Best of (francia) Svájc II.

By MiraDonna
Ez a bejegyzés egy sorozat része, aminek a címe: Svájcikumok

Ha tetszik amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések és az útközbeni gyorsjelentések.

A sokévi rokonlátogatásaink során összegyűlt maradandó élmények és látnivalók, svájcikumok első fejezete  praktikus információkkal együtt ITT olvasható. Ez a második rész.

Lavaux borteraszok, Mount Pélerin

Ugye mindenki hallott már a világhírű svájci bicskáról, óráról, sajtról, csokoládéról? Na és a svájci borokról? Arról ugyan nem sokan, pedig vannak jók, főleg a fehérek között. Persze, a francia olasz mezőnyben erős a verseny a környéken. Talán leginkább azért nem hallottunk a svájci borokról mert nincs sok belőle, ami terem, azt meg helyben megisszák. A Lavaux borteraszok páratlan panorámája láttán nem nehéz megérteni miért lett ez is UNESCO Világörökség. A Genfi-tó partján emelkedő hegyek lankáin teraszos műveléssel létrehozott borvidék St Saphorin és Lutry között húzódó 18 falucskája igazi szemgyönyörködtető joyride, érdemes felkanyarogni az autópályáról. Kedvenc panorámás kóstolóhelyünket se keressétek útikönyvekben: Grandvaux faluban a Caveau Corto borbár. Csak péntektől vasárnapig tart nyitva, és mindig egy falubeli borász család szolgálja fel a portékáját! Ne hagyjátok ki ha erre jártok! A Lavaux-ból még feljebb található Mount Pélerin hegy tévétornyáról további Genfi-tó panorámát lehet bezsebelni. Ide siklóval és kocsival is fel lehet menni.

Villa le Lac – Vevey

 Svájcban az építészet is magasan ível. Az egyik leghíresebb modernista svájci építész Le Corbusier, akinek az ide eső, egyébként szintén UNESCO Világörökség listás életművét az országban végig lehet zongorázni. ( Meg Indiában és Franciaországban…) Mondják, az ingatlan bizniszben leginkább a lokáció számít. Az perfekt, Vevey, a Genfi-tó partja. Le Corbusier a szüleinek építette a villát az 1920-as! években. A luxus helyszín ellenére az épület maga a spártai egyszerűség és funkcionalitás. A 16 m hosszú és 4 m széles doboz egy apró, keskeny, igaz, csodás vízparti panorámát kínáló csík telken áll. Az építész jellegzetes modernista stílusjegyeiből 3 is látható rajta: a szalag ablakok, a tetőkert, és az egybenyitott tér. A villa csak júniustól októberig látogatható, akkor is csak hétvégente, pár órán át, be kell tervezni! ITT érdemes tájékozódni az aktuális nyitva tartásról. Érdekes, hogy a világ egyik extrém drága helyén levő híres épület körül több lepusztult, valaha szép régi villa van, amit a graffitikből, kalóz zászlókból és kiszűrődő basszusgitár zenéből ítélve foglalt házként használnak.

Gruyères városa, Alien Múzeum/Cafe

Kedvenc svájci városkámban, Gruyères-ben két svájcikumot is üthetünk egy csapásra! Egy filmbeillő várkastély díszletei között kóstolhatjuk meg minden sajtfondü kötelező alapanyagát, a Gruyères sajtot, sci-fi-horror rajongóknak pedig H.R. (Hansruedi) Giger Múzeumát érdemes megnézni, teljes szörny tárházzal szolgál. A komoly kultusszal rendelkező Alien filmek földönkívüli rettentő lény-, és sok más sci-fi, horrorfilm alakjait a svájci képzőművész álmodta meg. Elég lidérces álmai lehettek! Nagyon élethű az Alien Cafe is. Éppcsak alien nyál nem csorog a mennyezetről, de minden más teljesen olyan, mint a Nyolcadik utas a halál-ban, csak Ripley hiányzik a bárpult mögül.

Moléson hegy

A város kedvelt kirándulóhelye a 2000 m-es Moleson hegy a lábbusz mellett siklóval és drótos felvonóval is bevehető. Egy sajt utat is bejárhatunk, csak bírjuk lábbal és bendővel. Lent a Svájc szerte nagyon népszerű toboggan-t lehet borsos áron kipróbálni (6 CHF/fő egy menet), ez nálunk nyári szánkó, vagy bob néven ismert. Népszerű a csodás kiltást nyújtó via ferrata, drótköteles hegymászó útvonal, ahol augusztusban mág éjszakai hullócsillagleső túrákat is csinálnak.

La Chaux-de-Fonds/Le Locle – a pontosság városai

A svájci órakészítés bölcsőjének számító, két egymás melletti városkában az embereket elnézve úgy tűnt, hogy mindenki hord órát, és akivel beszéltünk megkérdezte mennyi időt töltünk ott. Néhány óránk volt rá, de mély nyomokat hagyott bennünk a hely. Első blikkre semmi különös, egy kis városban lődörgés után viszont nagyon is átjön, hogy az órakészítés szolgálatára tervezett városkép miért is érdemelte ki az UNESCO Világörökség címet. La Chaux-de-Fonds-ban egy szuper fogadóközpontban bemutatott filmen könnyen megérthetjülk az órás város fifikás tervezési szempontjait.

Az órakészítés a 17. században még háziipari jelleggel került az állattartás, mezőgazdaság mellé. Először csak a lakásokba, aztán a nappalikba került az órás műhely, majd foglalt el egyre több helyet az élettérből. Ahogy az új megélhetést adó órás mesterség jelentősége nőtt, majd nagyiparrá vált egyre többen vándoroltak a városba. Több tűzvész után a 18 -19. században már tudatosan az óragyártáshoz és tervezték, építettek a várost. Az addigi esetleges girbegurba utcák helyett modern, rácsos utca szerkezetet hoztak létre, ahol az órakészíteshez legfontosabb természetes feltétel, a fény a király. A házakat hatalmas ablakokkal építették, és olyan távolságra egymástól, hogy azok soha ne vessenek árnyékot egymásra!

Jópár patinás óragyár ma is itt működik, a Nemzetközi Órakészítés Múzeumában pedig a svájci kakukkos órától a CERN nagy hadronütköztetőjéig mindenről van szemléltetés. Nagyon impresszív múzeum, csak legyen elég elütnivaló időnk rá! Az órakészítés mellett a modernista építészet zarándokai is találnak itt csemegét. A szecessziós és art deco épületek mellett a híres svájci modernista építész, Le Corbusier nyomát is követjetjük. A városban született építész keze nyomát jópár villa viseli. A város másik híres szülöttje Louis Chevrolet, akire egy káprázatos szoborral emlékeznek.

Chaplin’s World – Corsier-sur-Vevey

Bár legnagyobb sikereit az USA-ban érte el, a 20. század egyik legnangyobb szórakoztatója, Charlie Chaplin életének utolsó 25 évét a Genfi-tó partján töltötte népes családjával. Egykori házában, a Manoir di Ban-ban nyílt a Chaplin filmjeit már nem ismerő,  mobillal a kézben születő Z generációs gyerekeknek is érdekes szórakoztató központ, múzeumnak nem is nevezném. Az emberek utánzását édesanyjától tanuló, korán elárvult, sokat nélkülöző Chaplin útja a kis cirkuszi fellépésektől a saját hollywoodi stúdióig és dúsgazdag milliomossá válásig lenyűgöző. A hatalmas Manoir di Ban rezidencia összes fala sem elegendő a kiterjedt család végtelen fotóalbumának bemutatására. Csak a rezidencia pazar, ősfás kertje is megér egy látogatást.

A kétségkívül extrém módon exhibicionista, és bámulatosan tehetséges művész igazi korabeli celeb volt. Három házassága és tizenegy gyereke révén filmjei mellett magánéletével is tele volt a korabeli sajtó, barátságát, társaságát sok más híresség is kereste. Filmjeiben mindig a kisember, a kor problémáival foglalkozott. A legendás járásáról, ikonikus csámpás cipőjéről és a róla elnevezett kalapról, botról közismert humorista élete kész regény volt.

A Chaplin’s World külön erénye, hogy a Star Wars, Harry Potter és Minecraft ifjak is jól szórakoznak. A 21. század technikáival Chaplin híres filmjeinek egyes jeleneteibe is beléphetünk viaszfigurák, filmbejátszások segítségével. Egy külön felépített stúdióban Chaplin filmjeinek szettjei között barangolhatunk interaktív módon. Beülhetünk a filmbeli fodrász székébe, mozi pénztárba, ahol jópofa gegként Woody Allen vásárol tőlünk épp jegyet, felvehetjük Chaplin keménykalapját, és megpóbálkozhatunk a bohókás csámpás járással is. Nagyon hasonló a londoni Harry Potter Stúdió túrához. A sorbanállás elkerülésére érdemes online, előre jegyet venni ITT.

Hajózás a Genfi-tavon, Lausanne – Evian

Evian maga nem különösebben érdekes, de a Genfi-tavon igazi, korabeli gőzösökkel tett sétahajózás az ásványvizésről híres városkába (vagy bárhova máshova) az egész családnak nagyon emlékezetes maradt.

Cailler Csokoládégyár látogatás

A Magyarországon nem forgalmazott Cailler csokoládé marketingesei is jól ráéreztek, hogy az emberek imádnak a kulisszák mögé betekinteni, szeretik a werkfilmeket, stúdió túrákat, gyárlátogatásokat. Ha pedig csokoládéról van szó, akkor ez hatványozottan igaz. A Cailler csoki mennyországban kicsik-nagyok elmerülhetnek Willie Wonka világában. Látványosan, szórakoztatóan, és természetesen sok csokimajszolás közben mutatják be a csokoládé útját a kakaóbabtól az alpesi teheneken át a gyártósorokig, közben illusztrálva a svájci, és benne a Cailler csokoládé felemelkedését. A végén saját csokit is gyárthatunk! Érdemes nem hétvégére időzíteni a látogatást.

 

Rochers de Naye

Svájc a vertikális látványosságok kifogyhatatlan tárháza. Minden napra találhatunk másik túrautat, kilátót, siklót, liftet, akármit. Az óriás lifteknek köszönhetően sok helyen babakocsival, kerekesszékkel is megközelíthetőek. A Montreaux feletti Rochers de Naye 2000 méter feletti csúcsára panorámás fogaskerekű vonat visz. A tetőn egy kis mormota rezervátumban igazi mormotákat sasolhatunk, és etethetünk, jellegzetes füttyögésük igazán mosolyfakasztó. Akár jurtában is aludhatunk és nyáron van egy meredek ösvényes, de mintegy 800 hegyi növényt, virágokat bemutató botanikus kert is látványos panorámával a háttérben. Sajnos a vonatút ára nem jelentéktelen összeg, a retúr felnőtt jegy 70 CHF, a gyerek 35. Van néhány kedvezménykártya, tömegközlekedőknek ajánlott kiváltani. (Bővebben a Best of Sváj I. poszt praktikumok részben.)

Séta Montreaux-ben, Chateaux Chillon

A jazz fesztiváljáról híres Montreaux a Genfi-tó egyik kedvelt kisvárosa. A tópartot követő több km hosszú sétány pazar virágorgiájában egymást érik a jó köztéri szobrok, játszóterek, pihenők, az egész part egy igazi ejtőzős park. Freddie Mercury itteni, saját stúdiójában alkotta sok lemezét nemcsak a Queen, hanem számos más híres együttes, előadó is. Az énekes jellegzetes, koncerteken előadott mozdulatát a piactér előtt öntötték szoborba. Montreaux másik felén a Genfi-tó szikláira épült népszerű, erdélyi erődöket idéző várkastély is kellemes hely, bár kastályból Svájcban legalább olyan erős a felhozatal mint hegyekből.

Síelés Leysin-ben

A rokoni szálaknak köszönhetően volt alkalmunk Svájcban síelni is, a nagy család ugyanis Leysin síterepén minden évben egy hónapig bérel egy nagyon cuki, hobbitlak szerű mézeskalács házat nyikorgó padlóval, kandallóval, sparhelttel, fondü szettel, na meg a kötelezően kibiggyesztett svájci zászlóval. Sok svájci síterep, így a Leysin-i is az osztrák, ipari síturizmuson edződött tapasztalatokhoz képest kifejezetten fapados. Ha a valóban borsos svájci síbérlet árakat tekintjük, tényleg kifejezetten alulfejlesztettek a körülmények. Nagyokat derültünk mikor a kétüléses, őskori lift melletti reklámtáblán Volvo ülésfűtéses autót reklámoztak poénból. Ha tudnák, hogy Ausztriában a sílift ülésfűtés realitás! Pont ettől a fapadosságtól és drágadásgtól van egy bája is, ugyanis nagy tömeg soha nincs, nyomakodni, sorbaállni nem kell, a hegyek meg, hát azok persze, hogy szépek. Hütte is kevesebb van, így nem ritka, hogy a síterepen asztalt kell foglalni egy gyors ebédre is.

Milyen svájciságok vannak még hátra? A családi bázis Lausanne-hoz közeli, napi utakkal bejárható célpontok után most már muszáj lesz messzebb kalandoznunk. Ezek vannak a közeljövő bakancslistáján: Genf, Bern, Luzern, Schaffhausen vízesés, Aletsch gleccser, Rhone gleccser, Gotthard hágó, Szent Bernát hágó, és a bernáthegyi kutyák, Glacier Expressz. Neked van ötleted, kedvenc helyed Svájcban? Köszönöm ha kommentben megosztod!