Strand halmozás és delfinles – Algarve partjai

By MiraDonna
Ez a bejegyzés egy sorozat része, aminek a címe: Lazulás Luzitániában
Show More Posts

Ha tetszik amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések.

Aug. 27- szept. 3. Algarve – Albufeira

A lazulást Luzitániában egy hetes igazi nyaralással fejeztük be lent délen, a népszerű Algarve partjain. A teljes láblógatást hamar megunjuk, inkább aktív pihenés közben halmoztuk a strandokat, delfint lestünk bébi kiadásban is, hullámlovaztunk, barnultunk, olvastunk, kagylót gyűjtöttünk, tengeri herkentyűket ettünk, hosszúkat szundítottunk és naplementéket néztünk. Van mit mesélni!

Tengerparti álomvilla részben csereberével

Egy gyönyörű beach, azaz praia villában volt szerencsénk lakni, amit nem lájkolással és megosztással nyertünk! ;-), hanem a lakás barter site HomeExchange.com segedelmével jutottunk hozzá. A sok résztvevős utazás egyik előnye, hogy méretgazdaságosan tudtunk menő szállásokat foglalni.

Az utat tervezgetve próba cseresznye alapon, last minute írtam boldog-boldogtalannak, akinek Porto, Lisszabon és Algarve környékén 8 főre szóbajöhető cserelakás hirdetése volt. Nem egyszerű feladat 8 főre szállást intézni. Lisszabonban is áttételesen a csereoldal segítségével jutottunk egy szuper házhoz hostel árban. Algarvei cserében igazán nem reménykedtem, de hát miért ne küldjek pár emailt, gondoltam. Meglepett mikor megjött az “I am interested” válasz. Egy ilyen óriási, gyönyörű tengerparti villával egy mégoly szép budapesti lakás is nehezen állítható csereérték párba, de a villa tulajdonosának annyira megtetszett a mi budapesti rezidenciánk, hogy azt ajánlotta, a csere mellett egy jelentősen diszkontált díjon odaadja a villát. A teljes ára 3800 Euro/hét, ennyiért biztosan soha nem tudtuk volna kibérelni nyolcan sem, és még a 2000 eurós diszkontár sem hangzott megfizethetőnek.

A megoldás a csapat bővülése lett, hiszen az 5 hálószobás házban többen is elférünk. Friss babás barátok  csatalkoztak az utolsó hétre, és így a költség rögtön 3 család között oszlott meg. Tudom, hogy mindenkinek más a sok, de ha a Nyugat-Európában megszokott szállásárakat vesszük (nem utazási irodás all inclusive hotelekre és nem is kempingekre gondolok) 4 fős családonként napi 95 Euroért egy ilyen színvonalú villa nem rossz fogás, hiszen 60-80 Euro/éj egy átlagos, semmi különös panzió szoba ára is megvan.

A sztorit azért írtam le, mert ismét egy példa, hogy érdemes kreatív módokon próbálkozni az egyéni utazásszervezéskor. Néhány email nem kér enni, ahogy szoktam mondani, igaz, valóban munkás, időt kell vele tölteni. Szerintem megéri használni a sharing economy lehetőségeit. Persze, ez sem mindenkinek való. Ha valaki nem bírja, hogy mások alszanak az ágyában és használják a lábasát, esznek a tányérkájából, akkor nem érdemes erőltetni. Minden más esetben ajánlott kipróbálni. Megsúgom, hogy azok az emberek, akik ilyen villákat cserélnek el más emberekkel nem rámolják ki a lakásomat, ellenben elég jófejek szoktak lenni. Legtöbbször apró thank you ajándékot is hoznak, és makulátlanul hagyják ott a lakást. Én már nem először jutottam előnyhöz nyaraláskor lakáscserével, most ráadásul egyszerre 11 embernek szerezhettem örömet ezzel a képeslap hellyel.

A fotókat látva talán nem nehéz megérteni, hogy óceán ide vagy oda, az első napon csak a pinkből vörösbe parázsló naplementére jutottunk le a praia-ra. Másnaptól azért javult a szintidőnk. Az dobja ránk az első követ, aki egy ilyen fészekből hajnalban indulna látnivalókat keresni. Azért persze így is kirándultunk, de csak úgy lájtosan. Igazán élveztük ezt villát!

Beach hopping és delfin spotting

Azért nem csak henyéltünk. Városnézés fronton derekasan helytálltak a gyerekek, itt már csak három távolabbi beachre kirándultunk el, a delfin spotting program meg amúgy is régi vágyuk volt. Az első két nap után lekattantak a medencéről, utána lehetett velük tengerpartozni.

Albufeirai fészkünk a mintegy 180 km-es algarvei partszakasz közepére esett, így Algarve mindkét végét beportyáztuk 3 napi kirándulással. A keleti részen sík homokos a part, majd Farotól kezdve egész a nyugati csücsökig látványos sziklaformációk között húzódnak meg az első rangú homokos strandok. A sziklákon és a komolyan veendő omlásveszélyes homokfalakon babakocsival közlekedés okozott némi cipekedési nehézséget, erre érdemes figyelni kisbabás beach választásnál. Előzetes félelmeinkre rácáfolt a tökéletes hőfokú óceánvíz, amiben szuper hullámló vágtákat csaptunk.

Praia de Galé

A villánk alatt volt az egyik leghíresebb, egyik végén sziklaformációs, nagyobbrészt széles homokos beach, a Praia de Galé is, így legtöbbször ott strandoltunk. Esténként vagy otthon sütögettünk finom halakat, vagy a pazar vörösben izzó naplementét bámulva parti éttermekben ettünk. Ezek közül csak a szomszédos kis praia étterme, a Praia do Lourenco volt igazán jó, ahol hatalmas tigrisrákkal is szolgáltak.

Szomszédunk Portugália egyik leghíresebb butik hotele, a Vila Joya volt. Étterme 21 éve Michelin csillagos, a német séf ráadásul 17 éve 2 csillaggal büszkélkedhet. Ennek megfelelőek az árai is, így a 250 eurós degusztációs menüre nem neveztünk be. A tulajdonosok barátsága okán a villánkban fellelhető különféle Vila Joya relikviákból azért alaposan tájékozódhattunk a villa kifinomult menüjéről és eseményeiről.

Ilha de Tavira

képeslap tökéletességű homokos, dűnés tengerpartjára vezetett az első túránk. A szigetcsoport a Parque Natural Ria Formosa vízi nemzeti park része, csak komppal lehet átkelni. A szigeten a beachezés mellett gyalogolni, és kisvonatozni lehet még. Jó ötlet kicsit sétálni, ha szerencsénk van kaméleont is szpottolhatunk, a homokdűnék között tábla is hirdeti, hogy Algarve kaméleon élőhely. A parkba Tavirából szerveznek tengeri kenus túrákat is.

A sziget moderáltan vadregényes, a parttól párszáz méterre beljebb van egy kemping és apró, földszintes házak, éttermek. A praia teljesen beépítetlen, babakocsival is jól megközelíthető, a víz kristálytiszta, és meleg. Mindez ahhoz is elég volt, hogy a Lonely Planet „Travel with children” kötete a világ nyolcadik legjobb családi és gyerekes beachének jelölte meg. Itt is jó nagy hullámok voltak, amik miatt sajnos a gyerekek sehol nem tudták kipróbálni a nagyon izgalmasnak tűnő tengeri ugrálóvárat. Fő a biztonság, a hullámok miatt csak a nagyobbakat engedték be. A beachen kóstoltunk egy mozgóárus által kidobolt, speckónak hitt portugál sütit, a bolinhast, amiről kiderült, hogy egy sima fánk.

Természetes delfin show

Algarve partjai tömve vannak delfinekkel, és ez nem túlzás, tényleg így van. Ugyan a túracégek nem tudják gatantálni a delfin látomást, de a statisztika szerint minden 2. csapat találkozik vad delfinekkel. A part számos pontján lehet benevezni delfinlesre, amit rendszerint a szárazföldről nehezen megközelíthető sziklaformációik, öblök megtekintésével kombinálnak kisebb- nagyobb csónakokkal. Albufeira kikötőjébe levonulva hadseregnyi cég árulja a túráit, akár egy kalózhajós, főzős teljes napos programra is mehetünk, érdemes körbeshoppingolni. Mi a Dolphins Driven-nel csináltunk egy 2,5 órás delfinlest egy 12 személyes motorcsónakkal. Már majdnem legörbült a szánk mikor felbukkant az első uszony, egy jó nagy csapat delfinre bukkantunk. Olyan szerencsénk volt, hogy egy édi-bédi bébidelfinnek is szurkolhattunk, hogy bírja az iramot a mamájával. Vagy a papájával. Nézzétek csak ott a jobb sarokban lent, lencsevégre is kaptam! A túravezető elmondta, hogy a halász- és túrahajók egymásnak adják a folyamatosan változó delfin- lelőhely fülest.

Praia da Marinha

A delfines túra első felében part melletti sziklaformációkat, barlangokat látogattunk, így a vízről néztem ki másnapra a Praia da Marinha beachet. Ezt az idilli  hedonista helyet a Michelin guide választotta be a toplistájára, az egyik legtöbbet fotózott algarvei strand. Hosszú lépcsőn lehet megközelíteni a büfével megtoldott végét, ahonnét dagálykor csak derékig vízben lehet átmenni a tényleg képeslapra kívánkozó nagyobb sziklák közé. A hírnévhez itt sajnos az utószezon ellenére is tömeg járt, de a látvány és a hangulat kellemes volt.

Cabo de Sao Vicente

Algarve nyugati része sokkal kevésbé kiépített, jóval vadregényesebb mint a keletebbre fekvő Albufeira és Faro környéke. Ide már sokkal kevesebben kirándulnak el, ha valaki szellősebb beachezésre vágyik inkább ezt a felét vegye célba. Portugália, és egyben Európa legdélnyugatibb sziklafokának meglátogatása azért is muszáj volt, mert a társaságban volt egy Vincénk. A Szent Vince fok a képek alapján elég szépnek tűnt,  a Lisszabonból megközelíthető legnyugatibb fokot, a Cabo de Rocat meg úgysem sikerült bevennünk. Nem utolsósorban ígéretes beachek is vannak a környékén.

A jó szeles sziklafokon a büfések is humoruknál vannak, az egyik bódé hatalmas betűkkel németül hirdette, hogy ott kapható a „Letzte Bratwurst vor Amerika”. Megvolt a kötelező világítótornyos csoportkép is, amire végre mind a 8-an rásikeredtünk.

Praia Beliche

A Szent Vince fok után a közeli Praia Belichen töltöttük a napot, ami a szeptember 1-i ünnepélyes tanévnyitó helyett elég jó program volt a gyerekeknek. A gyönyörű, ráadásul nyaktörés nélkül megközelíthető praiát közfelkiáltással a legjobb algarvei strandélménynek szavaztunk meg. Lehetséges, hogy a sulikezdés is közrejátszott benne, de a hatalmas, siavatgszerű homokkal borított, és drámai sziklák által védett parton alig volt ember. Volt viszont egy üzemelő büfé a szokásos junkfooodal és finom koktélokkal. Estefelé elég nehezünkre esett felhagyni a megunhatatlan hullámlovaglással. Gyerekek, felnőttek mind belefeledkeztünk, szívesen megállítottuk volna az időt. Soha rosszabb szeptember 1-ét!

Hazafele menent egy vacsora és séta erejéig megálltunk Lagosban. A ma már kedves kis városka arról is nevezetes, hogy 1444-ben itt csináltak először fekete afrikaiakat áruló rabszolgapiacot. A városban jó nagy tömeg volt, mindenhol angol szót hallottunk. Algarve kedvelt célpontja a köd elől menekülő angol családoknak és nyugdíjasoknak. Nagyon ritkán választok a Lonely Planetből éttermet, de itt most más ajánlások és külső szemrevételezés után is az A Forja kis családi vendéglője tűnt a legszimptikusabbnak. Nagyon készültem a ház specialitás kagyló cataplanára, volt meglepi mikor kihozták. Az étlapon ugyanis nem szerepelt, hogy az a specialitás specialitása, hogy itt hús is van a kagyló mellett. Attól eltekintve, hogy ezt nem jelezték az étlapon, egyébként nagyon finom volt, a vacsorát a társaság minden tagja imádta.

Az utolsó napon a legutolsó napsugárig élveztük a könnyed beach életet. Remélem nem örökre  búcsúztunk el.

Obrigado Portugália! Csók, szívecske! 💋