Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz ITT!
Hálásan köszönöm, ha adománnyal is támogatod a munkámat. ❤
A dél-patagóniai jégmezők gleccserei és a Fitz Roy
2019 április 6 – 10.
Argentín Patagóniába gleccserlesre és még egy kis gyalogtúrára mentünk át Chiléből. A Patagónia áfonyaszerű bogyójáról elnevezett El Calafate, majd a Fitz Roy indián nevét kapó El Chalten volt a bázisunk. A környék természeti megasztárjai a Los Glaciares Nemzeti Parkban a dél-patagóniai jégmezők tóba omló celeb gleccsere, a Perito Moreno, és a Torres del Paine-hoz hasonlóan természeti világsztár hegyek, a Fitz Roy és a Cerro Torre. Ezek körül a Torressel ellentétben teljesen ingyen lehet túrázni, belépőt sem szed senki. A gleccserek közül a Perito Moreno csak a látnivaló jéghegyek csúcsa. Hozzáférhetősége miatt a világ egyik leghíresebb jégrengetege, de nekünk két másik, nem kevésbé látványos jégtorlasszal szembenézve is volt szerencsénk a monumentális természeti képződmények előtti örömteli jelentéktelenség érzet felerősítésére.
A küzdelmes, de felejthetetlen Torres del Paine trekking után egy napos operatív (mosás-ügyintézés-tervezés-munka) pihenőt tartottunk Puerto Natalesben. Miután abszurd novellába illő kalandok árán egyberendeződtünk a United által elvesztett csomagunkkal (az útszervezési nehézségekről a praktikus infó posztban van több ) argentín Patagónia ikonikus helyei felé vettük az irányt. A Torres látogatása jól egybefűzhető a Los Glaciares Nemzeti Parkkal, hiszen a dél-amerikai távolságokhoz képest viszonylag közel, Puerto Natalestől mindössze 500 km-re van a távolabbi, Fitz Roy vége.
Puerto Natales buszállomásáról több buszos cég is működtet járatot El Calafatébe (retúr 35ezer peso, 280 km, 6 óra). Onnan további buszokkal el lehet jutni a Perito Moreno gleccserhez (80 km) és El Chaltenbe (225 km) a Fitz Royhoz. Nekünk négy főre jobb volt az autóbérlés, mert így egy picit többért háztól házig tudtunk menni, és nem voltunk menetrendhez, transzferekhez kötve. Puerto Natalesben sok kisebb helyi cég ad bérbe autót. Nyári szezonban érdemes közvetlenül a cégektől ajánlatot kérni előre, nekünk mellékszezonban nem volt gond helyben kocsit találni. Argentínába is átvihető normál méretű kocsit 45ezer Peso/nap ( kb 19ezer Ft) áron béreltünk a Tom Rent a Car-tól, minden korrekt volt.
Argentín pampa
El Calafatéig viszonylag unalmas argentín pampákon át kell autózni, egyedül az út mentén kószáló állatok, a tevefélék családjába tartozó guanaco csordák tették érdekesebbé a látványt , és volt szerencsénk rohanvást az őshonos struccfélét, choike-t, azaz nandut is látni. El Calafatéig összesen egy bányaváros van a határ után, meg egy benzinkút-büfé a semmi közepén, ahol szinte mindenki megáll. Az USD-t készpézben simán elfogadták, már itt feltűnt, hogy Argentína szignifikánsabban olcsóbb mint Chile. (Erről is több a praktikus infók posztban. )
El Calafate nagyon kellemes városka a Lago Argentino tó partján. Saját kocsival egy szuper, tóra panorámás faházikós szállást választottunk (77 USD 4 főre) a város szélén egy dombon. A Brillos Patagónicos tulajdonosa nagyon segítőkész volt, és négy kutyus is pótolta az otthoniak hiányát. El Calafatéban minden az onnan még jó 80 km-re levő Perito Moreno gleccserről szól, és sokkal komfortosabb helynek tűnt nekem mint Puerto Natales, de ezt lehet, hogy csak azért éreztem így mert onnan az utolsó emlékem a dézsából ömlő eső. El Calafate utcáin a már szinte kövér, csillogó szőrű kóbor kutyák külön látványosságok. Némelyik a számos szuvenír bolt egyikében héderezett, és minden étterem bejáratához járt legalább egy behízelgő mosolyú, cupákvárományos négylábú.
El Calafatéban a calafate lekvárt ne hagyjátok ki! Szintúgy az alfajores nevű linzerszerű sütit, és az argentínok a fagyijukra is legalább olyan büszkék mint az olaszok. Argentín steak-ből El Chaltenben finomabbat ettünk, El Calafate specialitása a báránysült. A fő utcán egymást érik a túraszervezők, pénztárca szerint lehet válogatni a gleccsernéző programok között. Két napunk volt a dél-patagóniai jégmezők gleccsereire, ezalatt rendesen ki is maxoltuk a lehetőségeket.
Egy nap a Paradicsomban, avagy glaciárium
Legtöbben csak a Perito Moreno celeb gleccsert nézik meg mivel az a legkönnyebben, lábon, ezáltal legolcsóbban becserkészhető. Népszerűsége érthető, hiszen nincs még egy ilyen, nemcsak Natgeo fotósok, tudományos expedíciók, extrém sportolók, vagy extrém drága antarktiszi túrán résztvevők, hanem egyszerű halandók által is hozzáférhető szupergleccser a Földön. A legtöbb gleccserrel ellentétben a Perito nem fogy, hanem még mindig nő, vagyis stabil. Az El Calafatéból még 80 km-re levő jégvarázshoz buszok is járnak, és a park belépő (19 USD) leperkálása után egy hatalmas fa állványzaton sétálva lehet vele farkasszemet nézni. Valóban szuper látványos, de ha belefér a keretbe nagyon érdemes a rengeteg cég által kínált hajós gleccserlesek valamelyikére benevezni. Garantáltan maradandó élmény a gigamega jég birodalom. Tudtam, hogy szép de csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. Némely képen elég nehéz eldönteni hol kezdődik az ég és hol végződik a jég.
Hajóval a gleccserek körül
Ahogy a nemzeti park neve is mutatja, gleccserrel itt Dunát lehet rekeszteni ( bocs a képzavarért ). Mi a gleccsertúra kínálat alapos feltérképezése után egy 8 órás hajós programot választottunk a Cruceros Marpatagnál. Míg a többi cég csak a Perito körül hajókázik, mi egy 80 egy km-es alapos túrát tettünk egy katamaránnal, aminek a gyorsaságon kívüli különlegessége volt, hogy a hajó teljesen körbejárható, így bármerre fordult, mindig át lehetett menni az épp látványos oldalra, és mindenki elfért. A gyors hajóval a Perito Moreno mellett még két másik jégmonstrumot néztünk meg. Mindegyik valamiben leg ( szélesség, magasság, terület stb.) , ahogy az a gleccserológiában szokás.
Az olasz nevű Spegazzini egyszerre három ágon folyatja a jeget, az Upsalát svédek vizsgálgatták, innen a keresztelő. Az Upsalánál voltak a legszebb úszó, kéken vibráló jégkockák, komoly hajóskapitányi teljesítmény közöttük hajózni. A Perito Moreno egy argentin geológus, Francisco Moreno nevéből származik ( a perito a valamiben szakértő spanyol megnevezése ), aki segített az argentin államnak a chilei-argentín határ kijelölésében mikor vita volt, és a hálából kapott méretes patagóniai területeket is felajánlotta Argentína első nemzeti parkjának létrehozására. Ő keresztelte el a gleccserek óriási végállomás tavát is Lago Argentinonak, és adta a ficsúrosan hangzó Fitz Roy nevet is a Cerro Chalten csúcsnak.
Kicsinek látszunk innen
Fantasztikus napos, és szélmentes időt fogtunk ki a gleccserek közti hajózásra, amit a videón hallotok az leginkább a hajó menetszél. A hajós túra ugyan nem olcsó (100 USD/felnőtt , 60 USD a gyerek finom gourmet szendviccsel, és friss természetes jégkockával az italokba! ) , de még mindig jóval barátibb az ára mint Chilében, ahol egy 2 órás Grey gleccsernéző, ellátás nélküli hajózás 120 USD. Az élmény életreszóló.
A képek látványosak, de nem tudják visszaadni azt a kicsinek látszunk innen érzést mikor az ember szembe találja magát két szupergleccser után a 30 km hosszan és 5 km szélesen, 250 négyzetkilométeren terpeszkedő Perito Morenó jégfalával. Főleg mikor szinte rohan feléje a hajója, és épp a vízbe zuhan egy óriási jégdarab a gleccserből, erre vadászik minden fotós. A világ harmadik legnagyobb édesvíz készletét őrzi a gleccser, melynek legmagasabb pontja 70 méter, és ha belegondolunk, hogy kétharmada víz alatt van…. A nemcsak brit tudósok is csak hümmögnek, hogy a világszerte látványos gleccser visszahúzódások ellenére a Perito még mindig növekszik. Alig 50 km-re van tőle légvonalban a Torres del Paine sztárja, a Grey gleccser, amiből nemrég leszakadt egy óriási darab. ( A Torres del Paine poszt képein jól látható is. ) Mindegyik a12ezer négyzetkilométeres dél-patagóniai jégmező része, ami a hírek szerint a klímaváltozás miatt kéttávált, és várhatóan tovább töredezik. Sajnos lehetséges, hogy mi még a szerencsések közé tartozunk, hogy láthattuk ezeket a csodákat.
Vad tehenek
A hajós túra kikötött a Puesto de las Vacas békés öblében, ahol kiderült, hogy a hajóról látott tóparti, és meredek hegyoldalakon legelő teheneket sem hallucináltuk, bár erősen csodálkoztunk rajta, hogy kerültek kakukktojásként a lakatlan nemzeti parkba. Poénkodtunk is, hogy vad tehenek! A guide-tól megtudtuk, hogy ráhibáztunk, ezek valóban vad tehenek! Mikor 1937-ben a Los Glaciares Nemzeti Parkot létrehozták az addig itt élő farmereknek el kellett költözniük, és sokan egyszerűen csak szabadon engedték az állataikat. 5000 vad tehén él ma a Los Glaciares park területén. Elég nagy erőket mozgatnak meg egy ideje, hogy begyűjtsék és elvigyék őket, ugyanis miattuk nem tudnak új fák nőni, mivel a magoncokat lelegelik.
Gleccserséta
Másnap Perito Moreno ice trekkingre mentünk, hogy a revüt a jég hátáról is megnézzük. A rövidebb mini trek másfél óra, több vezetővel, hágóvassal felszerelve lehet élőben szörfözni egy klasszikus jeges képernyőfotóban. Csak egy cég, a Hielo & Aventura csinálja a túrát, a monopol helyzetnek megfelelő az ára is: 4 főre 12 960 ARS, kb 85ezer Ft. A jégbalett alatt végig zuhogott az eső, ami az előző napi felhőtlen napsütés után eddigi patagóniai tapasztalataink után már nem ért meglepetésként minket. A helyiek csak mosolyogva legyintenek időjárási kérdésekre, Patagóniában az időjárás előrejelzés inkább a jóslás kategória. Bármikor bármilyen idő lehet. Good luck!
A gleccserséta napos időben nyilván szívderítőbb program, de így sem bántuk meg, pedig szinte alig tudtam nem elmosódott képet csinálni, és a végére nemcsak a telefonom fagyott le majdnem hanem a kezünk is a vékony, átázott kesztyűben. Ha választani kell akkor a két gleccserprogram közül én inkább a hajósat ajnálom.
Gleccser cica, és gleccserjég dupla whiskyvel
A gleccseren sétálni elképesztő élmény, mintha egy nagy kék vásznon lennénk, vagy egy Trónok harca díszletben, leginkább úgy látszanak jól a felfoghatatlan méretei mikor az apró kis fekete pötty emberek is rajta vannak. Egy meglepő és mulatságos epizód is volt, a gleccseren sétálva az is kiderült, hogy a macskák a jég hátán is megélnek! A kezünk már majd szétfagyott a trek végére de meghökkentésnek jött Lala, a gleccsercica és felmelegítette! Azt hittem hallucinálok mikor a gleccser szélén megjelent a nyávogó fekete kiscica. Mint kiderült Lala az icetrek menedékházban lakik, de imád a gleccseren az emberekkel kóricálni. Vad tehenek után gleccser cica. Befejezésnek ezek után jó poén volt a gleccserjég dupla whiskyvel és csokival.
Fitz Roy
Következő állomásunk a Los Glaciares Nemzeti Park másik fő látványossága, az El Calafatétól még 225 km-re levő yuppis nevű Fitz Roy volt. Egy fikarcnyival sem csúfabb mint a Torres del Paine. Nemcsak az a jó benne, hogy ingyen lehet túrázgatni körülötte, de a gyaloglás megkezdéséhez sem kell olyan sokat járművekkel kepeszteni, a túraösvények többsége ugyanis El Chaltenből indul, és néhány kijelölt helyen nomád sátrazni is lehet. A Fitz Roy igazi hegy celeb, szépségét jól jelzi, hogy stilizált körvonalát a híres Patagonia outdoor márka használja logójában. A nyugaton ismert ficsúros név mellett használatos a Fitz Roy kevésbé hangzatos indián neve is: Cerro Chalten. Róla nevezték el a túrázók kiszolgálására létrejött, boltokkal, éttermekkel és túraszervezőkkel teli bázis települést, “Argentína trekking fővárosát” El Chaltennek. A főváros nagyon kellemes kis falu, amit szezonban ellep a világ legmenőbb hegymászóitól a trekkerekig minden rendű-rangú természetszerető, de szezonon kívül szinte egy lélek sincs benne. A két sztárhegy megmászása nagyon nagy teljesítmény sziklamászó körökben. El Chaltenben egy szuper két szobás apartmant (Andino Aparts 72 USD 4 főre ) foglaltam. Ajánlom a rengeteg étterem közül a La Tapera-t, isteni volt a híres argentín steak, de vegák sem fognak csalódni.
Az előző napi ice trekking ázás-fázás után az időjárási szerencsekeréken gyönyörű napot pörgettünk a Fitz Roy túrához. A képeken látható felhő nélküli látképet kifogni a Fitz Roynál állítólag óriási cseresznye! Egyszerűen tökéletes időnk volt. Előző nap itt is tré volt minden, épp leesett az első hó is, de aztán két verőfényes, egyetlen felhő nélküli nap következett. Rövidujjúban csináltuk meg a legnépszerűbb 20 km-es gyalogtúrát. El Chaltenből eltaxiztunk a Hostel Pilarig, és innen mentünk fel a Laguna de los Tresig, majd le a Sendero Fitz Roy-on gyalogoltunk végig, így nem kellett ugyanazon az úton oda-vissza menni. Az utolsó két km fel elég erős kaptató, és jól csúszott is a hóban, de a látvány megérte. Többen bizonyára annyira kimelegedtek, hogy a haverok üdvrivalgása közepette még csobbantak is a tóban. Mi inkább papírkutyaként a termoszunkat szorongattuk. Itt is népszerű a napkeltézés fent a Laguna de los Tresnél, ehhez a kaptató előtti nomád sátrazós táborhelyen kell aludni.
Építettünk hóembert, találkoztunk őshonos papagájokkal és más kíváncsi madarakkal, és gyönyörű őszi színekben és hóban pompázó, hosszú hajú mohalepte fákkal teli erdőkön mentünk keresztül. Egy csoda volt! Ezeket a képeket soha nem fogjuk elfelejteni. Csak azt sajnáltuk, hogy nem volt itt még egy napunk, hogy a szintén káprázatos látvány testvér hegyet, a Cerro Torrét is megnézzük.
Patagónia zoo
A következő napunk teljes egészében elment az 500 km-es egyben letolt visszaúttal Puerto Natalesbe, ahol még a kocsi leadása után busszal mentünk vissza Punta Arenasba a másnapi repülőnkhöz. A legendás 40-es úton csapatva megint jött egy kis feladvány, ugyanis egy guanaco csapat fotózása után bedöglött az egyébként vadiúj Suzuki ablaka, lehúzott állapotban. Sem idő, sem hely nem volt megszerelni, egyetlen mentő ötletünk a Torres del Paine trekkingről menekített óriási esővédő nejlonzsák volt, azt beszorítottuk az ablakba, és a zajkizáró fejhallgatómat feltéve ültem az ablak mellett 400 km-t. Még jó, hogy nem esett. A színes, szélesvásznú filmbe illő Fitz Roy panoráma eltűntével egyhangú pampává váló tájban csak néhány estancia, tipikus patagóniai tanya volt a látnivaló, na meg az útmenti zoo.
Patagóniába ugyan nem szafarizni megy az ember, de sokféle állathoz lehet szerencséje testközelből. Előttünk egy pichi, törpe armadillo is átszaladt a 40-es úton, ez a fajta csak itt él. Nagyon érdekes volt, mert nem rohant el fejvesztve a susnyásba, hanem megállt az út szélén míg visszatolattunk, és azt is megvárta , hogy szép lassan kiszálljunk a kocsiból és halkan örüljünk neki. Persze, simán lehet hogy rémületében tette, nem is tartottuk fel sokáig.
A leggyakoribb állatok az utak mentén a guanacok, ők a lámák családjába tartoznak. Nekik a kerítések semmilyen akadályt nem jelentenek, és szépen megtanulták, vagy ösztönös?, hogy nem az útra, hanem elfele kell mozogniuk ha jön egy autó, emiatt jó nehéz közeli fotót lőni is róluk, de a hegyes, dombos patagóniai háttér szuperül áll nekik! Vegák ne figyeljenek ide, őket rendszeresen fogyasztják is, Puerto Natalesben guanaco húsos pizzát mi is kóstoltunk. Visszafele is elkaptuk a rohanás közben szintén követhetetlen choike-t azaz a nandut, cuki struccféle. Náluk már csak a szinte megszelídült rókák voltak cukibbak, akik teljes nyugalomban mozognak nappal is a sátrak között a Torres del Paine kempingjeiben, de a gleccser ice trekking után volt szerencsénk a parkoló mellett kutya módra kunyizó példányához is.
Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz ITT!
Hálásan köszönöm, ha adománnyal is támogatod a munkámat. ❤
