Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz ITT!
Hálásan köszönöm, ha adománnyal is támogatod a munkámat. ❤
Kasbah túra Marokkó datolyás kosarában, a Draa völgy oázisainak pálma rengetegében. Offroad csapatás a Szaharában, tevegelés, és felejthetetlen éjszaka a szabad ég trillcsilliárdos szállójában, a ragyogó Tejút alatt. Reggeli ébresztőnek tétova teve klub.
2018 június 22 -24.
Marokkó körút 3. – Rockin’ the kasbah: Draa völgy és a Szahara
Az Ourika vízeséstől több mint 4 óra alatt tettük meg a 180 km-t Ait Benhaddou-ig. Marokkó egyik legszebb útját róva átkeltünk a lélegzetelállító, 2260 méterre felkacskaringózó Tizi n’Tichka hágón, amit 1936-ban épített a francia hadsereg a régi karavánút mentén. Mitagadás, az útra ráfér egy kis ráncfelvarrás, épp szélesítik, és átvágnak hajtűkanyarokat is, de nem túl hatékonyan, csak épp annyira, hogy jól lelassítsák az amúgy sem gyors menetet. Mi épp felhőben araszoltunk fel a hágóra, de még úgy is érdekes, csak bírni kell gyomorral a szerpentinezést.
Marokkó pazar erődített berber faluja ( kszár ), Ait Benhaddou az Atlasz és a Szahara találkozásánál megérdemelten világörökség. Már sötétben értünk oda, útközben gyönyörű kék-pink naplemente után elfogyó fény zárta be a napot a kopár, hegyes, vörös földes, voodoo falvas sivatagba hajló tájon. Annyira szép volt, hogy fotó nem készült róla mert csak néztem. Ait Benhaddou sokkal hangulatosabb egy estére mint Ouarzazate városa, ahol a legtöbben megszállnak. Így reggel egy napkeltés vizit is összejöhet ( ezt sajnos én ellustultam, pedig beállítottam az órát 6-ra, hát nem vagyok mindig tip-top ), de mindenképp megelőzhetjük a 10-11 körül megérkező buszos csoportokat.
A 12-16. század között épült kszár a berber vályogépítészet egyik legjobb példája, bár a faluban nincsen belül is részletesen helyreállított kasbah vagy más épület, amibe bemenni is érdemes. Ma már nem lakják a falut, teljes egészében látványosság lett. Szerencsére még kilátszik a szuvenír árusok alól. Azért kellett hárítani, az egyik berber árusnak annyira megtetszett a burmai olcsó holdkő karkötőm, hogy feltétlen el akarta cserélni egy berberre, ha már nem vettem tőle semmit.
A Bagdad Caféban aludtunk, ahol a hűsítő medence mellett extraként a tetőteraszról panoráma is van a kszár dombjára. Egy nagyon kedves marokkói-francia házaspár igazgatta a szállodát. Az anyatárssal jól meg is beszéltük az élet nehézségeit és szépségeit a tinikkel. Ők a következő évtől Franciaországba költöznek, mert a marokkói vidéki, tradícionális lét az izgő-mozgó, Franciaországot is ismerő tini gyerekeiknek már nem túl vonzó. Alkalmazottakra hagyják a szállót, és a férj ingázik majd a két ország között.
Marokkó Hollywoodja is itt kezdődik, Ait Ben Haddou számos film forgatási helyszíne volt, pl a Gladiátor, Múmia, Kundun és az újabbak közül a Trónok harca is használta a falut díszletek. A szomszédos Ouarzazate-ban filmstúdiók is vannak, és a Draa völgyének természetes sivatagi és oázisos, végtelen pálmaerdős környezete is rengeteg kosztümös, jézusos, háborús filmet szolgál. Ahogy Budapest is sokszor Berlint vagy épp Moszkvát alakítja a vásznon, legtöbbször Marokkó sem önmaga, Szomália éppúgy volt már mint Egyiptom, a Szentföld vagy Tibet.
Ha egy filmhez holdbéli, kopár táj, középkori erőd falu, oázis, kőhegy, sistergő délibáb, szamarak, tevék és sivatag kell szinte tuti, hogy itt forgatják. Sokan tesznek látogatást az Atlas Filmstúdióban, de ez minket annyira nem érdekelt. Egy napközben szinte hologramként szikrázóan ragyogó naperőmű is működik Ourzazate mellett, nagyon érdekes jelenség. Ourzazate is megkapta a maga utcai lámpasorát. Találgattuk itt is lehet-e egy helyi politikába beágyazott lámpaszerelő nagyvállalkozó, mert Marokkóban minden nagyobb faluban saját design lámpasor díszíti az utcákat, néhol az egyszerű házak mellett egész bizarr látvány.
A Draa folyóvölgy palmériái
A Draa folyómeder végtelen datolyapálma folyama Marokkó egyik legszebb látnivalója. Ourzazate-tól a Szaharáig mintegy 150 km hosszan autózhatunk Marokkó datolyás kosarában. Víz ugyan nem nagyon van a felszínen, de hogy nincs nagyon messze annak bizonyítékai a gyönyörű zöldellő oázisok, és a vörös vályogtéglás, omladozó berber falucskák. Mindez a háttérben kísérő Atlasz hegyeivel festői látványt nyújt. Az élet vissza az időben araszol, szamaragoló emberek, a folyóparton mosó asszonyok, csak a gyerekek szaladgálnak, ahogy kell, nekünk muszáj megállni egy-egy pálmaligetben. Itt lehet vadászni a több évszázados, sajnos többségében az enyészetnek átadott kasbah-kat, erődített vályogkastélyokat. Lehetetlen mindet végigjárni, a legtöbb forrás szerint ezek a legszebbek: Tamnougalt, Timiderte, Kasbah Said Arabi Ouled Atman, és Tinzouline. A nyitvatartásuk elég változatos, de egy-kettőt biztosan el lehet kapni.
Kasbah des Caids
A 16. századból származó Kasbah des Caids Tamnougalt faluban bújuk meg. Káprázatos, és szerintem még inkább autentikus hely. Ait Benhaddou-hoz képest alig látogatják, pedig pont útbaesik a Szahara felé. Az oázis az egykori Timbuktu – Marrákes tevekaravánút egyik állomása. Útközben már feltűnt a különleges alakú, a tetején tazsin tálat formázó Kissane Jbel hegy, ami Tamnougaltnak is gyönyörű hátteret ad, és jól megvédi a falut a sirokkó széltől. Tamnougalt régi vályogtéglás földházainak többsége lassú enyészetre van ítélve, a lakók többsége elhagyta. A Kasbah des Caids-ot az idők szavára turistalátványossággá alakítottak, így legalább meg tud menekülni a szétmállástól. Tamnougalt-ból először mi is majdnem távoztunk, mert a foszladozó, néptelen, de legalább a 40 fokban hűvös sikátorokban csak macskákkal találkoztunk.
Szerencsére elkanyarogtunk a Kasbah Des Caids bejáratáig, amit egy helyi berber család vett a szárnyai alá. A zegzugos épületen egyik családtag kalauzolt végig, igazán megérte a 100 dirhamot. A Kasbah különlegessége, hogy három udvara is van, az első, a nappali mór stílusú, a második berber, és a használati tárgyakat tárolják benne, és a legvastagabb falú legkisebb udvar volt a római, ez volt az éléskamra. Természetesen állandó filmsztár, és sokszor művészek használják. A tetőteraszról isteni panoráma nyílik a palmériára és a Kissane Jbel-re. A mellette levő Chez Jacob fogadóban ( Igen, zsidók is éltek itt évszázadokig békében a berberekkel! ) akad tazsin és szállás is. Nagyon ajánlom a helyet ha a Draa datolyapálma völgyében jártok!
Zagora
A sivatagi túra előtt Zagorában aludtunk meg, ami nem különösebben emlékezetes hely, hacsak arról nem, hogy Marokkó legmelegebb városa. Valóban be kellett kapcsolnunk a légkondit. Itt a pálmafolyó szélén kerestünk egy 40 eurós, nagyon egyszerű kasbah szállást ( La Petite Kasbah ), ahonnét a segítőkész tulajjal le is szerveztük magunknak a másnapi dzsipes, sivatagban alvós túrát. A zagorai szállásunkról annyira hívogatóan zöldelltek a pálmafák, hogy még a futás is felmerült bennünk de aztán maradtunk a kora reggeli oázis sétánál míg a gyerekek aludtak. Közelről is szemügyre vettük a még zöld datolyát a fákon. A zagorai palméria tele van elhagyott vályog házakkal, amelyik nem menő, drága szállás az inkább valamilyen mezőgazdasági épület. A pálmafák közötti területet intenzíven művelik, a parcellákat, ösvényeket vályog falakkal határolják. Az útvesztőben több reggeli munkára induló tevével és öszvéres fogattal is találkoztunk.
Tamegroute
Útban a Szahara kapuja, M’Hamid felé megálltunk egy kevéssé ismert marokkói faluban, Tamegroute-ban. Itt egy helyi jellegzetes, zöld edényeket készítő kerámia műhelyt és Észak-Afrika valaha legnagyobb, egykor 50ezer kötetes iszlám könyvtárát akartuk megnézni. A könyvtárban leginkább a 13. századi gazellabőrre írt Korán érdekelt. Volna, mivel aznap épp souk, azaz a heti piacnap volt, és ilyenkor mindenki a hasára gondol, a könyvtár zárva. A kapuja és a könyvtárral együtt működő muszlim vallási iskola udvara mindenesetre szép. A könyvtár most már csak 4ezer darabos, a többit más muszlim iskoláknak, múzeumoknak adományozták, de állítólag így is impresszív. Ha már így esett, kaptunk az alkalmon és csellengtünk egy kicsit a piacon, egy falusi souk bejárását több helyen olvastam érdekes programnak.
Ehhez rábíztuk magunkat a könyvtár előtt rögtön ajánlkozó alkalmi kalauzunkra, ami jó ötletnek bizonyult a labirintikus, működő kszárban ( vályogból épített házakkal, szűk utcácskákkal teli falu ). Ali megmutatta hogy kötik a turbánt a tuaregek, és elvitt a fazekasokhoz is, ahol az egész folyamatot végig magyarázta, az agyag előállításától a festésig, amihez csak természetes növényi festékeket használnak ( pl. gránátalma, henna, lucerna ). Nem a kinti, utcai boltba vitt minket, hanem – ahogy ő fogalmazott – Ali baba barlangjába, a kis festő műhelybe, az igazi csetresz mennyországba. Piros pont, hogy semmilyen nyomulás nem volt a vásárlásra. Természetesen kaptunk mentateát is. A végén 150 dirhamot adtunk a szakvezetésért, ami ott elég jó pénz. A souk kultúrsokk volt. Ahogy azt kell, volt benne minden földi jó, de kizárólag pasik vettek és eladtak a piacon. Mint kiderült, ők a fő családi beszerzők. Aki a piacra jár, ugye, az a főnök mifelénk is, igaz? Nagyon meghökkentő látvány volt egy piac, ahol rengeteg férfi vonja a banyatank helyett a szamarát, egy heti eleséget betárazva a családnak, kinek-kinek egy kecske vagy bari is a nyakában.
A Lonely Planet két sora alapján én itt nem álltam volna meg. Látszott, hogy rengeteg turistacsoport ide nem jön, legfeljebb Ait Benhaddou, és rohanás a sivatagba. Valójában a fazekas műhely engem mellékesen érdekelt, bár elismerem, látványosabb mint egy könyvtár. Örülök, hogy megnéztük mert nagyon érdekes volt, ahogy készítik, égetik a kerámiákat. Állítólag ezeket csak ott lehet megvenni, a marrákesi bazárban nem. Egy blogon olvastam a 13. századi gazellabőrre írt Koránról, azt szerettem volna látni. A souk itt szombaton van, de bármelyik másik faluban érdekes, csak kérdezősködni kell melyik érdekesebb Draa Völgy oázis faluban mikor van.
Éjszaka a Szaharában
Oltalmazó ég. Megvan ez az egyébként elég vegyes kritikákat kapott Bernardo Bertolucci film? Mi azért nem haltunk bele a sivatagba mint John Malkovich a sztoriban, de a Szaharába a nyári hőségben csak kevesen mennek, ott aztán igazán off season van akkor. Nappal 40-50 fok is lehet, égető a forróság. De az este és az éjjel a sivatagban nyáron fantasztikus, ilyenkor lehet a mindenkinek rendelkezésére álló csilliárd csillagos szállóban, a szabad ég alatt szunyálni, ugyanis éjjel kellemes 20-25 fokra hűl le a levegő.
A tábori sátrak és vályogházak a tavaszi és őszi szezonban kellenek az éjszakára lehűlő sivatagban, de nyáron alkalmatlanok alvásra, csak csomagtárolásra jók. Mindenki kint durmolt matracokon egy laza kendővel vagy pléddel. Esetleg egy-egy ganajtúró bogár szembenézhet, de elég magasak a matracok, és nincs minden tele veszélyes, csípő állatkákkal. Nekünk tábori tevéink és macskáink voltak. Elképesztő, hogy még a sivatagban is vannak cicák, feltételezem, a tábor dolgozói vihették oda őket.
Mi a kevésbé felkapott és picit nehezebben megközelíthető Erg Chigaga dűnéket választottuk a Szahara tripre utánaolvasva az Erg Chebbi vs Erg Chigaga dilemmának. Terepjárókkal 2,5 órát freeridozva jutottunk a dűnékhez, ahol a homokozás, dűnefutás, és legurulás mellett naplementés tevegelés, vacsi ( tazsin, mi más? már tényleg nagyon untuk ) és gyönyörű éjszakai csillagos égbolt alatt alvás volt a program. Útközben elkerültünk pár nomád pásztor szállást, és megálltunk egy elhagyott oázis szállónál is. A táj szerves részei a szabadon kószáló tevék. Láttunk egy pár hónapja elpusztult példányt is, illetve inkább már a csontvázát.
Tejút teljes pompájában
A legközelebbi lakott település, M’Hamid az Erg Chigagától úgy 60 km. Ennélfogva zéró a fényszennyezés, a Tejutat ilyen tisztán, teljes pompájában most láttam először. Ugyan meg kellett várni hozzá míg éjjel kettőkor lement a Hold, de aztán nem sokat aludtam, vagy két órán át bámultam a csillogó Tejutat. Nem is próbálkoztam fotózással, egyszerűen nem akartam mást csinálni csak nézni. A live planetáriumból olyan volt az egész mintha elég lenne csak kinyújtanom a kezem egy csillagért. A teljes háborítatlanság és nyugalom érzéséhez az is hozzásegített, hogy az Erg Chigaga felett nem volt repülő forgalom, az ég teljes nyugalomban ragyogott. Erg Chebbi dűnéi sokkal közelebb vannak az ottani bázis Merzouga faluhoz, és rengeteg tábor van, főszezonban állítólag már kissé tumultusos. Erg Chigaga dűnéi kisebbek az Erg Chebbi homok kupacoknál, a Namíb sivatag 300 m magas dűnéihez képest pedig egész legyintenivalóan aprócska bármelyik marokkói dűne, de a sivatag érzet így is maximális volt. Plusz itt vannak tevék, és az azért sokat dob a homokozón.
Tétova teve klub
A teljes pompájában látható Tejút mellett a legszebb sivatagi filmkocka a kora reggeli tétova teve klub volt. Pirkadatkor megjelent egy tevecsalád két növendék tevével a táborunkat határoló dűnéken, messze a széleken, és tényleg tétováztak közelebb jöjjenek-e. A marokkói sivatagban ugyan nincsenek gigantikus, többszáz méter magas homokdűnék, vannak viszont tevék. Sokan. Nem csak egyet installálnak látványosságnak, hanem úgy lassan, komótosan, megfontoltan kóricálnak mindenfelé. Állítólag a freerange tevék is tartoznak valahova, a sivatagban is élnek ugyanis emberek, nomádok, pásztorok, bár elég nehéz elképzelni mit esznek ott a kecskék. Ezekszerint a kóró tényleg elég. Kút is van, és benne ivóvíz, bár ez is hihetetlennek tűnik. A sivatagi ottalvós túra 4 főre cakkpakk terepjárózással, tevegeléssel, vacsival és reggelivel 230 Euro volt. M’Hamid-ból a Caravane de Réve nevű céggel csináltuk, a szolgáltatás korrekt volt, ajánlom őket.
Skoura
A sivatagban nyáron nappal nincs kegyelem, a hőmérséklet rekordsebesen kúszik felfelé ahogy kibukkan a nap. A reggeli után nyolckor már úton voltunk vissza M’Hamidba, az aznapi célunk onnan 300 km iramodásnyira levő Skoura oázis falu volt. Útközben még szerettük volna megnézni Timiderte kasbah-ját, de csak kívülről sikerült, sajnos zárva találtuk. Útközben Agdz városkában álltunk meg késői ebédre, az itteni főtér szerű helyen sorakozó éttermek egyikében kaptuk az ételmérgezést. Ezt persze akkor még nem tudtuk, mert ugyan megjegyeztem, hogy hideg és nem túl finom a hús, amit egyébként végtelenül kedvesen szolgáltak fel, de az igazi rosszullét csak másnap kezdődött. Sajnos az étterem nevére nem emlékszem, legyetek elővigyázatosak!
Skourában ismét egy nagyon jó szállásba nyúltunk. A sivatag után a forróságban csak medencés kvártély jöhetett szóba. Az Auberge Famille Benmoro-ban. ( Több fotó róla ITT. ) 45 Euro volt 4 főre egy szoba reggelivel és lélegzetelállító panorámával az Atlaszra és Skoura palmériájára. Mi voltunk az egyedüli vendégek, ez nagy előnye annak, hogy a főszezon helyett a mellék szezont választottuk. Jól ki vannak találva ezek a vályogkastélyok, légkondi nélkül is simán lehetett aludni, de egyébként az is van a legtöbb szálláson. Zagora után Skoura palmériájában is tettünk egy sétát, itt a datolya mellett a gránátalmát is szemrevételeztük érés közben.
Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz ITT!
Hálásan köszönöm, ha adománnyal is támogatod a munkámat. ❤
