Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz ITT!
Hálásan köszönöm, ha adománnyal is támogatod a munkámat. ❤
#túrákcovididején, avagy így nem síeltünk Ausztriában, és túráztunk, hótalpaztunk helyette a télen is csodás Erdélyben! Covid kompatibilis túránkon főleg a természeté volt a főszerep, jártunk az Egyeskő magányos szikláján a Hagymás-hegységben, síeltünk a Hargitán, hóangyalkáztunk a befagyott Balea tavon a híres Transzfogaras mellett, és találtunk egy igazi járatlan gyönygyszemet is, a Csukás-hegységet.
2021 február 12-21.
A covid betörése óta a közel az új távol. Sokakhoz hasonlóan mi is a természetbe menekültünk, ami szerencsére eddig is a barátunk volt. Engem a szinte mindennapos futás, és az egy napos családi túrázások, a saját, épp nem üzemelő vendégházunkban töltött palkonyai hétvégék segítettek át a depresszív, képernyők fogságában telő 2020-as éven, és 2021 elején.
Egy darabig reménykedtünk benne, hogy legalább síelni tudunk menni 2021 február-márciusban, de míg nálunk január végére lanyhulni látszott a covid 2. kör – mint február végére kiderült, csak átmenetileg -, addig Nyugat-Európában a 3. hullámra kapcsolt a járvány, februárra biztossá vált, ennek a síszezonnak lőttek. A néhány turistákat fogadó trópusi ország – pl. Costa Rica, Mexikó, ahova mindenki ment, aki megtehette – nem jöhetett szóba családilag, nem hagyhattuk itt a cégünket, kollégáinkat. Már elkönyveltem, hogy idén télen nemhogy trópusokat, de havat sem látunk, mikor január közepén jött a hír, hogy Románia levette a vörös listáról Magyarországot, karantén és teszt nélkül lehetett beutazni.
A fészbukon utazgatva szembejöttek olyan gyönyörű friss havas képek Erdélyből, hogy azonnal meglett a Heuréka! Erdély belátható távolságban van, lehetett menni, azaz nem tettek 10 nap karanténba belépéskor, nyitva voltak (és vannak azóta is) a szállások és vendéglátóhelyek, kocsival elérhető, és van sok-sok, és szép természet. Na meg imádom, mint a sok róla szóló poszt is mutatja a blogon!
A karantén nélküli beutazás kegyelmi állapota csak pár hétig tartott, mi február 12-én, pénteken még átkeltünk a határon, másnap jött a hír, hogy újra visszaállítják a 10 napos karantén kötelezettséget Magyarország felől, az operett törzs meg kihirdette, hogy elkezdődött nálunk a harmadik hullám…
Hazafelé vállaltuk a karantént, a férjem igazoltan túlvan a covidon, neki nem kell, én meg a gyerekekkel amúgy is #homeoffice, #homeschool otthon kuksoltam. Ahogy sokaknak, nekünk is nagyon tele volt a hócipőnk a képernyő bambulással. A suliban februárban síszünet…. (covid csúcs alatt, jó vicc… ), minden abba az irányba mutatott, hogy ismét felcsapunk egy kicsit határon túli magyarnak! Nagyon rákívántunk, hogy ne csak sarat tapicskoljunk az erdőben, hanem végre havat, na és hogy rendes hegyek között lehessünk, tudjátok, amikre úgy tényleg felfelé kell nézni! Tavaly sajnos a fránya covid miatt kimaradt az évi rendes Erdély látogatás, de tulajdonképp azt is a covidnak köszönhetjük, hogy most végre télen is láttuk. Mindig nyáron szoktunk menni, és mindig meg is szoktuk jól jegyezni, hogy de jó lenne egyszer télen látni a zordon Kárpátokat. Hát tessék!
Covid kompatibilis túratervezés
Ez a túra csak a természetről szólt, hiszen a járvány miatt olyan programokat kellett keresni, amik a lehető legkevesebb emberi kontakttal járnak. Síeléssel, gyalog- és hótalpas túrákkal töltöttünk 7 napot, 1-1 laza nap volt az oda-visszaút. Sok információt kaptam két sokat túrázó helyi ismerőstől, egyenesen Székelyudvarhelyről Grimpixtől, és a Járatlan Utakon Fesztivál egyik szervezőjétől, Kelemen Rékától. A covid miatt Romániában is mindenki a hegyekbe menekült (még most is, és ez várhatóan jódarabig így lesz még), ezért minél előbb, de 3-4 héttel előre biztosan érdemes különösen a hegyi, és menedékház szállásokat lefoglalni. A telefonos foglalás a nyerő, emaillel tapasztalatom szerint kevésbé érdemes próbálkozni. Az emeleteságyas “tömegszállás” menedékházakat, mint az Egyeskő hétvégére passzoljátok, mert csurig vannak, covid szempontból orosz rulett sok idegennel egy légtérben aludni. A széleskörű átoltottság ezen talán változtathat, de hol van az még….. Hétközben viszont senki nem volt. Ezt nyárra is érdemes megfontolni, bár olyankor a legbiztonságosabb a saját sátorban alvás, ha bírjuk a málhát…
Az Erdélyben népszerű medveles is felmerült, de egyrészt a macik még épp csak ébredeznek február közepén a téli álomból, másrészt bőven elég program volt a sok túra, harmadrészt már többször felmerült ezzel kapcsolatban is mennyire etikus, jó ötlet-e a medvéket ily módon megfigyelni. Nekem első blikkre etikusabb mint az állatkert, de ez egy másik poszt témája lehet.
Túra útvonalunk
– Febr. 12 – Péntek késő du. indulás Magyarországról, alvás Temesvár után valahol az út mellett egy panzióban. Románia tele van nonstop recepciós útmenti, vagy városszéli egyszerű panziókkal. Így a szombatunk nem ment teljesen a levesbe az odaúttal, már délután fent csodáltuk a hóvarázst a Hargitán.
– Febr. 13-15. Madarasi Hargita, szállás Ivó völgyében, Aktív Relax Panzió ( 4 fős apartman 77 Euro/éj reggelivel, aktivrelax@gmail.com)
– Febr. 16-17. Egyeskő menedékház. Emeleteságyas igazi menedékház, értsd egyszerű, tömegszállás (10 fős szoba) , 280 RON/éj, 4 főre reggelivel és vacsorával, előre kell foglalni az étkezést is, másképp vinni kell saját kaját! Legegyszerűbb Google Mapsen rákeresni és felhívni.
– Febr. 18-19. Csukás-hegység, Csukás menedékház/Cabana Varful Ciucas. Inkább hotel mint menedékház, 4 fős fürdőszobás szoba 240 RON/éj reggelivel, étterem helyben, nem kell vinni saját kaját, legfeljebb amit túrán fogyasztunk.
– Febr. 20. – Transzfogaras, Balea tó napi kirándulás, estefelé indulás haza, a pizsamaidő Déván ért minket
Febr. 21. Budapest hazaút
Téli túrafelszerelés
Használható sícuccot lesikláshoz lehet bérelni a Hargitán, de Erdély remek túrasí, és hótalpas gyalogtúra terep is, sőt, sokkal inkább érdemes télen túrázni és hótalpazni, mert a lesikló terepek harmatgyengék és kicsik, rövidek, kevesek már közepes síelőknek is. A túrasí végképp nem egy tömeg műfaj, általában erre szakosodott egyesületekkel lehet tanulni, hótalpazni viszont sokan mennek csak úgy maguk, ahogy mi is családdal. Hótalpat viszont nem lehet úgy bérelni mint sít a Hargitán, sajátot érdemes vinni. A férjem és a fiam vitték a túrasí felszerelésüket, mi a lányommal egyelőre csak lefele szeretünk síelni. Mind a négyünknek béreltünk itthon az Amigo Snowmentől hótalpakat, megérte őket elcipelni, mert a Csukás hegység körtúrát a mély hóban anélkül nehéz lett volna megcsinálni. Az Amigo tulajdonosa azonnal ugrott a kényszerűen vállalt futár munkája mellett, hogy kinyissa nekünk a boltot… a 2020-21-es téli szezonban mi voltunk a második hótalpas kuncsaftja….. :-(, míg békeidőben ezer feletti bérlést csinált a téli szezonban.
Téli hegyi túrához hasznos cucc még a hó bakancson kívül tartásához a kamásli, és a hómacska. Utóbbi egy szögecses bakancs hólánc, ami nélkül a lefagyott jeges hegyoldalon csak esve-kelve tudtunk volna felmenni az Egyeskőre. Sapka-sál-kesztyű, meleg váltás ruha, bakancs, vastag zokni, mintha anyuka mondaná :-), és a termosz meleg teának nagyon fontos! Ha olyan – 10-20 fokos időket fogtok ki mint mi akkor életmentő a meleg polár vagy gyapjú símaszk a sisak/sapka alá. Szintúgy hasznos a lámpa, a túrabot, bicska. Térkép alkalmazások közül hasznos a Muntii Nostri , van mobil appja is.
A Hargitán fent a sípályák mellett is vannak szállások, ezeket hónapokkal előre érdemes foglalni, de jó a szálláskínálat a Hargitára felkapaszkodó szerpentinút alján, Ivóvölgyében. Itt last minute, indulás előtt 3 nappal foglaltam a Relax Panzióban egy kellemes faházat, ahol a finom reggeli mellett igazán romantikus volt a fűtés is, saját magunk raktuk meg a kályhát fával, és nézhettük a ropogó-lobogó tüzet, meg az errefelé is rettenetesen népszerű dézsában fürdőző többi vendéget. A Hargitára menő szerpentin télen egyirányúsítva van, délelőtt csak felfele lehet menni, délután meg lefelé, egészen az esti síelésig, az egyik pálya ugyanis nyitva van általában este is, de mondom, csodát ne várjon aki Ausztriában síszocializálódott.
Síelés helyett…. hótalapas, gyalogos túrák
Aki nem a hüttézés, hanem a síelés miatt hódol a sportnak (nemröhög, én jópár ilyen kedves embert ismerek ), és a gigantikus osztrák, olasz, francia, szlovák pályarendszerekhez szokott annak elég halványka lesz egy hargitai síelés, hiszen összesen 3 rövidke, nem túl izgalmas pálya van, és a másik ismertebb, Brassó-Poiana pályákról sem véletlen, hogy nem hallottunk még mint tuti síterepről. Mi sem a síelésért fogunk ide visszajárni, sokkal több értelme, élvezeti- és sportértéke is van Erdélyben télen gyalog-, illetve hótalpas túrázni. Bár sokan figyelmeztettek, hogy hétvégén covidőkben különösen ne menjünk a Madarasi Hargitára síelni mert rengetegen vannak, de hát valahol a hétvégét is el kellett tölteni, és itt legalább a szállásunk nem menedékházas tömegszállás volt.
Valószínűleg az akkor épp mínusz! 12-19 fokos dermesztő időjárás még a székely deszkásoknak is sok volt, a Madarasi Hargita sípályáin hétvégén sem volt nagy tömeg. Kellett hozzá elszánás, mert a csákányos felvonó ebben az időben extra nehezítés volt, különösen az ülésfűtéses luximuxi osztrák felvonók után…. Épp akkor nyitott meg Székelyföld első ülős liftes sípályája a közeli Székelyvarságon, de olyan csupasznak, és lankás libalegelőnek tűnt, hogy inkább maradtunk a fapados de már bejáratott Hargitán. A 3 pályából egy értékelhető, azon viszont csúsztunk mint a meszes, csak hamar meguntuk. A zimankóban kivitelezhetetlen volt, hogy egyszer se menjünk be melegedni egy étterembe, és valóban senki nem foglalkozott se maszkkal se távolságtartással, igaz, Hargita megye elég jól állt covid fertőzöttségileg.
A sípálya melletti éttermek közül a Súgóba jártunk melegedni, ott finom volt a kaja is, és ment a magyar tuctuc, ahogy egy igazi síhüttében az kell. Elég fura volt, de gyorsan megszoktuk, hogy egy síhelyen mindenki magyarul beszél.
A csoffadt sípályákról hamar leakadtunk és a második napunkon inkább felhótalpaztunk a Madarasi Hargita tetején a kopjafa erdőhöz is, amin volt alkalmam nyáron is megdöbbenni egyszer már. Dermesztő, és felettébb fotogén látvány fagyottan is.
Sehol a színszennyezést okozó, hömpölygő embertömeg, csak a vakítóan hófehér táj, az égig érő fenyők, a fénylő jégcsapok, a fagyosan homályos levegő, és mi. Igazi fapados luxus volt, mintha kibéreltünk volna egy egész hegyet magunknak. Varázslatos, elhagyatott jégbirodalom volt fent. Talán azért érintett meg ennyire az üres fagyott Hargita tető, mert nagyon nagy volt a kontraszt a nagy tömegeket kiszolgáló ipari nyugat-európai sípályákhoz képest. Ha itt is lenne többszáz km-nyi pályarendszer, és csilivili szállodák, luxus, DJ Ötzi, habzsi-dőzsi oda lenne ez a fapados jégvarázs!
Székelyudvarhelyi feketeleányka
Nem vagyunk nagy Bálint-napozók, de volt mit ünnepelni, így a vacsit Székelyudvarhelyen a Gondűzőben költöttük el. Nálunk 20 év 8 hónapja tartott már a jóban-rosszban, és azon felül, ugye, még az is eseményszámba ment, hogy étterembe mehettünk!? Étteremben februárban már 3 hónapja nem jártunk… Szörnyű mivé tett minket ez a vírus…
Ki is kértünk egy üveggel Balla Géza feketeleánykájából Székelyudvarhelyen. A feketeleányka Erdély egyre keresettebb helyi szőlőfajtája, és – mint itt olvasható – manapság a világ borfogyasztói egyre inkább a helyi sajátos borokra kíváncsiak. Balla Géza bora egészen finom, na és alkalomhoz illő volt. Vissza is mentünk a véletlenül otthagyott fél üvegért…. otthon aztán pont egy kontingens a Lidlben is keringett.
Egyes-kő, a little Patagónia
Az Egyes-kőről látható fotókról első látásra Patagónia vad, hegyes sziklás tájai jutottak eszembe. Egy igazán idilli, még nekünk épp a karácsonyi hangulat utóját tükröző kis faházikó mögött magasodik a sziklamászók tenyerét viszketeggé tevő sziklacsoport, tényleg olyan magányosan kandikál ki a környezetéből, találó az elnevezése. Ez a hely volt a túra ihletője, innen láttam friss havas képeket januárban, azonnal beleszerettem. Az angol neve külön cuki: Lonely Stone.
A parádés kis csipkés sziklácska 1600 méteren álldogál itt magában a Hagymás-hegységben. Gondosan előre bejelentkeztünk, így Aranka néni vaskályhában ropogó tűzzel, meleg vacsival , a végén fojtásnak szalagos fánkkal várt minket, sőt, még forralt bort is kaptunk. Csak 3 km a túra fel Balánbányáról, de az nekünk épp elég combos volt, mert a meredekség még súlyosbítva volt szinte végig tükörjéggel, ugyanis ahogy rásütött az ösvényre a nap felolvadt a hó, majd este visszafagyott. Életmentő volt a hómacska, anélkül el ne induljatok erdélyi hegyekbe télen! Aranka nénitől indulás előtt kérdezzétek melyik jelzésű út járható, mert a lankásabb de hosszabb út egy ideje járhatatlan egy korábbi nyári vihar miatt bedőlt fák miatt.
Lélegzetelállító volt az estébe hajló Egyeskő panorámája a napnyugta utáni vörösen izzó horizonttal.
A hőmérséklet a nap elbújtával meredeken zakatolt a -20 fele, éjjel ennyi volt a rekord, átlag két óránként keltünk tüzet etetni. A napkelte is csodaszép lehet, nekünk sajnos szürkeséget dobott a gép.
Ide sem böjtölni, inkább hízókúrára jöttünk! Mindenből emberes adagokat kaptunk Arankától, az estebéd és a reggeli is bővelkedett kalóriában. A -10-20 fokokban megspékelve szélviharral, hófúvással elégettünk azért az ellátmányból rendesen. A szalonna, hát az olyan békebeli volt, csak az önmagában elég lett volna egy napra. Természetesen juttattunk belőle egy picit a kölyök Léna kutyának, tudjátok, az a nagy, végtelenül szelíd farkasölő fajta. Nem dísznek van a háznál egy társával, a házibácsi mutatta az ajtón a foltozást, a medve ugyanis nem ismerte a kilincset…. ( Btw a túraboltokban kapható medvecsengő sem rossz ötlet, illetve mi nyáron visszük a kutyáinkat túrázni, ők is kiváló medveriasztók, valamint örök jótanács, hangoskodni kell az erdőben. )
Nagyjából monokrómban telt az Egyeskőn töltött két nap, kivétel a menedékházhoz felkaptatás, amit a látványos arany órákban csináltunk, épp a naplementére értünk fel. Másnap erős kék eges kezdés után hirtelen a hegymászó túlélőfilmek díszletei között találtuk magunkat. Ahogy kiléptünk a házat megvédő szikla mögül magatok elé képzelhetitek ( Kudlik Julistól ) az anno komenista időkben népszerű Delta című ismeretterjesztő műsor főcímét idéző időjárási körülményeket, csak a kopárság váltakozott némi erdővel, ahol legalább láttuk a fákat! Na de nem olyan fából faragtak minket, hogy feladjuk egy kis havazás miatt, mi a cudar időben is eltúráztunk a Nagyhagymásra. Igaz, csak becsületből mentünk el a keresztig, hófúvás, pár méternyi látótávolság, köd, brrrrr, zimankó, nem is kempingeztünk 3 percnél tovább a csúcskeresztnél, de legalább két zergét láttunk.
A téli körülmények között különösen hangulatos volt a hófedte menedékház is, hétköznap lévén mienk volt az egyik 10ágyas szoba. Hétvégéken a covid miatti természetbe menekülés miatt ők csurig voltak télen is, és szerintem nyáron is kevésbé lennék lelkes a tömegszállásra, mesélte a házibácsi milyen tivornyákat szoktak ott sokan tartani.
Délutánra alábbhagyott a hóvihar, így Feri felmászott az Egyeskő tetejére. Ő gyakorlott mászó, neki ment a téli jeges körülmények között is, mi Vincével a drót kapaszkodóig másztunk, jobb volt a békesség, nem szerettem volna covidőkben egy kórház közelében sem járni….
Csukás hótalpas túra – hegynyi szépség
Aki nem nagy hegyi medve, vagy csak a nagyon kényelmesen megközelíthető hegyek messziről is elég látványa vonzza, még annak is állkeresgélős hely lehet a következő állomásunk. A hegy szépségverseny győztese magasan a Csukás-hegység lett Erdély és román föld határán.
A Csukás-hegység ( Munții Ciucaș) a Kárpátkanyar egyik legmagasabb hegysége Brassó És Prahova megyék határán, legmagasabb csúcsa az 1954 m-es Csukás. Igazi járatlan út, nem az unásig ismert helyek köze tartozik az biztos, én legalábbis addig, amíg egyik Erdély túra tanácsadóm ( köszi Grimpix!) nem javasolta nem hallottam róla. Eddig is szebbnél szebb hegyek-völgyek között voltunk, na de ezek a szemgyönyörködtető cukorsüveg monstrumok, szörnysziklák, legszívesebben kint aludtam volna közöttük!
A Csukáson egymást érik a káprázatos sziklaképződmények, kicsit ez is olyan mintha egy mesében sétálnánk. Rorschach–teszt 3 dimenzióban! Varázslatos kövek, mindenféle nevekre elkeresztelt alakzatok, van Gorilla, Góliát, ki mit lát beléjük, mi a csúcs előtt két egymás mögött ülő macskát vízionáltunk. Sokat segített, hogy itt jó időt dobott a gép, bár a kicsivel 2000 m alatti Csukáson örültünk ha épp egymást láttuk. A statisztika szerint a Csukás körüli körtúra összesen 6,4 km és csupán 400 m szint, de a téli, magashegyi körülmények miatt elég kimerítő volt. A mély hó és a jeges felszín váltakozott végig, néhol lavinaveszéllyel is, rendesen oda kellett figyelni. Végre rendesen hasznát vettük az otthonról magunkkal cipelt hótalpaknak is. Ragyogó napsütésben indultunk, de volt ahol 1,5 m mély volt a hó, és mi tapostuk ki az ösvényt, hótalp nélkül derékig süllyedtünk volna néhol. A téli idő miatt fel a hegycsúcsra rajtunk kívül csak 2 pár merészkedett, lent a laposabb terepen többen sétálgattak a szép időben.
Azért mondom, hogy a Csukás a kényelmeseknek, kocatúrázóknak, vagy akár idősebb szülőkkel is jó lehet, mert már inkább szálloda mint menedékház a bázis. Balánbányától 185 km-re van, ami egy jó 4 órás iramodás volt, és közben megint elég rettenet idő kerekedett. Havaseső, latyak, már előre sajnáltuk magunkat, hogy ebben a nem túl szívderítő időben kell felcaplatnunk a menedékházhoz. Meglepetésünkre a Cabana Varful Ciucas személyzete útközben ránkcsörgött, és értünk jöttek hólánccal felszerelt sokat látott terepjárókkal a szállástól 5 km-re levő Keia ásványvízüzem parkolójába. Nem tiltakoztunk nagyon, gondoltuk ez biztos extra díjas lesz de nem, a szobaár (230 RON, kb 16ezer Ft 4 főre reggelivel) tartalmazta. Lehet, hogy ennyire örültek a külföldi vendégeknek mert rég nem láttak olyat?
Nem úgy nézett ki a cabana, mintha nagyon a külföldiekre céloznának…. de a menedékház azért erős alullövés, hiszen rendes fürdőszobás szobái vannak, és hatalmas étterme. Na és egy elég ütős extrája is volt egy rezidens cirmos személyében. Őkandúrsága saját szépségének és fontosságának teljes tudatában nemcsak grasszált az étteremben az asztalok között, hanem kiválasztotta azt is kinek a szobájában óhajt lepihenni. Egyik este mi nyertük meg a macska társaságot, na azért nem egész éjjelre, egy kellemes pamlagon mosakodás és dorombolós szunya után fennhangon nyávogva közölte, most már odébbállna.
Annyira gyönyörű volt a Csukás, hogy még egy galériát megérdemel, na meg azt is, hogy nyáron is megnézzük a zuckerberg sziklákat. Extra tippem, hogy ide nyáron, júniusban kell még menni, akkor van ugyanis a rhododendron virágzás! Képzeljétek el ugyanezeket a hegyeket piros rhododendron virágszőnyegben, gugli barátunk segít. Nekem erősen villog az ezt még egyszer látni kell listámon. Én már most indulnék, kedvenc lett!
Talán, hogy még jobban értékeljük, hogy a Csukás megajándékozott minket egy szuper napos időablakkal, másnap reggel sűrű pelyhekben hullott a hó zéró látótávolsággal mikor levittek minket a kocsinkhoz. Ha erre a napra esett volna a túránk akkor csak a nagy tejfölt láttuk volna.
Balea tó, hópancs a tó tetején
A Csukástól hazafelé vettük az irányt. Utolsó állomásunk egy villámlátogatás volt szombaton a Fogarasi Havasokban a Balea tónál. A képeken ugyan semmi tóra utalót nem láttok mert az egész be fagyva és mély hótakaró alatt volt, na meg ködben is épp. A híres transzfogarasi szerpentin ugyan télen zárva van, de Kercisóra (Cârțișoara) faluból fel lehet menni kocsival télen is a Balea vízesésig. Onnét egy felvonó visz fel a Balea tóhoz, ahol mindenféle hóban művelhető vidámságot lehet csinálni. A védett völgyet szegélyező meredek hegyeken épp túrasí tanfolyamosok szlalomoztak lefelé apró hangyaként, és egy megfagyott vízesésen páran jégmászást tanultak. Van pár szállás és étterem is, ahol a tejfölös sajtos puliszka finom volt, de meglepően kevesen voltak fent a szombat ellenére, igaz, mi csak délutánra értünk oda. Az idő sem volt baráti, pláne a Csukásban kifogott ragyogáshoz képest, itt egy nagy fehér vattában tapogatóztunk, de ez nem akadályozott meg minket, hogy mi is átvágjunk a méteres hóval borított befagyott tavon, és közelről bevizsgáljuk a kéklő jégesést.
A férjem a fotókon látható, kb a függőlegeshez közelítő “úton” síelt le a Balea tótól a Balea vízesésig. Tudom, hogy síbajnok volt meg minden, de azért ezt a meredélyt fentről a felvonóból nézve nem mondom, hogy nem izgultam. Leért egyben, azt mondta nem volt annyira vészes, de valójában nem volt nagyon élvezetes, még ha lehet is mesélni a tábortűz körül mint vakmerő hőstett.
Ennyi volt a téli jégvarázs túra Erdélyből. Furcsa is volt hazaérve a hirtelen kitört 20 fokból és napsütésből a teraszon napozva nézegetni, hogy pár napja még a mínusz tizek, huszak röpködtek körülöttünk. Menjetek Erdélybe télen is, egy másik arcát láthatjátok. Közel van, olcsó, szép, tömegmentes, és ha a covid eltűnik akkor is érdemes lesz a közel az új távol jegyében ilyen járatlanabb , kevésbé ismert helyeken feltölteni az elemeket.
#Erdély #túra #télitúra #Csukás #Hargita
