Élő történelemóra Beloianniszból

By MiraDonna

Ha tetszik amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések és az útközbeni gyorsjelentések.

A megbonthatatlan görög-magyar barátság

2017. szeptember 30.

Biztosan sokan hallottak már Beloianniszról, a magyarországi görög faluról. Palkonyára menet mindig nézegettem a helység névtáblát, így kapóra jött, hogy a hétvégén a rendkívül aktív, Balkánnal kapcsolatos jó kis programokat, kirándulásokat szervező Experience Balkan nemzetközi baráti társaság civil szervezete, a Balkan Calling Egyesület csinált oda egy társas falutúrát, vagyis inkább élő történelem órát. Jó ötlet egy ilyen vezetett túrára becsatlakozni, mert a helyi lakos, és egyben túrakalauz Riszto bácsi elbeszélt történetei nélkül csak egy teljesen átlagos, mondhatni jellegtelen, semmi különös látnivalóval nem bíró magyar falut látnánk. A most 83 éves Riszto bácsi 13 évesen egyike volt annak a 103 gyereknek, akiket néhány felnőtt gondozó kíséretében a macedón Lak faluból menekítettek ki 1948-ban a görög polgárháborúból.

Az Experience Balkan legközelebb Szentendrén szervez szerb sétát november 12-én. Részletek ITT. Akkor is érdemes az oldalukat követni ha szívesen járnád be hozzáértő társaságban a balkáni országokat, több utat is csinálnak a térségbe.

Riszto bácsi életútja, ma már elképzelhetetlen történetei hallatán több jelenlevő is megjegyezte, hogy akármennyire is nehéznek érezzük néha a létet, valójában hihetetlenül szerencsések vagyunk, hiszen a mi életünkben (legalábbis egyelőre) nem volt háború, éhezés, nem kellett menekülnünk, nincsenek járványok és nem kell napi 18 órát dolgoznunk a megélhetésért sem. Szülőként belegondolni is fájt a szituációba, hogy az épp unalmában mellettem puffogva molbilozó, nagyon kamaszodó 12 éves lányomat, és izgő-mozgó 9 éves fiamat elengedjem egy idegen országba úgy, hogy nem tudom mikor találkozunk legközelebb, de még az is jobb mint az állandó éhezés, és életveszély a bombázások miatt….

Dallamos neve ellenére Beloiannisz nem a magyar Santorini, senki ne várjon fehér-kékre meszelt ragyogó, vagy akárcsak jellegzetes balkáni módon félbehagyott, vakolatlan, a lapostetőről meredező drótokkal díszelgő házakat, nyüzsgést, muzsikaszót és utcán ücsörgő embereket. Beloianniszra tehát nem a látni/tennivalókért érdemes menni. A mára már elmagyarosodott falu kb 20 perc alatt bejárható, a könyvtár fotókiállításán, a faluházon és a templomi életkor léptékekben vadiúj, alig 20 éves görög ortodox templomon kívül csak a jellegzetes, kommunista időkben épült barakk jellegű sorházak, pár dór oszlop, görög nyelvű utcatáblák, egy szép platánsor, és egy finom, természetesen görög, de főleg magyar sütikkel kényeztető kávézó van.

A falut 1950-ben kezdték építeni az addigi iváncsai mezőkön az 1946-49-es görög polgárháború elől menekülőknek. Az új világrendben a görög kommunisták a vasfüggöny mögötti kommunista országokhoz fordultak segítségért. Több szocialista ország mellett a nálunk már pörgő Rákosi rezsim is besegített a görög-macedón elvtársaknak párezer menekült befogadásával. Egyedül Magyarországon létesült a görög menekülteknek külön falu is. Két évig csak Görögfalvának hívták a települést, a kivégzett görög kommunista Nikosz Beloiannisz nevét 1952-ben vette fel. A különböző szocialista országokba szétszóródott családtagok családegyesítésében nagy segítség volt a falu, ami a legnépesebb 1954-ben volt, a csúcs időszakban 1850-en lakták. A háború vége után sokan visszatelepültek, és ahogy az lenni szokott a vegyes házasságokkal egyre több magyar került a faluba. A görög hagyományokat, gyökereket, ünnepeket máig tisztelik és tartják, van görög táncegyüttes, és sokáig még Olympia néven focicsapat is volt. A 80-as években volt még egy nagyobb hazatelepülési hullám, azóta a görögök-macedónok már kisebbség Beloianniszban.

Riszto bácsi halk is volt meg a tágabb összefüggéseket is kevéssé adta át, inkább anekdotákban, történetekben volt nagyon erős, tulajdonképpen egy kiscsoportos oral history interjún vettünk részt. Elmesélte, hogy mikor elvitték őket a szülőfalujukból a gyerekek nem akartak felszállni a vonatra, hiszen olyat hegyi pásztorokként soha nem láttak még, hogyan szedték egymásról marékszám a tetűt, hogyan könyörögtek Novi Sad vasútállomásán kenyérért. A kenyér volt az első magyar szó, amit megtanult. Rettegtek, hiszen semmit nem tudtak, hová viszik őket, mi lesz velük, a gyerekek csak egymásba tudtak kapaszkodni, nem engedték el egymást, sokan alig voltak közülük 4 évesek. Budapesten több helyen is laktak tömegszállásokon, majd különböző balatoni üdülőkbe vitték őket.

Riszto bácsi nagy szeretettel beszélt Rákosi Mátyás feleségéről, Fenya Kornyilovnáról, aki a macedón gyerekek fő pártfogója volt, csak Mamának hívták, mert úgy viselkedett velük, mintha az anyjuk lett volna. Egyik anekdota szerint pizsamákat vitt nekik, de ők nem vették fel, mert nem tudták mi az, azt hitték nyári öltöny. Mikor először mozifilmet vetítettek nekik, amiben jött egy medve, kiszaladtak a teremből mert azt hitték igaziból jön a maci, hiszen mozit sem láttak még. Ahogy Magyarország előtt nem láttak villanyt, és nem ismerték a világhírű magyar konyhát sem. Mikor először találkoztak a mákos tésztával azt hitték, hogy a mák döglött hangya a tésztán, amit elkezdtek lemosogatni róla. Ilyen sztorik tették nagyon is élővé, átélhetővé a sétát, azt azért nem mondanám, hogy élvezetessé. Minden körülmények dacára Riszto bácsi álma végül teljesült, még ha sokszor szakadt ruhában is, szegényen, de járt iskolába, némi irányított kohászati kitérő után történészként végzett. Bár hazalátogatott többször is, történészre nem volt nagy szükség szülőfalujában, felnőtt élete java részében Bulgáriában élt. Nyugdíjazásakor költözött vissza Magyarországra, mert, mint mondta, Beloiannisz az otthona, nagyon sokat köszönhet a falunak.

A séta végén egy kissé asszmilálódott görög ebéddel és kérdés rengeteggel zártunk. A görög szuvlaki mellett magyar tarja is volt, a baklavát eperrel magyarítva, és nagyon finom narancsos formában is készítik. A Galanisz kávézó, mint kiderült, egy ügyfelünk, illy kávét tart ugyanis. Első blikkre egészen érdekes ebben a pindur faluban, de van rá görögös magyarázat. A görögöknek ugyanis a kávé vallás, az illy pedig főisten, hisznek benne. Aki járt Görögországban tudja mennyire erős a márka jelenléte, a görög az egyik legnagyobb exportpiac. A legendás Y poharas illy Freddo jegeskávé eredetileg a görögök Greek Coffe-ja volt.

Az őcsényi eseményekben csúcsosodó, gyűlöletre és rettegésre spannolt ország légkörben, ahol az 1956-os magyar menekültekre, az emberiességre fittyet hányva a mi adóforintjainkból sulykolja a kormány a fejünkbe, hogy minden menekült=terrorista, ahol jóravaló családanyák tiltakoznak néhány háborús menekült gyerek pár napos táboroztatása ellen a falujukban, ahol életveszélyesen megfenyegetnek egy jószándékú, menekülteknek segíteni akaró embert igazán felüdülés volt látni, hogy az átkosban, még ha kezdetben ideológiai alapon is, de volt ez máshogy is. Ahogy emlékszem, a délszláv háború alatt is nagyon sokan fogadtak be menekülteket. Ezért van elképesztő nagy felelőssége a hatalomnak, hiszen a gyűlölet szellemét nemcsak kiengedte a palackból, de bőszen tenyészti is.