyarázatom azóta sem, csak megoldásom! Vagy a magyar bank által kiállított kártyákkal volt valami nem tetsző, vagy a magyar IPcmímmel, mindenesetre nem tudtam online fizetni. Pár hete a 2019-es chilei utunk szervezése közben szintén belefutottam a problémába, és végre találtam megoldást. Előfizettem egy VPN szolgáltatásra, így úgy tudom változtatni az IPcímemet, amivel úgy tűnik mintha más országból vásárolnék. Ettől még a magyar bank által kiadott kártyákkal lehet probléma, de VPN-en keresztül eddig vagy a Visa vagy az MC mindig működött.
Szállás
Minden szinten szinte minden. Hostelek, apartmanok, szállodák, virágzik az airbnb. Tenerifén mi Puerto de la Cruzban, a Hotel Marte 3csillagos szállodában aludtunk. Semmi különös, tiszta, egyszerű, 3ágyas egyszerű szoba reggelivel 20ezer Ft/éj körül. La Palmán kicsit extravagánsabbak voltunk. Az ottani igazi hacienda szállásunk a képeken látható, és már a booking.com-on is kilógott a sorból. Vagy elég drága szállodák vagy semmilyen karekterrel nem rendelkező olcsó kiadó apartmanok volt a választék. A kiválasztott Finca Arminda (ITT te is lefoglalhatod), bekerült a Mira!Donna legjobb szállás találatai listába! Nem a legolcsóbb hostel kategória, de bőven megéri az árát ( 30ezer Ft 2 főre/éj ) a pazar reggelivel és szívélyes vendéglátással működő igazi ültetvényes hacienda szállás. A banán és mangó fáktól ölelt hacienda marasztaló hangulata és 84 éves tulajdonosnője La Palmán eléggé ellopta a showt a sziget egyéb látványosságaitól.
Önálló túra vagy szervezett a jobb?
A túraprogramunkat természetesen önállóan is meg lehet csinálni ha tudsz autót bérelni. Egyedül azért nem ajánlom. Egy ilyen aktív, sportos túraprogram szerintem egyedül nem akkora mulatság és nem is biztonságos. Mivel a család most nem jött velem egyértelmű volt, hogy egy ilyen aktív tenerifei programra legjobb a Wanderwellel menni. A cég mindent megszervezett, nekem csak a repjegyet kellett megvenni. A túra 7 éjszakai szállással, reggelivel és a belépőkkel, programokkal 178 000 Ft volt. Helyben étkezésre meg a bálnales hajókázásra költöttem extrán. A La Palma kiruccanást már magunknak szerveztük Évával két főre. Előre foglaltunk repjegyet, szállást és kocsit, a többit helyben intéztük.
Időjárás
Az örök tavasz szigete szlogen ne tévesszen meg senkit, ősszel-télen a nappali 20-25 fok azért lehűl estére, sokszor eleredhet az eső, nagyon változékony az időjárás. Ha hegyekbe, szurdokokba gyalogtúrázni is készülsz a meleg ruha, rendes túracipő, (nekem a bokám terhelés csökkentése miatt a túrabot is) elengedhetetlen, ha a Teide napkelte is programban van akkor ne indulj el meleg aláöltöző, sapka, sál, kesztyű nélkül! Tenerife északi és déli vége között teljesen ellentétes idő tud lenni, La Palmáról visszaérkezve Tenerife North repterén zuhogott, 70 km-rel délebbre Los Cristianosban meg sütött a nap. Szintúgy La Palmán. A mi bázisunk a nyugati part volt, ahol a lefoglalt bálnales hajózás napon zuhogott és nem láttunk 10 métert előre. Fel is hívtuk a sziget keleti felén levő szervezőt biztos átbumlizzunk-e a ködben a hegyeken, lesz-e túra, mire harsány nevetésben tört ki, hogy persze, mi nem tudjuk, hogy azon a felén mindig jó idő van?
Belépők
Legtöbb belépőt helyben is meg lehet venni, de sok gyalogtúra útvonalhoz és a Teide kráterhez, napkelte túra esetén az Altavista turistaházhoz, sőt a felfele menő felvonóhoz is mindenképpen 2-3 hónappal előre kell megvenni a jegyet, illetve lefoglalni a sokszor ingyenes helyet mert elfogy. Részletesebben linkekkel lásd a Teide leírásánál fent. Ugyanez igaz La Palmán is a park, kilátó látványosságokra. Például a Caldera Taburiente Nemzeti Parkban a népszerű Mirador de Cumbrecitánál csak 16 autó tud parkolni, ezért előre kell fél órás parkolóhelyet foglalni ITT. Szintúgy a fenti nemzeti park weboldalon lehet tájékozódni a nyitvalevő gyalogutakról is.
Étkezés
Éttermek dögivel, és természetesen az önellátás is megoldható. A spanyol konyha az egyik kedvencem, végre ehettem sok sült padron paprikát és kipróbáltuk a helyi specialitásokat is, a pappas arrugada-t mojo szószokkal és a finom, tápanyagdús vulkáni talajon növő szőlőkből készülő vulkáni borokat. Tengeri herkentyűkből a sült polip volt az állandó slágerem. Az árak elfogadhatók, 1 főre étterem színvonalától függően 10-30 Euro között lehet egy étkezést megoldani.
Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz ITT!
Hálásan köszönöm, ha adománnyal is támogatod a munkámat. ❤
