Marrákes, Toubkal, Ourika vízesés

Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz ITT!
Hálásan köszönöm, ha adománnyal is támogatod a munkámat. ❤ 

  

Marokkó körút 1. – Marrákes, Toubkal, Ourika vízesés

2018. június 15 – 21.

Ahogy nőnek a gyerekek egyre több a saját programjuk. Egyik szemem sír, a másik meg nevet, de csak a nyár elején volt egyben három hetünk mikor mind egy kupacban voltunk. Az iskolai vakációt így rögtön a nagy nyári családi úttal indítottuk. 16 napos roadtripünk alatt 3500 km-t tettünk meg autóval Marokkóban. Az egyéni szervezési parkatikumokat külön posztba szedtem össze ITT.

Marokkó méretes ország. Nem érdemes abba a hibába esni, hogy túl sokat, egymástól nagyon messze levő helyeket akarunk 1-2 hét alatt bejárni. Viszonylag rendes utak ugyan vannak, de sok és magas a hegy, és kevés az autópálya, ergo lassú a haladás. Egy nagyjábóli útitervünk volt, ami Közép-Marokkót, és az Atlanti óceán déli partjait érintette. Marrákes után a Magas-Atlaszban a 4167 m-es Toubkal csúcs megmászása, a Draa völgyének datolyapálma rengetege után egy rövid szaharai sivatagban alvós túra, a Dades és a Todra szurdokok, majd az Anti-Atlaszon átautózva az Atlanti óceán mentén valahol egy 3-4 napos láblógatás, és a végére Szavíra városa volt az elképzelésünk. A terv majdnem sikerült, a Todra szurdokot az előtte bekapott ételmérgezés miatt sajnos ki kellett hagynunk.

Észak-Marokkóra ( Fez, Meknes, Casablanca, Tangier, Rif hegység ) szerintem egy külön 2-3 hetes utat lehet összerakni.

Útvonalunk

Jún. 15. Budapest – Marrákes repülés
Jún. 16 – 17. – Marrákes (alvás 3 éj)
Jún 18. – Marrákes – Imlil (alvás 1 éj Imlil )
Jún. 19. Toubkal túra: Imlil – Mouflon turistaház
Jún 20. Mouflon turistaház – Toubkal csúcsmászás – Imlil (alvás 1 éj Imlil )
Jún 21. Imlil – Ourika vízesés – Ait Ben Haddou
Jún. 22. Ait Ben Haddou – Tamnougalt – Zagora
Jún. 23. Zagora – fazekas falu – M’Hamid – Erg Chigaga, sivatagban alvós dzsipes túra
Jún. 24. Erg Chigaga – Agdz – Skoura
Jún. 25. Skoura – Rózsák völgye – Dades szurok
Jún. 26. Dades szurdok – Tafraroute
Jún. 27. Tafraroute – Mirleft (alvás 4 éj Mirleft )
Jún. 28 – 30. Mirleft – Legzira beach – Sidi Ifni
Júl. 1- Mirleft – Agadir – Szavira
Júl. 2. Szavíra – Marrákes – Budapest, repülés

——————————————————-

Marokkó elbűvölő, tömény, sok, minden érzékszervet foglalkoztató élmény. Kicsit olyan mintha egy nagy mesekönyvben kóricálnánk élőben. Minden katyvasz van itt, ami az ezeregyéjszakába kell, Ali baba és a 40 rabló, Aladdin , seherezádé, szultán, dzsinn, kb mindent így hívnak. Marokkó jó bevezető az egzotikumokba, és a muszlim országokba. Földrajzilag a legmesszebb van az arab világtól és a legközelebb Európához, talán ezért lehet, hogy a nagyon keményvonalas iszlám itt nem tudott gyökeret ereszteni. A gyarmatosítás alatti erős francia kulturális-gazdasági befolyás máig érezteti hatását, a csak 1969-ben függetlenné váló Marokkó sokkal világiasabb, nyugatiasabb, és nem utolsósorban gazdagabb hely a környező országoknál.

MiraDonna szubjektív top 10:

• Sivatagi táborozás, tevegelés, csillagos ég alatt a szabadban alvás, és a Tejút bámulása a Szaharában.
• A Toubkal (4167 m ), Észak-Afrika legmagasabb csúcsának meghódítása.
• Láblógatás Legzira beach-en.
• Kasbah des Caids – Tamnougalt – a legautentikusabb kasbah, azaz vályogkastély Marokkóban, fantasztikus idegenvezetéssel.
• Djemma El Fna tér, Marrákes – a világ legelképesztőbb vacsorás utcaszínháza.
• Focipálya és focizó gyerekek, valamint friss narancs juice mindenhol, a leglehetetlenebb helyeken is
• Reggeli séta a Draa völgy datolyapálma rengetegében Skourábanés Zagorában. Egyébként akárhol. 🙂
• Átautózni a Magas-Atlaszon és az Anti-Atlaszon.
• Kislábujjtól a fejbúbig tartó kezelés, argán olajos masszázs egy hammamban.
• Séta egy helyi guide-dal Tamegroute faluban, ahol ugyan a gazellabőrre írt Koránt nem, de egy heti piacot és egy híres fazekas műhelyt láttunk.

Marrákes, Marokkó névadója

Márrákesnek már a reptere is erős indítás. Korábbi marokkói emlékeimből nem számítottam ilyen makulátlanul tiszta minimál dizájnra, amiben  még jobban kihangsúlyozódtak a geometrikus iszlám motívumok. A valószínűtlenül csillogó repteret még a tisztaság fétisiszta japánok is megirigyelhetnék. Érkezésünkkor összenépi szomorkodás volt, mert épp akkor kapott ki a vb-n a marokkói foci válogatott Irán ellen. A reptérre francia szállásadónk küldött értünk ingyen taxit, így a minimál után gyorsan belecsaptunk a maximál dizájnba, vagyis inkább kulimájszba. A szállásunk a Riad N10 volt a marrákesi medinában. Egy kellemes, két szobás lakrészt kaptunk 45 Euróért franciás palacsintás, lekváros reggelivel Marrákes fő látnivalójától, a Djemma El Fna tértől pár perc sétára.

A marokkói városokban érdemes a medinákban megszállni. Elmondhatatlan hangulata van a girbe-gurba utcácskákkal zsúfolt labirintusban gyalogos tévelygésnek. Parkolni ugyan nem lehet, és nem árt ha van egy jó tájékozódó a csapatban, de ha nincs akkor sem kell attól félni, hogy csak a csontvázunkat találják majd meg egyszer valamelyik zugban. Ha nagyon elvesznénk előbb-utóbb biztosan felbukkan egy önjelölt guide. A szállások mindig szalajtanak egy alkalmazottat, aki odavezet a riadunkhoz.

Riadok és macskák

A riadok a medinán belüli régi udvarházak, ezekből rengeteget alakítottak át szállásnak minden árkategóriában. A melegben különösen jók, mert ugyan ablak nincs sok rajtuk, de kötelező jelleggel minden keleti kényelemmel felszerelt udvaruk és tetőteraszuk is van a müezzin nyekergés hallgatásához. Háziasszonyunk egy izgő-mozgó szőrgombóc kölyök kutya, Lola kíséretében várt minket. A kutyák kedvencként tartásának nyugati módija Marokkóban is felütötte a fejét, ( még egy huskyt is láttunk helyi gazdával pórázon! ) de házi kutya még nem sok van, az ebeket ugyanis a próféta tisztátalannak tartotta. Kóbor kutya ennek ellenére bőven van vidéken. Mohamed kedvence a macska volt, abból meg annyi van mint a Szahara homokja. Még ott is lakott macska a sivatagi táborhelyünkön! Falkákban lógnak mindenhol, többségük elég sanyarú állapotban van, és mesterien hízelgik ki a falatot az ember szájából. Marokkói macsek galéria a blog Facebook oldalán, ITT. 

Három éjszakát töltöttünk Marrákesben, ez szerintem elég a Marokkóban egyszerre jelenlevő ej ráérünk arra még lassulós és nyüzsgő hangulat átvételére.  Marrákes unikális látványossága a Djemma El Fna tér. Marrákest szerintem leginkább a téren jövés-menéssel, és a látványtól garantált áll leeséssel, ücsörgéssel és a medinában való céltalan tekergéssel lehet megtalálni. Megállni egy-egy street food-osnál szendvicsre (ott tuti frissen sütik a belevalót ), 5-10 dirhamos frissen facsart dzsúszra, felmenni a kis tető teraszokra. Összességében nekem az észak-marokkói Fez medinája jobban tetszett, de a marrékesiben is sok érdekes épület, palota és múzeum, művészeti galéria van. Mi ezekkel töltöttük el az időt.

Világörökség utcaszínház

Marrákes, de sokak szerint egész Marokkó fő attrakciója, a Djemma El Fna tér őrületes cirkusza megbabonázott minket is. Mindhárom marrákesi esténken visszatértünk a diliházba, hogy ámuljunk az 1050 óta! működő fergeteges  utcaszínházon. Nappal egy átlagos tér, a melegben mindenki a hűs medina falai között várja az alkonyt, mikor az egész szinte varázsütésre átalakul egy hatalmas, füstölgő, sistergő étteremmé, vacsoraszínházzá és zsibvásárrá. Mindenféle ámulni valók bazára bukkan elő a sütödéktől gomolygó füst mellől. Élő, párhuzamos showműsorok zajlanak, amerre fordítjuk a fejünk valami más performansz történik a hatalmas téren. Minden egyes emberek alkotta kör a téren egy másik mutatvány.

Olyan mintha tévészörfölnénk, de minden csatorna karnevált, drámát, akrobatikus vagy állatos mutatványt, zeneművet, dumaszínházat, focit, bokszmeccset illetve grillező show-t, vagy dzsúsz parádét közvetít. Időnként a müezzinek is beszállnak a buliba. Kígyóbűvölők, fognyűvők (lövésem sincs ki meri kipróbálni) és fakírok is vannak a repertoárban, és az utcazenészek, berber kosztümös galamb idomárok mellett számos általunk értelmezhetetlen, de a helyieknek rendkívül érdekfeszítő tevékenységet végző ember körül is gyűltek a bámészkodó, rajongó emberkörök.
Elképesztő és rettentő szórakoztató az egész. A láncra vert majmok láttán azért összefacsarodik a szív. Az UNESCO az emberiség kulturális örökségének mesterműveként nevezte meg az egész Djemma El Fna utcaszínházat. A legjobb a naplementét a tér körüli, egyébként étkezés szempontjából nem túl emlékezetes éttermekből fentről szemlélni. A téren üzemelő nagy fagyizót nagyon ajánlom.

A Djemma El Fna ugyan tele van helyiekkel is, de elég rendesen a turistakopasztásra állt át. Ráadásul az apró már derogál, többszáz dirhamról indulnak, muhaha. Azért persze az apró is elég. Ha csak úgy általában a teret fotóztam, úgy a sokaságot, már jöttek mindenféle fazonok, hogy fizessek. Allah mindenféle kreatúrája kovácsolja a szerencséjét. Egyik este a téren vacsiztunk, csigától a kecskefejig tart a menü, vagy marad a jó öreg tazsin és a húsnyársak sült zöldséggel viszonylag baráti áron. ( ételtől függően egy vacsi a téren kb 60-100 dirham között/fő )

Karavánszerájok és egy kaméleon a medinában

Második napunkon elintéztük a kocsibérlést, elsétáltunk a hitetlenek számára csak kívülről látható Katoubia mecset mellett, és elvesztünk a medinában. Leginkább az Ali ben Youssef medersa korán iskola érdekelt volna, de az felújítás miatt zárva van több évig. Gyűjtöttem pár szép kapu trófeát, és megnéztünk a tevekaravános időkből megmaradt pár emeletes funduq-ot, azaz karavánszerájt, ahol anno a sivatagból beérkező kereskedők fent, a tevék meg lent pihentek meg. A legtöbb ilyen épület ma már szőnyeg- vagy valamilyen turistáknak jól eladható művészeti bolt. A Dar Si Said nevű múzeumban berber ékszereket és egy burjánzóra festett esküvői szobát néztünk meg, és egy helyi dizájner boltban (Max és Jan ) vásárolt ruhával felvettem a marokkói stílust is. Hogy otthon is felveszem-e emberek közé a marokkói dizájn ruhát vagy marad lakásban szaladgálósnak az még kérdéses, de Marokkóban a 30 fokban kifejezetten jó volt ilyen naptól védő, de szellős klepetusban róni a medina labirintust.

A marokkói utcák kicsit úgy néznek ki mintha mindenki pizsamában felejtette volna magát, az emberek jó része ugyanis egy jellegzetes vékony, hosszú kapucnis lebernyegben jön-megy, hajtja a biciklit, szamarat, Daciát vagy terepjárót. Nekem 10 évig egy ilyen jó marokkói pamut klepetus volt a fürdőszobai, reggeli kávézós, lakásban szaladgálós ruházatom. Pont mostanra vásott el, 150 dirhamért be is újítottam egyet. Ezeken kívül ha nehezen is, de a marrakesi bazárt megúsztuk további eszetlen vásárlás nélkül.

A gyerekeknek legjobban Paszkál, a kaméleon tetszett, aki egy fűszerész házi vevőmágnese a marrákesi medina labirintusban. Jó a marketing, hiszen az egész medina egy tömény fűszeres, meg bojtboltos, klepetusárus, papucsos, cserepes, szőnyegdíler, mindenféle nyenyenyunyás, na de olyan, akinél a gyerekek kaméleont is simogathatnak csak egy van. Persze, hogy nála kellett fűszereket vásárolni hazamenet. Az én kedvenceim a Marokkóban mindenütt jelenlevő szamarakon és öszvéreken kívül a rengeteg gólya volt. A gólyáknak a mecsetek tornyain bérelt helyük van. Marrákesben nagyon látványosak voltak a szárnypróbálgató fiókák a sajnos szintén zárva tartó El Badi Palota magas falának tetején.

Kaktusz és bambusz buli

Harmadik nap egy kis macskaetetés után a kötelező látnivaló Bahia Palace került sorra, ahol valóban impozáns termek és szép iszlám minták, faragások vannak, de az ottani tömeg miatt gyorsan továbbálltunk az új városrészben található, szintén népszerű Jardin Majorelle-be. Yves Saint Laurent egykori villájának kertjében fantasztikus kaktusz és bambuszbuli van. Az 1920-as évek óta növögető állomány különösen kontrasztos környezetet ad a nagyon kék villának, ami eredetileg Jaques Majorelle tájkép festőé volt.

Hammam kúra és medencés luxizás

Szívesen hűtöttem volna magam délután a legendás La Mamounia luxus hotel fürdőjében is. Spa napijeggyel, bejelentkezéssel látogatható külsősöknek is, de a fejenként 600 dirhamért (kb 18ezer Ft ) semmilyen szolgáltatást nem tartalmazó belépőt túlzásnak éreztük négy főre kiperkálni. Azért nem maradtam pancsi nélkül. Míg a család a riadunk hűsében pihent délután én Mouassine Hammamban izzadtam. Nem is értem, valamiért ez a program csak nekem volt vonzó a családból. 🙂 Az 1500-as évek óta működő köz hammamba ma is járnak helyiek fürödni, igaz, jóval kevesebben, hiszen a fürdőszoba jó ideje Marokkóban sem úri huncutság. A sima belépő csak 10 dirham, de azért nem jár kezelés, azaz gommage, amit nagyon ajánlok kipróbálni. 300 dirhamért a lábujjaimtól a fejem búbjáig végigsikált, azaz bőrradírozott egy helyi nő marokkói fekete agyaggal, és megmasszírozott argán olajjal. Sosem volt talán még ilyen pihe-puha bársonyos a bőröm mint utána. A fejemet egy külön fém kaparó eszközzel is átvakargatta, nagyon jólesett. Fotózni bent értelemszerűen nem lehet, a sötét, párás fürdőteremben nincs is mit, csak a bejáratot és az előteret kaptam le.

A negyedik napra úgy éreztük elég volt a marrakesi hőségben zsibongásból. A nagy Toubkal hegymászás előtt egy pihenős medencézést szavaztunk meg a Marrákestől 19 km-re levő Riad Blednában. 
Itt is mi voltunk az egyedüli vendégek, 4 főre oda-vissza szállítással és ebéddel együtt 100 eurót kért a tulaj a csobbanásért. Így bepillantást nyerhettünk egy marokkói felső-középosztálybeli család életékörülményeikbe is. Jót beszélgettünk a tulajjal, ő javasolta az útvégi tengerpartozáshoz Mirleft környékét is. Még egy üveg rozé bort is kaptunk, ráadásul marokkóit! Ez azért is érdekes, mert muszlim országként nem lehet minden sarkon alkoholhoz jutni. Kivételek persze vannak. Szupermarketekben és bizonyos kisboltokban, na meg a szállodákban lehet csak alkoholt kapni, persze jó drágán. Vallás ide vagy oda, az üzlet az üzlet, lám, még csinálják is a bort.

A Toubkal meghódítása

A medencézés után késő délután bepakoltunk a járgányba, és nekivágtunk az Atlasznak. Egészen meglepődtem milyen nagy csomagtartója van egy Dacia Logannak. Este már a Marrákestől 70 km-re levő Imlilben aludtunk a Jardin de Toubkal-ban. Az egyszerű családi vendégházban a szokásos dzsem, olívabogyó és sajt reggelivel 40 Euro volt egy négy fős panoráma teraszos szoba. A kisfiam a helyi erő gyerekek alkalmi focicsapatába is rögtön beállt, a nyelvi akadályok fikarcnyit sem számítottak. Ilyenkor mindig örülök, hogy az utazás macerája mennyi élményt is ad, ezt az iskolapadban nem tapasztalja meg. Bár a tetőterasz pazar panorámája nagyon marasztalt, másnap korán reggel indultunk a bakancslista következő helyszínére. Megmásztuk a 4167 m-es Toubkalt, Észak-Afrika legmagasabb csúcsát. (Még fotók a csúcs meghódításáról a blog Facebook oldalán ITT. )

A Toubkalt egész évben másszák. Pontosabban az év nagy részében a Toubkal mászás inkább trekking, egy rendesen combos gyalogtúra, mászni nem kell. Nagy taps a gyerekeknek, szerintem nem sok 10 és 12 éves megy fel egy 4167 méteres hegyre. Ők jobban bírták mint én, főleg a térd-bokagyilkos lefelé menetet. Szép, de két nehéz nap volt. Nagyon megható pillanat volt, mikor az utánunk felérő, főleg nyugdíjas korú francia csoportból egy nő, ahogy elérte a csúcsot lerogyott és elkezdett örömében sírni, aztán ölelgetve egymást a csapattal többen is pityeregni kezdtek. Hát igen, 70-80 évesen ez nagyon nagy dolog, ki tudja én akkor képes leszek-e még ilyenre. Ugyan a Toubkal tavasztól őszig hegymászó technikai tudást nem igényel, de még a nekünk kijutott szép napos időben is nehéz trekking, főleg a Les Mouflons turistaháztól a csúcstámadás. Meredek, kőgörgeteges, nehéz terep, és a magasság okozta tünetekkel is meg kell küzdeni, az én fejem is fájt meg Vincusé is, de egy aszpirin segített. Csak annak ajánlom a csúcsmászást, aki szokott kicsit nehezebb terepen is túrázni. Lehetőleg magasszárú komoly túracipő és túrabot nagyon hasznos.

A túra két napos. Első nap a Les Mouflons turistaházig ( 12 km 1500 m szint ) bárki fel tud menni, mármint akinek jó kondija van. Könnyítésnek igénybe lehet venni öszvért is a cucc cipelésre. Ha nem sátrazunk sokmindent nem kell vinni nyáron, mi 3 kis hátizsakkal, hálózsákkal, meleg ruhával és esővédő cuccal mentünk magunk. A csúcsra nyáron sem árt kesztyű és sapka. Nagyon sokan mennek helyi vezetővel. Az ösvény teljesen egyértelmű, eltévedni nyáron, jó látási viszonyok között nem lehet. Szerintem a téli szezonon kívül szükségtelen a guide, de ez sok helyinek megélhetés. Októberben fent már simán lehet hó. Hóban meg kell hágóvas, csákány, valószínűleg akkor jó ötlet tapasztalt vezetővel menni.

Ellátmányt is csak a csúcsra kell vinni, a turistaházig egymást érik a kis bodegák, ahol Marokkó legjobb nedűjét, friss narancslevet facsarnak, kóla is van természetes folyóvíz hűtéssel, és a hegyen is elmaradhatatlan mindenféle szuvenírek. Itt szereztünk be a sivatagban is hasznos burnusz fejfedőt is, amit természetesen megtanultunk megkötni! Lejjebb még vannak bokrok, de a magasság emelkedésével egyre kopárabb a táj, csak itt-ott látványosan virágzó növényszőnyegek vittek színt a kövek közé. A csúcs alatt 2 turistaház is van. Mi a Les Mouflonsban aludtunk, elég borsos, 280 dirham/fő ( kb 8400 Ft ) a szállás sokágyas szobában, igaz, vacsival és reggelivel. Saját hálózsákot vittünk, de vannak jó takarók, nem lett volna fontos, ezzel is lehet könnyíteni a terheket. Fürödni is lehet, van melegvíz, és aggregátorról áram is este tízig. Sokan a turistaház mellett sátraznak.

A második nap a csúcstámadásé volt, majd vissza a turistaházhoz és le Imlilbe. Sokan még sötétben nekiindultak, hogy elérjék a napkeltét. Mi ennyire nem siettünk, hét óra tájban vágtunk neki. A csúcstámadás (3200-ról 4167 méterre, 3 km ) kb három óra volt. A végén Vincét elég nehezen lehetett felimádkozni, mivel az elején elszaladgálta az energiapatronjait, hiába intettük lassításra, és még a lefelé menet is előttünk volt. Szerencsére az úti ellátmány energiaszeletektől, víztől és a lejjebb ereszekedéstől erőre kapott, a turistaházban meg rendes ebédet tudtunk enni. Nekem a lefelé menet az ízületi terhelés miatt még sokszor nehezebb is mint fel, nagyon jól jöttek az extra láb túrabotok, amikre a testúly egy részét is át lehet pakolni. Estefelé értünk vissza Imlilbe. Feri előre is szaladt és felvett minket a túra végén kocsival, mivel a szállásunk pont a falu másik felén volt.

Imlilben lehet bérelni botot, meg minden más használt, sokszor elég tré állapotú túracuccot is. Még bakancsot is, de ha jót akarsz magadnak, az mindenképp saját legyen! Itt belefutottunk egy inkorrekt kereskedőbe. Az első kanyarban kiderült a gyerekeknek bérelt napszemcsikről, hogy használhatatlanok, lejár a száruk, és mikor visszadtuk akkor ‘kártérítést’ akart a bérbeadó, hogy mi tettük tönkre, mert új volt…. Ezen jót kacagtunk. Ilyenek sajnos előfordulnak Marokkóban, de nem kell bedőlni. Ez nem teszi szimpatikussá az adott kereskedőt, de nem lehet általánosítani, szerencsére nem mindenki ilyen.

Ourika vízesés

Imlilből a sivatag felé tettünk egy kitérőt a híres-hírhedt Ourika völgybe, ahol 7 vízesés csodájára járnak a népek nagy tömegben a közeli Marrákesből. A vízesések maguk nem tartoznak Marokkó kihagyhatatlan látnivalói közé, de az élet a völgyben nagyon szórakoztató. A hegyoldalba egy büfé és az elmaradhatatlanul társuló szuvenírárus rengetegen keresztül lehet felmenni, a sziklák tele vannak flipflopban a sziklaszirteken szelfiző Darwin díj várományosokkal. Érdemes vízben gázolásra alkalmas lábbelit venni, és ha már, akkor az utolsó zuhatagig elmenni, az ugyanis a legszebb és oda már csak kevesen veszik a fáradtságot. Az utazó illy csészének is elég jól állt a vízesés háttér.

A faux guide-ok igazi diadala a hely, még ide is sokan fogadnak helyi vezetőt, nehogy eltévedjenek a vízesések között. 🙂 Sosem vagyunk messze egy jó szőnyegtől, argán olajtól, természetes vízhűtéses friss narancslétől, vagy tazsintól, kuszkusztól, ami nagyon finom csak már első héten a könyökünkön jött ki. A folyópart tele van kiülős kajáldákkal, méghozzá vicces, vízben lábáztatós verzióban.

Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz ITT!
Hálásan köszönöm, ha adománnyal is támogatod a munkámat. ❤ 

  

• Marokkó
• Marrákes
• medina
• Toubkal
• trekking
• túrázás