Két családos vakáció Szícíliában

By MiraDonna
Ez a bejegyzés egy sorozat része, aminek a címe: Olasz meló

Ha tetszik amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések.

Dolce vita gyerekekkel, előszezonban az olaszok Balatonján

2012. június

Előhang – az úti hagyományok

Az utazás folyamatos újdonság-, változás-, ingerkeresés. Nekem mégis vannak benne rituálék és jóleső, kellemes megszokások a mindenki által ismert tervezés és pakolás izgalmán túl is. Nekünk családilag három, évente ismétlődő, mégis megunhatatlan úti hagyományunk alakult ki. Minden évben egyszer körbebicajozzuk családilag a Fertő tavat, egy hetet a nyárból Erdély egy kisebb szegletének megismerésével töltünk (Jelentés az Erdőn túlról bejegyzések ITT, ha végzünk szomszédolunk tovább), és a lányom megszületése, 2008 óta minden nyáron együtt nyaralunk egy baráti családdal. Egy időben születtek a gyerekeink, így először 6-an, majd 8-an vágtunk neki a vén Európának. Amíg picik voltak a gyerekek inkább csak országon és Európán belül maradtunk (ennek megfontolásait a Mikor utazzunk messzire gyerekkel tipp posztban részletezem ITT.)

Egyik legemlékezetesebb nyaralásunk 2012 júniusában Szicília volt, csak szuperlatívuszokban tudok lelkesedni a szigetért. Azóta is emlegetjük a hatalmas lakomákat, amiket a helyi halpiacok beszerzéseiből csaptunk a szállásunkon. Szicíliában ugyanis a dolce vita szerves része az otthoni főzés. A sziesztázás és hedonistáskodás mellett tetszőleges mennyiségben lehet kulturálódni is, így Szicília azon keveseknek is ideális úticél, akiket a nap-tenger-habzsi-dőzsi kombó nem nagyon hat meg. Mi két éppcsak kisiskolással és két 4évessel a sziget két végében portyáztunk 1-1 hetet.

Az első hét: Noto és környéke

A legturistásabb Taorminát amblokk kihagytuk és rögtön Noto, az egyik cuki kis barokk város felé vettük az irányt. Itt egy helyi családnál vettünk ki medencés apartmant. Be kell valljam itt jópár óránk elment a szállás kereséssel, azóta én is inkább előre foglalok, főleg ha 8-an megyünk. Lájtosan csináltuk a városnéző programot a júniusi melegben, mindig volt egy strandnap, meg egy lődörgős kirándulós nap, és így mindenkinek megvolt a kedvence. Útbaeső strand szóba jöhetett azért, ez nem nehéz Szicíliában. Különleges bájt kapott a nyaralás a foci eb-től, talán másnak is rémlik Balotelli neve, akinek góljaira akkortájt megremegett egész Európa. Noto belvárosában együtt szurkoltunk az olaszokkal. A focimém itt is terjedt. Nem volt olyan rádió, amiben nem Balotelli valamely gólját ismételték ordítva, és ötpercente.

A legjobb Lido nyomában

Portopalo di Capo Passerot mint népszerű strandoló helyet ajánlott a Lonely Planet. Beach nem igazán volt, ellenben kosz az sok. Így elindultunk Marzamemi felé a parton. Pár km múlva rábukkantunk a később legjobbnak megszavazott lidora. Még ott is a szezonkezdet előtti utolsó simításokat végezték, de már működött. Szép, gyönyörű tiszta part volt alig pár emberrel. A gyerekek itt alapozták meg kagylógyűjteményüket, órákig képesek voltak szedegetni.

A Riserva Naturale Oasi Funistica di Vendicari-t

az állítólagos rózsaszín flamingók és a vad bícsezés miatt tartottuk érdekesnek, de flamingókat nem láttunk, a part meg ugyan szép volt, de szeles és napernyő nélkül necces, így hamar megállapítottuk, hogy a Lido di Noto azért kényelmesebb bícsezni. Ha flamingók nem is, más madarak voltak a nádasban bőven. Egy elhagyott Tonnara, azaz régi tonhalfedolgozó is akadt a madárrezervátumban. Tonnarából minden partmenti falura jut néhány, érdekes színfoltjai a partmenti utaknak.

Siracusa városában

a várnak tetsző dóm, és egy jó kis partmenti esti korzózás, az itt elmaradhatatlan passegiata, meg egy giccses naplementézés maradt emlékezetes. A szicíliaiak is rendes mediterrán népekhez illően kifele élnek, az utcákat teljes természetességgel használják ebédlő-nappalinak. Ispicába véletlenül tévedtünk be. A környékbeli barokk városokhoz képest nem érdekes hely, csak ahogy erre szokás, egy Szent István bazilikányi méretű templom figyel benne. Egykori hatalmas gazdagságát most is tükrözi az egész sziget.

A szicíliai barokk városok

Noto, Ragusa, és Modica legszebbike szerintünk az utóbbi. A barokk városok többsége egy 1693-as nagy földrengés után épült. Kedvenc szórakozásunk a házak tömérdek díszeiből a kis szobor szörnyecskék és egyéb horrorisztikus elemek vadászata volt. Erkélytartó elemként láttuk a legszebb félszeműeket, kígyókat, sárkányokat, szenteket, démonokat és egyéb indázó társaikat. Részletességük, megfaragott gesztusaik megközelítik a hindu szobrokét. A lazázós balkáni-mediterrán vonal abban is tettenérhető, hogy a karácsonyi díszkivilágítás itt egész évben üzemel.

Palazzolo di Acreide városkája

a kedvencem lett, egy járatlan szícíliai gyöngyszem. Ide már a kevés turistából is még kevesebb jut el, mert kb 50 km a parttól. Nálunk vajon mikor engednének egy barokk templom elé hatalmas mászókaként is jól szolgáló ultramodern vas szobrot? A gyerekek nyugodtan mászhattak rajta, Szicíliában ugyanis mindenen látni, hogy használják, lakják, nyúzzák, vonják, és azért gondozzák is.

Épp étkezési holtidőben (ebéd és vacsi között az éttermek zárva tartanak) érkeztünk baromi éhesen. Csak fagyizó meg pasticceria volt nyitva, így a sarki rendes boltban csináltattunk szendókat. Olyan kínálata volt, ami nálunk már gourmet-nak számítana. Emlékezetes uzsi volt. Közben elkezdődött az esti passegiata, kiültek a bácsikák a térre mint a verebek, az ifjúság bicajozott, fagyizott, sütizett, mi meg kellemesen folyattuk az időt míg az éttermek kinyitottak.

Etna

Az Etna egy napi túra volt. Van aki bicajjal teker fel, mi inkább kocsival mentünk a vulkán oldalán amíg lehetett. Onnan minimál, leharcolt sífelvonó visz fel egy darabig, ami nem meglepő, hiszen bármikor zéróra amortizálhatja egy kitörés. A felvonótól gyalog vagy Mercedes Unimogokkal lehet felmenni az egyik kráterig, közben igazi sci-fibe illő tájképet és jeleneteket szemlélve. Elég sokan bevállalják a szürke porban, holdbéli tájon kutyagolást mivel drága mulatság a gépesített Etna túra. (Emlékeim szerint olyna 80Eur/fő körül) Egyszer az életben érdemes volt, de ez az egyszer elég is.

Útközben jól szemrevételezhetők a friss kitörések nyomai is, azokon még nem nő ki semi, csak egy nagy szürke massza a megkövesedett lávafolyam. A kitörés veszély ellenére építkeznek a hegyre, ha nem is tömegével, mi egy lávakárosult ház maradványát is láttuk.

Ahonnét már az Unimog sem megy tovább

onnan az egyik kráterhez tipegtünk fel, amit a gyerekeknek a tűzokádó sárkány barlangjaként adtunk el. Szerencsénkre épp aludt, ugye…. Hideg van fent (3000 m!), így sok tájékozatlan bícsszerkós kényszerült fent drágán bakancsot és kabátot bérelni. Hogy egy aktív vulkánon álltunk az rögtön nyilvánvalóvá vált abból is , hogy a föld természetes padlófűtéssel szolgált, a talpunk nem fázott. A sárkányozás után jólesően burkolóztunk a lenti cataniai 30 fokba. Cataniaból az Elefántos tér, és a kisvonatozás volt a kedvenc gyermekszórakoztatás. A halpiac inkább felnőtt program, arra egy külön reggel tértünk vissza míg az aprónép otthon medencézett.

Második hét: San Vito lo Capo és környéke

Szicília távolabbi felén a szállásunk San Vito Lo Capo kedvelt faluja mellett egy szép kőház apartmanja volt. Ezt is egy helyi erő segítségével körbenézegetve találtuk. Itt ugyan nem volt medence, de a határtalan tengeri panoráma és a háttérben a néha papírmasénak, máskor hatalmas Jabbának tűnő, buddhista szerzeteseknek is kiváló barlangocskás hegyek nagyon különleges atmoszférát teremtettek. Western forgatási helyszínnek is kiváló terep lenne. A bújócskázásra tökéletes kert a gyerekhadnak is tetszett. Naponta jó adag kaktusztüskét szedtünk ki belőlük, de ők jól mulattak, mi meg jól pihentünk.

Az olaszok Balatonja, San Vito Lo Capo

Szép félhold alakú és jó lidoja van. Itt sem volt a szó szoros értelmében nagy tömeg, de azért már voltak elegen. Szinte csak olaszok, nagy ritkán lehetett más beszédet hallani. Az egész nagyon emberi léptékű, 2emeletesnél nincsenek magasabb épületek, nincsenek hatalmas all inclusive gettók, lebetonozott partok, disneylandek és más menekülésre késztető horrorisztikus elemek. Minden árkategóriában vannak éttermek. Emlékezetes élmény volt, ahogy egy elegáns étteremben végigettük a kezdetben nagy vidámságból induló foci EB döntőt. A keserű végén már szinte csak mi maradtunk, a tulajnak minden bizonnyal az igazi kasza az olasz győzelem lett volna.

San Vito lo Capo-ból napi kirándulással bevettük Erice-t, a fellegek közt fekvő kis városkát, ahol Szicília egyik leghíresebb cukiját, a La Pasticceria di Grammatico Maria-t is kipróbáltuk. Marsalát is útbaejtettük, márcsak némi Marsala borért is.

A Tonnara di Scopello

a szállásunktól egy autós iramodásra volt, nagyon bájos hely. Szállóként üzemel, de pár euró ellenében bárki lesétálhat és napozhat, úszkálhat a sziklás barlangos ki öbölben. Arról is nevezetes, hogy itt forgatták az Ocean’s 12 egyes részeit. Mi itt a rakoncátlan szendvics és italautomatákat győztük le 2 jófej szállodai alkalmazott segítségével. Egy következő napi túrán a vízről is megtekintettük a gyöngyszemet.

A motorcsónakos túra a Zingaro Nemzeti Parkba

a sétás programokkal ellentétben egyáltalán nem ütközött ellenállásba. A Scopello és San Vito Lo Capo közötti 7 kmes partszakasz maga a Zingaro Nemzeti Park. Csak gyalog lehet bemenni, vagy úszó járművel, ezért itt a motorcsónak az adekvát közlekedési eszköz. Senki nem akart 35 fokban napernyőt meg ellátmányt cipelve parkot látogatni, így a hajóbérlést választottuk. 80 Euroért egy egész napra kaptunk hajót. A part nagyon látványos, itt ott megállás, eszegetés-iszogtaás, sőt, a partra kiúszva egy gelato és caffé is megvolt. A víz mindenhol egyszerűen tökéletes hőfokú. Később meg is szavaztuk az egyik legjobb Szicília élménynek.

Palermonak ugyan még mindig rossz a híre,

de nem kell tőle félni. Mi Ennio Morricone zenéjére és Balotelli gólremixeire vonultunk be. Csak az utóbbi két évtizedben kezdett nemcsak turista, hanem egyáltalán bárki bemerészkedni. A maffia majdnem teljesen leamortizálta, most is jelentős lepukkant nyóckerszerű kerületeken lehet kószálni. Több városrész a pesti romkocsmákban való merengést idézte Palermo sűrűjében. Tele üres, szakadt házakkal, de a földszinten élénk társadalmi élet, értsd kocsmázás folyt. Természetesen inkább bulizó fiatalok voltak a színen.

Palermo szépen kupálódik, rengeteg uniós pénzt is nyomnak bele a felújításokba. Rengeteg épületet, komplett városrészeket újítanak fel és vesznek vissza a szlömösödésből. A rendőri jelenlét nagyon erős. A város hangulata is az. Érdemes egy napot egyszerűen jönni-menni benne. A gyerekek is hősiesen bírták, persze, szoktatjuk őket. Olcsó is, legalábbis sok más helyhez képest, 13 euróért olyan ebédet evett a 4 fős család, hogy minden ujjunkat megnyaltuk utána. A pizzától a cannolliig minden benne volt.

Fontana Pretoria és Quattro Canti

A látnivalókból a város nevezetes szökőkútja a Fontana Pretoria tetszett nagyon. Egy nagy hibája van, nem lehet megközelíteni. Úgy meg mi értelme egy szökőkútnak? 1554-ben készült, és állítólag azért hozatták ide Toscanából, hogy lekörözzék Messina hasonló szökőkútját. Tele van nimfákkal és más meztelenkedőkkel, a szomszédos templombajáró hívek a Szégyen Szökőkútjának nevezték el. Talán ezért nem lehet hozzáérni se.

Palermo közepe, a Quattro Canti, avagy a Négy Sarok. Négy hasonló félköríves épület szegélyezi, melyeken napszaknak megfelelően halad végig a fény elénk tárva a szép Nap Színházat. Innne még elsétáltunk a Palazzo Dei Normanni kápolnába, ami a világ egyik legszebb mozaik belsőjét rejti. Műemlék fáradtság esetén ezt az egyet azért érdemes bevállalni.

Szicília vs Korzika

Ha már mediterrán sziget akkor óhatatlanul hasonlítgatok, hogy melyikben mi a jó, miért tetszik. Ebben a műfajban Kréta volt a leggyengébb, ott már nagyon az ipari turizmus megy, egyszer elég is volt belőle. Szicília épp legyőzte egy hajszállal a vele leginkább összemérhető Korzikát, pedg az sem gyenge hely. Valahogy Szicíliában több az élet, amivel nem megsérteni akarom Korzikát, (ahova szintén megyünk még, ráadásul kicsit könnyebben elérhető Magyarországról) csak Szicílián látszik, hogy nem csak egy két hónapig élő nyaralósziget, hanem rendesen lakják, és az egész nagyon emberi léptékű. Az épített környezet zseniális, Szicíliában majdnem a legutolsó faluban is bazilikányi barokk templomok és gyönyörű terek vannak, Korzikán azért rengeteg ún. porfészken mentünk át. Sugárzik az egészről, hogy valamikor nagyon gazdag hely volt.

Korzika kicsit vadabb, bár Szicíliában a San Vito Lo Capo környéki rész ebben is erős. Echte spegettiwesterneket lehetne forgatni a sziklák között. ( Kicsit egy spanyol helyet idézett a táj, másik kedvencemet Cabo de Gata-t Andalúziában. Ott a környéken rengeteg westernt forgattak.) Porfészek kategóriában Szicíliában magát Purgatorio falut abszolváltuk, legalábbis a helységnévtáblát, amit nagyon mulatságosnak tartottunk.

Szicília nincs lebetonozva, agyonépítve, bedarálva, eltömegesítve. Két emelettel karcolják a felhőket, nincsenek óriásszállók, se disneyland se megadiszkók. Nincs partyélet sem, és ez így nekünk tökéletesen megfelelt. Pedig nem a nyugdíjasok szigete. Beachben kiegyezek döntetlenben, bár Korzika vadabb, de a víz sokkal hidegebb, Szicíliában meg június közepén egyszerűen tökéletes volt, nincs rá más szó.

Nagyon tetszett, hogy minden talpalatnyi földet megművelnek, ami ebben a klímában nem könnyű. Kis mini kombájnok szaladgáltak, hogy a ferde domboldalt is le tudják aratni. Néhány helyen már kezdett spanyol mintára costa plasticásodni a sok fóliasátor miatt, remélem ezt visszafogják. Valahonnan kellett jönnie ennek a gazdagságnak ami itt régen volt. Magyarorszéghoz képest most is fényévekre van, de azért látszott a dél-Balkán. Szicíliában nem Milánó szintű iparvárosokban és dizájncentrumokban szcrolloztunk. Nagyon érdekes volt látni hogy le bír pusztítatni egy várost a maffia, lásd Palermo.

Ennek ellenére Palermoba nem kell félni bemenni, igaz, ez kb az utóbbi 20 évben van csak így, láthatóan nagy erőkkel van jelen a rendőrség és kupálják kifele a várost a szlömösödésből. A maffia még köszöni jól van, de vezet út felfelé, pl rengeteg ún. pizzofree bolt van már, ahol nem hajlandók maffia védelmi pénzt fizetni.

Az előszezon egyik előnye, hogy tömeg sehol nincs, szóval a balatoniaknak üzenem, hogy a szezon Szicíliában (Korzikán, Krétán, Horvátországban, Spanyolo-ban stb.) is csak 2 hónapig, sőt leginkább augusztusban tart. Egy csomó ideiglenes beachépítményt június 30-án még ácsoltak. Külföldi nagyon kevés van, inkább az olaszok Balatonja a sziget. Az emberek általában kedvesek, de mint mindenhol, itt is vannak a vendéglátásban tahók, akiknek jobb lett volna más foglalkozást választani. Átverni Szicíliában sehol nem akartak, csak Calabriában, ahol egy étteremben 1,2 kg halat akartak felszámolni a kihozott kb 40 dkgra. Türelem kell, nem mindenhol lehet mindent gyorsan és flottul elintézni. Marsalában pl a legmenőbb csilivili borboltban vagy 1,5 órát töltöttünk mire sikerült minket kiszolgálnia 2 besokkolt alkalmazottnak. (Jé, micsoda meglepetés, emberek bejönnek és érdeklődnek a környék termékei iránt.)

Szicília látni/tennivalók TOP 10:

  1. Noto sétáló utcája (Vittorio Emanuele, a helyi Petőfi Sándor, minden faluban van egy)
  2. Portopalo di Capo Passero és Marzamemi közötti úton egy kisebb saját felfedezésű lido/beach
  3. Tonnara di Scopello, egy ma szállodaként működő elhagyott tonhalfeldolgozó, ahol a lokáció a lényeg. A szépsége miatt már filmben, az Ocean’s 12-ben is szerepelt.
  4. Motorcsónakos túra a Riserva di Naturale Zingaroba, San Capo Lo Vito és Scopello között.
  5. Palermo walking és people watching tour, valamint a Capella Palatina. A legszebb mozaik interior, amit valaha láttam.
  6. Siracusa belvárosa
  7. San Capo Lo Vito beach, és a ‘Jabba’ sziklák
  8. Modica városa, és egy kicsit a parttól beljebb eső kisváros, Palazzolo di Acreide, ahol egy gyönyörű barokk tér ultramodern szobrai között sziesztáztunk saját magunk által összelegózott szendvicsekkel.
  9. Catania halpiac, az ikonikus kardhal és a portréfotósok álom témahelye
  10. Etna. Csinosnak nem mondható, de felettébb drámai élmény. Vulkán kategóriában nincs ennél jobb, de egyszer az életben nekem elég volt, jobban szeretm ha egy hegyen van vmi, lásd Alpok és Himalája. 🙂

Szicília praktikumok

Nyolcan nem mindegy mennyiből hozunk ki egy ilyet, így Bariba repültünk Wizzairrel (ide most is rendkívül baráti áron lehet pl júniusra jegyet foglalni!), és előre foglaltunk a reptérről autót. Kocsit érdemes előre, drágább ha helyben akarunk. (Erről tapasztalatok egy Portugália blogposztban ITT. ) Így is kellett egy komp úttal 530 kmt vezetni Cataniaáig, de így kicsit bekukkantottunk a csizma aljába is, valamint feleannyi volt mint közvetlenül Cataniaba repülni. Kocsit pedig Szicíliában is bérelni kellett volna (2 hétre 600 Eur körül volt egy kombi, 4 fős családnak elég nagy kocsi), így ha legalább 2 hetet tudunk a nyaralásra szánni érdemes a célhoz akár messzebbről is közelíteni. Állítólag érdemes úgy is nézelődni, hogy Bp – Róma fapadossal és onnan egy helyi fapadost túrni Cataniaba vagy Palermoba.

Szállás, net, telefon, ATM

Ennyit és a Bariban töltött első éjszakát foglaltunk előre, Szicíliában a 2 szállásunkat helyben intéztük. Erről azóta már a legtöbb esetben leszoktam, 8 embernek szerintem jobb ha előre fixált szállása van. Főszezonban mindenképp, de június még Szicíliában sem az, és szerencsénk volt, jó helyeket kaptunk ki. Ha csak párnapos városlátogatásra megyünk akkor is érdemes előre foglalni, hogy az értékes pár napból nem menjen az idő a keresgéléssel. ( A világviszonylatban nem nagyon keresett helyeken, mint pl Erdély az érkezési nap kivételével mindig helyben vadászunk szállást.)

Helyben kiválasztott szállás esetén tapasztalataim szerint alkudni is jobban lehet, valamint nem fordul elő, hogy a netes képen látható csodavilla egy építkezési terület közepén van, ahogy ez pl Bulgáriában megtörtént velünk. Így kicsit munkásabb, mert pár órát rá kell szánni a kiválasztott környék feltérképezésre, de ez is egy opció. Aki nagyon nem szeret a “bizonytalanba” menni annak nem ajánlott. Megfelelő lélekjelenlét és érdekérvényesítő képesség kell hozzá. Szicíliában előny ha valaki a csapatból ért kicsit olaszul, mert más nyelven nem nagyon tudnak. A terepet kocsival fedeztük fel, ami szimpi volt becsengettünk, és helyi utazási irodákat is csekkoltunk, hol mit tudtak ajánlani.

Mindegyik szállásunk 3szobás jó apartman volt, az egyik medencével, ezek ára (nekünk ez az ideális 4 felnőtt 4 gyerekre) 650 Euro/hét volt, inkább ettől felfelé lehet számolni. 1-2 éjszakára senki nem ad szállást üdülőhelyen, de úgyis kényelmesebb egy heti bázist választani.

Casht nem kell vinni, ATM mindenütt van. Érdemes viszont vinni egy kártyafüggetlen okostelót, így helyi SIMkártya beszerzésével (14 Euro volt a Windnél) navigálhatunk, netezhetünk, telefonálhatunk és még a helyieknek is tetszik, hogy olasz számon vagyunk elérhetők.

Habzsi-dőzsi

Szicília a legkényesebb ínyenceket is elkápráztatja, hal és cannoli süti diétán elélnék egy darabig. A kardhal, azaz a pesce spada Szicíliában a halak császára. Úgymond nemzeti eledel. Okkal. Mi szokásunkhoz híven hoztunk egy szicíliai szakácskönyvet, kedvelt karácsonyi eledelünk belőle egy kardhal recept. Meg persze rákok és kagylók is akadtak a horogra. Hal, rákok grillezve, kagyló főzve, ahogy kell. Minden rendes szállás mellé jár grillező, így kitűnő sajátkezű vacsorákat rittyentettünk, amolyan igazi öröm főzések-sütések voltak ezek. A halak általában sóban eltett kapribogyót, pecorinót, petrezselymet, pisztáciát, oreganót, a helyi legfontosabb fűszereket kapták. Sosem fogom elfelejteni mikor a 4 éves kisfiam egy fazék paradicsomos kagylót tolt be, nem győztem pucolni. Azt hiszem innen datálódik a kagyló fixációnk.
Pék termékek és sütemények terén ismétcsak mennyország. A tipikus szicíliai cannoli, egy ropogós tésztába töltött pisztáciás krémes süti napi eledelünk volt. Isteni, nincs rá más szó. A szicíliai pisztácia mindne pisztáciák netovábbja, a Marsala bor és az oregano is kedvelt ajándékok. Borokból nekem a Szicíliában legjobbnak tartott Cerasuolo di Vittoria jött be leginkább, ez az egyetlen DOCG bor a szigetről. A helyi IperSparban erős volt a bor szekció, a legjobbat egy COS nevű termelőtől ott vettük 13 euroért. Nagyon finomak voltak a Nero d’Avolák is, a képen épp az utóbbi figyel.

Egy éttermi ebéd/vacsora borral desszerttel családonként 13tól 75 euróig történt. Minél felkapottabb parti üdülőhely annál drágább, ez nem meglepő. Pl a parttól kicsit beljebb eső falu boltjában 1 db illy kávé 6-8 Euro volt, San Vito Lo Capo parti üdülőfaluban 10. Cataniaban és nagyjából mindenütt beljebb a kardhal kg-ja 23-25 Euro volt, San Viton 28-30. Rák detto.