Véletlen turizmus Tirolban – Timmelsjoch hágó, Merano

By MiraDonna

Ha tetszik amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések.

Avagy hogyan nem másztuk meg a Wildspitzét

2017. május 27-28.

Ember tervez, Isten végez – tartja a mondás. Ezúttal inkább a túrabakancs.

Minden utazóval előfodul, hogy elindul valahova de végül különféle fennforgások miatt teljesen máshol köt ki. A kezdeti bosszúság után a véletlen turizmus örvendetes is tud lenni. Így történt velünk is. A Wildspitze megmászása helyett a kevéssé ismert Timmelsjoch hágón át Dél-Tirol egykori központjában, Meranoban tettünk villámtúrát. A gyönyörű hágó és Merano kezdődő nyári hangulatú kisvárosa annyira megtetszett, hogy szívesen ajánlom a célzott látogatást is.

Merano eddig nem szerepelt a bakancslistámon. Ausztria második legnagyobb hegyét, a 3770 m magas Wildspitzét viszont már másodszor kíséreltük meg bevenni kettesben Ferivel, de most sem adta magát. A nevezetes hegyre számos magyar túracég is vezet mászást amatőröknek. Tavaly még mi is vezetéssel mentünk volna, de időközben Feri vizsgázott sziklamászó lett. Külön téli gleccseres tanfolyamon is részt vett, most már ő lett volna a hegyi vezetőnk.

Tavaly az időjárás tett keresztbe a Wildspitzénknek, most meg Feri magashegyi Hanwag cipője, pontosabban a talpa okozta a vis maiort. Az ismerős anyag fáradás. Szerencsére nem a csúcstámadáskor, vagy mintegy 3 órai gyaloglás után nyugdíjazta magát a bakancs hanem rögtön indulás után. A gleccseren ugyanez elég necces lett volna. Februárban még ebben a cipellőben mászott Feri a Tátrában jéghegyet. A felső rész 13 év után is szinte újnak néz ki, de ezek a gumi/műanyag talpak eddig bírják. ( Az én Meindl túracipőm talpa is pont 13 évig bírta, és egyik napról a másikra elköszönt. Szerencsére a cég kicserélte a talpat, így lett egy szuper új cipőm. )

Először nagyon lekonyultunk. Biztos mindenkinek megvan az érzés mikor valamire nagyon rákészül, mindent előkészít, és utolsó pillanatban beüt a krach. Rövid tanakodás után az egyetlen reményünk a mászásra az maradt, hogy az olasz oldalon, Meranoban veszünk egy cipőt vasárnap. Így a hétfőt beáldozva mégiscsak meghódíthattuk volna a Vad Csúcsot. (A nagymamánál sínylődő gyerekek biztosna nagyon örültek volna. ) Merano ugyan valóban tömve van kis túracipős sportboltokkal, de sajnos ezek sincsenek nyitva vasárnap. Az egyetlen nyitva tartó plaza hegyi topánt nem árult, így a hegymászás városnézéssé alakult.

Öröm az ürömben, hogy az osztrák Vent-ből az olasz területen levő Meranoba menet átkeltünk a gyönyörű, (2509 m) Timmelsjoch hágón. Amit egy hágóból ki lehet hozni mindenféle tereptárgyakkal és ki-beülőkkel azt itt megcsinálták. A sokáig csempészek által használt útvonal évszázadok óta létezik, de csak 1954-ben kezdték el kiépíteni. Az 1959-ben átadott utat sokszor csak a titkos, eldugott passzázsként emlegetik, a forgalom ugyanis a közeli negytestvér Brenner hágón folyik inkább. A Timmelsjoch így megmaradhatott igazi joyride hágónak. Csak az jön erre, aki nem siet. A keskeny hajtűkanyaros út a cabriók, motorosok és bicajosok kedvelt útvonala.

A hágók természetéből fakadóan a lélegzetelállító panoráma nem nagy különlegesség. Ehhez itt hozzáadták Európa legmagasabban fekvő motoros múzeumát is. Lehet gurmélkodni az egyszerű büfén túlmutató étteremben, és a kanyarulatok tele vannak tűzdelve megállásra késztető kilátópontokkal, látványos kortárs építészeti objektumokkal. A hegyormokra épített minimalista betondobozokban a panoráma mellett egy teleszkóp, a hágó heroikus építését és a környező természetet bemutató kiállítások élvezhetők.

Az egykori csempész útvonalon létesült hágó legkülönlegesebb építménye a csempészek kemény életének állít emléket. A kopár hegyek között különös látvány a betonkockából kiváló cilinderkalapos csempész körvonala, amibe a betonon átsétálva magunkat is belekomponálhatjuk. A tetőn némi hófal tapogatás után egy hollárihós, jódlis, sörözős, záróra utáni tiroli kocsma buliba is bele cseppentünk.

Ahogy leértünk a Passeier völgybe a hűvösből hirtelen 27 fok melegbe és strandpapucsra váltottunk. A hegyi kalandból dolce vita lett. A fenyők mellett megjelentek a pálmafák, manikűrözött almaültetvények, jó kis mediterrán fíling. Trianon itt Dél-Tirol, mint az irredenta “Dél-Tirol nem Olaszország” felirattal telezászlózott házak közölték velünk. Több a német beszéd mint az olasz. Meranoban még a kávé is láthatóan nemzeti kérdés, a legtöbb helyen az osztrák Meinl kávéval is hangsúlyozzák az osztrák szívet.

Mi csak egy villámlátogatást tettünk Merano kellemes kis városában, de érdemes egy hosszú hétvégét is rászánni. Régen Dél-Tirol központja volt, ma csendes és rendkívül stílusos nyári üdülő- és fürdőhely monarchiás hangulattal, gyönyörű villákkal és irigylésre méltó növénytakaróval. Én még ennyi méltóságos öreg cédrust egy kupacban sehol sem láttam. A város közepén vág át a Passer folyó, kétoldalt régi villákkal, kiülős kávézókkal teli korzóval szegélyezve. Kicsit olyan volt az elrendezése mint Erdélyben az enyészetnek szinte teljesen átadott, de még úgy is lenyűgöző Herkulesfürdő. ( Bővebben ITT)

Szállást is a város szélén levő elegáns villanegyedben kerestünk. Jellemzően kis családi panziók, hotelek bújnak meg itt a hatalmas ősfák alatt, a medence kötelező. A szezon olyannyira beindult, hogy csak a negyedik helyen, a Weingut Panzióban akadt szabad szoba (92 Euro kiadós reggelivel). Osztrákság ide vagy oda az echte olasz kaját és a tipikus esti mediterrán szokást, a korzózást azért nem kifogásoltuk. Este egy hatalmas öreg cédrus alatt Spritz Aperolba, bruschettába és grillezett tálba folytottuk az elpárolgó bánatunk. Meranonak jó kertésze van, az utcákat mindenféle burjánzó és színpompás, egymással szépen összepasszított növények borítják. Sajnos a hegyre fürdőruhát nem pakoltunk, pedig Meranonak nagyon gusztusos termélfüdője van, bekukkoltunk az előtérbe.

Másnap délelőtt a Trauttmansdorf Kastély kertjében pár éve kialakított botanikus kertet néztük meg, ahol az illy ikonikus kávéscsészéit is elkövető Matteo Thun sztár építész tervezte függő kilátóból fentről is lehet szemrevételezni a kert és a környező völgy panorámáját. A növények mellett itt is burjánzik a Sissi kultusz. A számos attrakció közül érdekes a kertek földalatti életét stílszerűen a föld alatt bemutató show. Idén az International Garden Photographer of the Year szabadtéri fotókiállítása is megnézhető, amit egyébként mindig az általam ITT »»»  is ajnározott londoni Kew Garden-ben nyitnak meg.  Nyaranta a vízirózsákkal teli tó mellett koncerteket is tartanak.

A Wildsitzét pedig nem hagyjuk, ahogy a Terminator mondaná, We’ll be back!