Hiroshima – Miyajima

By MiraDonna
Ez a bejegyzés egy sorozat része, aminek a címe: Big in Japan - Vonatkörút cseresznyevirágzás idején
Show More Posts

Ha tetszik amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések és az útközbeni gyorsjelentések.

2018 márc. 16 – 18.

A 12 órás repülőút Japánba

viszonylag zökkenőmentes volt. Attól eltekintve, hogy a gép tele volt, és állítólag emiatt az Alitalia szétültette a családot. A római átszállás szuper rövid volt. Késés nem volt, a csomagok is velünk együtt jöttek. A Narita Airportra érkezés nem volt kellemetlen, mert Japán 7 órával előttünk van, és délelőtt 11-kor szállt le a gép. Csak estig kellett kitartani alvás nélkül, hogy minimalizáljuk a jetlaget és átálljon a belső óránk. Erre egy kiadós vonatozás pont jó, a repülővel ellentétben van rajta hely, lehet pihenni. A cserivirágzás is délről vonul északra, ezért Tokióból rögtön Hiroshimába vonatoztunk, és onnan kezdtük a cserikergető körutat. Mindennel az összeállított programnak megfelelően tudtunk haladni. Az útlevélkezelés gyors volt, a JR irodában beváltottuk a JR Pass vouchert, megvettük a nem JR-es közlekedéshez jó Suica okos kártyákat is, és beszereztük a szintén nélkülözhetetlen SIMkártyákat. ( ezekről bővebben a Praktikumok posztban ITT )

Shinkansen, szerelem, száguldás

Az automatasorokon való első ámulat és cseresznyés víz (mi más? ) 🙂   kipróbálása után már robogtunk is a NEX reptéri  expresszvonattal egy tokiói állomásra. A Naritáról 6 óra alatt két átszállással, kora estére értünk Hiroshimába a Hikari és a Sakura  shinkansenekkel. Eléggé zen volt első japán élménynek rögtön a legendás szupergyors és szupercsendes vonatozás. Bámultuk a felfutó számokat a mobiltelefon sebességmérő appján, de egyáltalán nem éreztük a sebességet. A shinkansenezés azonnal nagy kedvenc lett. Igazi aha élmény ahogy a vonat pont azon a szakaszon, pont előttünk, pont ott áll meg ahol a helyünk van, és mindig percre pontosan érkezik. Wi-fi , konnektor, mozgó büfé is van rajtuk.

A szállásunk

egy kellemes 4 fős szoba volt egy 4 szobás apartmanházban. A Hondori Inn (link ITT)  központi helyen van Hiroshimában, a minden japán városban kötelező fedett bevásárlóutca mellett. A taxis kicsit nehezen találta meg, végül a Booking app japán címfordítása segített, és legalább azt is megtanultuk, hogy nemcsak az üzletek, vonatok, hanem a japán taxik ajtaja is automatikusan nyílik. A házban lift is van, a cipőt japán szokás szerint pacskekerkre kell a bejáratnál  cserélni. A szoba a japán viszonyokhoz képest egész nagy volt. A két közös használatú fürdőben rögtön használhattuk az első szuperszónikus ülésmelegítős, külön műszerfallal rendelkező, de elég könnyen megszokható WC-t. A mindenhova kihelyezett angol használati utasításoknak köszönhetően az ilyen magánszállásokon flottul, személyzet nélkül működik minden.

Első habzsi-dőzsi vacsoránk egy szemre választott étterem volt a közelben, de több kört is kellett tenni, míg végül kilencre lett hely. Ez általánosan jellemző Japánra, ebéd és vacsi időben sok étterem tele van, sorba kell állni. Rendeléskor derült ki, hogy csirke étterem, pedig mi már a halakra gyúrtunk. Legalább nem akármilyen, hanem tanyasi szárnyasokkal büszkélkedtek. A rendelés activity és Google Translate app segítségével ment, és a szakét is kipróbáltuk. Jobban bejött mint a pálinka, de nem lettünk a rabjai.

A-bomb memorial

Az egész emberiség számára a pusztulást szimbolizáló Hiroshima ma egy életörömet sugárzó, klassz kisváros.  Másnap délelőtt megnéztük az 1945-ös atomboma becsapódásának helyszínét. A Peace Memorial Park és a mellette levő múzeum ma egy gyönyörű, de súlyos emlékezettel teli zöld sziget Hiroshima közepén. A mementóként a bombázás utáni állapotában meghagyott A-bomb épületét és a parkot a teljes béke lengte be. Elsétáltunk a lánghoz, amit csak akkor fognak kioltani ha a Földön minden atomfegyvert leszerelnek. A városban több sokszáz éves gingko, eukaliptusz és fűzfa is van, amik túlélték az atombombát a becsapódástól párszáz méterre. Ezeket táblák jelzik például a kastélynál és a Shukkeien kertben.  A cserifák rügyfakadva rajtra készen vártak, de a fehér magnóliafák már teljes pompában virágoztak. A múzeumot épp földrengésbiztosra építik át, így csak egy részét tudtuk megnézni. A legérdekesebb a túlélők beszámolóiból készült film volt. A parkba vezető hídon aktivisták gyűjtöttek aláírást az atomfegyverek világméretű betiltása ellen. Cserébe kaptunk origami darumadarat, amihez egy szívszorító sztori van.

Origami darumadarak

A robbanás epicentrumának közelében lakó 2 éves kislány, Sadako Sasaki ugyan túlélte bombát, de 12 évesen a bomba utóhatásai miatt kifejlődött leukémiában meghalt. Halála előtt a kórházi ágyában kezdett el papír darumadarakat hajtogatni, 1000 db-ot szeretett volna elkészíteni. Egyik verzió szerint csak 644-ig jutott, de szülei szerint elérte az 1000-et. Osztálytársai is segítettek neki. Halála után a parkban egy külön emlékhelyet állítottak az atomboma miatt meghalt gyerekek emlékére, benne egy szoborral, amint Sasaki fogja a darumadarat. Mellette egy óriási vitrinben rengeteg  papír darumadár gyűlik az idelátogató iskolásoktól.

Miyajima

Kora délután indultunk a közeli Miyajima szigetére. Az itt található Itsukushima szentély és főleg a híres torii kapuja az egyik legismertebb Japán látványosság. Hiroshimából napi kirándulással teljesíthető. A JR Pass az ide közlekedő vonat mellett a kompra is jó. Mi odafelé a Peace Park melletti sétahajóval mentünk inkább ( 6000 Yen 4 főre ) mivel szép napos idő volt, és így időt is spóroltunk, mert nem kellett elmenni a vasútállomásra. Így egy fél napunk volt, utólag azt mondom érdemes egy teljes napot Miyajimára szánni. Ottaludni is jó ötlet, de inkább drágább árfekvésű ryokanok, tradícionális japán szállók vannak. Ha Miyajimán éjszakázunk a napi kiránduló tömeg érkezése előtt és távozása után biztosan nagyobb nyugi van.

Úszó torii kapu

Miyajima torii kapuja a kánon szerint dagályban a legszebb, mikor úszik. Ha ez fontos szempont előre tájékozódhatunk az apály és a dagály időpontjáról ITT, és a hajóállomáson is kiírják a napi státuszt. Szerintem pont olyan érdekes apálykor is, ugyanis akkor a tömeg lepi el, aminek megint van egy hangulata. Egyébként is elég hazug az a rengeteg fotó ami instagrammifálva, földöntúli ürességben ábrázolja a világ híres helyszíneit. Japánból az Arashiyama bambuszerdő, és a kiotói Fushimi Inari torii kapu alagútja jut mindig erre a kamu sorsa. A valóság az, hogy ezek a helyek talán a pirkadat kivételével mindig tömve vannak. Egy eleve zsúfolt országban a tömegturizmus győzelme után ezt egyszerűen el kell fogadni. Vagy szezonon kívül kell menni. Japánba persze nehéz szezonon kívült találni, itt a népszerű helyeken  mindig sokan vannak. Mi végül apálykor szárazon, és naplementétől megvilágítva, úszva is láttuk a kaput. A torii kapu Japán egyik közismert szimbóluma, rengeteg van belőle az országban, és számos formája létezik. A sintó szentélyek bejáratát vigyázza, az anyagi/emberi és isteni/éteri világ közti átjárót jelképezi.

Szelíd szarvasok és torii panoráma

Miyajima tele van az emberekhez szokott szarvasokkal is. Nem vagyok nagy szelfihuszár, de egy ücsörgővel azért fotózkodtunk Vincével. A sintó vallás egyik szent állata a szarvas, az istenek hírnöke. Bár etetni elvileg nem szabad őket, minket olyan hirtelen leptek meg, hogy nem is gondolkodtunk ezen, egy japán néni Vince kezébe nyomott egy kis nasit és már támadtak is. Kétségkívül nagyon kawaii színfoltjai voltak a kirándulásnak. A szarvastámadásról egy minivideó ITT! 

Alaposan körbejártuk a valóban csodálatos, Világörökség listás Itsukushima szentély torii kapuját. Még az illy csésze is megkapta háttérnek a tömeggel együtt. Panoráma gyűjtőként felmásztunk a torii-ra is pazar látképet nyújtó, szarvasokkal teli Misen hegyre is. Felvonóval is fel lehet menni de szándékosan gyalog mentünk, úgy 1,5 óra volt. Nem volt kedvünk a hatalmas sort kiállni a felvonóra. Aki felvonóval megy az pont nem látja a szép madártávlatos torii panorámát sem mert az a hegy másik oldalán, a Daishō-in templom felőli ösvényen van. Fentről lenyűgöző látvány volt a torii kapu körül kavargó embertömeg. Bosszankodtam is mikor a hegytetőn észrevettem, hogy elkövettem minden fotós legamatőrebb hibáját. Sikerült 200 kb-os apró képekre állítani a gépemet.

Legyen cseresznyénk!

Útközben megkóstoltuk a helyi, ízletes sült osztrigát is. Ahogy Japánban sehol, itt sem lehetett hibázni a kajával. Rögtön meglett az első cseresznyénk is. Hiroshima környékén még legalább egy hét volt a virágzásig, de egy korai fajta itt már előjátszott. Őrülten örült is mindenki ennek a korai tavasz hírnöknek. Mintha csodát látnának, úgy állták körbe, és természetesen vadul fotózták az emberek. A Daishō-in templomot japán leghíresebb buddhista szerzetese, Kōbō-Daishi alapította. A templom és környéke tele van kis kertitörpének tűnő buddhista tanítvány szobrokkal. Nagyon murisak mert mindegyiknek más mozdulata és arckifejezése van kőbe vésve. Van amelyik olvas, más tornázik, mindemellett kis horgolt sapikat és sálakat is viselnek. A shingon buddhizmus atyja hozta létre a gyönyörű Koyasan kolostoroktól tarkított zarándokhelyét is, ahol az út későbbi részén jártunk. Naplementére értünk vissza a torii kapuhoz, sajnos magát az Itsukushima szentélyt belülről már nem tudtuk megnézni. Hiroshimában az állomás környékén ajánlott szusizóban végre kipipáltuk az első japán szusi vacsorát is.

A-bomb tiszteletfutás

Második hiroshimai napunkon korán keltünk egy A-bomb tiszteletfutásra. Hazai terepen a Mizuno! 🙂 Vasárnap még Japánban sem kel senki a felkelő nappal. Reggel nyolckor teljesen néptelen utcákon futottunk el az atombomba ledobásának helyszínére. Végig gurultunk a folyóparton, ahol majdnem szelíd daru madarak álldogaltak várakozó állásponton. Úgy fél9 tájban mintegy varázsütésre elkezdett szembefolyni a nép, egyre többen futottak és bicajoztak. Megjelentek a fiatalok mellett az öregek is az utcán. Japán öregedő lakossága jól tartja magát, fitten jönnek-mennek, bicajoznak, gyalogolnak. Mire visszaértünk a szállásunkra megtelt a fedett bevásárlóutca is néppel, kinyitottak a kávézók, és a rengeteg sok cukiságot áruló apró boltocskák.

Futás után összepakoltunk egy napi cuccot és a nagy csomagokat előre küldtük a Yamato cipelő cicájával (részletek a Praktikumok posztban ITT ) a két nap múlva következő kiotói szállásunkra. Jól tettük, hogy előző nap mentünk Miyajimába mert közben elromlott az idő. Egész nap borult  volt, estére megjött az eső meg a 10 fokos zimankó is, ami aztán a következő hetünket állhatatosan végigkísérte.

Hiroshima habzsi-dőzsi

Ennyi gyaloglás és sport után megérdemeltünk egy kiadós ebédet. Erre az okonomiyakit, egy kiváló hiroshimai specialitást választottuk. Ez egy mindentbele japán látványpalacsinta, nagy  kedvencünk lett. Feltéttől függően különféle variánsai vannak. Az osakai kicsit más mint a hiroshimai. A hiroshimaiban a palacsintatésztán kívül soba, esetleg udon tészta is van, nagy adag káposzta, zöldhagyma, mungóbab, sült tojás és marha/disznó/rák-hal vagy osztriga sül bele. A speckó édes-savanyú okonomi szósszal ízesítik. Nem ötperces kaja, az elkészítés ugyanis egy kis show-műsor, forró vaslap pultoknál ülve az orrunk előtt sütik. Hiroshimában két helyen is kipróbáltuk. Három emeletes, 50 éve üzemelő intézmény az Okonomi-mura, de pont mellette egy noname helyen nekünk még jobban ízlett. Az utóbbihoz angol nevet nem tudtak mondani, az Okonomi-murát az úti térképen bejelöltem.

Hiroshima kastély és Shukkei-en Park

Délután a Hiroshima kastélyba sétáltunk el. Ahogy a legtöbb japán kastélyból, ebből is jóformán csak egy újjáépített torony van meg, de a kertjében van egy többszáz éves atombomba túlélő fűz- meg egy eukaliptusz fa. Az első japán kert élmény is megvolt. A Shukkei-en Parkot nagyon szerettük, ott a nagyon kawaii bonsai-ok megcsodálása után épp egy tavaszi virágvásár végét kaptuk el. A kimonós hölgyek már épp elpakoltak. A kertben egy 200 éves gingko fa is látható, ami párszáz méterre a robbanás epicentrumtól szintén túlélte az atombombát, hajtásait szerte a világba vitték.

A két napba sajnos nem fért bele a hiroshimai Mazda Múzeum, állítólag érdekes. Japán tele van tematikus, ötletes, néha meghökkentő kiállítással, múzeummal. Sok esetben cégek szervezik őket jól felfogott marketing érdekből, de a legtöbb informatív és szórakoztató, szóval jóféle PR.

Mihara

Este továbbálltunk  a 70 km-re levő Miharába egy alvás erejéig. Itt volt logikus a másnapi programhoz megszállni, mivel egy kicsit nehezebben megközelíthető helyre készültünk, Okunoshimára, a nyulak szigetére. Szállásunk 2 szoba volt a Center Hotel Miharában.  Tipikus japán ún. business hotel viszonylag olcsóbb árfekvésű, mini fürdőszobás kényelmes szobákkal, rendes recepcióval, reggelivel, kártyás fizetéssel. A mini szó szerint értendő, a nem kingsize méretű franciaágy mellé épp elfér a csomag és slussz. Pároknak ugyan pont rendben van, de együtt utazó két ismerős inkább két szobát béreljen. A business hotelek főleg munkaügyben utazóknak célzott szállók, egy alvásra kiváló.

A posztban említett helyeket a Traveloninjával készített térképen is meg tudjátok nézni.