Ha tetszik amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések.
Cesky Krumlov és környéke a sörön és a knédlin túl is
2016. május 13-16.
Cesky Krumlov örök klasszikus. Közel van, megfizethető, és az egyszer volt hol nem volt meseváros hangulatban a kocsmatúra tetszés szerint megszakítható egy jó raftinggal is a Moldván. De van élet a sör-knédli-rafting szenthátomságon túl is! A környéken egy csodás gyalogtúrát is tettünk a Sumava Nemzeti Park apokaliptikus tájképében, és lecsűrtünk a Lipnói tó új gigamega kilátójának menő csúszdáján, melynek láttán minden felnőttből előtör a bohémia.
Rajzfilm város élőben
Túranaptárunk szerint a 3770 m magas Wildspitze tetején pünkösdöltünk volna míg a gyerekek nagymamáznak, de az előrejelzett -13 fok és hóvihar miatti kényszerű újratervezés örök kedvenc helyünkre, Cesky Krumlovba vitt minket, ezúttal kettesben a férjemmel. Ugyan ide is esőt, de legalább + 13 fokot jósoltak, mindenesetre talán a zord időjárási körülményeknek is volt köszönhető, hogy kezelhető mennyiségű turista volt csak épp a városban. A sör és knédli sellőporos mesevárosát mára már teljesen bevették a turista hadak, élükön a japánokkal, majd rögtön utánuk a magyarokkal. Az egész óváros bábeli nyelvi kozmoszban él, akit ugyanis Csehországba vet a jó sorsa az Prága mellett ide szinte biztosan eljön. A teljes Disneyfication talán azért kerülte el Krumlovot mert a város magától is tényleg olyan, mintha rajzolták volna, mintha minden Disney meseváros ősmodellje lenne. Pont olyan színes, girbegurba, kanyargós, macskaköves, tornyocskás szűkutcácskás, folyóval és várral körbekeretezett ahogy a nagy mesekönyvekben meg van írva. Krumlovban még az sem hatna meglepőnek és giccsesnek ha az óvárost körbekanyarintó Moldva habjaiból egyszercsak sellőlányok tűnnének elő, vagy az egyik sikátorban egy vasorrú bába jönne szembe.
A turista tömegek ellenére Krumlovnak többé-kevésbé sikerült megtartania az autentikusság látszatát, noha ma már az inci-pinci belvárosban helyiek alig laknak, minden átalakult szállássá, étteremmé és szuvenír bolttá, de szerencsére sok, évtizedek óta működő ódon söröző és hospoda/szálló is megmaradt. Érdekesen keveredik a szocilizmusból maradt retro a középkori mese hangulattal és néha már a minimál dizájnnal is. A férjem 1998 óta szinte évente jár barátokkal Krumlovba sör-knédli hétvégére, úgyhogy azonnal menekülőre fogtuk mikor a folyó túloldalán levő egyik törzs sörözőjébe betérve a középkori, egyenes falat nem tartalmazó házban a megszokott ódon berendezés helyett egy teljesen steril, irodába illő bútorokkal berendezett vadonatúj enteriőr fogadott. Mert ez a túl egyenes már nem az a Krumlov amit szeretünk, noha távol áll tőlünk a régen minden jobb volt fanyalgás. Az eklektika jegyében a Don Julius étterem falán jól megfér ugyan Marilyn Monroe fotója mellett egy Trabant eleje, (“Trabika a papíripari paripa” – Pajor Tamás Összközmű című lemeze szólt épp a kocsiban, meg futás közben is jött szembe egy igazi kétütemű 🙂 meg még egy lenines zászló is a falon, de ez a teljes tévút minimál beltér egy régi krumlovi kocsmában azért mégiscsak sokkoló volt. Knédlire se feltétlenül a legnagyobb, láthatóan csoportokra szakosodott hodály éttermekbe érdemes beülni, és ha sört kérünk nem árt mondani, hogy a helyi Eggenberget preferáljuk, mert maguktól inkább a kommerszebbet hozzák sok helyen.
Hol aludjunk és hol együnk?
Szállás minden kategóriában van dögivel, természetesen ha már egy mesevárosról van szó, itt a legérdemesebb a Moldva kanyarulata által szinte körbevett óvárosban megszállni, ez a kocsmatúrázáshoz is rendkívül praktikus megfontolás. Airbnb mellett lehet vadászni a város saját weboldalán is. Gyakorlott Krumlov zarándok férjem végigaludta már az egész óvárost, rögtön sorolta is, mik az autentikus helyek. (Szerinte például ezeket érdemes keresni: Pension Barbakan, Na Ostrove, Na Louzi, Mini Hotel Abraka, Hotel Zlaty Andel. ) Magam is meglepődtem, hogy a last minute ellenére a krumlovi ősintézménynek számító Na Louzi Hospoda (hospoda/hotel) rögtön visszajelzett, hogy van helyük. Így esett, hogy megkaptuk a Hubert névre hallgató kedves szobát, ahol ugyan semmi luxus és rongyrázás, sőt még lapostévé sincs, de wifi azért van ☺. Ódon bútoraival, régi fotóival és térre nyíló ablakával pont olyan, amiben az egész-napos sör-knédli-várnéző majd a másnapi gyalogtúra után szívesen tértünk nyugovóra. Szóval a Na Louzi 10 pontos hely, habár némileg levon az autentikus hangulat értékéből, hogy a legendás knédlijükhöz ezúttal nem sikerült hozzájutnunk.
Sör- knédlifronton a helyzet
A knédli szituáció ugyanis Krumlovban a turistahadak érkezése előtt is működő régi helyeken nem különösebben változott. Csinálnak valamennyit és akárhányan ennének még akkor sem csinálnak többet. Hogy miért? Csak mert ennyit szoktak. Így hát szállóvendégség ide vagy oda, nekünk érkezés estéjén 8-kor a Na Louziban nem jutott már knédli, így jobb híján ettünk egy egyébként nagyon finom pisztrángot, és gyorsan kárpótolt minket még egy pozitív élménnyel a közeli Café Schieleben élőben fellépő jazz-rock együttes. Másnap már kora este 6-ra hazaszaladtunk a Zamek (kastély) nézésből, de pechünkre a knédli megint elfogyott már. Azért nem sokáig lógott az orrunk, kemény 10 métert kellett megtennnünk a szemben levő Don Juliusig, ahol végre nemcsak elsőrangú knédlihez, hanem isteni házi szilvalekváros derelyéhez is sikerült jutnunk. A pincérek – a bolti eladókkal szöges ellentétben – mindenhol nagyon kedvesek.
Csehországban tökélyre fejlesztették a végtelenített sörellátás művészetét, ha knédli nem is mindig jut, sasszemmel figyelik mikor ürül ki a korsó és már kérdezik is, hogy jöhet-e a következő. Mi folyamatosan azt próbáltuk eltalálni hány másodperc telik el a korsó kiürülése és a hozhatja-e a következőt kérdés között. A csúcs Don Julius étteremben volt, ahol meg se várták míg kiürül a korsó, az utolsó 1-2 cm-nél már megjelent a mosolygó pincér, hogy akkor érkezhet-e a következő kör. Én ugyan inkább boros vagyok, de Krumlovban fel sem merül, hogy ne sört kérjek, mert annyira friss, és tényleg annyira finom. Érdekes módon valahogy nem fáj másnap a fejem, és eleve – ha nem mértéktelen mennyiségben fogyasztom – nem leszek másnapos. Kérjünk helyi Eggenberget, de persze a többiben sem fogunk csalódni!
Mit csináljunk Krumlovban?
Meglepően sok dolgot lehet a falu méretű városkában na meg a környékén csinálni a sör-knédli vonalon túl is. Adott mindjárt a Zamek, azaz a vár bevétele a többi turistával együtt. Krumlov óriási szerencséje, hogy soha senki nem bombázta le, így a Zamek teljesen megmaradt az utókornak. Mindenféle urai, akik általában valamilyen Bergek voltak – úgy is mint Eggenberg, Rosenberg, Schwarzenberg – békében toldották-foldották, adták-vették, örökölték, gyarapították. Tíz percente indítanak csoportokat, csak így lehet bemenni, érdemes egybe becsatlakozni. Kihagyhatatlan az 5 kastélyudvar megtekintése és a toronyba mászás, ahonnét saját krumlovi panoráma fotónkat érdemes elkészíteni. A várárokban a hagyományok szerint három medve él jelenleg is, egyikük épp unottan falatozott, a többiek a híd alatt bújtak el a kíváncsi szemek elől. Elég nagy területük van, így talán nem rosszabb a helyzetük mint egy állatkertben.
A Zameket sokan megnézik de mivel külön kell rá jegyet venni, már nagyon kevesen jutnak el a kastély 1700-as években épült, teljes pompájában fennmaradt lélegzetelállító barokk színházába, pedig garantáltan leesik tőle az ember álla. Fantasztikus látni hogy nemcsak digitális technika, de elektromosság nélkül, pusztán kötelekkel, fa masinériával és izomerővel milyen színpadtechnikát és díszletmozgatást, hang- és fény effekteket tudtak létrehozni. Az idegenvezetés során egy rövid filmen is szemléltetik a színpadtechnika és a díszletmozgatás működését, és be lehet menni a színpad alá is megnézni a korabeli technológiát. Mi működésbe hozhattuk a szél- és a mennydörgés gépet is. A színház hatalmas, 600 darabos korabeli kosztüm kollekciót is gondoz, és érdekes megfigyelni a barokk előadások színészi gesztusait, amik akkortájt nem a színész egyéni előadásmódját tükrözték, hanem szigorúan szabályozva voltak. Pl. ha a színész csak az egyik kezét tette a szívére az szerelmet jelentett, ha mind a kettőt akkor meg nagyon-nagyon szerelmes volt. A színházban évente általában kétszer most is tartanak előadást, amire talán mondanom sem kell, nem egyszerű bejutni. Krumlovon kívül a világon csak Svédországban maradt fenn épen barokk színház.
A színház után lezavartuk még a régi sörgyárban kialakított Egon Schiele múzeumot is. Noha Schiele mű nem sok van benne, az épület maga is érdekes, a Moldva parton egy nagyon impozáns műteremben alkothatnak jelenleg is a művészek. Mindig van egy kortárs kiállítás is, most épp egy perui művészt láthattunk.
Futnikék Krumlovban
Ami azt illeti, mi ezúttal nem a klasszikus lazsálós kört nyomtuk Krumlovban. A Na Louziban elfogyasztott hidegtálas (kb mint nálunk sok helyen, sonka és kétféle sajt, kenyér, zsemleszerűség, joghurt, lekvár, a salátát-zöldséget valószínű büntetésnek gondolják, mert azt csak mutatóban adnak ) reggeli után egy 16 km-es futással megszemléltük a Krumlov körüli zöldellő dombokat, és a hideg idő ellenére számos raftingolót a Moldván, a végén egy szuper várospanorámával zártunk. Úgy tűnik a csehek még nem vették észre, hogy éjszaka nem süt a nap, mert hatalmas napelem farmok mellett is elfutottunk, Tiszta atom volt…
A jelzések alapján véletlenül az épp zajló Ultrabalaton-szerű, a Moldva forrásától Prágáig menő 360 km-es Vltava Run útvonalába is belefutottunk, bár épp egy árva futóval se futottunk össze. Csak estére ért Krumlovba a mezőny, mi épp néhány sörrel és a végre megtalált houskovy knédlivel a hasunkban próbáltuk átérezni az esőben a városban tévelygő és útvonalat kereső neonzöld ruhás futók helyzetét. A túráznikék is benne volt a lábunkban, így ha háromezres csúcsokra nem is merészkedhettünk, a Zamek nézés, macskaköves utcákon bóklászás és kastélytorony mászás után másnapra kivételesen a moldvai rafting helyett a Sumava hegységbe terveztünk túrát. Az időjárás ugyan nagyon változékony, és végig nagyon hideg volt, egy órán belül előfordult, hogy többször sütött a nap és esett az eső is. Valahogy mégis mindig szerencsénk volt, mikor valami fotógyanús állomásra értünk, mintha rendelésünkre sütött volna ki a nap.
Séta a fák koronája felett
Egész Krumlovot beterítették a Lipnói tó mellett 2012-ben felépített óriási kilátó prospektuasaival. Jelentem, a Stezka Korunami Stromu kilátó élőben is nagyon impresszív. Szuper családi program, de hát melyik felnőtt nem lesz rögtön gyerek egy ekkora csúszdát látva? Szó szerint sétány a fák koronája felett a kilátó neve, és tényleg, egy nagy spirálban lehet felsétálni az egyébként teljesen akadálymentesített 40 m magas kilátóra, közben erdei iskolás oktatóanyagot (sajnos csak csehül), mókusokat, fákat testközelből nézve és a panorámát csodálva. A lemenetet 25 méterről felgyorsíthatjuk csúszdával is, ezt azért nem mindenki vállalja be.
A kilátás után az 1991-ben létrehozott Sumava Nemzeti Park Plechy csúcsát ostromoltuk meg. A park 1991 óta az UNESCO Bioszféra Programjának része. Az úgynevezett mag (core ) zónájában ahol a Plechy csúcs is van semmihez nem nyúlnak. Az 1378 méter hegytetőre Nova Pectől, majd Jeleni nevű falucskából lehet felmenni. Az út különlegessége, hogy egy faúsztatásra használt ipari műemléket, a Schwarzenberg csatornát is megnézhetjük közben. Az 1791-ben épült csatornán egészen 1961-ig úsztatták a fatörzseket. Lévén a Sumava hegység vízválasztó, az 52 km hosszú csatornán mind a Duna mind a Moldva-Elba irányába tudtak rajta fát úsztatni, ami jelentősen hozzájárult a terület fejlődéséhez, több település ennek köszönhetően jött létre az egyébként zord időjárású környéken.
A Jelenitől a Plesné tóig (Plešné jezero) terjedő út nem nagy túra kihívás, egy erdőgazdasági aszfaltúton kell gyalogolni 6,5 km-t. Közben megfigyelhettük a fakitermelést – Pünkösd hétfő itt nem ünnepnap – mini munkagépekkel és illatozhattuk a frissen vágott farakásokat. Ahogy beértünk az ún. mag zónába, ahol a természetet magára hagyják, rögtön feltűnt, hogy mennyi élettelen, de álló fa van, illetve amik kidőlnek azokat sem viszik el. A túrázók biztonsága érdekében a kijelölt ösvény/út melletti fákat levágják, de nem tőben, hanem hatalmas csonkokat hagyva, minek következtében nagyon drámai képet fest a táj, és számtalan jó fagyökér fotót is lehet lőni. A gyalogút kivételével teljes dzsungel van, és valószínű elég veszélyes is bemerészkedni a fák közé, mert semmilyen ösvény nincs, csak egymásra dőlögető és halott fák az újonnan sarjadzó kis kölyök fenyők társaságában. Régebben ide nem őshonos lucfenyvest telepítettek, ami valamit itt nem bírt, ezért a jelentős fa pusztulás. Mivel a mag zónában nem nyúlnak semmihez, az egész út főleg a Plesno tótól kezdve nagyon apokaliptikus látványt nyújt. Kopár hegyoldal tele meredező élettelen fákkal, ráadásul elég barátságtalan 8 fokban és a lehető legváltozékonyabb időben túráztunk, a ragyogó naptól a heves szélen át a hóesésig mindenben volt részünk pár óra alatt. A túra nem különösebben nehéz, csak a tótól a Plechy csúcsig tartó leglátványosabb szakaszon van oda-vissza összesen 5 km mászás. A csúcskereszttől még el lehet menni a cseh-osztrák-német hármashatárt jelző kőig, de az erősödő sör-knédlihiány miatt inkább visszafordultunk. Az egész gyalogtúra Jelenitől a Plechy csúcsig oda-vissza 18 km.
S hogy Csehországban mennyire 2016 van már, azt a sorjázó napelemfarmokon kívül a Sumava Nemzeti Parkba elhelyezett – természetesen szintén napelemes – tó előtti fotóautomata is megmutatta. Fotónkat tényleg megtaláltuk a nemzeti park weboldalán.
Estére még épp visszaestünk Krumlovba, hogy utolsó vacsoránkat a legendás Eggenberg sörgyár impozáns éttermében költsük el. Érdemes a 10 perces gyaloglást bevállalni ide a messzi belvárosból, az árak mérsékeltek – 2 főre sokfogásos vacsora a végtelenített sörökkel 650 cseh korona, kb 7800 Ft – a kiszolgálás megérdemli a sörrevalót, igaz, zöld leveles salátát itt se keressünk.
Shopping in Krumlov
A városban séta közben sok magyar szót hallani, rajtunk talán csak a japán csoportok tesznek túl, akiknek a szusin kívül már a betevő wagyu – vagy legalábbis annak mondott – marhaszeletüket sem kell Krumlovban nélkülözniük. Sajnos az obligát fehérneműboltok és más kevéssé fajsúlyos szuvenírrengeteg is ellepte az óvárost, de szerencsére egyelőre csak az elviselhető mértékben. Ha már szuvenír, van jópár igazi csehikum is. A több generációs kedvenc, Zdeněk Miler Kisvakondja (Krtek) minden formában kapható, a nem kevésbé híres cseh kristállyal egyetemben, melyből ugyan eléggé borsos áron, de korabeli pohár reprodukciókat is hazavihetünk. Papír-művész-dekor eszköz rajongóknak mindenképpen érdemes betérni a legendás Koh-I-Noor márkaboltjába. Krémmániásoknak ellenállhatatlan a Botanicus, ami a trendeknek megfelelően natúr kozmetikumokkal szolgál tetőtől a talpig, s látványos illatorgiával is becsábít az üzletébe. Különösen jól esett az egész napos talpalás után egy kényeztető pacsmag csomag beszerzése. Valószínűleg a szocializmusból privatizálták ki maguknak az itteni bolti eladók is azt az otthonról is ismerős közönyös fásultásogot amivel a vevőkhöz hozzáállnak. Ha egyáltalán köszönnek, a legritkább esetben szólnak még hozzánk. Hogy segítsenek – például a Koh-I-Noor üzletben a gyerekeknek akvarell vagy pasztell ceruza szettet összeválogatni – az fel sem merül, de a Botanicus eladója rögvest mindenkivel közölte már belépéskor, hogy az üzlet hány perc múlva fog bezárni. Ha már fizettünk esetleg löknek egy köszönömöt. Szerencsére a vendéglátással már jobb a helyzet, ott csupa kedves, mosolygós és szolgálatkész emberrel találkoztunk.
Utánaolvasgatva még rengeteg felfedeznivaló maradt a környéken, legközelebb a gyerekekkel együtt megyünk. Vannak várak, kastélyok, hegyek-völgyek, lehet bicajozni, gyalogtúrázni, raftingolni, fürdőzni, s mint láttuk csúszdázni is, így ezzel a kis környékbeli túra mintavétellel Dél-Csehország felkerült a hagyományos nyári egyhetes Ismerd meg szomszédodat családi úti bakancslistánkra.
Ha jártál a környéken oszd meg szerinted mi kihagyhatatlan!
