Gasztrofitnesz a Fertő tó körül

By MiraDonna

Ha tetszik amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések.

Tókerülő családi bicajtúra
2017. június 16-18.

Évente ismételt családi úti hagyományunk, hogy a körbetekerés álcája alatt körbeesszük a Fertő tavat. Közép-Európa legnagyobb sztyepptava, a Fertő-tó kultúrtáj nemcsak attól érdekes, hogy megérdemelten az UNESCO Világörökség része. Az egyedülálló természeti környezetbe finoman simuló ornitológus mennyországban bringázva jópár magas minőségű és regionális alapanyagokra építő konyhát vivő éttermet, landgasthaust, heurigert fedeztünk fel az évek során. Magyarország egyik sokáig ünnepelt étterme, a Ráspi is ezen az útvonalon található. Szürkemarha, mangalica, hidegen sajtolt olajok, sajtok, és finom borok a környékről, de amiért ide kell menni az a Fertő tavi füstölt angolna. Azt ki ne hagyja senki! További titkos tippem az Európában csak itt látható albínó szamár csorda, de őket szerencsére csak megnézni, és nem megenni kell a bringatúra egyik eldugott szegletében.

A körtúra okkal népszerű gyerekekkel is. Nincs túl sok emelkedő, és mind az osztrák, mind a magyar oldalon jó minőségű kerékpárút van, mely az autóutak fogsága helyett nádasokban, szőlődűlők között,  mezőkön, réteken siklik. Zengő madárparadicsomon, kuruttyoló láposokon és kedves, lelassulásra késztető falvakon tekerünk át. Az emelkedőkön a szenvedést gyönyörű tavi panorama enyhíti, s mindeközben nonstop rengeteg ennivaló – néha szó szerint 🙂 – állat cikázik a földön és a levegőben körülöttünk.
További fotók ITT:

1. nap – Fertőd – Podersdorf (kitérővel az albínó csacsikhoz kb 40 km)

Lévén fertődi lány, a túrát édesanyámtól indítjuk, és két éve már a kisebb uncsitesókat is visszük magunkkal. Idén barátok is csatlakoztak, négy felnőtt és hat 7-11 éves csimota nyergelt drótszamárra. A tó 3 nap alatt kényelmesen, minden bokorban megállogatva kisebb gyerekekkel is körbeérhető. A mi kisfiunk először 6 évesen teljesítette a mindenféle kitérőkkel együtt kb 140-150 km-es távot. Kilátásokkal, szöszmötölésekkel, megállókkal ez kb 5-6 óra napi tekerés.

Fertődön kötelező látnivaló a szépen kiglancolt Esterházy kastély, ahol nyaranta már némi koncertélettel is próbálják követni a kismartoni kastély példáját. Hogy melyik irányba érdemes megkerülni a tavat abban két iskola létezik, mi idén már negyedszerre tettük meg a kört, mindkettőt próbáltuk, és igazán különbséget nem találtunk. Nekünk az óramutatóval ellentétes irány vált be, mivel így útbaejthetjük kedvenc abrakolóinkat. A Kisalföld nagyon szeles vidék, és Murphy törvényei itt is érvényesek :-), mikor indulunk  többnyire szembeszél van.

Idén nem volt strandidő, ami biciklizéshez nem nagy baj, de nagyon megküzdöttünk az elemekkel. A szerencsére inkább éjjeli eső mellett kifejezett orkánban tekertünk az első nap. Gondolhatnánk hogy a tó másik felére fordulva ez aztán hátszéllé válik, de második napra a szél megfordította a köpönyegét, ezzel is gondoskodva róla, hogy erős sportértéke legyen a túrának. Jól megérdemelten tömhettük a burgenlandi finomságokkal a bendőnket.

A változatos útvonalon rengeteg ún. design kilátó van. A valóban stílusos, egyedi magaslatok mellett vitorla napernyővel ellátott pihenőhelyek, és sok útmenti kis fogadó szolgál frissítőpontként. A távcsövekkel felszerelt nádtetős és fa kilátók közül az Illmitz – Podersdorf közötti szakaszon található kerekesszékkel is bevehető. A hol murvás, hol aszfaltozott, de mindig kiválóan jelölt, irányító táblákkal ellátott utakon gyakran látni hatalmas teleobjektívvel és távcsövekkel, madárhatározókkal battyogó, az eget buzgón sasoló embereket. A káprázatos táj minden évszakban madárparadicsomi állapotokkal csábítja az ornitológusokat, állatmegfigyelőket. A területen többszáz védett madárfaj él.

Ha az út mellett közvetlen közelünkben és a szőlőkben totyorászó, gágogó vadlúd hordák nem lennének elegek cukiságnak, szinte minden kilométerre akad valami kukkolni való szőrös és tollas élőlény. Egyik évben láttunk a fejüket sípszerűen a földből  kidugdosó mezei ürgéket is, a nyulak állandó fimszereplők és több helyen is lehet a bicajút mellé kicsapott érdeklődő mangalicákat simogatni. Lovak, bivalyok és különféle fajtájú marhák is színesítik a látnivalók tárházát.

Az őshonos szürkemarhák legszebb gulyája Sarród után, Fertőújlak előtt van, el nem téveszthető. Sarródon érdemes betérni a Makovecz stílusban épült Kócsagvárba, a Fertő-Hanság Nemzeti Park központjába. Az ország legnagyobb náddal fedett épülete besenyő halászfalut imitál. A főépületre csigavonalban felfűződő házacskák oromfalán a fertő-táji építészet hagyományos díszítőelemei vannak. 
A díszes fa kapu a park szimbólumát, két egymás felé forduló nagy kócsagot ábrázol. A kapuszárnyak az üdvözlésre kitárt madarak szárnyait szimbolizálják. A központban kiadó szállás is van, és sokféle túrát is kínálnak.

A bringatúra egyik kihívása, hogy ne álljunk meg minden hívogató heuriger-ben, jellegzetes kis osztrák útmenti borozóban. Fertőd után az első ilyen rögtön a Kócsagvár után csábít, de mi idén kibírtuk a Pamhagen és Apetlon közötti, kissé bizarr kitömött állatokkal benépesített szőlőlugasos heurigerig. A mező közepi intézmény a bicajosok mellett a helyi bácsikák kártyabarlangja is.

A Fertő tavi bicaj kör egyik legszebb része az Apetlon – Podersdorf szakasz. A szabadon legelő állatkertből kedvenceink az albínó szamarak, akikért megéri a B10-es jelű fő csapásról tett kitérő. Most épp bébi csacsit is láttunk. Illmitz után a Sandeck nevű ficakot kell megcélozni az übercuki fehér fülesekért. Bicajos térképeken szerepel, a Weiße Esel feliratok is segítenek. A magyar parlagi szamár fehér változatát barokk vagy rokokó szamárnak is hívják. Az Osztrák Magyar Monarchiában a szokatlan szín felkeltette a főurak figyelmét, és tenyészteni kezdték az izabella fakó színnek nevezett színváltozatot.

Azért is érdemes ide bekerekezni, mert még nagyobb koncentrációban és jóval kisebb bicajforgalom mellett élvezhetjük a szinte szelíd vadludak, szürkemarhák, vízi bivalyok, nyulak, fácánok és mindenfele madarak társaságát. A fehér szamaraknál egy különleges, a vasfüggyöny időszakából származó régi katonai őrtorony szolgál panoráma pontként. Az egyetlen nehézség, hogy az ide vezető először murvás út szinte sivatagi jellegűvé alakul egy rövid szakaszon, a mély homokban csak tolni lehet a bringát. Itt láttuk az ürge hadsereget is az egyik korábbi őszi túrán.

Ha valaki Illmitzben éhezik meg és gourmélkodásra vágyik csakis a Gault Millau kulináris kalauz által is ajánlott Presshaus-ba menjen! Általunk is megelégedéssel tesztelt hely.

Azért is szeretjük minden évben körbekerekezni a tavat, mert a megszokott útvonal ellenére a minden évszakban változó időjárás, vízállás miatt mindig egy kicsit más arcát mutatja a tó. Más a növényzet,  a fények, hol zöld, hol aranysárga a mező, és szinte mindig felfedezünk valami olyan madarat amit addig nem láttunk. A távcső hasznos túra kiegészítő!

Tavaly a Podersdorfi Kempingben egy jót strandoltunk naplementében. Idén a starndolás ugyan elmaradt, de gyönyörű látványt nyújtott a hatalmas szelet kihasználó kite-ok és szörfök rengetege a vízen. A Fertő tó teljesen más mint a Balaton. Itt a nyílt vizet legtöbbször csak a kilátókról vagy hajóról látni, mivel sűrű nádas veszi körbe a tavat. Csak nagyon kevés nyílt partszakasz van, a podersdorfi az egyik leghosszabb.

Ősszel szüret környékén is voltunk egyszer túrázni, akkor néha kicsit háborús szimulációban éreztük magunkat, mert a seregélyeket folyamatos durrogtatással riasztották. Az állatparádé, a szuperlatívuszokkal leírható minőségű kerékpárutak, kilátók és a csúcs gasztronómia miatt azért is vagyok a Fertő tavi kerékpárút rajongója, mert az út mellett sok kedves műalkotás is látható. Bronz macik, gólyás graffiti, hatalmas borospohár, bicajokból összepakolt gúla. Kedvencem a mezei aktszobor, ami az azévi vetéstől függően  hol napraforgó, hol meg búzamező előtt pompázik. Csupa olyan önmagáért  való haszontalan szépség, ami élménnyé teszi a tekerést.

A podersdorfi kempingnek kiváló a péksége és a kisboltjaegy reggelihez. Vacsira és ráérős reggelire a közeli Al Faroban még nem csalódtunk, egyszerű de nagyszerű. Mindenki nagyon kedves a tó körüli vendéglátóhelyeken, az Al Faroban esti zárás előtt 10 perccel még bevállaltak nekünk 3 pizzát. Szinte mindenhol dolgoznak magyarok, így könnyű a kommunikáció.

2. nap – Podersdorf – Rust 45 km

A Podersdorf – Ruszt szakasz szinte teljesen sík, most épp szép napraforgó mezők, nádasok, szőlők és apró falvak között cikáztunk. A tó névadó Neusiedler am See-be idén nem mentünk be, de érdemes. Egy jó kis Királyi Őrtoronyba lehet felmászni, és itt is van egy tuti gasztro tippem. A Gault Millau – Bűvös Szakács magyarul is kimerítően áradozik az itt található Nyikospark étteremről, amihez nekünk is volt párszor szerencsénk. Itt vertük el a kempingen megspórolt pénzt. A panziót nem próbáltuk, de az is van.

A Nyikospark nem a filléres kategória, de van a tó mellett ilyen is! Rögtön Neusiedler am See után a Neusiedler Csárda közvetlenül a bringaút mellett árnyas terasszal, kissé idejétmúlt berendezéssel bír, de verhetetlen 7! eurós áron szolgálják fel az aznapi 3 fogásos ebédmenüt. Itt is van szállás.

Ebéd után kicsit küzdelmes a némi emelkedővel kezdődő Jois faluba betekerni, ezért lassítottunk kecske bámulással, majd egy combosabb tekeréssel Winden és Purbach után értünk Oggauba. A fő B10-es kerékpárútról sok helyen lehet letérni mellék kerülőkre. Joistól is van egy alternatív, szőlődűlők közt menő szakasz, de mivel idén újonc kerékpárosok is csatlakoztak hozzánk megkegyelmeztünk, és maradtunk a lenti lankákon. Oggau ugyan már nagyon közel van második napi szállásunkhoz, Ruszthoz, de itt mindig muszáj megállnunk, itt van ugyanis a kedvenc füstölt angolna lelőhelyem, a Zum Herztröpferl. A lefordítva Szívcseppecske nevű vendéglőt még nem fedezték fel a híres kulináris kalauzok, pedig van rajta mit dícsérni! Idén sajnos pont esküvőt tartottak a Herztröpferlben, így angolnátlanul álltunk tovább. Felettébb szomorú voltam, mert itt mindig szuper kencékkel, pesztóval, szárított paradicsomkrémmel és más finomságokkal kiegészítve hozzák.

Az angolna fertő tavi ínyencség. Magyar oldalon sajnos nem lehet hozzájutni, pedig emlékszem, gyerekkoromban gyakran ettünk a fertőhomoki nagymamámnál rántott angolnát. Kicsit iszapos íze volt, teljesen más mint amit az ínyenc füstölt angolna nyújt. Vagy csak közben felnőttem. 🙂 Más formában az osztrák éttermekben sem találkoztam még vele, de nekem csak a füstölt angolna maga is megérne egy kirándulást a Fertő vidékre.

Rusztba már féllábal is átkerekeztünk 4 km-t. A városka melletti Storchencamp, azaz Gólya Kemping ugyan nem olyan fullextrás mint a podersdorfi, de nagyon kellemes nádassal körbevett vízi környezetben van. A reggeli sátorbontáskor a szelíd vadludakkal kvaterkáztunk. A gyerekeknek kibérelhetünk akár egy Winnetou indián sátrat is. Készpénzt érdemes magunknál tartani, mert több helyen, így az itteni büfében sem lehet kártyával fizetni, és elég kellemetlen csak ezért betekerni Rusztba. Ahova persze mindenképp érdemes bemenni, a barokk főtér az egyik legszebb a környéken. Kölön bájt ad neki a rengeteg gólya, jó ízléssel mind Rusztot választották költőhelyül.

A gólyalakta Rathaus platzon található Römerzeche vendéglőben akadt füstölt angolna is vacsorára. Itt különleges tejszínes tormával hozták, és maga a hal ugyan finom volt, de minden fogás kicsit rusztikus, drabális volt. Az itt is magyar pincérek itt is szívmelengetően kedvesek voltak. A gyerekek vacsi utánig eldugott cukorka dózist is kaptak.

3. nap – Rust – Fertőd – 45 km

A harmadik napi etap a legnehezebb terep. Mörbisch- Fertőrákosig csak alattomosan emelkedik. Utána jön az igazi nemulass, de szerencsére Fertőrákoson van ok megállni. Sokan szakítják meg a túrát vagy minivonatoznak vissza Rákosról a Mithras szentélyig. Az apró római kori, és betonnal erősen rásegített látnivalónak elég nagy feneket kerítettek. Szerintem az értékes időt inkább érdemes a Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínháznak szentelni. A pár éve újranyitott egykori kőbánya sok történelmet látott kőfalai között a jó akusztikájú térben opera koncerteket is tartanak, és egy nagyon érdekes témaparkot alakítottak ki.

A kőfejtő felszínén végigvezető panorámás tanösvény után a hatalmas kőcsarnokokba ereszkedtünk le. A lajtamészkő kialakulását elősegítő miocén kori őstengerről van lent egy nagyon látványos film és kiállítás a benne élt ősállatok ( megalodon, ős tengeri tehén, ősdelfin) gigantikus makettjeivel. Az évmilliók lerakódásaiból keletkezett lajta mészkőről és a belőle épült épületekről is lehet egy rövid filmet megnézni. Meglepően sok ilyen híres épület van, fél Bécs (pl az Operaház is) és Sopron ebből a kőből épült!

Ínyenc bicajturisták következő állomása a híres Ráspi étterem Fertőrákoson. Az olcsó menüt előnyben részesítők rögtön a Kőfejtő oldalában találhatnak egy kifőzdét. Mi többször ettünk isteni finomakat a Ráspiban, de olyan is volt, hogy otthagytuk mert fél óráig senki nem jött az asztalunkhoz. Mikor sikerült ételhez jutnunk az mindig nagyon különleges élmény volt. Idén kihagytuk és Hegykő felé vettük az irányt.

A Fertőrákos – Balf szakaszon nincs bocsánat, ott támad a legtöbb emelkedő. Az összes lejtőn kurjongatva gurulásnak megvan a böjtje, nehogy azt higgyük, hogy vége, igazi hullámvasút. Balfon megálltunk a Balfi ásványvíz szép eozin szoborfejjel díszített Savanyúkút forrásánál. A sok kaptató után jól esett a kissé záptojás ízű, de frissítő hideg víz. A gyerekek, és persze mi is nagyon rá voltunk pörögve egy strandolásra. Rá is szolgáltunk, az időközben felmelegedett időben lógott a nyelvünk mire kora délutánra odaértünk a hegykői termálfürdőbe.

Ha már a tóban nem tudtunk pancsolni a fáradt végtagoknak nagyon jólesett egy kis termálvíz. Innen a kerékpáros újonc csapat már kocsival ment haza Fertődre, mi meg körtúra edzett családként szépen letekertük az utolsó 5 km-t, ahogy azt kell. Milyen szerencse, hogy anyukám fertődi! Kevés jobb dolog van a mama főztjénél. Szokásához híven egy komplett lakomával várt minket, melynek fénypontja egy isteni cseresznyés rétes volt. Remélem, hogy jövőre, veletek, ugyanitt!

PRAKTIKUMOK

A tó körül a fő B10-es kerékpárút megy, de ha mobilnetünk van akár térkép nélkül is nekivághatunk. Használható áttekintő, ingyenes reklám térképet a legtöbb osztrák bicajkölcsönzőben, kempingben, sportboltban is kapunk. A fő csapáson kívül jelzett kitérőket tehetünk környékbeli falvakba. Ha van időnk akár hetekig is bicajozhatunk, közben megnézhetjük az Esteházy kastélyokat, kompozhatunk a tó két partja között, lehet vezetett kenus és madár megfigyelő túrákra is menni. A Fertő-Hanság Nemzeti Park is kínál érdekes vezetett programokat ITT.

A bulifaktor fokozására mi szinte mindig sátrazunk a tó körüli kempingekben, alkalmas idő esetén a tavi csobbanással tovább emelve a bringatúra népszerűségét a fiatalságnál. Általában Podersdorfban és Ruszton szállunk meg. A podersdorfi kempingnek strandolásra alkalmas partja is van, nyáron gyönyörű onnan a naplemente. A sátrazás itt is jóárasított szállás megoldás, 2 felnőtt 4 gyerekre 50 Euro körül van. Ezért ingyenes strandbelépőként is szolgáló Neusiedler See napi kártyát is kapunk. Cipekedésileg a helyzetünk annyiban könnyített, hogy a sátras felszerelést mindig az öcsémék hozzák utánunk kocsival, így mi habkönnyen bicajozhatunk. A tó körül rengeteg szállás akad mind az osztrák, mind a magyar oldalon. Ezekről a falvak weboldalain (pl.: Fertőd ,  Fertőrákos ) vagy az osztrák Neusiedler See oldalakon, és persze az AirBnb-n és a Booking.com-on érdemes tájékozódni. Szezonban ajánlott előre szobát foglalni. Mi a kempinget nem szoktuk előre, és idén majdnem hoppon maradtunk. Épp hosszú hétvége volt Ausztriában, Podersdorfban ráadásul kite-, szörfös fesztivállal. Épphogy csak tudtak helyet szorítani nekünk a kempingben.

Ahogy szinte minden más, a kerékpáros élet is az osztrák térfélen sokkal fejlettebb. A magyar oldalon pár helyen (pl Fertőendréden a Patent Kerékpár és Fertőrákoson ) próbálkozhatunk bicaj bérléssel. Az osztrák oldalon minden faluban van igen magas színvonalú és hosszú, szezonban sokszor mindennapos nyitvatartású kerékpár kölcsönző és szerviz. Egyik évben a kisfiam akkorát esett, hogy használhatatlanná vált a nem túl acélos bicaja (neki kutya baja sem lett), de nem kellett feladnia, 3 napra 20 euroért béreltünk neki csúcs gyerekbicajt a legközelebbi apetloni szervizben. A podersdorfi Radsport Waldherrben idén 3 euróért, 10 perc alatt gyorsszervizelték a bekrepált váltómat. Szolgáltatás van, kérem.