Bagan – Pagoda portya földön és égen

Templom csillagtúra motorral és hőlégballonnal

2016. január 22-26.

Bagan ősi városa Burma turista Mekkája. A több mint 3000 pagoda és sztupa együttes látványa minket is elvarázsolt. Az egyre erősebb turista özön ellenére a bagani pagodák különleges atmoszférája még mindig az egyik legjobb dolog, ami Burmában velünk történhet. Négy nap alatt motorral és hőlégballonnal is kimaxoltuk a templom/paya rengeteget, ahol 2015-ben már 300ezren vizitáltak. Itt mi is összefutottunk egy egyedül utazó magyar lánnyal. (Összehasonlításul: a sokszor Baganhoz hasonlított Angkorba évente 2millióan zarándokolnak el. )

Ha kicsit messzebb is hajlandóak vagyunk elkalandozni a hatalmas területen elszórt templomok között bőven találhatunk olyan titkos kedvenc payát magunknak, ahol a madár sem jár. A kígyók viszont igen, arra figyelni kell! A 11 -13. század között épült templomok közt a bevállalósak bérelt bicajjal közelkednek, de a napközbeni melegben sokkal humánusabb a templom zóna falvaiban (Old Bagan, New Bagan, Nyaung U) napi 6-8000 kyat-ért (kb 6 USD) bérelhető kínai elektromos motorral krosszozni a kiterjedt területen. A hangtalan mocikkal könnyedén bejártuk a távolabb levő pagodákat és falvakat is, a gyerekeink imádták a templom motocross-t. Sokszor szó szerint motocross, mert a messzebb levő payák megközelítése úttalan utakon, legtöbbször csak mély homokban és bozótosokon át lehetséges a szerencsére teljesen sík terepen.

Baganba a Malikha River Cruises gyors hajójával mentünk Mandalay-ból (126 USD 4 főre online jegyvásárlással! reggelivel, ebéddel), így egy kicsit belekóstoltunk a burmai alapélménynek számító hajókázásba az Irrawaddyn. A 180 km-es út a sebes hajónak reggel 7-től este 7-ig tartott folyásiránnyal lefele. Bele sem merek gondolni mennyi a menetideje az állami IWT (Inland Water Service) lassú hajójának. Utak híján a folyók Burmában hagyományosan a közutak szerepét töltik be. Az alacsony vízállás miatt a masszív hajóforgalomban cikkcakkozva ereszkedtünk, ami + 2 óra menetidő, de a manőverezés a táj látványával együtt sokáig lefoglal mindenkit. A hosszú út alatt volt idő szállást is intézni. Itt is horrorisztikus többszáz dolláros árakat kaptam a templomokhoz közelebb levő Old és New Bagan közepes árfekvésűnek mondott szállodáitól. Végül a budget utazó bázis Nyaung U-ban kötöttünk ki, kb 3 km-re a templom zónától, ahol sok 20 dolláros vendégház is van. Bár a Thante Hotel kapott a Tripadvisoron hideget-meleget, nekünk bejött. A templom fáradtságot medencébe csobbanással levezetni, és a gyerekeket is a hotelben hagyni mikor nekik elegük lett az aznapi pagoda túrából, nekünk viszont még nem, megfizethetetlen. Nekünk legalábbis megért 4 főre napi 80 dollárt.

A kikötésre tökéletesen időzített pazar naplemente alatt vagy 15 percig megállás nélkül óriási denevérek rajzottak Bagan felől az Irrawaddy felett. Viccelődtünk is, hogy biztos le merjünk-e szállni a hajóról.

Érkezéskor rögtön perkálni kellett a 25 000 kyat-os (kb 20 USD) Bagan Archeológiai Zóna belépőt, és árukapcsolásként beszerezhető volt az utazók burmai szakirodalma is: Orwelltől a Burmese Days, és Aung San Suu Kyi számos könyve.

Bár szokás a világ egyik top látnivalójának számító kambodzsai Angkor párjaként említeni, Bagan semmilyen tekintetben nem olyan mint Angkor. A bagani pagodák és sztupák közelébe sem érnek Angkor tökéletes szépségének és grandiozitásának. Van ugyan néhány szép freskó és finomabban kidolgozott Buddha szobor, de csak halvány utánzatok Angkor apsaráihoz képest.

Az UNESCO – noha a várólistára felvette – mindmáig visszautasította Bagan világörökségi jelölését, mivel a pagodák helyreállítása során erősen a mekkmester stílus érvényesült. A szakirodalomban disneyfikáció néven ismert jelenség szép példái az utóbbi évtizedekben épített, és a templomok panorámájába alaposan belerondító új épületek (golf klub, kilátó) és vadiúj műemlékek. A legfontosabb templomként jelölt Anandha Pahto beton bevonata láttán csak egyetérteni tudok az aggályokkal.

Naplementében süllyedő pagoda hajók

Akkor mégis mi a truváj Baganban, ami miatt évente százezrek keresik fel? Baganban nem az egyes templomok szépsége és gazdag részletei a megkapó, hanem a hatalmas területen elszórt több mint 3000 pagoda összességének látványa. Ezért a valóban lélegzetelállító atmoszférát nyújtó látképért mászik fel mindenki a templomokra, amit egyébként a turisták “tiszteletlen viselkedésére” hivatkozva nemrég be akartak tiltani. A legújabb hírek szerint visszakoztak.

Az egyik legnépszerűbb program a naplementézés a pagodákról, amiről mi az első nap után leakadtunk. A legtriviálisabb sunset templomokon ugyanis fürtökben lógnak a teleobjektíves emberek. Csoda hogy a templomok nem süllyednek el, és nincs minden este egy lepottyanásos baleset.

Vanity fair hőlégballonnal

A véletlenszerűen elszórt sokezer pagoda együttes látványa miatt olyan népszerű a Bagan feletti hőlégballonozás is. Komoly hőlégballon rajongók szerint is Bagan az egyik legjobb hely erre a világon. Nekem is egy ilyen hőlégballonos fotón keresztül lett bakancslistás az ország.

A 320 USD/fős árral szembesülve eredetileg szomorúan lemondtam az élményről, de mivel az út eddigi részén 35-40 dolláros szállásokon aludtunk – és pont a szállodánkban lakott az egyik ballonos cég angol személyzete is – úgy döntöttünk, hogy ketten a lányommal ballonos csajbulit csapunk. A fiúk maradtak, a kisfiunk egyébként sem érte el a minimálisan szükséges 110 cm-es magasságot, így nem látott volna ki a kosárból.

A templomok feletti suhanás a legszebb vanity fair volt, amit valaha láttam. A 45 perces trip végére megértettem miért van földetérés után pezsgőzés. Ha kicsit is vonz a dolog érdemes a minden körítéssel együtt 1,5 órás, egyszer az életben élményért inkább a szálláson spórolni.

A szolgáltatásnak megadják a módját, kikupált Robur-szerű nosztalgia buszokkal szedik össze a résztvevőket hajnalok hajnalán. Az utasok tea/kávé és keksz kíséretében nézik a ballonok előkészítésének folyamatát, ami már önmagában óriási élmény, volt aki csak azt jött el megnézni. Az összeszokott angol-burmai koprodukcióban működő személyzet egymástól pár percnyi eltéréssel precízen lövi fel a meleg levegővel teli kupolákat, gyönyörű látvány ahogy a nagy bordó, sárga és zöld ballonok fordított cseppóriásként magasodnak és sorra elrepülnek. A kapitány angol humorral fűszerezve az idegenvezetést végig magyarázta a templomokat, s fentről a felkelő nap fényében még inkább érvényesült a pagodákkal teleszórt dzsungel atmoszférája. Az idő csak a hajnali órákban alkalmas a ballonozásra, így a trip minössze 45 percig tart, ami alatt a nemzetközi utasközönségtől csak a wow, a look at that temple és a so beautiful hallatszott a szél és a meleg levegő löketek surrogása, na meg a kamerák kattogása mellett. Mi a lányommal nem nagyon jutottunk szóhoz. Leszállás után sütizés és pezsgőzés közben áradozott mindenki az élményekről háttérben a leeresztő ballonokkal. Az egyetlen negatív élmény az volt, hogy a 320 dollárba az már nem fért bele, hogy a ballon saját kamerájával készített csoportfotókat megkapjuk.

Budget tipp korán kelőknek: a ballonok levegőbe emelkedése legalább olyan szép, és ráadásul ingyenes látvány a pagodák tetejéről nézve is. Érthető, hogy sokan jóárasítják így az élményt.

És hogy melyik a legszebb templom? Baganban az a jó, hogy bőven van tér megtalálni a saját bejáratú kedvencet a 3000-ből, érdemes ehhez legalább 3-4 napot maradni. A legtöbben a betonteknő Ananada Pahto-t, a leginkább piramis-szerű Dhammayangyi Pahto-t és naplementére a Swesandaw Paya-t látogatják. A mi kedvencünk a top templomok közül a Shwezigon Paya, a kevéssé látogatottak közül a Dhammayazika pagoda lett. Utóbbi egy gyönyörű kertben van, s az ötszögletű alaprajz mellett az is különlegessége, hogy a többi templommal ellentétben este messziről ragyog a kivilágítása.

Vándortábor a pagodák között

Teljesen véletlenül az egyik legnagyobb templom fesztivál, az Ananda Pahto idejére értünk Baganba. Emiatt egész Old Bagan, de különösen a legszentebb Ananda Pahto templom környéke egy hatalmas zsibvásár volt. A messzebbről érkező zarándokok ökrös- és lovas szekértáborral vették körbe a templomot és Old Bagan mezőit, még egy motoros szekeres dugóba is belekeveredtünk. A szerzetesek több napon át éjjel nappal kántáltak. Még jó, hogy nem a közelben laktunk. A szent éneket csak egyik este nyomta el a Burma legnépszerűbb zenekara által ingyenesen adott, s ezáltal még hatalmasabb tömeget vonzó rock koncert. Mi a gyerekekkel nem vetettük bele magunkat a bulizó tömegbe, de igazán vidám látvány volt ahogy a naplementében a pagodák között a zarándokok, helyiek és turisták együtt csápoltak a BMW logóval (Muhaha. BMW? Burmában? Hát olyan nem volt.) tuningolt színpdon ugráló zenekarnak. Pont úgy, ahogy bármilyen fesztiválon mifélénk is szokás.

Az ünnep miatt beköltöző vándortábornak köszönhetően egy nem mindennapi ebéd díszletben is volt részünk, amit a pár méterre az étterem kerttől levő pagodák mellett kérődző tehenek, motorok és szekerek szolgáltattak.

Baganban a kedvenc abrakolónk a meglepően jó szálloda éttermen kívül a Starbeam bisztró volt, ahol a kedvenc avokádó-, padlizsán- és tealevél salátánkat fantasztikus Irrawaddy grillezett hallal és finom friss dzsúzokkal tetézték. Nyaung U-ban a burmai-francia házaspár által működtetett Black Bamboo is emlékezetes volt, ők például azt is kifüggesztették, milyen munkafeltételeket (szabadság, munkaidő, éppcsak a fizu összegéről nem tájékoztatták a vendégeket) biztosítanak a dolgozóiknak. Érdekes marketing fogás.

A templomfesztivál még ottlétünk alatt befejeződött, így egyik reggel meglepődve láttuk a teljesen kiürült mezőket. Élet azért maradt, Bagan ugyanis Angkorral ellentétben sok burmainak az otthona is. A templomok között kóricálva gyakran tehén- kecskecsordákba, földművesekbe botlunk, és az sem meglepő ha két sztupa között épp szárad a mosott ruha. A kisebb paya-k kulcsai sokszor a szomszédban lakó családnál vannak, és pár gyönyörű homokfestmény vásárlással hozzájárulhatunk egy-egy helyi család megélhetéséhez is. Mi egy varjakkal békében együtt ebédelő férfin is ámultunk.

Portyázás közben betértünk a távolabbi pagoda romok között megbújó kis falvakba is. Felülve a turista boomra, a kötelező Aung San családi portrékkal dekorált bambusz kunyhókban szívesen vendégül látják és felszerelik szuvenírrel a látogatót, és sokan már csak az angol tanulás miatt is szívesen idegenvezetnek. Haladnak a korral is, a szállodában ugyan nincs kártyás fizetés, bezzeg a falusi szuvenírshopban flottul működik. Egyik falu mellett egy fiatal lány annyira kedvesen kiabálta, hogy Come to see my village!, hogy visszafordultunk. Bemutatott minket az összes fűszálnak az arts and crafts faluban, természetesen kaptunk teát is, és közben elképesztő finoman hízelegett a férjemnek tudja-e milyen szerencsés, hogy ilyen szép felesége van. 🙂

Ha jártál Baganban neked melyik volt a kedvenc payád?

• Bagan
• burmai pagodák
• hőlégballonozás