Londonságok, bolondságok

By MiraDonna

Ha tetszik amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések.

Tavaszi szünet cicaszitterkedéssel Londonban

2017. Április 12 -19.

A London fílinget tökéletesen kifejezik a fejléc fotón vigyorgó  masnis halálfejek a legendás Camden piacról beszerzett pólóról. London nagy falu. Leheletnyi understatement, hogy meglehetősen drága is. Nekem az egyik igazi nagybetűs város. Nem az ormótlan betondzsungel hanem a kisméretű vöröstéglás és felhőkarcolós kategóriában. Vonz, de annyira tömény, sűrű, hogy egy hét belőle bőven kielégíti a kakofónia igényemet. Olyan intenzív ingerbomba, amiben létezve a fejből kifele bámulás is folyamatosan szívja az energiákat. Ok, ne legyek igazságtalan, tölti is. Tegye fel a kezét aki tudta, hogy London az egyetlen város a világon, amely Coco Chanel utcai lámpákkal villoghat! Na, ugye?

Így a húszas éveinket jócskán elhagyva, gyerekekkel kiegészülve a downtown bugyraiban kószálás után szívesen fedeztük fel a falusi Londont. Merthogy London a világ egyik legzöldebb városa, a City zsibongását számos városi zöld mezőn, erdőn lehet madárdalra cserélni. Ha hajlandóak vagyunk elhagyni az 1-2-es zónát London tele van kisvárosias, falusias helyekkel, ahol a big city life fáradalmait lehet enyhíteni. Hogy kellően londonosan extravagáns legyen, Richmondban, a királynő parkjában még szarvasok is csatlakoznak!

A Londonba hopponálás ötlete a London melletti Harry Potter Stúdió látogatás folyományaként merült fel. Ezen a fix programon túl a bejárt látnivalókban sokban támaszkodtam a blog olvasóinak ajánlásaira. Indulás előtt a Facebook oldalamon, – melyen téged is szeretettel várlak ITT – annyi ötletet kaptam, hogy nem győztem követni a sok Snoblesse Oblige ajánlatot. Egyik szemem sírt, a másik nevetett, ahogy mondani szokás, hogy mennyi londoni magyar van.

Praktikumok

Mire is érdemes figyelni, mivel lehet jobbárasítani egy londoni, low budget-re biztosan nem kihozható utazást?

Spór tippjeim

  1. Lakáscsere. Érdemes ismerős segítségével cserét, vagy házfelügyeletet keresni. Nekünk épp cicaszittelés sikerült. London a második legnagyobb magyar város, így nemcsak a helyieknek, hanem a Londonba szakadt hazánkfiának is érdekes lehet egy lakáscsere. Sok végleg eltávozó magyar már csak szülőket jár haza látogatni, és felszámolta magyar ingatlanát. Ha körbekérdezünk barátokat, tuti hogy akad valaki. Én eddig azt tapasztaltam, hogy az emberek mindenhol alapvetően jók, és legtöbbször akad segítség.
  2. Belépőkön, programok árán sokat lehet spórolni a Groupon kuponos oldallal. Figyelni kell rá, hogy nem elég megvenni a túrát és aztán felbukkanni a programon, hanem a kuponnal külön emailben be kell jelentkezni!
  3. Színházjegyet a Sohoba csak last minute érdemes venni aznapra a Leicester tér TKTS kioszkban. Bár tájékozódni lehet a TKTS website-on, az aznapi csökentett árú jegyeket csak személyesen lehet megvenni.
  4. Négy fős családként jelentősen jobbárasítottuk a közlekedést Uberrel, főleg messzi, vagy tömegközelkedéssel csak kacifántosan elérhető helyek esetében.
  5. Városi panoráma műfajban nem feltétlenül kell befizetni a borsos árú, és tömegiszonyosoknak kifejezetten kerülendő London Eye-ra. Vele szemben a Tate Modern teraszáról mindentvivő és ingyenes panorámát kapunk. Egyelőre körben, így a környező csillagászati árú loftokba is bekukkolhatunk a lakók legnagyobb bánatára. Másik panoráma tippem a Sky Garden, London legújabb killer view látványossága. A felfele bővülő felkiáltójelnek tűnő óriás üvegpalota tetején számos étterem és bár várja a burzsujokat. Azért ingyen is körbe lehet sétálni, de csak korlátozott számban, időpont foglalással, ami rögtön megnehezíti a bejutást. Koránkelők, későn fekvők foglalás nélkül is besétálhatnak. A hogyant írom a Sky Garden bemutatásnál.
  6. Ha sok népszerű, fizetős látványosság bevétele a cél érdemes megfontolni a London Passt

TOP 10 látni-tennivaló Londonban és környékén – MiraDonna szubjektív

  1. Making Harry Potter Studio Tour – 4 fős családi jegy transzporttal, 254 Font
  2. Napi buszos kirándulás London környékén – Stratford-Warwick Castle – Oxford – Grouponnal féláron 4 fős családnak, 168 Font
  3. Michelin House – gyönyörű art deco épület, a híres Michelin figura, Bibendum korabeli fényűző otthona – ingyenes
  4. Bármilyen színházi előadás a Sohoban – last minute jegybeszerzéssel a Leicester Square-en a Half a sixpence kiváló családi musical, 25 Font/fő
  5. Kew Royal Botanic Garden – nem véletlenül Világörökség, az egyik legszebb kert ahol valaha jártam, különleges, emeletes pálmaházzal, és a lombkoronába épített sétaúttal – 4 fős családi jegy, 35,5 Font
  6. Richmond Park – Nature Reserve Londonban? Yes, London legnagyobb parkja évi 5,5millió látogatót fogad. Tele ölelgetnivaló veterán, 800 éves angol tölgyekkel, és a híres városi szarvasokkal. Igazi kuriózum. Egyben David Attenborough tágabb lakhelye – ingyenes
  7. Camden Market – a helyi Wamp, olcsó habzsi-dőzsi világkaja műfajban, szuvenír beszerzés 10 Fonttól
  8. London körpanoráma és reggeli kávézás a 35. emeletről a Sky Gardenben – ingyenes
  9. Tate Modern állandó kiállítás. Extraként London körpanoráma és csilliárdos loftokba kukkolás a teraszról – ingyenes
  10. Emeletes buszozgatás a 15 és az RV1 útvonalán London ikonikus látványosságai között – 1,8 Font/fő

Árak, napi költségek

Brexit, font gyengülés ide vagy oda, London nagyon drága hely. Sosem volt olcsó, de most kifejezetten az volt az érzésem, hogy a levegővétel is 2 fontba kerül. Az utóbbi időben volt alkalmam jópár drágának számító országban megfordulni, de London túltesz Svájc, Costa Rica és Panama árszintjén is. Ha az ember nem kifejezetten csak az ingyenes múzeumokba és parkokba akar benézni, – amikből szerencsére akad jópár, és ezekkel is el lehet tölteni pár szép napot – akkor rendesen gurulnak a fontok, a fizetős programok esetében a gyerekeket sem kényeztetik nagy kedvezménnyel.

Egy presszókávé 1,8 Font körül, 4 fős családnak a belépők 40-80 Font között. (átváltási veszteségekkel kb 1 Font=380 Ft) Egy laza 40 perces London Eye a családnak kb 30ezer Ft-ba kerül. Ha több közkedvelt londoni attrakcióra megyünk érdemes kombinált jegyeket vagy London Passt venni, de a legtöbbet érdemes előre, online foglalni (pl ITT) a sorbanállás elkerülése és a biztosra menés érdekében. Londonban ugyanis a csillagászati árak ellenére irdatlan tömeg van.

4 főre egy átlagos éttermi étkezés 67 fonttól 125-ig történt. A kölcsön ház előnye volt az is, hogy bőséges, kényelmes, nyújtózkodós reggeliket rittyentettünk, és volt, hogy az egész napos kutyagolás után inkább take away sushit falatozva a tv előtt jobbárasítottuk és pihenősre vettük a vacsorát.

Az árrobbanást nemcsak én éreztem így, a helyiek is panaszkodtak. Nemcsak a saját lakás megvétele elérhetetlen, de bérelni is sokan csak többen összeállva tudnak. Ugyanakkor a brexit miatt érezhető egy bizonytalanság. London minden dinamizmusa ellenére sem hiszem, hogy szeretnék ott élni. Párizzsal ellentétben viszont nincs a levegőben állandó terrorpara, nem motoznak meg mindenhol, pedig pár héttel előtte történt a Westminster hídon egy helyi terrorista késelős gázolós merénylete.

Szállás – hogyan lettünk cicaszitterek Londonban?

Winnie cica pótmamájaként minimum 1000 Font, de inkább több szállásköltséget spóroltunk. Winnie-ről meséljenek a képek. Egyértelmű: She has a licence to kill. Kellemes kis vakáció munka, igaz? Londonban a szállás orbitális költség, pláne 4 főre, ráadásul mi 1 egész hétre mentünk. Az elfogadható értékelésű szállások min. heti 1000 Font körül mozogtak, és akkor még semmi luxusról nincs szó. Érdemes Airbnb-t is nézni, barátaink nagyon elégedettek voltak 4 főre ezzel a szép lakással.

Szerettem volna HomeExchange szálláshoz jutni, vagyis elcserélni a budapesti lakásunkat valaki londoni lakására a túra idejére, hogy ezzel is mérsékeljem a kiadás cunamit. Gyakorlott lakáscserélő vagyok, mindenkinek csak ajánlani tudom. Európa trendi városaiból rengeteg ajánlatot kapok, de Londonban nem jött össze. Furcsamód senki nem akart Budapestre jönni, miközben a belváros tele van angolokkal. A talányt Londonba szakadt ismerősöm, Bori fejtette meg. Szerinte a londoniak tudják, hogy Budapesten extrém olcsón kaphatnak jó belvárosi Airbnb-t, és inkább Londonhoz hasonlóan drága helyekre vagy trópusokra cserélnek. Ebben lehet valami.

Luxus szívességből 

Végül ugyanő segített egy gyönyörű házhoz jutni cicaszittelés fejében Chiswick elegáns kerületében. A házról csak ömlengeni tudok. Egy hétre a Duna parti panorámát a Temzére cseréltük. Szó szerint egy kis Temze parti mini marinára nyíltak a teraszaink, amiből kettő is volt. A londoni szűkös lakásokhoz képest a ház kifejezetten tágas volt, olyan vintage berendezéssel, mintha a tulaj beszabadult volna nálunk a Möbelkunstba és mindent onnan legózott volna össze.  A belső tér egy általános iskolát meg egy reklámügynökséget igazgató házaspár kiváló ízlését tükrözte. A ház értéke úgy 1,5-2millió font, ilyet bérelni nem is lehet.

Egész más valaki kényelmes vackából elindulni

mint egy szűk – és Londonban ez is a szó szoros értelmében értendő – bed and breakfast szobából, amiből a breakfast amúgy is kikopott már. A lakáscserét érdemes megpróbálni, hiszen tuti, hogy mindenkinek van pár londoni magyar ismerőse! Adja magát, hogy esetleg egy magyar ismerős akar hazalátogatni, és ha felszámolta itteni lakását neki is kényelmesebb lehet a mi cserelakásunk a mama sufnijánál. Persze, londoni ismerősnél aludni is lehet, de a szűkös londoni lakáshelyzet miatt nagyon ritka, hogy valakinek akad 1 (vagy nekünk ugye 2) extra szobája.

Borinak sem volt, de a vakáció lakáscsere kérésemet továbbította az iskolai levelezőlistájukra. Sophie, akinél végül laktunk ugyan nem akart Budapestre jönni, de megkérdezte, nem tudnánk-e 2 hétre menni, mert addig utazott a családjával Thaiföldre. 🙂 Nagyon örült, hogy valóban eléggé emberigényes cicája nem lesz egyedül. Így a szervezés során már rögtön kaptam egy pozitív London impulzust.

Nagy különbség van a mentalitásunkban, Londonban láthatóan egész máshonnét indul a másik ember iránti bizalom mint nálunk K-Európában. Sophie-val se előtte, se azóta nem találkoztunk személyesen, és ő minden aggodalom nélkül odaadta a gyönyörű házukat nekünk, vadidegeneknek, akiket a barátnőjén keresztül vitt a mailboxába az élet. Nálunk ezt kevesen tennék meg. Köszönő ajándékként jóféle tokaji aszúval és egy Rózsavölgyi csokival kedveskedtünk vendéglátóinknak.

A ha már egyszer drága legalább működik érzet egyébként végig megvolt Londonban. Ha írtam egy e-mailt egy szolgáltatónak nem kellett napokig várni a válaszra, vagy arra, hogy egyáltalán bárki válaszol-e, minden esetben 3-4 órán belül jött a legtöbbször konkrét segítségat adó válasz.

A Harry Potter túra szervezése

A londoni tavaszi szünetet 11 éves lányom Harry Potter korszakának köszönheti a család. Az összes könyv elolvasva, filmek rongyosra nézve, angol tanulás folyamatban. A filmek forgatási helyszínén egész napos stúdió túrán lehet elmerülni a varázslóvilágban. A Making Harry Potter – Warner Bros Studio túra mára igazi London trip katapultálóvá nőtte ki magát, vaskos árai ellenére 2-3 hónappal előre kell helyet foglalni. Arra senki ne számítson, hogy a Soho színházi előadásaihoz hasonlóan majd ott vesz jegyet last minute, ezesetben ilyen nincs. Ha a London trip fontos eleme a Harry Potter stúdió túra, akkor érdemes ahhoz igazítani, és együtt megvenni a legkedvezőbb árú repjegyet és a stúdió túrát, hogy ezek biztosak legyenek. A legolcsóbb a stúdió saját honlapján foglalni ITT, de most május elején is már csak június közepére, és csak a kevéssé szerencsés esti időpontokra van hely.

A 4 fős családi jegy 126 font

(kb 48ezer Ft), de ehhez hozzá kell még adni a világvége helyszínre eljutást, ami – mint minden Londonban – drága. Még így is biztos, hogy olcsóbb a saját szervezés, mivel Uberrel oda-vissza 80 Font körül tuti megoldható a transzport. Én sajnos túl sokáig vártam a jegyvásárlással, januárban még rengeteg hely volt, de februárban már nem volt a tavaszi szünet hetére szabad időpont a stúdió website-ján. Vért izzadtam mire április 19-re még le tudtam csapni egy utazási irodás családi jegyre, és így is módosítanom kellett 1 nappal a haza repjegyet. A stúdió a semmi közepén van Londontól legalább egy órányi útra, ezért a legtöbben utazási iroda partnerénél veszik meg a túrát transzport csomagban, pl. ITT. Így 256 font volt a 4 fős családi jegy, ami a belépőn kívül A Victoria Station-től oda-vissza buszos transzportot tartalmazza. Érdemes az irodák honlapjait figyelni, néha vannak akciók, de félárra nem lehet számítani.

Fontos, hogy a megvett jegyet nem váltják vissza, nem cserélhető más időpontra, és szigorúan vett belépési órára szól. A 13:00 órás jeggyel nem lehet se előbb, se később bemenni, de bent már bármeddig, akár az este 10-es zárásig is lehet maradni.

Repülő, tömegközlekedés, Uber

Londont számos fapados légitársaság repüli. A legismertebb Wizzair, Ryanair, Easyjet mellett újabban érdemes nézni a Norwegian-t is, direkt járata ráadásul nem a messzi Lutonra hanem Gatwick repterére érkezik, ahogy az Easyjet is. A kieső Luton fapados repteréről való bejutás költség- és idővonzatát is érdemes a jegyárhoz hozzávenni. Londonon belül a tömegközlekedést Uberrel kombinálva hopponálgattunk. Lutonból csak a Victoria Station-re bejutni kb 70 font, és onnan még a chiswick-i szállásunkhoz 45 perc lett volna a tömegközlekedés. Szerencsére Londonban van Uber, ami 1,5 óra alatt 47 fontért szállított minket a cica házhoz. Négy fővel a mi londoni közlekedésünkön nagyságrendeket jóárasított az Uber.

Az Oyster tömegközlekedési kártyát

érdemes beszerezni, mi Pay as you Go módban használtuk. Az 1-3-as zónán belül, ahova a legtöbb látnivaló esik max 7,7 Font a napi használat díja, csak nem szabad elfelejteni, hogy az állomásokon ki és bemenetkor is érinteni kell a kártyát. Buszon elég felszálláskor. 11 év alatt ingyenes a közlekedés, de a gyereket elvileg regisztrálni kell a szülő kártyájára. Legtöbbször a mozgássérült kapukat használtuk az állomásokon, azokon a gyerekek velünk együtt kényelmesen átfértek. Mi nem regisztráltuk őket, és senki nem kérte, pedig ellenőrt is kaptunk egy buszon. Részletes London közlekedés kisokos ITT.

Ápr. 13. – Stratford – Warwick Castle – Cotswold – Oxford

A Groupon-on lőttem az első napi túránkat, egy buszos countryside kirándulást London környékén. Úgy gondoltam egy egész hétből egy napot elverhetünk a vidéki Anglia mintavételezésére is. És milyen igazam volt! Ilyen túrákra sok utazási irodával lehet menni, biztos, hogy olcsóbb mint a saját szervezés. Először Stonehenge-et néztem ki, mégiscsak Világörökség, de arról a tapasztalt blog olvasók lebeszéltek, állítólag semmit nem látni és többeknek csalódás volt. Review-k alapján a Prémium Tours nevű cég Stratford – Warwick Castle – Cotswold – Oxford túrájára neveztünk be. Így félárasítva 168 Font (42/fő) volt 4 főre az egész napos túra.

Egész nap tanultunk valamit, avagy London városi anekdoták

Eléggé kutyafutta volt úgy is, hogy reggel 8tól este 8ig tartott a túra, és ebből pár órát a buszon ültünk, de én szeretem a tájakat, városokat buszról bambulni. Érdekes kitekintés London forgatagából. A legkülönlegesebb élmény maga az idegenvezetés volt. Még sosem voltam olyan vezetett túrán, ahol ennyi érdekeset hallottam. A guide-unk Steve, egy idős úr volt. Mindig öröm olyan embereket látni akikről süt, hogy szeretik, amit csinálnak. Steve szinte megállás nélkül beszélt, egész napos „Ma is tanultam valamit” szösszeneteket kevert standup comedy monológokkal. Végig rettenetesen érdekfeszítő, és kifejezetten szórakoztató városi anekdotákat osztott meg az útközbe eső tereptárgyakról, szóbajövő emberekről.

Coco Chanel lámpák Londonban

Steve-től tudtuk meg, hogy London a világ egyetlen városa, amely Coco Chanel utcai kandeláberekkel viloghat, köszönhetően a CC és Westminster grófja közti afférnak. Az arany CC monogrammal díszített lámpák máig szolgálnak Westminsterben.

Útépítés pingpong

Egy sugárirányú úton hagytuk el Londont, s a dugóban araszoló járművek láttán mesélte Steve a következő road sztorit. A dugóhelyzetet a 80-as években Margaret Thatcher a 2×2 sávos út megszélesítésével gondolta enyhíteni. Ehhez elkezdték kisajátítani az útmenti házakat, de az nem megy hip-hop egy demokráciában. Közben kormányváltás volt, az új kormány visszacsinálta, és ezt játszogatták egy darabig. A megvett telkeken a házakat lebontották, az üres telkek kerítései közé az évek során beköltözött a természet. Tony Blair akart végül egy olyan törvényt átvinni, hogy ne lehessen oda-vissza libikókázni az üggyel, és szélesítsék meg végre megváltoztathatatlanul az utat, de azt is megtámadták környezetvédők. Ok, akkor legyen park, merült fel végül, de az sem volt jó, mert az állatok kiszaladhatnak az útra. Így hát maradt a félállapot, az út ugyanolyan keskeny maradt, a falak közé szorult útmenti vadont pedig néha megszakítják a kisajátítani nem tudott házak.

Egy eltéveszett landing következményei

Egy kisebb repülőtér mellett elhaladva Steve újabb road storyval fakasztott minket kacajra. Történt, hogy egy nagy Boeing elrontotta, és a Heathrow helyett a kis reptérre szállt le. Az eltéveszett landolást ugyan megúszta karcolás nélkül, de súlyos anyagi következményekkel járt. A gép soha többet nem tudott felszállni, mert nem volt hozzá elég hosszú a kifutópálya. Próbálkoztak mindennel, többek között kiszedték a gép teljes belsejét, hogy könnyebb legyen. Állítólag még a szintén több tonnát nyomó festéket is lekaparták róla, de ez is kudarcos volt, továbbra is a földön vesztegelt a gép. Végül az egészet apró darabokra legózták és úgy szállították el. Azóta az egyik kis reptéri épület tetején hatalmas nyíl jelzi merre van Heathrow.

Stratford-upon-Avon cuki városkájában

Shakespeare szülőházát tekinthette meg, aki leperkált érte egy vagyont. Mi helyette egy magyar pincérrel segedelmével megreggeliztünk és megnéztünk egy szép szoborcsoportot Shakespeare színdarabjainak szereplőiből. Természetesen újabb adag sztorit is kaptunk Steve-től Sheakspeare meglehetősen szórványosan dokumentált életéből. Az írót, családját és művei keletkezésének körülményeit illetően sok vicces és meghökkentő információval gazdagodtunk. Tehetős kesztyűkészítő apja azért szegényedett el mert a katolikus-protestáns széljárás épp megfordult, minek következtében Shapespeare viszonylag kevés iskolát abszolvált. Ifjú korában majdnem fel is akasztották orvvadászat miatt, de megmenekült, majd évekre eltűnt, s mikor visszatért már gazdag ember volt. Azt feltételezik, hogy a tengeri hódítások során szerzett vagyont. Nála 9 évvel idősebb feleségét már 3 hónapos terhesen vette el.

A legérdekesebb Steve angol etimológiai fejtegetése volt. Eszerint Shakespeare szülőházában meg lehet figyelni, hogy az emberek egy bakokra rakott táblán étkeztek, ez volt a board (tábla). Ezen játszottak társasjátékokat is, innen jön a boardgame szó. A tábla körül padokon ültek, kivétel a fő ember, pl a családfő, aki széken (chair) ülepedett. Nos, innen jön a chairman of the board kifejezés is. Ugye, hogy megint tanultunk valamit?

A Warwick kastély

belépője benne volt a túra díjban. Az angol turisztikai hivatal által Nagy-Britannia top 10 történelmi épülete/emlékműve közé választott kastélyt 1068-ban alapította Hódító William, sokszor cserélt gazdát, majd több mint 370 éven át, 1604-től 1978-ig tartozott a Greville családhoz. Ideáltipikus, tüchtig angol kastély, amit a legutolsó nemes tulajdonosa hollywoodi babérokra törve inkább eladott a Madame Tussauds viaszfigura múzeumokat is működtető cégnek. A Tuassauds-ba Warwick után már nem kell befizetni, itt is élethű viaszszobrok között lehet csellengeni a kastélyban, borzongani a szeánszok színhelyein vagy a tömlöc kínzóeszközökön. Stílszerűen varjak is kárognak. Megsasoltuk a világ egyik legnagyobb, és működő harci kődobáló szerkezetetét (trebuchet), a kastélyban kiállított fegyver arzenált pedig csak a Tower of London harckészlete pipálja le. Van kerti útvesztő, hatalmas, füves várudvar mindenféle bemutatóval, várbeli gyorskajával, piknikhelyekkel, gyerekekkel ideális.

Séta Oxfordban

A zöld dombjairól, nádtetős, és kőházairól híres Cotswold-ön csak átbuszoztunk, népszerű hétvégi elvonulós hely az angolok között. Kiadós sétát tettünk a hangulatos Oxfordban, ahol a gyönyörű könyvtár és az egyetem vizsgára és tanulásra szolgáló szárnyait összekötő híd mellett Steve megmutatta a Canterbury érsek mártíromságának helyét is 1555-ből. Az érsek a 3 oxfordi mártír egyike, szintén a protestáns-katolikus mizéria áldozata lett. Egyben kvázi öngyilkos, mivel pártolói segítségével megtömte a ruháját puskaporral, így a lassú tűzhalál helyett felrobbantotta magát. A máglya és az okozott robbanás helye ma is látható az oxfordi High Streeten.

Ápr. 14. – Keep calm, it’s Easter in London

Nagypénteken a Cityben azzal szembesültünk, hogy sehol nem lehet megmozdulni. Csak araszolgattunk a látnivalók között. Drasztikus váltás a nyugodt kis kéglinkben macskázgatás, a borús időben csakazért is teraszozás és a saját kis marinánkban tett reggeli séta után. Chiswick már a 3-as zóna, kb 30-45 perc eljutni a citybe.

A Westminster hídon – ahol 3 hete a terrortámadás történt – posztoló rendőrök a legnagyobb örömmel fotózkodtak a hídon sűrű masszában gomolygó turistákkal. Erős üzenet ez. Hiába tűnik úgy, hogy veszélyesebb helyek lettek a világ nagyvárosai, egy-egy ilyen akció a legkevésbé sem veti vissza az utazásban az embereket. Londonra Húsvétkor ki lehetett tenni a megtelt táblát.

Passió live

Húsvét örömére a Trafalgar Square-en nyulak és barik terelgetése helyett épp Krisztust feszítették keresztre élőben millió szempár kereszttüzében, magyarázhattuk a Passiót a gyerekeknek. Londonban tök felesleges a drága emeletes hop on hop off túrákra is befizetni. A legjobb dolog a Tower of Londonhoz elbuszozni a 15-ös emeletén, de az RV1-es is végigvisz a kötelező londoni látnivalókon. A Tower of Londonba hiba volt 67 fontért megvenni a családi belépőt a húsvéti óriási tömegben. Legalább láttunk vicces szőrös, muffos fejfedős őröket, szerintem tuti castingolják őket. A korona ékszerek érdekeltek volna, de még vagy 1 órát kellett külön sorbaállni. Csak az vigasztalt, hogy a falon sétálva végre ebből a szögből is láthattam a klasszikus képeslapos Tower híd panorámát. A Tower tele van interaktív ezmegazzal a gyerekeknek, például óriás érintő képernyőn lehet VIII. Henrikre adni a péncélzatát. Természetesen épül össze az ultramodern a középkorival, és minden működik. Fish & chipsszel átsétálni a Tower hídon miközben épp fel is nyitják szintén nem megvetendő.

Utána egy ride az RV1, most épp nem emeletes busz útvonalán, végül az ingyenes Tate Modern következett, ahol az extravagáns tetőteraszról hipermodern luxuslakásokba kukkolhattunk. Érthető módon a csilliárdokért vásárolt lakások tulajdonosai az új teraszt eléggé nehezményezik, így aki ingyenes Tate körpanorámát akar látni hamar menjen, szerintem hamarosan le fogják zárni a körterasz magánlakásokra nyíló felét. A peep show után egy jó fotókiállítást láttunk Sir Elton John gyűjteményéből, rengeteg Moholy-Nagy képpel. Kívülről egy pillantást vetettünk a Globe Színházra, és a Tripadvisor alapján a láthatóan egyetemistákra szakosodott Marie’s Caféban olcsó vacsoráztunk. Három vacsorából háromszor magyar volt a pincér, és mindegyik úgy örült nekünk mintha egy rokon jött volna látogatóba.

Ápr. 15. – Chiswick- Waterloo station – Borough Market –Greenwich hajótúra – Cutty Sark – Royal Observatory – Canary Wharf

Londonban sej van számos utca, és az a szép benne, hogy lehet saját kedvenceket felfedezni. Így találtuk a nem túl impresszív Waterloo állomás mögötti kis Roupell utcácskát. Mintha egy szabadtéri filmdíszletbe pottyantunk volna, az 1800-as évekből származó apró téglás, színes ajtós házakat még ott parkoló autók is csak kevéssé rondították el. Ha lenne családi zenekarunk, jó kis lemezborító kép helyszín lenne.

A híres Borough Marketre teli hassal érkeztünk, de azért egy mandulás croissant lecsúszott, majd az itt is rettentő tömegben – Vincének az egész London hét alatt kötelező volt a névjegykártyám a zsebében – menekülőre fogtuk, és elhajóztunk Greenwich-be. Kivételesen gyönyörű napsütéses időnk volt, a jó 45 perces hajóúton a folyó perspektívájából láttuk a must see helyeket, ha semmi másra nem, erre akkor is érdemes befizetni. (40 Font körül volt a családi jegy.) Úgy tűnik itt az idegenvezetőknek kötelező egyben standup komédistának is lenni. Az angol humor harsányan röhögő hajókat vitt az épp amúgy is vidám Greenwichbe, ahol épp szintén húsvéti fesztivál, és persze tömeg volt.

Greenwichben a Cutty Sark, anno gőzhajókat megszégyenítő sebességű vitorlás kinehagyd program, különösen gyerekekkel. Az interaktíve ringatózás mellett tanulmányoztuk a tea Angliába érkezésének történetét. A nedűt II Charles teaivó portugál felesége, Catherine of Braganza hozta divatba 1662-es házasságuk után, és 1784-ig, a 119%-os adó eltörléséig luxus terméknek számított. A Cutty Sarkot végül a Suez csatorna 1869-es megnyitása nyugdíjazta.

A Királyi Obszervatóriumba

menet nagy volt a kísértés, hogy inkább én is leheveredjek napozni a szép zöld gyepre. Ahogy a nap kikandikál tömegek lepik el a parkokat a világ egyik legzöldebb városában. Megtekintettük a kezdő hosszúsági kör acélba és zöld lézerbe öntött vonalát, ami előtt való fotózkodásért az emberek képesek 1 óráig sorbanállni, és mindenféle akrobatikus mutatványokat végrehajtani. Időkapszulában utaztunk egyet a napórától az atomóráig, és sok konstellációban kaptunk time and space képzést az emberiség nyomasztóan nagy tudástárából.
 Utána muszáj volt a gyomornak is kedvezni, ami a londoni népek – hogy egy klisés kifejezésssel éljek 🙂 – olvasztótégelyében nem nehéz mutatvány. Mondtam már, hogy I am crazy Pho you?

Canary Wharf

Greenwichből visszamenet hirtelen ötlettől vezérelve leszálltunk a DLR vonatról a híres London skyline-t meghatározó Canary Wharf negyedben. A gyerekek egy méreteset szaladgálhattak szabadon, az üzleti negyed ugyanis Húsvétra teljesen kiürült. Felüdülés volt a downtown és Greenwich tömegtoporgása után a már feszítő tüköracél óriások meg az épp serdülő felhőkarcolók között kergetőzni, és elég giccses volt a naplemente is. London tele van önmagukért való hiábavalóságokkal, mint a szintén a Canary Wharf-ban felfedezett színváltó, világító padok a Canada Square-en.

Ápr. 16. – Village London – Húsvét Vasárnap – Richmond Park és Riverside – Kew Royal Botanic Garden

Húsvét vasárnap village London volt terítéken. London nagy falu, és ez szó szerint értendő, rengeteg vidéki fílinges része van. Érdemes kimozdulni a belvárosból, ahol általában, de Húsvétkor különösen erős heringezés ment. Richmond, Chiswick még nem szerepelt filmekben – az itteniek szerint szerencsére -, így nem olyan ismert mint mondjuk Notting Hill, de erre lakik sok olyan celeb mint Tom Hardy, Jerry Hall vagy David Attenborough. Ha már egyszer volt szerencsénk egy ilyen járatlan burzsuj környéken lakni kiadós sétát tettünk Londonba kivándorolt magyar barátaink kíséretében a metropolisz legnagyobb zöld területén, a hatalmas Richmond Parkban.

Park szarvasokkal és 800 éves angol tölgyekkel

A Richmond nemcsak egy szimpla park, hanem egyenesen National Nature Reserve. A parkban szanaszét legelésző szarvasok között lehet sétafikálni. Mintegy 1400 veterán ősfát, főleg angol tölgyet őriz, melyekből több 800 éves is van. Rengeteg madár, közte a ritka pacsirta is fészkel itt, így csak a kijelölt útvonalakon lehet sétálni, és a kutyákat is pórázon szabad csak bevinni. A park mérete miatt az autók sincsenek kitiltva, mert nagyon nagy kerülőt kellene tenni ha lezárnák, de szerencsére betartják a sebesség korlátot. A park további érdekessége, hogy a lehető legkevesebbet avatkoznak a növekedésébe. Az elpusztult ágakat, fákat hagyják belekorhadni az anyaföldbe, ami remek tápanyag a parkban nagy számban élő szarvasbogaraknak is. A világhír lehet, hogy nem várat sokáig magára, David Attenborough jó lokálpatriótaként április 25-én mutatta be épp Richmond Park filmjét.

Kew Roayal Botanic Garden

Village Londonban a belvárossal ellentétben szinte minden zárva tartott az ünnep miatt. A Richmond Riverside-i pubban burgerezés után is maradtunk a szép zöld gyepnél, különféle extrákkal. A Világörökség listás Kew Royal Botanic Garden a világ egyik leglegleg kertje. Sok londoni vált ide éves bérletet, hiszen évszakonként más növényi attrakcióvak szolgál, most épp húsvéti cseresznyefa-, rododendronvirágzás volt. Csigalépcsőztünk egy csodálatos, kovácsoltvas szerkezetű emeletes pálmaházban, majd a mászást különféle gigantikus fákon is folytattuk. Ez valahogy jobban érdekelte az aprónépet mint az egyébként ügyes húsvéti kincskereső játék. A park különlegessége egy lombkoronába épített sétaút is, amilyet eddig csak trópusokon láttam függőhidas formában. A lógalába eső végül eleredt, így a Kew Garden őrült jó ajándékboltjában beszereztük a Kew’s Global Cookbook-ot, ami 101 ehető növény receptet tatalmaz.

A nap végén kicsit szomorúan állapítottuk meg, hogy Boriékat, és három gyereküket Magyarország már elvesztette. A legkisebb, 3 éves már magyarul sem tud, ami első hallásra furcsa két magyar szülő esetében. Én megértem, ha a gyereknek az angol már a természetes környezete, az már kevés, hogy otthon magyarul is beszélnek hozzá.

Ápr. 17. – Richmond Park – Kensington – Hyde Park – British Museum – China town, Soho séta – Khans Restaurant

A Richmond Parkba egy reggeli futó túrát is csináltunk. A futás szuper módja egy-egy terület felfedezésének, városokban különösen érdemes pár ismeretlen részt így beszkennelni. Ez nekem mindig inkább kocogás, hiszen közben megállok fotózni, itt közben a gyönyörű, sokszázéves méretes angol tölgyeket is ölelgettük. Ezt egy kelta babona tanácsolja. A délután már Kensingtonban ért minket, ahol a parkoktól szintén nem tudtunk elszakadni. Tetszett az Italian Garden, és az Albert Memorial is, de a legjobb program a mókus etetés volt. Az angol parkok tele vannak állatokkal. Szép nagy akrobata mókusok a chiswick-i konyhaablakból nézve is szórakoztattak minket, de a Hyde Parkban az opportunista, emberhez szokott példányok már majdnem simogathatók. Az enyhe angol időjárásnak köszönhetően papagájok is vannak mindenfele, a kalitkából elszökdösött madarak szaporulata bevette Londont, jelentős problémákat okozva az őshonos madaraknak például a Richmond Parkban is.

Lady Di valamint az angol királyi család

viszonyainak tabloid szintű elmagyarázása után a British Múzeumban ástunk picit mélyebbre az egyetemes emberi kultúrába. Nem sokat, a gyerekekkel az egyébként ingyen látogatható múzeumban a 2 fontért kapható Top 10 látnivaló 1 órában guide-ot teljesítettük, és ennyi elég is volt. Szuper ötlet, hogy a British tematikus, sokféle ingerenciának megfelelő öszeállításokat is készít, hogy a hatalmas méretek ne rettentsék el a kiskorú látogatókat sem. Esti vacsorázó helyünk, a Khan’s Restaurant külön említést érdemel. Itthon is hiányérzetem van ha legalább két hetente nem eszem indiait. Londonban 67 fontért 4 főre ez kifejezetten jó árban is volt. Alkohol nincs, de a műpálmafás belső tér kellően ellazít.

Ápr. 18. – Michelin House – Camden Market – Séta a Regent’s Canal mellett – Hampstead Heath – Musical a Sohoban

A Harry Potter előtti utolsó lófrálós napunkat egy kiadós sétával kezdtük Kensingtonban. A gyönyörű Michelin House volt a célunk. Az 1911-ben épült, korát megelőző art deco épületnek nagyon érdekes a története is, ITT olvasható. ) A gumigyár figurája, Bibendum 3 nagy ólomüvegen pompázik korabeli reklámokból. Az üvegek replikák, mivel az eredeti ablakokat a 2. világháborúban óvatosságból kivették megőrzésre, de azóta eltűntek. Az épület egy része látogatható, egy kávézóban ücsörögve lehet végignézni a stílusos belső tér korabeli híres versenyautókat ábrázoló csodaszép csempéit. A Michelin 1985-ben kiköltözött az épületből, a jelenlegi tulajdonos Terence Conran design boltjában lehet próbálni értelmezni a 2-3ezer fontos székeket, lámpákat és fogasokat.

Londonban vétek elmulasztani egy színházi előadást

a Sohoban, és az általános színvonal alapján nyugodtan állítható, hogy szinte mindegy mire kapunk jegyet, az minőségi lesz. London világhírű színházi életének ugyanis – surprise, surprise – megkérik az árát. A londoni színészek minden bizonnyal nem éhező művészek, mivel egy-egy felkapottabb előadás ára 100-150 font is lehet. Nem véletlenül intézményesült a last minute jegyvásárlás a Leicester Square-en. A tér környékén kismillió jegyárus írja ki magára, hogy official ticket office, ebből azonban csak egyetlen van, a tér közepén székelő TKTS feliratú kioszk. Emészthető, 30- 50%-os áron csak így lehet színházjegyhez jutni, de hogy épp mire tudnak árhackelt jegyet adni az mindig csak aznap derül ki.

Half a sixpence musical

Előre kinéztünk pár zsebünknek, érdeklődésünknek és gyerekeknek is megfelelő előadást. Sajnos Roald Dahl Matildájára csak a színházban árultak jegyet 95 Fontért, és a szintén friss hús Harry Potter darabra sem létezett last minute jegy. Végül a 2016 november óta futó Half a sixpence című musicalt néztük meg a Noël Coward Színházban. A sablonos történet ellenére katartikus élmény volt a darab, minden apró részletében tökéletes kivitelezéssel. Nem a látvány, hanem a színészek által kanyarított show volt lenyűgöző, lepipált bármilyen Disney orgiát. A tökéletes jelmezek nem nyomták el az előadást, hanem kiemelték az egytől egyig fantasztikus színészeket.

Láttam már sok jó színházat, és musicalt is, de olyat még nem ahogy ez a 25 ember összehangoltan, egyetlen tévesztés nélkül, és még általam is megérthető ékes, irodalmi angolsággal énekelt, beszélt, és  táncolt. Na és mindezt egyszerre. Bármikor újranézném a darabot, különösen a csúcsjelenetet, amiben egy orgona-bendzsó párbaj zajlott miközben a két tábor drukkerei még a csilláron lógással is fokozták a feszkót. A végén a közönség állva tapsolt, és ez az előadás tényleg megérdemli. Idén novemberig folyamatosan megy a darab, érdemes rárepülni. Legalább akkora flash volt még a gyerekeknek is mint a Harry Potter kulissza túra.

Wamp in London

A jegybeszerzés után a 25-ös busszal kicsűrtünk a londoni Wamp-ra, a közkedvelt Camden Marketre. Turistás, igen, de a piros telefonfülkés motívumon túlgondolt ötletes London szuvenírek is vannak. A szerencsés napsütötte időben – ekkor épp hó esett otthon! – jól esett a Regent’s Canal-t bámulni és a kismillió kajabódé közül kiválasztani az épp fogunkra való 9 Fontos columbiai street foood menüt. Közben csevegtünk kicsit a magyar lángosos lányokkal is. Hát, ők sem itthon tervezik már az életüket. A shop till you drop helyett inkább sétáltunk egyet a graffitikkel teli, hangulatos Regent’s Canal partján, ahol az egyik híd alatt Amy Winehouse angyalocskás emlékművét is felfedeztük.

Tovább gyűjtöttük a londoni park élményeket is, és kibuszoztunk a Camden közelében levő  Hampstead Heath-re. A 380 hektáros dombos park ugyan nincs egész 6 km a Citytől, de itt ismét village Londonba értünk. A parkban egy tó is van, ahol nemcsak kacsák, hanem élő emberek is úsztak. Akár a Balcsin is lehetne típusú vityillókból startolva ugráltak a vízbe. A Parliament Hillről kellemes a várospanoráma, de az abszolut nyertes ebben is a Richmond Park volt.

Ápr. 19. – Sky Garden – London panorámás hajnali ébredése – Making Harry Potter Studio Tour

Végre elérkezett a London túra apropója, a Harry Potter nap! A buszunk csak 11-kor indult, így míg a család durmolt én egy 6 órai keléssel magányos reggeli kávézást csaptam London jelenleg legtrendibb panoráma pontján, a Sky Gardenben. Együtt utaztam London népével a reggeli csúcsban, a banknegyedbe igyekvő tablet rengetegek és öltönyök mellett iskolások aludtak bele a jegyzeteikbe, és rengeteg melós is indult a festékes kantáros nadrágjában a napi penzumra.

A Sky Garden egy új látványosság,

a felfele bővülő sziluettű épület még egyet csavart a London City skyline-on. A 35. emeletről zajlik a csodás körpanoráma, a híres Uborka teteje is közelről szemlélhető. Ingyen látogatható, de 3 hétre előre kell időpontot foglalni online, és akkor is csak úgy van esély ha pont akkor ragad klaviatúrát az ember mikor kirakják a következő 3 hetet, így én is lemaradtam. A soha ne add fel jegyében írtam nekik egy nem-e lehetne-e mégis beférni e-mailt, mire rögtön válaszoltak is. Reggel 7-től 10-ig foglalás nélküli walk in üzem van, és szinte teljes magányban élvezhető a város napkeltés ébredése. Go for it! Walk in üzem van este 6-tól 10-ig is, de akkor kötelező az elegánsabb viselet, és gyerekeket nem engednek be. Foglalni ITT lehet. 
Nagyon burzsujok a számos Sky Garden étterem egyikét is lemeózhatják.

It’s magic! – Kidult party a Harry Potter kulisszák között

A délutáni teljes alakos varázsló werkmester képzés tökéletes londoni bolondság zárás volt. A Potter szemüvegben, palástban és míves varázspálcával hopponáló megtermett embereket látva egyértelmű, hogy a Harry Potter filmek díszletei a felnőttekből is kihozzák a belső gyermekit. Elég meggyőző a Tiltott Rengetegen átsétálni miközben az óriás akromantula pókok ereszkednek felénk. Hozzájuk képest az óriás hippogriff tiszta cukiság. A kulissza túrán részletesen kitapasztalhatjuk a filmbeli mágikus lények, kreatúrák, maszkok, és eszközök működését, megnézhetjük a baziliszkusz belsejét, a sivalkodó mandragórákat, a harapós könyvet, és rengeteg filmbeli trükköt kipróbálhatunk.

Repültünk saját varázsseprűn green box előtt, a filmet jó pénzért haza is vihettük, tükör előtt tanultunk varázspálcával suhintani, falnak toltuk a pakkot a 9 és ¾ vágánynál, és ijedeztünk a Roxfort expresszen a dementoroktól meg a halálfalóktól. A híres butter beer-t nem kóstoltuk meg miután a stúdió egyetlen gyorséttermében 60 fontért olyan rossz hamburgereket ettünk mint még soha.

Ez legyen a legnagyobb bajunk. Szép volt, jó volt, elég is volt, avagy ahogy az angol mondja: That’s my cup of tea.

Aki eddig ejutott az még megsasolhatja a joyride-omat a varázs seprűn! (A lényeg 2:00 perctől.)

2 thoughts on “Londonságok, bolondságok

Comments are closed.