Cienfuegos és Trinidad

2019. február 24-28.

Cienfuegos: Párizsi elegancia karibi hangulattal

Eredetileg a gyarmati építészetért mentem Cienfuegosba és Trinidadba is, de nem mellékesen ezekben a városokban is kiderült, hogy a zene és a tánc Kubában sokkal inkább mindenkié mint a forradalom. Voilà, egy újabb zenélő képeslap Kubából!

Nyomós indok a Kubába utazásra az országban látható koloniális, gyarmati építészet, ami ráadásul nem múzeum, lakják, használják. Castro a forradalom 1958-as győzelme után gyakorlatilag nem épített semmi érdemit, csak államosította a túlnyomórészt valóban amerikai kézben levő földeket és vállalatokat. Senki nem érti, hogy mi tartja még mindig egyben a kubai rendszert. Ha szabad ilyet mondani, ennek a semmit nem építésnek annyi előnye van, hogy legalább nem romboltak le minden régit burzsoá és imperialista felkiáltással, ahogy azt sok rendszerváltáskor, például nálunk is sokmindennel tették.

Ennek az úgy hagyott állapotnak a jó oldala, hogy Kubában ha nem is érintetlenül, és sajnos sokszor szomorú állapotban, de magmaradt a gyönyörű koloniális építészet, melynek egyik legszebb példája Cienfuegos. Legtöbb turista kihagyja, nem tartják olyan jelentősnek Trinidadhoz képest. Én pont fordítva gondolom, nekem ez a hely – és később Camagüey – sokkal inkább mutatta meg az igazi Kubát, mivel nem egy skanzen, és nem minden a turistákra van benne kihegyezve.

Kuba Párizsa

A városka a “Dél Gyöngye”, avagy “Kuba Párizsa” címeket kapta az útleírásoktól. Franciák lelkén szárad ugyanis ez a nagyon kellemetes kisváros, széles, parkos, ücsörgős boulevard-okkal, sétálóutcákkal, és gyönyörű, árnyékot adó árkádos épületekkel. Francia emigránsok 1819-ben alapították, a ma is látható gyönyörű neoklasszicista, tökéletes rácsszerkezetben épített, hosszú, végeláthatatlan árkádos, oszlopos, egy-két emeletes épületekkel, sétányokkal teli városkép tudatos tervezés eredménye. Állítólag az 1840-50-es években báró Hausmann is innen vett ötleteket Párizsba. Talán a legjobb jelző a városra, hogy könnyeden elegáns, szerintem nem nehéz kitalálni, hogy francia. Az egész belváros UNESCO Világörökség, megérdemelten. Itt minden köztér az életre, és nemcsak közlekedésre van, és az amúgy is az utcán bandázó kubaiak imádják is, ez jól látszik. A Paseo El Prado-nak nevezett széles, középen árnyas fákkal, padokkal és köztéri szobrokkal bőven ellátott út végül Maleconná, tengerparti sétánnyá alakul, és természetesen itt is mindenféle, és mindenfele zene szól. Hétfőn is.

Cienfuegosba vasárnap kora délután érkeztem egy hosszú, Vinalesből hajnalban induló Viazul buszjárattal, amire jegyet még otthon vettem interneten. ( Egyéb praktikus Kuba úti infók ITT ebben a posztban. ) Szállásomat vinalesi házigazdáim intézték, ahogy ez Kubában bevett szokás, kézről kézre adják egymásnak a turistát. Mindenkinek van egy-két ismerőse a következő helyen, segítenek egymásnak és a vendégnek. Luis Emilio & Odalis casa-ja (reggelivel 25 CUC ) a világörökség belvárosban van, tökéletes Cienfuegos gyalogos felfedezéséhez. Jellemző, hogy a casa-k a tulajdonos házaspár nevét viselik Kubában.

A zene és a tánc mindenkié

Cienfuegosban ismét bebizonyosodott, hogy a zene és a tánc Kubában tényleg mindenkié. A vasárnap délutánt az árkádos utcákon céltalan bolyongással töltöttem, ezt a tevékenységet nagyon ajánlom a kubai városokban. Mivel a kubaiak az utcán élnek jó eséllyel jön szembe valami érdekes meglepetés, pláne ilyen helyeken, ahol nem egy-egy épület vagy esemény a világszám hanem az egésznek a hangulatát akarjuk kicsit megfogni. Nem is kellett sokáig várnom, már épp megfordult a fejemben, hogy ideje van egy mojito-nak, mikor egyik árkádos épületben hangos zenére lettem figyelmes. Ez ugyan nem szokatlan Kubában de itt egy olyan vasárnap délutáni fiestába botlottam az impozáns Salon de Minerva-ban, hogy olyat még nem pipáltam.

Mint a mellékelt videóból látható nem épp a hamvas 20 éveseké volt a korosztály, és ők aztán végképp nem a turistáknak, hanem maguknak ropták fáradhatatlanul, csupa mosollyal. Azonnal be is invitáltak és egyáltalán nem zavartatták magukat, ugyanúgy táncoltak és beszélgettek tovább. Ha épp nem fotóztam természetesen nekem is be kellett állnom. Ilyen élmények garantáltan mindenkit érnek Kubában, a téma tényleg az utcán hever. Mint a terem felirat is mutatja: “Tánccal is tudunk forradalmat csinálni!”

És még zene….

Egy óra után azért elbúcsúztam a táncoslábú szépkorúaktól, hogy legalább a központi José Martí parkot, és a Thomas Terry színházat megnézzem, de itt sem kellett sokáig várnom, máris kaptam egy másik kedves invitálást. A színház épp felújítás alatt állt, így sok fotóznivaló nem volt rajta, de még így is érdemes volt megnézni. A színház melletti árkádos épületben működik a Centro Cultural de las Artes Benny Moré, ahol épp egy ingyenes performanszra gyűlt a nép, főleg helyiek itt is, rajtam kívül csak néhány turista volt. A város híres szülötte Benny Moré, Kuba 1940-50-es éveinek sztárja, világszinten is ismertté vált énekes zenésze, akinek nyomdokaiba azóta talán csak a Buena Vista Social Club ért.

Az előadó művésznőnek csoda hangja, a hely pedig nagyon hangulatos volt, előkerültek a legyezők, és az asztalokon mindenhol egy üveg rum is virított. Itt aztán volt minden, még a végén a Guantanamera is. A Kuba Petőfijétől, José Martí-tól származó, a szocialista blokk legkedveltebb tábortűz dalává avanzsált, egyébként egy guantanamoi parasztlányról szóló vers/dal Kubában is roppant népszerű.

Punta Gorda – Párizsból Kalifornia

Cienfuegos szép tengeri öböllel büszkélkedhet, az egyik szélén végigfutó Punta Gorda félszigetre nagyon érdemes kisétálni. A Paseo El Prado-n a belvárosból indulva a Punta Gorda csúcsa mindössze 3 km. A széles út az árkádos neoklasszicista épületsorokból átvált hol menő, néha meg szocreál villákba, de az egészen látszik, hogy ez itt a helyi – anno nálunk is a gazdagság a szocializmusban szinonímájává vált – “Rózsadomb”. A Punta Gordán lakni a kubai álmok netovábbja. Itt is sok casa particular van, értelemszerűen ezek már inkább a 30-40 CUC/éj kategóriában, és olyan villákat is láthatunk, hogy simán Kaliforniába képzelhetjük magaunkat, amiből legfeljebb az zökkent ki, hogy egy Kispolski vagy Lada halad el előtte.

A szigetcsúcson levő egész szürreális épület, a ma drága étteremként működő Palacio de Valle olyan mintha az Ezeregyéjszaka meséiből szalajtották volna. Vele sréhen szemben a kubai realitásba visszatérésre ajánlom a Covadonga nevű kis kricsmit. A helyiek kedvelt nyitott teraszos tengerparti ücsörgőjébe az iskolástól a nyugdíjasig minden korosztály jár ejtőzni egy tengerparti 1 CUC-os sörre, bambira meg egy kis halchipsre. Ahogy sok helyen, itt is van egy Castro fotó kifüggesztve, bár Che-hez képest úgy láttam korántsem olyan széleskörű a Castro szellem utcára pingált képi jelenléte. Castro ugyanis halála előtt megtiltotta, hogy a képével bármit reklámozzanak, róla utcát nevezzenek el, szobrokat csináljanak. Azt szerette volna megakadályozni, amit ő maga tett Che Guevara-val, gyakorlatilag egy Kuba marketing terméket csinált belőle.

Hétfői medencés party

Cienfuegos a második, egyébként hétfői napon is szolgáltatott zenés meglepit, a Punta Gordán visszafele sétálva hangos dizsi ordított az igazán Párizsba illő Club Cienfuegosból. Mint a készségesen engem beinvitáló portástól megtudtam a helyi yacht klubhoz volt szerencsém, ahol épp egyetemisták tartottak hétfői medencés partit. Milyen igazuk van! Mégiscsak kezdődjék jól a hét, hát nem? Hogy partiznak ők? Arról meséljen a videó, én újra csak keresgéltem az állam. Ha valaki ezt a videót megmutatja nekem a hely megnevezése nélkül én simán azt mondom, hogy biztos Kaliforniában van, de hogy Kubában, na az sosem jutott volna eszembe.

Végre finom kaja!

Egy hét Kuba után Cienfuegosban végre ettem egy nemcsak ehetőt, hanem finomat. Természetesen francia étteremben, a Dona Nora-t keressétek a maps.me-n. Viszonylag drágább árfekvésű, 20-40 CUC is lehet egy vacsi/fő. Különlegessége a szuper tetőterasza, ahonnét jó panoráma nyílik a városra, jól látható a tervezett, rácsos szerkezetű városszerkezet a nyílegyenes, oszlopos, árkádos utcákkal. Szobát is adnak ki, ezt is ajánlott előre foglalni. Panoráma vadászoknak ajánlom az Union Hotelt is, különösen naplementekor.

Botanikus kert, és vízesés

Cienfuegosból több érdekes kirándulást is lehet tenni. Kevesen nézik meg, pedig a hőség elől is jó menekvés a várostól 17 km-re Kuba legidősebb, 1901-ben alapított gyönyörű botanikus kertje, a Jardin Botánico de Cienfuegos. A 96 hektáros parkban rengeteg minden van, de a legszebb a mintegy 150 féle pálmafa, egy fotogén pálmafa boulevard a park bevezető útja is. Szúnyogriasztó nem árt. Innen egy jó iramodás az El Nicho vízesések, ahova a szállásadóm mindenáron a Trinidadba menő út során akart gyűjtőben elcolectívóztatni, de én inkább úgy döntöttem bérelek egy saját kocsit ( 40 CUC ), így egy fél nap alatt megvolt a botanikus kert is meg a vízesések is, és még egy kicsit lóghattam Cienfuegosban.

A 16ezer dolláros csotrogány

Ismaillel, a sofőrömmel előző nap az utcán beszéltük meg a fuvart, nem is tudtam milyen verdával jön értem, gondoltam legyen meglepetés. Hát sikerült! Ismail egy kanárisárga 1959-es, eredetileg talán Toyota, de most már mindent bele verdával várt. Lásd a videót, szerintem a festék tartotta össze! Ismail elmondta, hogy a kocsi értéke 16 ezer! CUC. (1 CUC=1 USD). Eszméletlen ára van itt minden kocsinak, az előttünk menő viszonylag új Audi értékét Ismail nem is merte kiszámolni. Az öreg járgány nem volt kehes, csapatta 100-zal is néha, én meg imádkoztam hogy biztonsági öv nélkül megússzuk. Végül nem túl meglepően a dombokon túlmelegedett a kocsi,  már értettem az utastérben jól látható helyre függesztett porraloltót is. Sofőröm lestoppolt nekem egy másik taxit, és mire végeztem a vízeséssel megszerelte a kocsit és utolért. Merthogy Kubában mindent mindig megszerelnek, a jó lesz az még valamire általában tényleg jó lesz valamire, még ha nem is ugyanarra a célra mint eredetileg szolgált.

A másik taxiban egy svájci orgona javító mester és egy havannai zongoratanárnő, és egyben casa particular menedzser lány ült, akikkel úgy összebarátkoztam, hogy a trinidadi két napot velük töltöttem. Ivelin le is szervezte nekem a maradék szállásaimat. Mint már említettem korábban, Kuba meglepően olajozottan működik ott ahol turisták megfordulnak. A kubaiak mindent megszerveznek, elintéznek, minden megy mint a karikacsapás. A vízesés szép volt, de szerintem azért nem a világ legnagyobb látványossága. Csobbanó nép volt már rendesen, de igazi tömeg Kubában sehol nincs.

Trinidad – ahol megállt az idő

Másnap a mindenki kedvence Trinidadba a szokásos szállásadó által leszervezett taxi colectívóval ( 10 CUC ) utaztam tovább. Szállásom Ivelinnek köszönhetően egy cuki két teraszos szoba volt rövid séta távolságban a Plaza Mayortól. Trinidadban semmiképp ne a Plaza Mayor közvetlen közelében aludjatok, már ha akartok is, de ha a bulizás a fő cél akkor hajrá!

A spanyol hódítók által alapított Trinidad az a hely ahol 1850-ben megállt az idő. Szinte minden turista koptatja itt kicsit az anno még a rabszolgák által lerakott utcaköveket. Ennek köszönhetően az UNESCO Világörökség óváros amolyan disney-fikált, skanzenes jellegű, az én ízlésemnek már eléggé “csikósgulyásos”, de a naplementét nézni egy helyi magas teraszról egy tipikus canchancharával, mézes-citromos-rumos koktéllal eléggé el nem ítélhetően népszerű program. Ehhez a La Terrazza nevű helyet ajánlom. Étterme, sőt szobái is vannak, utóbbit csak party animalok fontolják meg.

Szerencsére a mesebeli, szinte rajzoltnak tűnő Plaza Mayoron nem engedik, de a környező utcák gyakorlatilag alig látszanak ki a szuvenír árusok alól. Természetesen azért még így is van hangulata, hogy a temérdek turista az apró centrumban tömörül és nyakalja a mojitót meg a rumot. Az egyik koktélbár egyenesen azt állítja nála van a legjobb mojito Kubában. Pár utcával odébb visszatér a kubai színorgiás lepukkantság kóborkutyástól és zörgő, nyekergő autóstól. Az út egyik kedvenc fotóját is itt lőttem, az utcai életet bámuló két matrónával egy szelfi, amint épp megdicsérjük egymás csini fülbevalóit.

Nem akarom én ezt a turista boom-ot lefitymálni, tudom, a helyieknek a turizmus az egyetlen lehetősége, hogy konvertibilis pesóhoz jussanak. Ennek megfelelően jó drágán, de Trinidadban minden van, és legalább lehet enni rendeset, sőt, finomat! Értsd nemcsak fűrészpor kenyér van margarinnal es löncshússal reggelire, meg szénné sütött szárított cupákok az éttermekben. Egyik colectívo taxi utastársnak volt alkalma egyik casaban reggelire tojásporból! készített omlettet mintavételezni.

Ültetvényes palota kilátással

Trinidadban is a szokásos sétaprogram az ajánlott, s mivel a belváros aprócska hamar ki is lehet végezni. A város fénykora a 19. század elejére esett, az ekkortájt konzervált állapot látható a legtöbbet fotózott Plaza Mayor környékén. A látható gazdagság a cukornádból származott, ekkortájt Kuba cukornád termelésének harmadát Trinidad környéke adta. Egyetlen jelentős épület van ahova érdemes bemenni, A Múseo Histórico Municipal egy korabeli cukornád ültetvényes família palotájában mutatja be részletesen a rabszolgák verejtékével épített bizniszt bóbiskoló teremőr nénik narrációjában. Sokla érdekesebb maga az épület, a díszes termekkel és főleg a jó meredek lépcsőn megközelíthető kilátó toronnyal.

Kirándulások Trinidadból

Trinidadban összetalálkoztam a cienfuegosi kocsi lerobbanás során megismert újdonsült barátokkal, és hárman tettünk egy itt is népszerű lovaglós kirándulást (20 CUC) a Topes de Collantes nemzeti park hegyei a Salto de Caburní sziklás csobbanójához, ahol természetesen szintén akadt a parton alkalmi mojito bár. A trinidadi lovaglással kapcsolatban az a tanácsom, hogy nézzétek meg alaposan milyen lovat adnak alátok, más utazóktól is hallottam, hogy Trinidadban sokszor szó szerint szerencsétlen gebéket kényszerítenek túralovaglásra, és túlhajszolják őket a hatalmas igény miatt. Az én lovamon is látszott hogy már aznap a sokadik köre, visszafelé inkább leszálltam egy gyalogoltunk.

Nekem két nap bőven elég volt Trinidadból, abból is egyet a város melletti népszerű Playa Ancon tett ki. Így több mint egy hét után ideje volt megmártózni a tengerben. A Playa Ancon csak 12 km Trinidadtól, sokan bérelt bicajjal mennek ki, mi a rendes hőség miatt inkább megosztoztunk egy taxin, ami oda-vissza fejenként 6 CUC-ot tett ki hármunknak.

• Cienfuegos
• Kuba
• tánc
• Trinidad
• zene