Dél-Afrika Overland 1. – Praktikus úti infók

Fokváros – Viktória vízesés, 6000 km úton és úttalan

2017 november 24 – dec 18.

Életem első afrikai útja a kontinens egyik klasszikus overland szafari túrája volt. Harcedzett utazók szerint is Afrika a legnehezebben utazható földrész, így talán hasznos lehet némi praktikus infó gyűjtés, hogy én mit tapasztaltam egy félig-meddig szervezett 3 hetes úton, mit csinálnék máshogy. Bár az érintett országok, Dél-Afrika,Namíbia, Botswana Afrika svájcainak számítanak, azért a terepviszonyok, egyszerűbb körülmények miatt akadnak nehézségek.

Olcsó és gyors tömegközlekedés híján a független, egyéni utazás vagy az extrémsportnak beillő stoppolásos módszerrel, vagy csak luxusban kivitelezhető. Emiatt a legtöbben kisebb-nagyobb szervezett csoportokban vágnak neki az örökzöld afrikai roadtripnek, mely Fokvárostól a Viktória vízesésig tart. Bár a roadtripeket nagyon szeretem, eddig nem autóztam még 21 napon át több mint 6000 km-t, (a társaságunk pár tagja Johannesburgig ment, nekik majd 8000 km volt a penzum), így erre az útra drága családom engedélyével egyedül csatlakoztam.

Valamennyi szervezési segítséget kaptunk egy tapasztalt utazó által bejárt, de a mi járművünk teljesítményéhez és létszámunkhoz képest elnagyolt útvonalterv, és néhány előre foglalt szállás formájában, de az utat végül 7 fős csoportunk közösen hozta össze. Én béreltem a kocsit, egy útitárs végig vezetett, és közösen szerveztünk, oldottuk meg a felmerülő útközbeni problémákat. Azokból ugyanis volt bőven. Hét fővel kis csoportnak túl sokan voltunk, nagy csoportnak meg túl kevesen. Az aszfaltra tervezett, terepre alkalmatlan, hét fővel és csomagokkal túlterhelt kisbuszunk miatt rengeteget kellett útközben improvizálnunk.

Kinek ajánlott egy ilyen selfdrive, vagy szervezett csoportos szafari?

Mielőtt elkezdesz tervezni fontold meg ezeket. Egy ilyen úton több, addig esetleg ismeretlen emberrel kell egy kocsiban, egy térben tartózkodnod hetekig. Ha nagyon rigolyás vagy, és nehezen tolerálod mások számodra idegesítő tulajdonságait ez nem a te műfajod. Minden csoportos túra esetén, de itt még inkább kompromisszumokat kell kötni, és alkalmazkodni kell egymáshoz.

A te műfajod az overland utazás ha szereted a természeti látnivalókat, bejön a nagy üres, kopár, nyitott terekben porzani, gyalogolni, mindig is látni akartad a természetfilmekből az oroszlánt, elefántot, zsiráfokat, na meg amblokk Afrikát. Ha szeretnéd, hogy a kocsid előtt struccok és elefántok vágjanak át az úton, és ezért hajlandó vagy 8-10 órát is autózni rettenetes földutakon. Ha elviseled az extrém időjárási körülményeket, az akár 35 fokos meleget is, az esőt, és főleg, hogy a nap végén sokszor még sátrat is kell állítani. Ha ok, hogy sokszor eszel steaket, porlevest meg löncshúst akkor hajrá. Ha rendben van, hogy későn fekszel és hajnalban kelsz, hogy időben meg tudd csinálni a programot és odaérj a következő állomásra. Készülj fel rá, hogy valakinek mindig vezetni kell, és az bizony kemény koncentrációt igénylő munka. Homokba süllyedés, eltévedés, defekt szinte biztosan lesz, és valakinek kereket is kell cserélni.

Utazási irodás út esetén egyszerűbb a helyzet, mert a helyismeret mellett a felmerülő feladatokat és problémákat a főzéstől a navigáción és kerékcserén át a szervező megoldja helyetted. Egy szafarin cipekedni nem kell, a cuccokat viszi a kocsi, tehát átlag erőnléttel teljesíthető, ha jól bírod a meleget. A gyönyörű helyek, a nagy, nyílt afrikai vadon és a sivatag élménye ellentételez minden kényelmetlenségért.

Útvonalunk

Egy ilyen overland útnál a legtalálóbb a mondás, miszerint az út céja az út maga. Íme a részletes, a tervhez képest módosult, megvalósult utunk. A távolságokhoz társuló útviszonyok jelzése segít a tervezésben, mert a Google map, vagy a maps.me offline térkép sem jelölik külön az aszfalt, és földutakat, és főleg azok állapotát. Helyben érdemes papír út térképeket beszerezni. Namíbiában, ahol a legtöbb időt töltöttük, és Botswanában is az egy számjegyű (pl. B8) utak a legjobb aszfaltutak, a két számjeggyel jelzettek már gyakran földutak, és a látnivalók többségéhez földúton lehet eljutni. Botswanában több az aszfalt út, de tele gödrökkel.

Nov. 24. Bécs – Madrid. Késve indult az esti Iberia gép, lemaradtunk a Johannesburg csatlakozásról. Madridban az Iberia adott szállást, másnap British-sel folytattuk.
Nov. 25 – Madrid – London – Cape Town.
Nov. 26. Cape Town – reggeli érkezés, kocsi átvétel, szállás a maláj negyedben, Simon’s Town – pingvinek, Muizenberg – szörfösök, Jóreménység foka. 80 km jó aszfalt utakon.
Nov. 27. Cape Town – Tábla-hegy gyalogtúra.
Nov 28. Indulás Namíbia felé. Cederberg Wilderness Area felé 80 km földutas kitérő, sziklaformációk, sziklarajzok. Félvad kempingezés egy bezárt kempingben Springbok környékén. A Cederberg földút kivételével jó aszfaltút, 670 km. Az útvonalterv szerint a namíb határig kellett volna eljutnunk, Noordoewer környékére. (800 km)
Nov. 29. Springbok – Noordoewer határátkelés – Ais-Ais – Fish River Canyon, NWR Hobas Campsite. Ais-Ais után első defekt. Namíb határ után szinte végig földút, 320 km.
Nov. 30. Fish River Canyon (földút) – Keetmanshoop – Lüderitz. Keetmanshoopban kényszerű fél napos dekkolás, az előző napi defekt miatt két extra pótkerék beszerzése. Keetmanshoop – Lüderitz között a legjobb aszfaltút Namíbiában, összesen 500 km.
Dec. 1. Lüderitz és Kolmanskop szellemváros – Sperrgebiet gyámántmezők – Naukluft Park – Sesriem. Az útiterv szerinti 470 km-es rövidebb, de végig földutat nem mertük bevállalni a túlterhelt kocsival, a hosszabb úton mentünk: Lüderitz – Keetmanshoop – Mariental – Maltahohe – Sesriem NWR Campsite, 840 km

Dec. 2. Sesriem NWR Campsite – Sossusvlei dűnék, Dead Vlei, Sesriem kanyon – Naukluft hegység, Solitaire – Cha Re, Rostock Ritz Desert Lodge Campsite. Második defekt. 270 km, ebből 200 km földút.
Dec 3. Cha Re, Rostock Ritz Desert Lodge Campsite – Walvis Bay – Swakopmund, 240 km, ebből 160 km földúton.
Dec. 4. Swakopmund – Cape Cross Fóka Rezervátum, Dorob National Park – átautózás Damara földön – Khorixas. 420 km, ebbből kb 60 km jó aszfalt, 60 km sóút!, a többi földút. Eredeti terv szerint a Csontváz parton mentünk volna Torra Bayig, majd onnan Twyfelfountain (480 km nagyon rossz só- és földutakon ), de swakopmundi szállásadónk tanácsára az ottani útviszonyokra alkalmatlan járművünk miatt a Csontváz partot sajnos ki kellett hagynunk.
Dec. 5. Khorixas – Petrified Forest/Megkövesedett Erdő – Twyfelfountain: bushman sziklarajzok, Burnt Mountain, Organ Pipe bazalt orgonák – Khorixas , 200 km földúton
Dec. 6. Khorixas – mellette himba falu – Outjo – Otjiwarongo, Cheetah Conservation Fund – Outjo, 360 km, kb 150 km földút, a többi ok aszfalt
Dec. 7. Outjo – Etosha Nemzeti Park, Okaukuejo NWR Campsite, 150 km, felerészben földúton és szafarizgatás a parkban
Dec. 8. Etosha Nemzeti Park, Okaukuejo NWR Camp – Halali NWR Camp, 100 km földút szafarizgatással a parkban
Dec. 9. Etosha Nemzeti Park, Halali NWR Campsite – Namutoni Camp, 100 km földút szafarizgatással a parkban
Dec. 10. Etosha Nemzeti Park, Namutoni Camp – Divundu, Ngepi Camp, 625 km végig ok aszfaltúton
Dec. 11. Divundu – Shakawe, Botswana határátlépés – Okavango delta, Maun, 425 km rettenetes kátyús aszfaltúton
Dec 12. Maun – Okavango delta, vízi szafari mokoró csónakokkal, odajutás helyi dzsippel, kb 80 km
Dec. 13. Maun – Kasane, Chobe Nemzeti Park, 610 km, kátyús aszfaltút
Dec. 14. Chobe Nemzeti Park, hajnali dzsipes, és naplemente hajós szafari
Dec. 15. Kasane – Viktória vízesés, Zimbabwe oldal, Livingstone, Zambia oldal, helyi taxis fuvar, 90 km (Többiek a zimbabwei oldalról elindultak Johannesburgba.)
Dec. 16. Viktória vízesés, Livingstone, Devil’s Pool, naplemente hajózás
Dec. 17. Livingstone – Johannesburg – London – Bécs repülés, British Airways, érkezés dec. 18.

Autóbérlés

Az úton felmerülő nehézségek fő oka az volt, hogy egy aszfaltra tervezett kisbusszal tettük meg a 8000 km-t, melynek jelentős része széles, ámde göröngyös földút, vagy méretes gödrökkel tele aszfalt út volt. Márpedig a namíbiai és botswanai utakon csak terep járművel érdemes közlekedni. Szerintem nem volt kisebb kihívás ezt így teljesíteni mint a Budapest – Bamakot. A defekt járműtől függetlenül mindennapi esemény, a szafari kocsik 2-3 pótkerékkel vannak felszerelve. Térerő úgysincs, sárga angyal nem jön! Az autóbérlő cég az előzetes, rentalcars.com-on történt foglalásban rögzítettek ellenére nem tudta a 10 fős Toyota Quantum buszt adni – állításuk szerint az nem hagyhatja el Dél-Afrika határát – helyette egy 8 fős Mercedes Vitoval porzottunk.

Hét megtermett ember nehéz kemping csomagokkal, majd később 2 extra pótkerékkel súlyosan túlterhelte a buszt. Átlagsebességünk a zömében földutakon 30-50 km között mozgott. Bónuszként minden eresztéken jött be a por. Ehhez kellett volna a terv szerint 300 – 600, de volt, hogy 800 km-es napi távokat is megtenni látnivalókkal, szervezéssel, bevásárlással, étkezéssel. Útközben megnézve a Toyotát azzal sem jártunk volna jobban, mert a 10 üléshez egyáltalán nincs benne csomagtér, és csak egy oldalsó tolóajtaja van, míg a Mercinek kettő. Magunk körül nem is láttunk mást csak 4-5 fős terepjáró dzsipeket, nagyobb csoportok teherautó alapra épített szafari buszokkal közlekedtek.

Saját kiscsoportos szervezés vagy utazási irodás csoport?

Utólag azt mondom, ha valaki klasszikus overland szafari túrára vágyik és nem tud saját selfdrive dzsipet bérelni inkább fizessen be egy utazási iroda szervezett szafarijára, minthogy a mi fapados módszerünkkel, 7 fővel egy városi kisbusszal induljon neki a sivatagnak. A szervezett túrákon a részvételi díjban benne van a sofőr, szakács, étkezések, szállások, kemping felszerelés és jónéhány program díja is, és lesz aki helyettünk kereket cserél, és problémamegold. Így kicsit drágább lesz mint a közepes csoportos saját szervezés, de a probléma biztos, hogy kevesebb.

Tájékozódáshoz itt van pár külföldi és egy magyar utazási iroda ajánlata kb hasonló utakra: Eupolisz (magyar cég), Topdeck, Exodus, Gadventures, friss infóhoz a Google a barátod! 🙂 Ha a dél-afrikai pár napot kihagyjuk lehet rövidíteni azzal, hogy Namíbiába, Windhoek-ba repülünk. Utazási irodás szervezésnél fontos, hogy érdemes az érkezést a túra kezdőpontjára 1 nappal a tervezett indulás előttre belőni, hogy járatkésés esetén is időben érjünk oda a túrára.

Selfdrive szafarizáshoz a tetőn sátorral, és más eszközökkel felszerelt dzsipet bérelni kb napi 100-150 USD-ből lehet, de abba csak 4-5 fő fér, így drágább mint a kisbusz. (Ezeknek részletesen nem néztem utána, természetesen érdemes ajánlatokat bekérni helyi szafariautót kölcsönző cégektől. Pl.: Asco, 4x4hire

Ha a költségek miatt mégis inkább kisbusszal akarsz nekivágni, akkor 4, súlytól függően max 5 ember legyen a csoport létszám, és légy felkészült a defektekre és lassú haladásra.

Szállás

Namíbia nagy része sivatag, alig lakott ország. A természeti látnivalóknál nincsenek óriás hotelek, – nagyon helyesen – nincs más lehetőség mint a kemping, vagy a luxus lodge. A kempingezés olcsó, átlagosan napi 140-180 ZAR/N$ (Dél-afrikai Rand és Namíb dollár, egyenértékű), kb 3-4000 Ft/fő. (1 ZAR/N$ kb 20 Ft) A legtöbb kempingben kiadó szobák is vannak, ezek ára már 1000 ZAR/N$/fő körüli, a kis butik lodge-ok árai pedig 2-3000 ZAR/N$/főtől kezdődnek. Településeken (Cape Town, Outjo, Lüderitz, Swakopmund, Divundu, Maun, Kasane) vannak egyszerű hotelek, BB-k, kiadó szobák 4-600 ZAR/N$/fő körül. Utunk során volt pár rettenet előre foglalt kő szállásunk. Jó szívvel ajánlani a Cape Town- ( Historic Cottages, 7 főre stílusos ház ), Swakopmund- (Eazy Sleep ), és a Khorixas beli szállásunkat tudom ( iGowati Lodge ).

Étkezés

A gasztro színvonalra jó indikátor, hogy a Michelin nem is foglalkozik Afrikával ( Pedig itt aztán fogynak a gumik rendesen :-), és ennek jó oka van. Dél-Afrika kivételével ide nem enni jön az ember. A kaja egysíkú, és hús alapú. A meleg klímában a húst szárított formában, biltong néven is fogyasztják (szuper dél-afrikai gasztro ajándék a rooibos tea mellett), strucc, marha és különböző vadak is széleskörben kaphatók. Noha szupermarketekben van zöldség-gyümölcs, az étterem mint műfaj nem általános. A kempingekben mindenki maga főz, grillez, a csoportoknak saját szakácsuk van, a kemping éttermek kínálata peddig többnyire kimerül a steak krumplival kombóban. A luxus lodge-okban étkezni nem volt szerencsém.

Mindenhol nagyon jutányos áron ettünk zebra, kudu, oryx (120-160 ZAR/N$/) steaket is, de hetekig steaken élni felveti a vegetáriánus megtérés ötletét. Ezen felül településeken marad a SPAR (soha nem örültem még Sparnak ennyire mint itt néha ) vagy más boltláncok, a gyorséttermek és a konzervkaják, kekszek. Én legtöbbször a Sparban szereztem be a szükséges zöldség, avokádó és maracuja adagomat. A nagyon turistás helyeken, pl az Etosha közelében Outjoban vannak használható pékségek, kávézók. Swakopmund talán az egyetlen kivétel, ahol a német gyarmati múltnak köszönhetően van számos étterem, kocsma, így röszti, konditorei, biergarten, lehet válogatni. Életem legfinomabb osztrigáját is itt ettem.A vízivás nagyon fontos, a csapvíz nem iható, így a kocsiban folyamatosan 30-50 l vizet is vittünk.

Belépők

A nemzeti parkokba, látványosságokhoz a napi belépők Namíbiában 80-100 ZAR/N$ körül vannak, a Jóreménység foka belépő 145 ZAR (3000 Ft). A külön programok árai jóval magasabbak. A Sossusvlei dűnéknél a Dead Vlei völgyhöz bedzsipezni 170 N$/fő. A legdrágább az Etosha Park ahol a saját járműves kóricálás mellett dzsipes álattleső szafarikra lehet menni. A 3 órás szafarik díja reggel 610 ZAR/N$, éjjel 730 ZAR/N$/fő. A botswanai Chobe Nemzeti Parkban a dzsipes vadles és a naplemente hajózás is kevesebb mint feleannyiba kerül, 260 Pula parkbelépővel (1 Pula kb 26 Ft). Egész napos mokorós hajókázás az Okavango deltában, piknik ebéddel a vadonban 60 USD/fő.

Ha repülőről is szemügyrevennénk a deltát az már 300 USD körül kezdődik. Swakopmundban sok homokdűnés sportot lehet kipróbálni, ezekre nem volt időnk, de nem olcsók. Kasaneból a Viktória vízesés zimbabwei, majd onnan a zambiai oldalra, Livingstone-ba 350 Pula/fő áron vitt el minket egy taxis. A Viktória vízesés az a hely ahol tetszés szerint lehet porlasztani a pénzt. A zimbabwei oldalon a sima belépő 30, a zambiain 20 USD, a temérdek kaland aktivitást borsos áron mérik: bungee jumping, a naplemente hajókázás (50-70 USD), helikopterezés (12 perc 150 USD) rafting, és száraz évszakban különleges program beúszni a zambiai oldalon a vízesés széléhez, a Devil’s Poolhoz. ( 100 USD/fő villás reggelivel!)

Vízumok

Namíbiába előre kell beszerezni a vízumot a bécsi követségen, 60 Euro. Dél-Afrika, Botswana vízummentes, egyszeri belépéses zimbabwei vízum a határon 30 USD, zambiai 50 USD.

Internet, telefon, navigáció

Bár térerő két dűne és egy szavanna között a földúton úgysincs, viszonylag magas díja ellenére (535 N$/ 3 gigás adattal, amit nem használtam el) nagyon hasznos volt a szervezéshez, navigációhoz egy helyi SIMkártya beszerzése Namíbiában. A többi országban csak pár napot voltunk, ott a szállások wifi-jére hagyatkoztam. Navigációhoz a Google mapen kívül hasznos előre letölteni a maps.me, offline működő térkép alkalmazás vonatkozó ország térképeit. Életmentő volt sokszor. Ezek a jó öreg nyomtatott térképekkel együtt átlagember számára is lehetővé teszik a selfdrive szafarit, hacsak nem akar valaki offroadozva elveszni a hatalmas sivatagi terepeken. A földutak mellett az útirányok, helységek jól ki vannak táblázva.

Pénzügyek, költségek

A dél-afriaki rand (1 ZAR=20 Ft) egyenértékű a namíb dollárral (N$), Namíbiában mindenhol lehet randdal fizetni, ami egyszerűsíti a helyzetet. Fontos, hogy a namíb dollárral az út után nem lehet mit kezdeni, a Randal viszont igen. Botswanaban a pula, Zambiában kwacha a helyi pénz, Zimbabwében meg zimbabwei dollár. Ember legyen a talpán aki kiigazodik, de szerencsére a Z betűs országokban USD-vel is tudunk operálni. Készpénzt (USD) érdemes vinni, bár néhol egész meglepő helyeken lehetett kártyával fizetni.

Saját szervezés esetén, a mi ultra fapados túlsúlyos kisbuszos közlekdésünkkel fejenként 700ezer Ft-ból kihozható az út. Költségek: repjegy 180ezer Ft (Bécs – Madrid – Johannesbrug helyett London -Cape Town / Livingstone – Cape Town – London – Bécs) , vízumok 150 USD, étkezés 3 hétre kb 300 USD, normál park és látványosság belépőkre, néhány dzsipes Safarival, Chobe naplemente hajózással, Viktória vízesés belépőkkel 500 USD-t kell szánni. Ha helikopterezni és extrém sportolni akarunk a sivatagban illetve a Viktória vízesés körül a határ a csillagos ég. Szállás: 9 éjszaka ágyban alvással 11 éj kempinggel 130ezer Ft. A kisbuszunk rám eső költsége 130ezer Ft. Összköltsége 7 főre benzinnel, biztosítással, minimális útdíjakkal (a benzin olcsó, a dízel kb 260 Ft/l) 8000 km-re összesen 900ezer Ft volt. De mondom, még egyszer ilyen utat csak 4-5 személyes dzsippel vagy nagyobb csoporttal, szafari busszal tennék.

Nyelv, kultúrsokk, biztonság

Afrika kezdőknek, mondják a haladó utazók a Dél-Afrika, Namíbia és Botswana trióra. Igazuk van, ezek az országok köszönhetően elsősorban az okosan használt gyémánt vagyonnak viszonylag stabil, afrikai mércével gazdagnak számító országok. Utazni leginkább a hő- és útviszonyok miatt nehéz, minden mással könnyen lehet boldogulni. Ha a földek már nem is, de a turisztikai szektor még főleg fehérek kezében van. (Kéretik a mondatba nem rasszista hangot belelátni. ) Mindenki beszélt angolul, akivel dolgunk volt. Sokszor még az eldugottabb helyeken élő törzsi népek között is volt szószóló. Az emberek barátságosak, kedvesek, és mindenhol segítettek.

Ugyan kicsit nehéz megszokni az állandó biztonsági parát, különösen Dél-Afrikában, de mindegyik országra elmondható, hogy kissé megfordult az apartheid és jelenleg egyre inkább fehérnek lenni hátrány. Zimbabwében épp érkezésünk előtt volt diktátorcsere, Robert Mugabét a helyettese küldte hidegebb éghajlatra. Tény, hogy nagy a bűnözés, folyamatosan figyelmeztettek, hogy egyedül ne menjünk sehova. Namíbiában, Botswanában nem voltunk nagyon nagy településeken, és semmi fenyegtőt nem is éreztem, bár őszintén szólva egyedül lófrászásra a közlekedés és a programok mellett csak Livingstone-ban, a Viktória vízesésnél volt időm, ott meg legfeljebb a majmok voltak ijesztőek. A sivatagban, kietlen helyeken mindenki segített. Szó szerint, minden defekt esetén minden arrajáró megáll és megkérdezi tud-e segíteni. Egy olyan szállásunk volt ahol flegmasággal találkoztunk.

A kempingek, szállások, wc-k általában egyszerűek de tiszták, és mindenhol van szappan, WC-papír! Mindenhol, az utolsó gyufaszálról is adtak számlát, ilyet még sehol nem láttam.

Időjárás, felszerelés

Meleg van. Méghozzá száraz meleg, ami talán egy fokkal jobban viselhető mint a trópusi nyúlós verzió. A sivatagi meleg előnye, hogy minden nagyon hamar megszárad. A kempingcuccba hálózsák azért kell, és esős évszak esetén – pl az Etoshában novembertől májusig az van –   esőkabát sem árt. Bakancs nem kell, elég egy félcipő, én egy zárt orrú szandálban csináltam végig az utat. Saját kempingezés esetén a sátortól a matracon át a hálózsákig mindent fel kell pakolni, érdemes ezekből természetesen a minél könnyebb, kompaktabb darabokat vinni. Nekem 16 kg-ban sikerült megállnom cakkpakk, a szuperkönnyű 1 kg-s sátram nagyon jól teljesített, de ez már egy másik poszt témája.

This entry was posted in Afrika, Dél-Afrika Overland

• Afrika
• Botswana
• Dél-Afrika
• Namíbia
• sivatag
• szafari
• Zambia
• Zimbabwe