Nem csak vízirevü Szardínián

By MiraDonna
Ez a bejegyzés egy sorozat része, aminek a címe: Olasz meló

Ha tetszik amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések és az útközbeni gyorsjelentések.

Lakáscserés vakáció a sivatagi strandok szigetén

2017 júl. 4-14.

Szardínia egy óriási strand, igazi elemtöltő, ránc-kisimító, feszültség elpárologtató hangulattal. Vannak ugyan bronzkori romok is (ún. nurágik, a Su Nuraxi Barumini Világörökség listás), lehet kószálni hatalmas, régi, elhagyott bányákban, de ezeket az ember nem négy gyerekkel, igazi 40 fokban teszi. Jártunk egy érdekes, politikai graffitikkel teli faluban, vannak cuki városkák, Cagliariban az Il Castello faláról naplementézni feledhetetlen, de kiemelkedő építészeti csodák nincsenek. Szardínia fő erősségei a természeti látnivalók és a relax. A sziget jó kis gyalogtúra útvonalainak sem nyáron van szezonja.  De az állandó vízirevü még seregnyi gyerekkel sem tolható nonstop, így egy kanyontúrát, erdei sétát is csináltunk, és megkerestük Cagliari rózsaszín flamingóit is.

Tíz napot töltöttünk Szardínián az évi rendes két családos vakációnk részeként. (Az olasz autós roadtrip-ben volt még pár nap Velencében és Toszkánában. ) Egy hétig Cagliari, a sziget kevésbé turistás déli végén levő fővárosa volt a bázisunk, onnan csillagtúrázva jártuk be a város 150 km-es körzetét. A turisták többsége északra megy, a legtöbb komp is oda érkezik. Egy HomeExchange cserelakásban laktunk, ITT. Már többször cseréltem így lakást, nagyon ajánlom. Azon felül, hogy lenullázza a szállásköltséget, sokkal kellemesebb valaki otthonából elindulni mint egy sokszor drága és szűkös hotelszobából. Giuliával, a házigazdánkkal sok jó helyi tippet is adtunk egymásnak. Az utolsó három nap a Szardínia észak-keleti részén levő Golfo di Orosei üdülőfalujában, Cala Gononében kempingeztünk, mivel az már túl messze volt Cagliaritól. Onnan mentünk fel Orgosolo graffiti falujába is. Az egyes helyekről szóló szövegrészekben az ott készült saját képek láthatók. Az útról további fotók ITT.

Variációk kékre és homokszínre

Érkezésünkkor az első feltűnő dolog a sziget strand térképe volt. Bármelyik irányba indulunk, Szardínia jobbnál szebb strandokban, spiaggia-kban végződik. Ha mégsem fogunkra való partra tévedünk rendszerint csak kicsit kell továbbmenni. Egész Dél-Szardínián kicsit 2in1 érzés strandolni, mintha egyúttal sivatagban is lennénk. Kisebb-nagyobb, sőt van ahol a 60 m magasságot is elérő homokdűnék vigyázzák a partokat. Sajnos ezek leghíresebbjére, a Cagliaritól már messze levő, nehezen megközelíthető Spiaggia Piscinára nem tudtunk elmenni.

Strand kedvencek

Chia beach

Szardínia kismillió beach-e közül rögtön belepancsoltunk az egyik legszebbe. Cserelakás házigazdánk ajánlotta az egyik legjobbnak megszavazott Chia strandot. A Caglaritól jó 80 km iramodásra levő spiaggia-n kellemesen szellős lézengés, kristálytiszta víz és sárkányeregetők fogadtak. Egész különlegessé attól vált, hogy a parti homok is makulátlan volt. Egyetlen cigarettacsikket sem találtunk, ugyanis a dohányosok is megtisztelték a helyet, és kis mobil hamutartót cipeltek magukkal. Kisbabákkal is ajánlott. Az egyetlen furcsaság az volt, hogy nincs a más tengerpartokon megszokott tengeri herkenytűs habzsi-dőzsi. Nincs vezetékes áram a strandon, így konyhát nem működtetnek. Csak előre csomagolt dobozos salátákat, paniniket és italokat lehetett a parti bárokban kapni. Ez Szardínia településektől távoli strandjai esetében  így van, főleg dobozolt junkfood van drágán, és sokszor csak készpénzért. Itt igazán jó ötlet hűtőtáskás ellátmányt vinni, ahogy a legtöbb helyi tette.

Spiaggia Torre delle Saline

A Monte dei Sette Fratelli szarvasos erdei sétáról délutánra értünk le a Costa Rei-en levő Torre Salinas nevű strandra. A még nem felkapott, szintén homokdűnés part olyannyira elhagyatott volt, hogy fagyin meg italon kívül mást nem árultak rajta. A jellegzetes spanyol őrtorony vigyázta homokpálya szinte üres volt. Deserted, ha értitek hogy mondom… A spiaggia nehéz élet itt is csak étkezés terén volt akadályozott. A közeli kempingben szerencsére délután, szieszta időben is fincsi pizzát és culurgiones-t, tipikus szárd töltött tésztát rittyentettek nekünk. A remek hullámokról, és a egy jó strandfociról is emlékezetes marad.

Iglesias – Pan di Zucchero – Cala Domestica

A Cala Domestica az egyik legtávolabbi túránk volt Cagliariból. Meg is szakítottuk egy sétával a kellemes Iglesias városában, ahol a mostanában népszerű városi dekorációvá vált ernyőkkel befedett sétálóutca is van. A sivatagos spiaggia kalandok véletlen fejezete volt a hegyekkel, elhagyott bányákkal, tonhalfeldolgozóval ( tonnara) és az anno azt vigyázó őrtoronnyal díszített Cala Domestica.

Eredetileg ugyanis Szardínia egyik híres természeti látványosságát, a Pan di Zucchero (cukorsüveg) tengeri sziklát szerettük volna körbekajakozni. Vasárnap és főszezon lévén ez másoknak is eszükbe jutott, már a parkolás is nehéz volt. Szardínián spiaggia-ból mindig van másik, így inkább továbbálltunk. Ugyan a Cala Domesticán is heringezés (szardíniázás?) volt, és a víz is sásos volt egy darabon, de a homokkdűnék közt vezető pallóút látványos öblöt tartogatott. Sok elfoglaltság is adódott: kormorán, és arany szikla megfigyelés tengeri kajakozás közben a sziklák között, vízi bicajozás, átkelés egy csók alagúton a másik mini strandra és drukkolás a hegyinek felcsapott mezei kecskéknek. A nap végén szárd-magyar gyerek focimeccs is volt a hirtelen kiürült homokban. Itt is csak készpénzért adtak junkfood-ot a „Nyár Mosolya”nevű parti bárban, nem véletlenül volt a helyieknél hűtőtáska. A bárban lehetett kajakot bérelni óránként 15 Euroért. A lejjebb méltatott végeláthatatlan elemű tipikus szárd menüsorral zártunk a közeli Sa Rocco agriturismoban.

Spiaggia di Porto Giunco

A Google Maps körpanorámáján néztük ki előre ezt szép, majdnem a Chiához hasonlóan tiszta vizű, tágas, valóban körpanorámára kívánkozó strandot. A homokot néhol borzas sziklák szakítják meg, amik kiváló sznorkelező hellyé teszik. Borsos áron rendes meleg ételt kínáló étterem is van szezonban. A közeli Capo Carbonara fokhoz érdemes elautózni naplementekor. A környéken kicsit balatoni volt a hangulat, sok kis nyaraló, vityilló, családi étterem van.

Golfo di Orosei mótorcsónakos túra

A legemlékezetesebb strand napunk a nagy kazal ragyogó #nofilter vízirevü fotót is eredményező Golfo di Orosei kék félhold öblének motorcsónakos túrája volt. Nincs elég magyar szavunk az égkékből a tengerzöldbe folyó türkiz és más vízfesték árnyalatok leírására, amit ott natúr töménységben kaptunk drámai sziklák és gumicsónakkal bevehető grottók kíséretében. Fehér homokért sem kell a karib partokig menni. Portugáliában Algarve  (erről élményeim ITT ) picit hasonlít, de itt a legtöbb strand csak hajóval vagy hosszú gyaloglással érhető el, ezért nincs akkora tömeg. A Cala Goloritze UNESCO védett csemege, 1962-ben egy földcsuszamlás hozta létre. Különlegessége a tűhegyes sziklaorom, alatta egy természetes vízi árkáddal, a hófehér aprókavics és a kristálytiszta fényjátékos hűsítő víz. A védettség miatt a csónakoknak is le kell horgonyozni a parttól 200 m-re, és úszva, esetleg sznorkelezve lehet landolni.

Másik festői strandunk a Cala Mariolu volt. Itt is lekerekedett sima kavicsok biztosítják a talpalávaló Kneipp terápiát. Az egyik Szardínián is erősnek számító hőgutás napot használtuk ki a motorcsónakos spiaggia hoppingra. Így ugyan a meleget nem éreztük annyira, de észrevétlenül napfény és ragyogás túladagolást kaptunk. Sapka, napszemüveg kötelező! Este jólesett egy légkondis helyiségbe betévedni. Aki ide tervez vigyen magával elemózsiát és vizet egész napra, 1-2 strandon lehet csak italhoz jutni. Cala Gonone kikkötőjében rengeteg helyen lehet motorcsónakot bérelni, a napi díja 160 Euro körül van. 40 Euro/főért van egész napos hajós öböl túra is. Nekünk a nagyobb létszám miatt jobban megérte és sokkal kötetlenebb volt a saját csónak. Vannak 1-1 strandra menő menetrend szerinti nagyobb hajók is, ezeknek is a kikötőben érdemes utánanézni.

Strada Panoramica della Costa del Sud – Cala Tuerredda

Cagliariból napi túrával elérhető a híres déli panorámaút, ami 25 km-en át kígyózik strandról strandra lenyűgöző, spanyol őrtornyokkal díszített tengeri látképpel. A Cala Tuerredda a közeli Chia strandhoz hasonlóan kristálytiszta türkiz vizet villantott, de itt szó szerint heringezés ment, vagyis inkább szardíniázás. A legkommercializáltabb strand volt, de mégsem tolakodóan. A triviális strandkendőn és gumimatracon kívül különleges ékszerekből is egész szekérnyi vonult fel.

Poetto beach

A meleg miatt csak estefelé volt Cagliari városnézéshez alkalmas idő. Egy ilyen napra választottuk a Poettót, Cagliari városi strandját, hogy könnyen be tudjunk érni a döglesztő meleg enyhülésekor. A 8 km hosszú beachet a vakációzó tinik lepték el. A hangulat kissé szeles, és nagyon kedélyes volt, de tisztaság szempontjából nem volt olyan rózsás a helyzet mint Chián. A város közelsége mellett Poetto beach másik előnye, hogy a parton vannak éttermek, ahol nemcsak dobozolt étel van. A Malibu bárban fantasztikus tonhal steaket ettünk.

San Pietro, a tonhalak szigete – Spiaggia La Bobba

San Pietro kis szigete mellett minden májusban vörös tonhal rajok haladnak el. Ekkor engedélyezett a halászatuk, a helyiek a tonhal elkészítésének művészei. A sziget fő faluja, Carloforte számos éttermében kóstolhatunk különleges, máshol nem hozzáférhető tonhal fogásokat. Mi az Al Tonno di Corsa fine diningot célzó étteremben kaptunk teljes tonhal körképet. Júniusban San Pietro szigetén rendezik meg a Girotonno-t, amire a világ minden tájáról érkeznek a séfek, hogy tonhalban mérjék össze tudományukat. A halazás után hullámlovaglós strandolás következett a nagyon kedves, szellősen belakott apró Spiaggia La Bobbán. Innen rövid gyaloglással a Le Colonne di Carloforte tengeri sziklaoszlopot is becserkésztük egy bohóckodásra.

Amikor nem strandoltunk. Olyan is volt!

Gorropu Kanyon/Gola di Gorropu

Szardínia tele van jobbnál jobb jelzett gyalogtúra útvonalakkal. Az egyik leghíresebb túra a Su Gorropu kanyon, amit Európa grand kanyonjaként is emlegetnek a helyiek. A látványos szurdokban árnyékban is reménykedhettünk, így adtunk egyet a kicsinek látszunk innen érzésnek. A legszűkebb részén 4 m széles a Gorropu, és mintegy 500 m-re magasodnak fölénk a sziklák. Már a lemászás is gyönyörű, egy öreg, körbeölelgetős magyaltölgyekkel teli hegyoldalban ereszkedtünk a mélybe. A 1,5 órás gyaloglás végén jutalomként egy természetes kőmedence meg friss forrásvíz várt. Gyerekek is gond nélkül megcsinálják. A nem nagy túrabajnokoknak is érdemes erőt venni magukon, visszafelé egy kb 45 perces vízszintes patakparti gyaloglás után dzsipekkel (10 Euro/fő) visszaviszik a fáradt vándorokat. A tengerparti sziklás ösvények is lélegzetelállítóak, de ezekhez nyáron korán kell kelni vagy bírni kell a meleget. A Gorropu kanyonban is inkább a kora reggeli órákat ajánlom, de mi a legmelegebb időben mentünk. Az árnyék miatt lefelé bírható volt. A kanyonba 5 Euro/fő belépdíj van.

Cagliari naplemente séta

Cagliariban a hőguta miatt inkább esténként sétáltunk. A leghíresebb látnivaló az Il Castello, a kastély negyed melynek kis sikátoraiban érdemes egy fagyira és aperolra elveszni. A sétát úgy időzítettük, hogy a mágikus színekben tobzódó naplemetét a városfalról nézzük a Caffé Librarium Nostrum teraszáról. Egész Cagliari tele van tuti graffitikkel, ezeket külön élmény volt nézegetni. Nagyon kevés ember volt a városban, mindenki a spiaggiákon tömörült.

Cagliari rózsaszín flamingói – Parco Naturale Molentargius

A városszéli Monte Urpinuról bezsebelhető Cagliari panorámavizit után meglátogattuk a város rózsaszín flamingóit is. A Cagliarit övező sós vizek struccai ügyet sem vetettek ránk, nagyon lefoglalta őket a halászat. Nyári, nagy nyaraláskor nem vagyunk koránkelők, így nagyon hősiesen igazi 35 fokban, de szerencsére némi menetszél kíséretében bicajoztuk körbe a látványos madarakat. Biciklit a park jegyirodájában (jegyár 10-15 Euro) lehet bérelni. Ideális terep volt egy meleggel versenyző kora reggeli futáshoz is. A part környékén autózva is gyakran látni flamingókat, de a Molentargius parkban  jobban meg lehet figyelni őket.

Monte dei Sette Fratelli, és leander folyó

Ugyan sok kocsigyilkos földutas bolyongásunkba került megtalálni, de szép sétát tettünk a Sarrabus körzet legmagasabb pontját (1023 m) is magában foglaló erdőben. A park botanikus kertjében a ritka szárd szarvasokat is megnézhettük. A névadó hét testvér szikla séta közben iránytűként is szolgált, a hűs, árnyékos erdő jó felüdülési alternatívája a tengernek. Innen az SS125-ös út látványos kanyargós sziklás tájon vitt le a Torre Salinas strandra. Az egyik útmenti szurdokban hatalmas leanderfolyó kísért, kilométereken át burjánzott a csak a sziklák által kordában tartott mediterrán növény.

Orgosolo falfestményei

Egy másik nem vízirevü érdekesség volt Orgosolo, Szardínia graffiti faluja. Több mint 200 utcai falfestmény ékesíti a kis hegyi települést. Az egykori rosszhírű bandita faluban a projektet 1975-ben kezdte Francesco del Casino, akinek sok műve látható a házakon. A néhol graffitiszerű alkotások többsége politikai, történelmi témájú, az elnyomást, igazságtalanságokat, világtörténelmi sokkokat ábrázolja. Szaddám szobrának ledöntésétől a WTC ikertornyok összedőlésén át láthatjuk a környezetszennyezést, a menekültek kálváriáját, diktátorokat, szembesülhetünk az emberiség sokszor nyomasztó kisszerűségével, Picasso stílusban. Audio guideot érdemes bérelni, a sokszor szárd szövegek értelmezésében segít. Orgosolo napi túrával elérhető a Golfo di Orosei mellől. Ebédet érdemes betervezni mert háromkor minden bezár sziesztára. Mi persze pont akkor értünk oda, és csak pár csoffadt szendvicset kaptunk.

Szardínia gasztro

A szárd gasztronómia nem nagyon kifinomult, inkább drabális. A hal minden csodálkozásunk ellenére nem a szárd cucina tipica alapköve, de lehet azért tengerit habzsizni. Van jópár szárd finomság, melyek közül a pacal meg a szamár steak nekem biztos nem jöhet, de a helyi, mindenfélével töltött tészta, a culurgiones, és a seadas, egy ricottával töltött sült tészta mézzel nyakonöntve nagyon finom. Ha semmi más édesség nincs is épp, seadas-ra, és fagyira/jégkrémre mindig lehet számítani. Gyakori úti nasink volt a tipikus olasz édesség, a mézes-mandulás torrone szárd változata is.

Bár az egyik fotón láthatót éppen egy strand bárban kaptuk, de nem tipikus spiaggia étel a kardhal, tonhal és lazac, a bottarga-val megszórt (ez is tipikus szárd fűszer: szárított hal ikra) sült kalamári.  Az aperol spritz itt is elmaradhatatlanul sárgítja az asztalokat a helyi sör mellett. Egy Su Rocca nevű agriturismoban megkíséreltünk végigenni egy pukkadásig turbózott tipikus szárd menüt. (29 Euro/fő, gyerekeknek féláron) Lehetetlen. Volt abban minden , olivabogyó, szalámi, szalonna, csiga, sült sajt , grillezett és csípős! szuper friss zöldségek, pacal, ( na azt akkor sem ha éheznem kell ) birkapöri.

A Szardínia legrondább, és nem is finom kajája cím nyertese a szintén megörökített házi malacsült. Mire a menüben odáig elértünk nem fért belém már egy morzsa sem. Szóval a könnyű ételek nem ismertek a tipikus szárd konyhában. Az első hely ahonnét nem hoztunk haza helyi szakácskönyvet. Azért nem akarok fanyalogni, ettünk nagyon finom kagylós, halas kajákat. Kiemelendő a fent is említett Cagliari városi strandján, Poetton a Malibu bárban kapott ton- és kardhal sült, és a tonhalak szigeteként híres San Pietro, ahol a helyiek hagyományosan a tonhal elkészítésének mesterei.

Praktikumok

Az árszínvonal Szardínián nyugat-európai, 4 fős család jobb étteremben 80-100 Euro körül tud étkezni, a pizza és a tészták természetesen olcsóbbak. A strandokra belépő nincs, de borsos parkoló díjjal kell számolni, ami akár napi 10-20 Euro is meglehet. Saját napernyőt érdemes vinni, a bérelhető napágyak/ernyők napidíja 15-20 euro is lehet fejenként!

Autóval, és éjszakai komppal utaztunk. Cagliariba Tirreniával hajóztunk a Róma melletti Civitavecchiából, vissza északról, Olbiából a Moby Line-nal. Az odafele 11, vissza 8 órás éjjeli komp utakra vettünk alvó kabint, ami jelentősen megdrágította a jegyet. (4 főre kocsival, kabinnal 700 Euro oda-vissza.) A hajók közösségi tereiben sokan aludtak a földön, felfújható matracokon, olyan is volt, aki 40 cm magas franciaágyat fújt fel magának!  A kocsival utazás hátránya a sok vezetés, de nekünk ez nem akadály. Előnye, hogy így roadtripet tudtunk csinálni egy kis Velencét és Toszakánát is beiktatva. A repülőjegy így is drágább lett volna a kompnál 4 főre, és helyben nem kellett autót sem bérelnünk, ami a szállás mellett még jelentős útiköltség tényező.

Szállás

Cagliariban cserelakásban laktunk. Golfo di Oroseiben Cala Gonone kemping napi 50 Euro volt cakkpakk 4 főre. Először nagyon örültünk az árnyas, medencés kempingnek, de a tapasztalatok alapján szerintem nagy melegben erősen meggondolandó. Évente pár nap sátrazást az egész család szeret. De a pont kifogott hőhullámban nagyon erős forró szél fújt éjszaka is, egyik este szinte semmit nem aludtunk. Kb 150 Euro/ éj áron tudtunk volna jó, 4 szobás apartmant bérelni a faluban 2 családnak. Anyit pont megért volna a nyugodt alvás, de 1 napra már nem akartunk cuccolni.