Szászföld – Tündérek és lovagok földje

By MiraDonna
Ez a bejegyzés egy sorozat része, aminek a címe: Jelentés az Erdőn túlról
Show More Posts

Ha tetszik amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések.

2016. Júl. 9 – 16.

Családi hagyomány nálunk, hogy minden nyáron egy hétig felcsapunk határon túli magyarnak, és Erdély egy kisebb szeletét kószáljuk be. Dél-Erdély, majd tavaly Székelyföld bebarangolása után most Szászföld városait, falvait és erődtemplomait vettük be, és a Bucsecs hegység legmagasabb csúcsát, a 2507 méteres Omut is meghódítottuk. Tündér- és lovagföldén jártunk.
( Több évnyi Erdély túráink blog előtti családi emlékezetéből itt olvasható egy bestof válogatás. )

Praktikumok

Erdély viszonylag közel van, és megfizethető. Az egyik olyan úticél, ahova teljesen felesleges megvenni a Lonely Planetet vagy más nemzetközi útikönyvet. Farkas Zoltán és Sós Judit Erdély útikönyve részletesen és nagyon szórakoztatóan mutatja be az Erdőn túli vidékeket.  A könyv külön erénye, hogy a társadalmi hátteret, történelmi traumákat is kiegyensúlyozottan írja le, az Erdélyben évszázadok óta együttélő összes érintett népcsoport oldaláról is közelít. Így például a Trianonhoz vezető eseményekről olvashatunk magyar, román, szász szempontból is, és a zsigeri nemnemsoha helyett rögtön árnyaltabban látjuk a nagy történelmi képet. 2007 óta megérne már egy frissítést, de így is jól használható.

Mi az egy hetes Erdély túráink alatt csak az első szállásunkat foglaljuk le többnyire Airbnb-n, a többit útközben helyben keressük. Főszezonban sem gond szállást találni, 4 főre 2 szobás jó apartman 40 Euro ellátás nélkül, de még a drágábbnak tartott szállodák sem irgalmatlan drágák, pedig Szászföld az egyik legnépszerűbb erdélyi régió. Segesváron az egyik legmenőbbnek számító Hotel Segesvárban fent a fellegvárban 4 főre 70 Euro volt egy két szobás apartman reggelivel. A kempingezést is próbáltuk, jó buli a gyerekekkel, és napi párezer Ft-ból megvan. Az éttermi étkezés átlag 30 %-kal olcsóbb mint Magyarországon. Közelekedéshez, a látnivalók bejárásához elengedhetetlen a saját kocsi. 10-15 éve legendásak voltak a kátyús román utak, ma már a főutak jó állapotúak, és több autópálya szakasz is van. Ennek ellenére ha van rá lehetőségünk érdemes magasabb építésű vagy terepjáróbb autóval menni, mert ahogy letérünk a főbb utakról rögtön jön a kátyúrengeteg, márpedig sok érdekes látnivaló, falu is csak ilyen utakon közelíthető meg, és a gyönyörű hegyi földutakra is elkel a terepjárgány.

Nagyszeben, a szász sasfészek

Szászföld két nagy városa, Nagyszeben és Brassó közül Szeben a kistestvér. Ha választani kell a legtöbben Brassóba mennek inkább. Nálunk egyértelműen a régen szász sasfészekként is emlegetett Nagyszeben/Hermannstadt/Sibiu került előre a tetszésindexen. Idén itt kezdtük a határon túli magyarkodást. Bár a Magyarországon sulykolt kép szerint Erdély elsősorban maga a falusi idill, sok színes és élő, kulturális programokkal teli városa is van, nem érdemes kihagyni őket a túrákból.

A háborúk és a Ceaucescu éra ellenére Nagyszeben egykor virágzóan gazdag belvárosának egységes szász házas városképe szépen megmaradt. A várost egykor mintegy 40 toronnyal és bástyával körülvevő fal néhány maradványa mellett is tettünk egy kiadós sétát, közben a begemonozó nyugdíjasokhoz becsatlakozva. Ceaucescu ideje alatt Erdély legnagyobb részéhez hasonlóan Nagyszebenből is szinte minden szász kivándorolt Németországba, s a gyönyörű szász udvarházak ennek folyományaként mára erősen leromlottak. A magát Kárpátok géniuszaként hívó diktátor fejpénzt kért a német államtól minden egyes német anyanyelvű Romániából való kiengedéséért. Az 1989-es forradalom után még többen távoztak, így az ezredfordulóra szászok már csak mutatóban maradtak. Mostanában kezdenek visszatérni Németországból, legalább egy-egy régi ház kikupálásával megmentenek valamit a gyökereikből.

A hazugok hídja mint szelfi szpot

Érdemes a belvárosban aludni, mi egy szuper kétszobás kis Airbnb lakást kaptunk ki 40 Euroért. A lakás maga is egy udvaros zegzugos műemlék szász házban van, aminek egyelőre csak a homlokzatát sikerült kikupálni, a tető, a belső udvar eléggé szomorú állapotban van. A tulajdonos elmesélte, hogy a renoválásra gyűjt a lakás kiadásával. A lepukkantság, málló vakolatok a belváros egy jó részére jellemző, de mióta Nagyszeben 2007-ben Európa Kulturális Fővárosa volt egyre több épület szépül meg. A belváros szerencsére nemcsak turistagettó, élénk helyi társadalmi élet folyik a központi Nagy tér és a Kis tér közötti utcákon és vendéglátóhelyeken. Ottjártunkkor épp egy 145 km-es nemzetközi bicajverseny zajlott kiegészítve a pöttyös-virágos tematikára hangolt helyi bicajos közösség felvonulásával.

A központi terekhez átkeltünk a nevezetes Hazugok hídján, mely a szóbeszéd szerint összeomlik az alatt, aki hazudik rajta. Önmagáért beszél, hogy ez a turisták kedvenc szelfi helyszíne? Mióta Ceaucescu hídon tartott beszéde alatt sem omlott össze, mintha a legenda veszített volna fényéből. A hullámzó vörös és mázas cserepes középkori városkép a legszebben az evangélikus templom tornyából látható, mi is felmásztunk a panorámáért.

Kedvenc szebeni érdekességem a Kis téren található egykori gyógyszertár. A múzeumként működő épület a korabeli, ma már horrorisztikusnak tűnő orvosi eszköz és üvegcse gyűjteményén kívül arról is nevezetes, hogy a homeopátia atyja, Samuel Hahnemann is dolgozott benne néhány évet.

Nyári naplemente a sípályán és a világ legdagadtabb múzeumi macskája

Egy napesti túrát tettünk a szomszédos Paltinisre is. Elég mulatságos látvány ahogy az emberek nyáron az üres, füves sípályákon ülve nézik a naplementét kürtőskalács és sörök mellett.

Nagyszeben egyik fő látnivalója a Brukenthal Múzeum, mely Samuel von Brukenthal, Erdély egykori kormányzójának műkincs gyűjteményét hivatott bemutatni a palotában. A kiállítás egyik fele átalakítás miatt nem volt látogatható, a másik meg annyira gyatrán volt megvilágítva, hogy szinte élvezhetetlenek voltak a becsillogó képek, így mi leginkább a korabeli textiltapétákon és Antonellón, a múzeum óriásra nőtt macskáján ámultunk. A cica szó egyszerűen kevés a fajsúlyos egyéniséghez, simán pályázhatna a világ legkövérebb Garfieldja címre, lásd a képgalériában. Antonellót előszeretettel használják múzeumi marketing anyagokon is. A palota belső udvarán érdemes keresgélni, elszaladni biztosan nem fog.

Egész Erdély egy nagy skanzen

A város szélén található ASTRA falumúzeum Erdély legnagyobb skanzene. A mindenhol nagyon sztárolt skanzenbe leginkább a malom kollekció miatt érdemes kimenni. Ha az összegyűjtött házakat belülről is meg lehetne nézni akkor valóban akár egy egész napot is el lehetne ott tölteni, de mivel minden épület zárva van, információ pedig semmiről nincs kitéve mi hamar letudtuk az egyébként szépen karbantartott terület bejárását. Erdély egyébként is egy hatalmas skanzen. A skanzentúrához volt bőven energiánk, a múzeum étteremben ugyanis jobb híján egy tradícionális paraszt reggelit voltunk kénytelenek elfogyasztani (peasant lightmeal! az angol fordítás szerint :-)) sonka, májas kolbász, disznósajt, töpörtyű, szalonna, brindza/juhtúró, juh sajt, száraz kolbász, vastagkolbász, hozzá erős paprika, lilahagyma, pari, ubi. A véreshurkát már kihagytuk inkább.

Szebenben sok a hangulatos étterem és kávézó. Ugyan Erdély továbbra se a kifinomult gasztro élmények miatt jó úticél, határozott fejlődés van az éttermek kínálatában. Még sok helyen ott tartanak, hogy az étlapon hagnsúlyozott új-zélandi bárányt szolgálnak fel, de Szászföldön egyértelműen jobbakat lehet enni mint Székelyföldön. Remélhetőleg hamar eljutnak oda, hogy birka nagyhatalomként inkább a saját bárányaikat preferálják.

Szebenben szuper friss narancslés reggelit csaphatunk a Kis tér Union kávéházában, és finom vacsorát kaptunk a szállásunk közelében levő La Cuptor udvar étteremben. A 2001-ben tapasztalt gasztro nihilhez képest mindenesetre fényévnyire vannak már. Akkor még egész Erdélyben nem lehetett mást enni minden, de tényleg minden étteremben mint burtát/pacalt és micit/darálthús rudacskát.

Törcsvár, a Drakulát sosem látott vámpír fészek

Az Erdélybe eljutó nem magyar külföldiek nagy része Brassó mellett Törcsvárra látogat még el, természetesen a Drakula legenda miatt. Engem ugyan alkonyattól pirkadatig hidegen hagy a téma de ha már a környéken jártunk a gyerekek kedvéért mi is megnéztük a törcsvári “Drakula kastélyt”. Erdély egyetlen Hollywoodig jutott sztorijának kamu díszlete már-már csalódást keltően egyáltalán nem vérfagyasztó. Egy cuki, tornyocskás, otthonos, zegzugos, barátságos kiskastély, ahol szívesen eltöltenék egy-két estét. Köze Drakulához semmi, de ez a világ megszállott vámpír rajongóit mit sem érdekli. A kastély mértéktartóan ízlésesen van berendezve, rogyásig családokkal, körülötte viszont mindent beborít a Drakula gagyi szuvenír, amin muszáj átverekedni magunkat. A kastély tulajdonosa jó marketingesként azért egy Drakula sztoris táblát elhelyezett az egyik szobába. Bram Stoker a Drakula írója a vérszívó főhőst több történelmi alak, népmesehős, mendemonda alakjaiból gyúrta össze, és helyezte a vadregényes, hegyes, kastélyos Transzilvániába. Drakula fő ihletője Vlad Tepes, a karóbahúzást kedvenc büntetésként alkalmazó, a kor vérszomj sztandardjából egyébként nem túlságosan kirívó havasalföldi vajda volt, de az írót inspirálta az állítólagosan fiatal lányok vérében fürödni szerető Báthory Erzsébet legendája is. Vlad Tepes alakjának ötletét Stoker a budapesti Vámbéry Ármin akadémikustól, keletkutatótól kapta.

Gyalogtúra a Bucsecs hegység legmagasabb csúcsára

Következő szállásunk a tervezett gyalogtúránk közelében, Törcsvár felett volt. Most sem foglaltunk előre, valahogy jó a szállás szimatom. Jól gondoltam, hogy a törcsvári Vámpír Kemping helyett helyett érdemes a hegyoldalban keresgélni. A La Maison egy önellátó apartmanház kedves házinénivel és bácsival a Bucsecs aljában. Már csak magáért a lélegzetellállító panorámáért is érdemes ide felkepeszteni ha van rá alkalmas autónk. Igazi Tündérfölde látvány, a legszebb szögből, bármiféle zavaró elem nélkül tárul elénk a teljes Bucsecs hegyvonulata. Kora reggel fantasztikus fények és egy kis baromfiudvar szerenád is fokozza az élményt. Négykerék meghajtású de legalábbis magas alvázú autó ajánlott a megközelítéséhez. 4 főre kétszintes méretes apartman 40 Euro/180 lej.

A szászföldi túra egyik legemlékezetesebb családi élménye egyhangúlag a Bucsecs legmagasabb pontjára, a 2507 m-es Omu csúcsára tett bakancsos túránk volt. Minden értelemben tágítottuk a horizontunkat. Gyönyörű, de a megállások és perszehogykell bohóckodások miatt egy erős, felnőtteket is megerőltető 12 órás túra volt. Törcsvárról indulva 1300 m szintet mentünk, vagyis 2600 m-t másztunk fel-le. Reggel madár- és gyerekcsicsergéssel kezdtük, kánonban bégető birkakórusokkal, csaholó pásztorkutyákkal és szamár iázással folytattuk, majd este tücsökciripeléssel, sírással és nevetéssel zártuk a túrát. Közben volt minden. Bércek, hágók, és fennsíkok, fénypászmák, vargánya vadászat, Haribo-evés ősfenyőre mászva, kapaszkodás a gyökerekben, sziklába rögzített láncokban, zihálás, verejték, (víz)esés, vízmosás, kőgörgeteg, szomj, emlékkő keresés, lábfájás, oldalszúrás, kakukkfű illatú mezőn napozás, bogárdrónok, szikla Rorschach-teszt, harangvirág, encián, boglárka, pillangók, hegyi legyek, rajzó árva szúnyogok csapkodása. Ennyi élmény ott, ahol rajtunk kívül szinte csak a madár jár. Na meg a birkák, és a kíváncsi csacsik.

A gyerekeknek már nem ismeretlen a nehezebb bakancsos túra, de ezt a teljesítményt látva azt hiszem mondhatom, hogy már igazi trekkingmenők. Egyetlen üröm volt a napban, hogy a szálláson felejtettük a pénztárcánkat. Az Omu csúcs turistaházának büfé személyzete sajnos nem hitte el nekünk, hogy a fogyasztásunk árát odavisszük lent bármely ismerősüknek, még vizet sem adtak. Szerencsére vittünk úti elemózsiát, de víz nélkül elég nehéz helyzetben lettünk volna. A Bucsecs egy közeli csúcsára felvonóval is fel lehet menni, így viszonylag sok ember volt az Omu csúcson, és a többi túrázó szerencsére szolidáris volt. Egy lengyel pár adott kölcsön, amit természetesen ajándék kíséretében visszaadtunk.

Üdv a muzsnai erődtemplom harangtornyából!

A hegyi túra után sem lazsáltunk, bevettük a lenyűgöző szász erődtemplomokat, melyek méltán az UNESCO Világörökség részei. Meghódítottunk vagy 30 harang-, óratornyot, várfokot. Még egy szalonnatoronyban is voltunk! Rettenet meredek ácsolatok, gemütlich csigalépcsők, elegáns boltívek, bohócsipkás zárókövek, csavart oszlopok, mesteri gerendák, padlások, aprólékos faragványok, recsegő deszkák, szélfútta pallók koptak alattunk. Sokat látott padlásokon, vívófolyosókon és kerengőkön bolyongtunk.

A vártemplom ostrom jó játék a gyerekekkel. Minden templom egy nagy mászóka, középkori minecraft pálya. Mind a 7 UNESCO Világörökség listás erôdtemplomot bevettük (Berethalom, Prázsmár, Székelyderzs, Szászfehéregyháza, Szászkézd, Kelnek, Nagybaromlak) , de a kedvenceink nem azok lettek, hanem Erked, Muzsna, Homoród és Szászhermány. Szászfehéregyháza leginkább a szép régi falukép miatt tetszett nagyon. Az impresszív székelyderzsi templomot a tavalyi Székelyföld túrán láttuk, onnan véletlenül eltévedve-átkalandozva talátunk Erkedre, és azonnal belezúgtunk. Az erkedi erődbe idén végre be is jutottunk, fantasztikus volt fentről látni a különleges hármas erődfalat. A rozoga állapot miatt a harangtoronyba csak a felnőtteket engedte fel a kulcsok őrző nénije. Erkedet sehol nem emelik ki, pedig az erkedi templom környezetében megmaradt egységes szász, nagy kapus, udvarházas faluképp ott a legteljesebb, még ha a templom tetőcserepeit a restaurálás során sikerült is megmutyizni. A faluba eljutni az iszonyatosan kátyús út miatt elég nehézkes.

Bejutni az erődtemplomokba külön kihívás, először ugyanis a kulcsok őrzőjét kell megtalálni szájhagyomány útján. Ahol nincs nyitva tartás – legtöbb ilyen – a legjobb a kocsmában érdeklődni. Több helyen beszélnek magyarul, de fiatalakonál az angollal is boldogulunk. Ennyit tesz, hogy nem szinkronizálnak mindent.

Bőven van tér rejtett kincsek felfedezésére, több mint 160 erődtemplomot rejtenek a Brassó és Nagyszeben környéki lankák. Szinte mindegyikben van valami pláne, valami apró részlet, ami különlegessé teszi. Erkeden az egy fatörzsből faragott hatalmas lépcsőkön ámultunk, Apoldra egy szerencsére eltéveszett út miatt jutottunk, ott találtuk a nehéz kősúlyos ingaórát. Berethalmon a bohócsipkás boltív zárókő volt a kedvenc apró részlet, a muzsnai erődnek pedig olyan padlása, sőt padlásozata van, ami ács tanulóknak több éves tananyag lehetne.

A legszebb erődtemplomok vadászata több napos program. A kanonizált legszebbeken kívül mindig akad a horogra kedves darab. Szinte minden falunak van errefelé egy középkori, egy vagy több fallal felturbózott erődtemploma, amiben laktak is mikor a török vagy más ellenség miatt szükséges volt. Az egyes családoknak külön szalonnatároló ládái is voltak, melynek leszebb példája a székelyderzsi erődtemploban látható, ott még a helyi unitárius családok ma is használják a szalonnatároló ládákat. A harangtornyokba felmászni külön élmény, saját felelősségre, tériszonyosoknak nem ajánlott. A szász falukép – ami egységesen már csak nagyon kevés faluban maradt meg – a tornyokból rajzolódik ki a legszebben.

Szász ház homlokzat gyűjtés

Szászföldön az erődtemplomok vadászata mellett sportot lehet űzni a sokszor jobb sorsra érdemes gyönyörű szász házak homlokzatainak gyűjtéséből. A jellegzetes nagy kapus, sokszor emeletes udvarházak a szászok elüldözése miatt jutottak szomorú állapotba. Az üres házakba költözők sajnos sok épületet teljesen szétbarmoltak, átépítettek, vagy csak hagyták rohadni. Az elszegényedett falvakban nem egy összedőlt ház is árválkodik. Az újkori beköltözők és felújítók nem túl pallérozott ízlése a spaletták helyett az oda nem illő redônyök és a rettenetes műanyag ablakok megjelenését hozta. A tradícionálisnak aligha mondható tehénlila meg a hupizöld akciós festékekkel is sok szász házat elcsúfítottak, de vannak azért szépen renovált épületek is. Az egységes szász falukép leginkább Szászfehéregyházán és szerintünk még Erkeden maradt meg. Mindkét falu kátyúrengeteges úton, nehezen közelíthető meg. Talán ez az ‘úgyhagyottság’ most a turizmussal előnyükre válhat. Fehéregyháza már a jó értelemben kupálódik, érdemes a falu hangulatát beszívni az erődtemplom látogatás után egy sétával, a helyi kocsma és egyben vegyesbolt előtt ücsörögve. A polgármester évek óta sikeres közelharcot vív a falu lakóival, hogy megmaradjon a falukép. A legtöbb érintett településen helyes és helytelen felújítási példákat fotókkal bemutató táblákat is elhelyeztek a falvak lakóinak okulására.

Szász képeslap városok: Brassó és Segesvár

Szászföld két másik városa is mindenképp megér egy-egy napot. Brassó híres Fekete temploma rendelkezik állítólag a világ legnagyobb anatóliai szőnyeg gyűjteményével, aminek ékes darabjait a templom dekorációjaként is láthatjuk. A török hódítások korában a korabeli gazdag kereskedők szerettek a templomoknak drága szőnyegeket adományozni, ez a magyarázata, hogy Erdélyben más templomok is tele vannak néha furcsa helyekre felaggatott szőnyegekkel. Brassóban a Fő tér mellett még Bolgárszeg városrészben érdemes kicsit bolyongani, mint neve is jelzi ez az azóta már teljesen beolvadt bolgár bevándorlók negyede, jól láthatóan a szászoktól különböző, kevéssé grandiózus építészettel. A panorámát is bebuktuk, mert csak hatig jár. A város fölé emelkedő libegő tetejéről szép a látvány, de az előző napi Bucsecs túra után inkább megkíméltük a végtagjainkat a felgyaloglástól.

Segesváron a nagyon kompakt kis Fellegvár a világszám, ahol a szintén Világörökséggé előlépett óratorony óraműjét is megbámulhatjuk működés közben. Mi továbbra is az erődtemplom és várostromra koncentráltunk, így kötelező költőnk, Petőfi múzeumát a közeli Fehéregyházán kihagytuk. A Fellegvárban sikerült harmadik szállásunkat is megtalálni a Hotel Segesvárban. 70 Euróért 2 szobás lakosztályt kaptunk terüljasztalkám reggelivel 4 főre, így valójában ez sem volt sokkal drágább mint a 40 Eurós önkiszolgáló apartmanok. Megkérdeztünk mellette levő kisebb panziókat is, és ugyan bőven volt kiadó szoba, de mindenhol elég magas árat kértek szűk egérlyukakért. Utolsó esélyként már-már lemondóan kérdeztük meg a Segesvár Hotelt, ahol a magyarul is kommunikáló agilis személyzet rögtön látta, hogy érdemes kicsit kevesebb pénzt keresni a megmaradt szobával, mint semmit. Tanulság, nem kell megijedni a puccosnak és drágának tűnő helyektől sem, egy kérdés semmibe nem kerül, és sokszor van versenyképes ajánlat.

Az emberek több évnyi Erdély élményeink alapján általában mindenhol nagyon kedvesek. Magyarul ugyan szinte semmi sincs Székelyföldön kívül kiírva, de a szín román részeken sincs nyoma sem a médiában sulykolt ellentéteknek. A legtöbb helyen aki tudott megpróbált pár magyar szót is becsempészni a kommunikációba. Az első igazán negatív élményünk az Omu csúcs büféseivel volt, ami remélem itt is csak a kivétel volt.