Mazuri-tavak vízirevü

By MiraDonna

Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések és az útközbeni gyorsjelentések.

Mazuri-tavak vízirevü

2018 augusztus 4-10.

Illa berek, nádak, erek. Hipp, hopp, ott legyek ahol akarok! A varázslat csak 1100 km autós leküzdése után történt meg. A kibírhatatlan kánikula elől Észak-Lengyelországba,  a Mazuri-tavakhoz menekültünk pár napra fellélegezni. Talán ez a se nem közel se nem messze távolság lehet az oka, hogy ez a vidék netes kutakodásom alapján fekete folt az úti blog világban.  Hiába túrtam a biteket senki sem megy ide. Alig találtam róla blogot, magyarul szinte semmi, csak utazási irodák ajánlatai jöttek fel, angol nyelven jóval többmindent lehet találni.

Az ott töltött 5 nap alapján pedig nagyon megérdemli az ajnározást, van mit nézni és csinálni a több mint 2000, jégkorszakból maradt sekély tóból, és az őket összekötő csatornákból álló vízi birodalomban. Bár én is imádom a tengert, de egyre jobban kezdem megszeretni a nyári vizes napokhoz az édesvízű tavakat és folyókat. A Tisza-tó mellett a Duna és a Dráva partján strandoltunk többet idén nyáron. Ezt a szériát koronázta meg a Mazuri-tavak, ami a július-augusztusra többnyire nálunk menetrendszerűen beköszöntő, ámde mégis valahogy szinte mindenkit meglepetésként érő kánikulai punnyadás és a velejáró vízparti tömegek elől kiváló menedék. A klímaváltozás bőrünkön érezhető hatásai miatt egyre inkább érdemes lesz ezekkel az északi célpontokkal számolni nyaralásra. Pont 10 fokkal volt kevesebb az itthoni 34-38 fokos szaunánál, a tökéletesen komfortos, izzadásmentes, könnyed napok után elég nagy váltás volt hazajönni a sistergő forróságba. Nagyon ajánlom a vidéket annak, aki nem bírja a dögmeleget, nem elengedhetetlen fétise a tenger, és szeretne verejték- és tömegmentesen vízparton nyaralni. Ráadásul az árak is megfizethetőek.

Praktikumok

A 300 km-re levő Varsóba ugyan lehet fapaddal repülni, de ez jelentősen megdrágítja a túrát mert a repjegyen felül akkor még autót is kell bérelni. A Mazuri-tavak bejárásához a legjobb a saját autó, és/vagy természetesen a kishajó, vagy vitorlás, és a bicajozás is nagyon népszerű. Oda-vissza kényelmes, a sebességhatárokat betartó tempójú 12-12 órás utazással együtt összesen 6 teljes nap volt a túra időigénye. Késő délután indultunk útnak kocsival Budapestről, és Mikolajkiból is haza, és valahol félút körül megaludtunk. Nem kell túlaggódni, Lengyelországban a nagy távolságok miatt mindenhol vannak útmenti fogadók/szállók 24 órás recepcióval. Egy egyszerű motel szoba kb 30 eurótól van felfelé. A gyerekek mindketten táboroztak, így csak kettecskén vágtunk neki, de elsőrangú úticél családdal, gyerekekkel, és kutyákkal is! A kutyákat mindenhova beengedték. Nagyon sokan beszéltek jól angolul, ( valószínűleg a híres londoni lengyel vízvezetékszerelőknek is köszönhető ) de legalább annyit, ami a minimális kommunikációhoz szükséges volt.

A szervezést olyannyira nem bonyolítottuk túl, hogy az elhatározáson kívül semmit nem csináltunk előre. A Booking.com rengeteg szállást listázott last minute is, de az ide látogatók jelentős része kempingezik. Ezen felül a leggyakoribbak a kis panziók, magánszállások, de van jópár luxi spa hotel és menő kis butik hotelek, szép falusi szálláshelyek, glamping is van. Mi eleve sátrazást terveztünk, hiszen ha valahol, akkor egy ilyen tó- és erdővidéken igazán érdemes kicsit visszazökkenni a pihe-puha zöld természetbe. Aki előre szeretne a nagyobb, kiépítettebb kempingek között nézelődni a Camping Navigatoron megteheti ITT. 

Vissza a természetbe!

Az egész ott töltött idő olyan volt mint egy nosztalgiás gyerekkori nyaralás. Sok-sok zöld, öntözést soha nem igénylő gyep, mohák, páfrányok, erdők és a víz hangajai, csobbanás, kuruttyulás, susogás, csepegés, fent égkék néha megszakítva bárány-, bodor-, vagy esőfelhőkkel. Rövid eső gyakran előfordult, de pont annyi, ami még jólesett. Ahogy közeledtünk az utak egyre keskenyedtek, gyönyörű nyír-és/vagy hárs, esetleg platánfákkal szegélyezett alagutak vezettek be a hatalmas lápvilág szívébe. A gyönyörű, nem mai gyerek fasorokkal szegélyezett utak a Mazuri-tavak állandó tájkép elemei. A nagy zöld, tehenekkel teli réteket felváltották a rengeteg zöld fenyőerdők és a tavak, ahol az idő lelassulását a padokon bambuló emberek, láthatóan élvezetből biciklizők és vidáman kurjongató kajakozók hadai is mutatták. Itt is főleg július-augusztusban van élet, s bár télen néhol már rákaptak a befagyott sekély tavakon a jégvitorlázásra, a nyáron pezsgő tóparti települések a nyári főszezon kivételével szinte halottak, szóval ide nem igazán érdemes szezonon kívül jönni.

A Mazuri-tavak a lengyelek Balatonja

A legtöbb helyen mi voltunk az egyetlen külföldi, szinte csak lengyel beszédet hallottunk, és az étlapok, feliratok is csak ritkán vannak más nyelven is. Dübörgött a rövid, július augusztusi főszezon, de mégsem volt mindenhol szardíniásdobozban szorongás érzet. Sokan nyaralnak a tavaknál de a tömeg nagyon jól eloszlik a végtelennek tűnő tavak körül. Az egész Mazuri-tóhátság többezer tó, 52ezer négyzetkilométer, melynek 15%-át borítja víz. A klasszikus Nagy Mazuri Tavak, ahova a legtöbben jönnek 42 tóból és összekötő csatornából, folyókból álló kirakós. A két legnagyobb település Mikolajki és Gizychko, a legtöbben itt szállnak meg, de szerintem a Mazuri-tavaknál minél kisebb és eldugottabb helyet találunk annál jobb. Márcsak ezért is érdemes saját járgánnyal érkezni.

Az első napunkon az egyik központi településen, Mikolajkiban – kb mint Siófok – egy ebéd erejéig álltunk meg a kiváló ember- és hajónézegető tóparti promenádon. Nagyobb a kishajó forgalom mint Velencében, és ez nem túlzás. Mazúriában ugyanis a vitorlázás, hajózás nem annyira státusszimbólum mint nálunk. Mindenféle szedett-vedett egyszerű hajók jöttek-mentek tömött sorokban, időnként felbukkant egy-egy villantós yacht is, de az itteni hajós élet nagyon sokszínű, nemcsak annak van hajója, aki gazdagnak számít, vagy annak akar látszani. A mikolajki nyaraló korzózó családok és nagy tömegben grasszáló hajók csodálatának egy kis eső vetett véget.

Galindia

Az egyik több helyen ajánlott kempinget, a Kamat Talty falucskában túl zsúfoltnak találtuk, úgyhogy néztünk mást, nem nehéz. Garmadával sorakoznak a színvonalasabb kempingek és az egyszerű táborhelyek a tavak körül, naná, hogy vízparti kell. Kikutattam magunknak a Galindia nevű tóparti, erdei szállót Iznota falu mellett,  ahol kempingezni is lehet. ( A kocsi, sátor, 2 fő 78 zloty/éj, kb 5800 Ft ) Pont ilyet szerettünk volna, rajtunk kívül két család sátrazott, estére jött egy vízitúrás csapat, de mindenki szellősen elfért. Este jöttek szúnyogok, de riasztóval moderálható mennyiségben. A Galindia gyönyörű hely, éjszaka teljes csenddel, vagyis inkább természetes koncerttel lehet aludni, csak a fák susogása, némi vízcsobogás, hullámzás vagy egy kis eső zenél. Vîzparti-erdei bár is van komoly választékkal, étterem, homokos part és 23 fokos selymes víz, füves árnyas parttal ahol úgy lehet napozni, hogy nem izzad ronggyá az ember. A bárban ajánlom az almás sütit, de finom reggelit is adnak.

Kicsit akár hideglelős is lehet a hely este mert Galindia egy porosz, saját mitológiával rendelkező pogány törzs területe volt, és a szálló ráment erre a voodoo tematikára. Maguk az épületek is méretes farönkökből, faragványokból állnak. Különösen érdekes dizájnelemek a felfelé fordított, gyökereiket az ég felé meredező terasz oszlopok, és a növényekkel benőtt tető, és falak. A burjánzó, szinte vad kertben mindenhol nagy fatörzsekből faragott királyfik szörnyek, óriási tekergőző kígyók, manók, fába kövesztett sellők, marcona harcosok kísérnek, és egy óriási méretével egyensen arányosan kenyérre kenhető, kedves medvekutya is jött-ment a vendégek között. A Galindia egy kis mazúriai éden, olyannyira, hogy mint önálló látványosságot látogatják külső, nem itt lakó vendégek, akiknek belépőt kell fizetnie.

Erdőfürdő 

Második napunkat egy erdőfürdővel indítottuk, vagyis futottunk egyet. Ilyen futásunk sem volt még,  a 15 km-es utat többnyire nyílegyenesen futó erdei utakon tettük meg a rengeteg sűrűben, de semmi kő, és más nehezítő ki-beálló tereptárgy nincs, a lépvidéken homokos a talaj, és tökéletes volt hőmérséklet. Utána csobbanás, almás süti és almás mentás rádler következett a felszaporodott, söröző bárlegyek között. A tavak partja legtöbbször homokos, a fürdőhelyeken nem kell kövekben bukdácsolni vagy iszapba süllyedni.

Kopernikusz városa

Egy pár órás séta erejéig megnéztük magunknak Olsztynt, a Warmia-mazúriai vajdaság székhelyét. Nagyon kellemes óvárosa van, a fő látnivalók a híres csillagász, Nikolausz Kopernikusz lakhelyeként is szolgáló vár, ami sajnos épp zárva volt. Érdekes még a 16. századi Szent Jakab templom, ami a lengyelországi gótikus téglaépítészet egyik legjelentősebb műemléke. Természetesen van II. János Pál pápa emlékmű is. Az olsztyni óváros műemlékei az Európai Gótikus Téglaépítészet Útvonalához tartoznak. Ennek szép példája a városkapu ház is. Itt az egyik sétáló utcában a Dziupla nevű egyszerű menüző helyen kóstoltunk először pierogit, a lengyel töltött derelyét, és a hideg lengyel nyári levest, a chlodnikot, és uborkalevest is. (Gasztro szekciót lásd a poszt végén. ) Nem messze tőle a House Caféban finom a kávé és isteni sütik voltak. Érdekes még a közeli Olsztynek is, ahol egy nagy skanzent lehet megnézni. Van planetárium és csillagvizsgáló is, de ezekre nem volt időnk, mert egy igazán unikális helyet találtam magunknak késő délutáni programra.

Glamping deluxe

Olsztyntól még 45 km-re van a Camp Spa, egy hipszter erdei privát spa. Hívogató weboldalára a mazúriai internet bugyraiban bukkantam, és azonnal megfogott az egyszerű de nagyszerű elképzelés. Azt hiszem a vilgon egyedülálló intézmény. Egy fiatal lengyel fiú és lány gondoltak egyet, és az erdőjükben, Természet Anya lágy ölén csináltak egy nomád spát fafűtéses jacuzzival, van benne masszázs, szauna, gyógynövényes fürdő és mindenféle kényeztetés. Mi a vadonra néző jacuzzizást próbáltuk épp lemenő napppal, sejtelmes erdőben, fantasztikus volt. A koncepció fontos eleme, hogy privát, ugyanis figyelnek rá, hogy az általunk foglalt időpontban más ne legyen ott. Ha nekem lenne egy mostanság nagyon menő glamping szállásom ezzel a szolgáltatással tuti fejleszteném. Én szóltam! Feltétlenül hívjatok tesztelni ha lesz ilyen Magyarországon! 🙂 Bejelentkezés szükséges, ugyan a weboldal csak lengyelül van, de nekem emailre egy napon belül válaszoltak angolul. Két főre a 1,5 óra spa time, jacuzzi 200 Zloty volt. Csak májustól szeptember végéig van nyitva.

Bár hivatalosan nincs közük egymáshoz, a Camp Spa valószínűleg sok vendéget köszönhet a mellette működő hipszter glamping szállásnak, a Glendoriának. Nyáron a főszezonban csak egy egész hétre lehet itt megszállni, nagyon különleges hely, érdemes megfontolni ha belefér az időbe és a büdzséne. Bementünk megnézni hátha lehet vacsizni. Lehetett volna ha előre szólunk, mert csak annyit főznek, amennyi a vendégeknek kell. A tulajdonos helyben volt, és szívesne körbevezetett minket a publikus helyeken, természetesen teltház volt.


A vacsorát végül a Przystan étteremben költöttük el az egyik Olsztyn széli tó partján. Nem kell megijedni tőle, hogy egy hotel étterme, minden nagyon finom volt, az itt kapott ceviche megközelítette a Panama Cityben evett eddigi legjobbat.

Vízitúra a Krutynián

A mazúriai tavakhoz és csatornákhoz, folyókhoz legjobban vízről lehet testközelbe kerülni, ezért a harmadik napot és a negyedik napunk felét az itt is népszerű kenus vízitúrázással töltöttük. Utoljára középiskolás koromban voltam, visszajöttek az emlékek, nagyon élveztem. A vadregényes Krutynia folyószafari legfontosabb kelléke a kenun/kajakon, és a Kròwka tejkaramellán kívül a beach, pontosabban folyóparti bár. Nem kell túlaggódni az ellátmányt, minden kanyarban figyel egy, jól kitáblázva nehogy elsuhanjunk mellette. Van is hangulat rendesen! Kurjongatások, füttyögések, vízi buli, de azért megvan a nyugalom is, el lehet vonulni. A sok vízinövény miatt olyan a Krutynián hajókázni mintha egy akvárium tetején siklanánk, és közben mindenfele hattyúk és kacsák várják hátha akad valami falat tőlünk.

Meglepetésünkre rengetegen vittek a kajakokban kutyát magukkal, ha tudtuk volna, hogy lehet, nem hagyjuk otthon Mangót. Sokan csak egy napos túrát csinálnak a legszebbnek kikiáltott Krutyn – Ukta szakaszon. Mi egy ottalvósat csináltunk Krutyn – Ukta -Iznota útvonalon, de a teljes trip 8 napig is tarthat Sorkwity-tól Ruciane Nida-ig.

A part tele van táborhelyekkel, mindenhol virítanak a  “Pole Namiotowe”, azaz táborhely feliratok. Kinek mi tetszik, lehet vadromantikázni, robinsonozni a Kutynia által körbekanyarintott kis szigeten, vagy családok óriási füves kertjeiben kempingezni ahol a zuhany, konyha kényelme is megvan. Mi végül az utóbbit választottuk méghozzá a legjobb helyen. Uktában a falu Iznota felőli végén, egy leomlott régi vasúti híd maradványainak szép keretében van a Pole Namiotowe Żelazny Most. Érdemes odáig elcsorogni, a képeken látható óriási, füves folyóparti kertben rajtunk kívül még 3 sátorral integettünk messziről egymásnak 50 Zlotyért két főre.

Míg a nagyobb kempingekben általában van étterem, de legalább bár, addig a ‘pole namiotowe’-k csak sátorhelyek esetleg zuhanyzóval, wc-vel. Kenut, kajakot és biciklit minden faluban lehet bérelni szükséges eszközökkel, a kezdő és végponthoz hoznak-visznek, nagyüzemben megy a hajószállítás. Egy jobbfajta kenu két napra minden extrával 190 zloty volt, kb 15000 Ft volt a legnagyobb ilyen cégnél, az AS Toursnál. Krutynban van a központ, de Uktában, Iznotában is van állomás, és bárhonnan bárhová elvisznek hajóstól. Esti programnak egy zseblámpával felszerelkezve Ukta megtekintésével átsétáltunk Galkowo faluba, ami leginkább a lovasok terepe. Itt a Potocki Galkowo nevű éttermet nagyon ajánlom. Már magáért a szép régi, de teljes egészében restaurált, jellegzetes lengyel fa épületért érdemes ide jönni, de a vacsora is finom volt, még ha a kiszolgáló személyzet nem is volt mindig a helyzet magaslatán. Egészen jó áron ( 2ágyas szoba 170 Zloty ) szép szállás is működik a házban, minden bizonnyal érdemes kipróbálni.

Hajós nap a Beldany tavon

Az utolsó mazúriai napunkat egy saját hajókirándulással töltöttük. Természetesen nem ér elhagyni a tóvidéket tavi hajózás nélkül. Az igazi a vitorlázás lett volna de ahhoz kell 1-2 teljes nap, előbbre kell szervezni a hajót, és a férjem nemzetközi hajós jogsija sem volt nála. Ha nincs jogsi csak skipperrel lehet vitorlást bérelni, ahhoz azért legalább a kapitánynak valóban érteni kell.

Így maradt a hajós jogsi nélkül is vihető motoros kishajó, ilyet a nagyobb helyek, Mikolajki és Gyzicko kikötőiben lehet előre szervezés nélkül is bérelni, rengeteg van. A legtöbben 1-2 órás joyride-ra mennek, ez már drágább mulatság mint a kenubérlés, óránként 140-150 zloty, árkartell van. Mi hosszabb túrát tettünk, 6 órára 700 zlotyért kaptunk egy pöpec kis hajót, amin 4 fő fér el kényelmesen. Szeles nap volt, a nagy hullámok miatt nem mentünk ki a legnagyobb Sniardwy tóra, a bevált kedvencünkön, a hosszú, keskeny Beldany tavon hajóztunk végig Mikolajkitól Ruciane-Nidaig. Hatalmas a kishajó forgalom a tavakon, észnél kell lenni. Akinek a saját kishajó nem pálya megnézheti a tavakat a menetrendszerű sétahajókkal, ezeken természetesen sokan vannak, Mikolakjiból Gyzickoba elsiklani csak egy irányba 3 óra, szóval napi programnak lehet tervezni.

Kétszer kötöttünk ki. Egyszer egy érdekes lengyel lófajtát, a konyikot akartam fotózni a lórajongó, lovas táborozó lányomnak. A hajó bérbeadói szerint nagy számban élnek vadon a Beldany tó által határolt szinte lakatlan, nyáron vadkempingezőkkel teli félszigeten, a Wierzba komp utáni erdőkben. Ló nyomon jártunk, szó szerint, de lovat nem láttunk. Találtunk viszont hatalmas vargányákat, itthon meg is ettük rántottával. A rengeteg erdő mindenesetre gyönyörű volt, az erdőfürdő után csobbantunk is. Egy illúzióromboló élmény itt volt, a fantasztikus szép fenyőerdő szélén, a parton vadkempingezők eszméletlen szeméthegyet hagytak maguk után, ami kicsordult a tárolókból és a nejlonokat bevitte az erdőbe a szél. A kihelyzett nagy tárolókból úgy tűnik az erdészet valószínűleg néha foglalkozik a takarítassal, csak nem eléggé gyakran. Nekem nem fér a fejembe, hogy emberek képesek vadkempingezni bűzlő szemétkupacok mellett, amit maguk is szaporítanak. Eleg mellbevágó volt a látvány, főleg hogy előtte jegyeztük meg milyen tiszta az egész vidék, milyen jó, hogy nincsenek tele a folyók, tavak szeméttel. Ruciane-Nida kikötőjét nem tartottuk különösebben érdekesnek, zsilipelni nem akartunk, és nem is volt időnk más tóra. Inkább visszafelé kedvenc hotel-kempingünkben, a fából faragott szobrokkal teli Galindiában kötöttünk ki egy pierogira és almás sütire.

A Sniardwy tó körül

A kenuzás után néhol egészen terpjárgányért kiáltó földutakon  körbeautóztuk a legnagyobb tavat, a Sniardwyt. A tó körül Nowe Guty tűnt még egy jobb strandoló helynek, de a legszebb a tóba benyúló kis Szeroki Ostrów félsziget volt, ahol egy földúton vigyázva normál autóval is el lehet menni egy kilátó pontig (Szeroki Ostrów punkt widokowy a Google mapsen). Itt is vadkempingeztek jópáran kutyákkal, szuper panoráma van a nagy tóra, egy részen a finom homokos fal leomlott a tóba, jó csúszda lefelé, a gyerekek imádták. Útközben a vad hattyúkról és a bioszféra rezervátum státuszáról híres Mikolajki melletti Luknajno tavat néztük meg naplemente előtt. Itt egy épített kilátó torony is van hozzá, mivel a tóra nem lehet hajóval sem bemenni.

Itt is van egy ajénlott étterem/szállás, a Folwark Luknajno, ahol ugyan a teraszon már kismillió szúnyog között vacsoráztunk de legalább finomat. Szimpi kemping helyet is néztünk de nem találtunk elég jót. Végül extrém last minute a bookingon foglaltam egy szobát Mikolajki közelében ( 215 zloty ), ami, mint kiderült egy egész apartman volt inkább. A Haus Masur a német gyökerű tulajdonosnőnek köszönhetően tüchtig, porszemtől mentes, jól felszerelt volt, s bár a bútorozása nem az én ízlésem, az ingatlant körbevevő kert egy kis mestermű, szintén a házat egyedül kezelő gazdasszony munkája. A bámulatosan szép virágos kertben saját kis tavat nézve lehet reggelizni a csupa üveg étkezőben.

Lengyel gasztro

Étvágygerjesztőnek a végére egy kis lengyel gasztro, ami nekem kellemes meglepetést okozott. Nagy spílerek kanalaznivalóban. A furcsa pink leves a kedvenc lengyel kánikula kergető levesem a chlodnik, avagy a lengyel gazpacho. Egy kellemesen fanyar hideg zöldségleves, szinte minden étlapon szerepel, a céklától pink a színe, és biztos van benne kapor és uborka is, esetleg egyéb leveles zöldségek. Kötelező betét a főtt tojás, ami még gusztábbá teszi. Sok helyen van uborka leves, ami elsőre bizarrul hangzik de érdemes kipróbálni, finom! Ahogy a szintén népszerű másik savanyú leves, a zurek is, ami egy sűrű rozskovászos ( kwas ) lé, legtöbbször krumplival, kolbásszal. A chlodnik hamar reprodukálható otthon, de a rozskovász nevelése 5 nap, szóval a ma esti vacsivendégeknek nem lesz meg.
A következő nagy kedvenc lengyelikum az áfonya, azt is sokmindenbe vagy mellé, rá teszik legyen az hús vagy édesség. Lengyelország bogyósgyümölcs, leginkább áfonya nagyhatalom. Olyannyira, hogy a tecsóban mi is otthon lengyel áfonyat veszünk bizony.

Nagyon érdekes kombó a meleg! savanyúkáposztaval kevert fanyarédes áfonyalekvár, ezt hús mellé adták, nagyon rendben volt, tervben van, hogy kipróbáljuk otthon. Kikerülhetetlen lengyel klasszikus még a pierogi, amit mi talán leginkább derelyének hívunk de itt nemcsak barátfüleszerű édesség, hanem mindennel töltik, túró, burgonya, hús, spenót, gomba, ami akad. Ezek többsége egy adag ( yay, ezt én tuti elhagynám de itt kötelező ) zsírral meg pirított szalonnával nyakonöntve kerül a tányérra. Persze, van áfonyás, epres verzió is. Szalonna nélkül, de tejfölt a sós pierogikkal ellentétben már simán raknak az édességekre.

A gofrira egész ipar épült, kb mint a tazsin Marokkóban, nem rendes lengyel hely az, ahol nincs gofri meg pierogi. A vodka felhozatal egy falusi benzinkútnál is egy falat tölt meg. Én nem iszom röviditalt csak kivételes körülmények között, így ezen csak ámulok. Maradtunk a nyári rádlernél és sörnél, mindegyik műfajban kiváló kézművesek vannak, a rádlerből itt túljutottak a citromon, kedvencem az almás mentás és a ribizlis. Linzertésztás almás sütiben is komoly a lengyel teljesítmény. Nem is nagyon soványak a lengyelek… Vannak kevéssé drabális ételek is, például halak, ha már tavak, ugye. A kipróbált éttermek messze a várakozáson felül jók voltak, egy Olsztyn melletti helyen a ceviche megközelítette a Panama cityben kóstolt eddigi legfinomabbat. Egy jobb étteremben két főre egy vacsora 200 zloty körül mozog cakkpakk.

Ennyi volt a szűk 5 napos Mazuri-tavak villámtúra. Közel sem néztünk meg mindent. Kimaradt Hitler titkos bunkere Gierlozban, amit a Szovjetúnió lerohanására kiötlött Barbarossa terv felügyeletére hoztak létre, és ahonnét a Führer majd 800 napon át irányította a birodalmát,  meg is akarták ott egyszer merényelni. Én a természet által bekebelezett beton maradványokra annyira nem voltam kíváncsi, de sokan látogatják. Nem hajóztunk az  Elblag kanálison, ahol közel 100 méter szintet hidalnak át hajóemelésekkel, de ilyet már láttam máshol is, de ez is a térség egyik fő látnivalója.

Hogy tetszett a mazúriai képeslap? Csináltam kedvet? Mennétek?