Hogyan jutott ki egy vagány anyuka a Fjällräven Polar-ra?

By MiraDonna
Ez a bejegyzés egy sorozat része, aminek a címe: Futnikék
Show More Posts

Ha tetszik amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések.

Gondolkodj a dobozon kívül és dolgozz érte!

Rendhagyó blogposzt, melyben nem egy érdekes úticélt hanem egy érdekes Olvasót mutatok be Nektek, aki élete egyik álmát teljesíti. Szigetvári Eszter 38 éves, kislányát egyedül nevelő vagány anyuka Miskolcról, és ezekben a pillanatokban épp az északi sarkkörön ismerkedik újsütetű szánhúzó kutyáival és a fehér sokezer árnyalatával. 1600 amatőr, köztük 50 magyar nevezőből került be abba a 25-be, akik elindulhatnak a híres Fjällräven Polar kutyaszános túrán. Az expedíción 2017 április 3-tól 8-ig különösebb előképzettség nélküli résztvevők 330 km-t tesznek meg az északi sarkkörön kutyaszánnal. Közben pedig végig az anyatermészetben vannak, és nemcsak ott szánkózgatnak, hanem kint is esznek és alszanak a cég által biztosított eszközök segítségével. A minden bizonnyal életreszóló kalandra kijutni sok ember álma. Hogyan csinálta Eszter?

Az Olvasó ír

Eszterrel a MiraDonna Facebook oldalam üzenőfalán (gyertek, gyertek csatlakozzatok ITT) kezdtünk beszélgetni. Tanácsot kért, hogy szerintem nyáron hova lenne érdemes elvinnie a kislányát kettesben egy egzotikus, de nemcsak csilliárdos luxushotelekből biztonságos utazásra. Bár a Burma Összesem alapján nagyon beleszeretett Burmába, de a nyár adott volt, mikoris ott nem a legbarátibb az idő, pláne egy gyerekkel, így végül a vágyak és lehetőségek mátrixából Balit ókumláltuk ki. Nagyon örülök, hogy segíthettem neki, na meg annak is, hogy ilyen olvasóim vannak. Ezért is érdemes csinálni! A nagy dumálás közben kiderült, hogy ő az a kutyaszános lány, akire én is szavaztam, hogy kimehessen a Fjällräven Polar túrára.

Gyerekkori álomból Yes, you can! sztori

Bohó egyetemista koromban egy ösztöndíjjal én is jártam Lappföldön ahol kipróbálhattam a kutyaszános túrát, ugyan csak pár órára, de azóta is szívesen gondolok rá. (Képzeljétek, erről a Magyar Narancsba 1997-ben írt beszámolóm megvan online ITT ) Kutya nélkül meg nem élet az élet, három is van kis családunkban.

Eszternek gyermekkorában kattant be a kutyaszános túrázás, mindenféle ezoterikus jóslatokból is jött ki neki olyan verdikt, hogy ő lélekben kutyaszános. 😀 Ennyit az ábrándozós vonalról, de úgy tűnik az univerzum mégiscsak összeáll egy irányba, ha az ember nemcsak nagyon akar, hanem tesz is érte. Mikor Eszter meglátta a nevezésre felhívást azonnal tudta, hogy ezt meg szeretné próbálni. A legnagyobb munka nem az április 3-án kezdődő túra, mert az már nem verseny, azt már tényleg csak élvezni kell. Készülni kell rá, edzeni, hogy bírja erővel, elviselje a hideget, megismerje a kutyákat, a szán tulajdonságait, de ez a könnyebbik, élvezetes része, hiszen ezt akarta, ezért dolgozott. Az igazi nekigyürkőzés az indulás lehetőségének elnyerése volt.

Egyszemélyes közösségi média kampány

Eszter épp sabbatical, töltekező, tanuló évét tölti. Kicsit kilépett a mókuskerékből és alkotói szabadságának része lett ez a túra is. Mielőtt nagyon elkezdünk irigykedni, nem titok a recept, hogyan tudott majd 14ezer szavazatot gyűjteni videójával, és így 1600 jelentkezőből bekerülni a 25 kiválasztottba. Különleges fizikai képesség nem kellett hozzá, ülőmunka viszont jelentős mennyiségben.

A túra célja pont annak demonstrálása, hogy jó felszereléssel átlagemberek is teljesíteni tudnak egy ilyen sarkvidéki túrát, ezért a jelentkezés egyetlen feltétele a 18 betöltött életév, jó egészségi állapot és angol tudás volt. A nevezőknek bemutatkozó videót kellett készíteni, és azt 1 hónapig népszerűsíteni, hogy minél többen szavazzanak rájuk. Hát itt van a kutya elásva, ez ugyanis Eszter elmondása szerint neki a tavaly novemberi nevezéstől 1 hónapnyi munkájába került. Napi 7-8 órát foglalkozott a videója közösségi médiában terjesztésével. Külföldi és magyar kutyás, sportos, utazós facebook csoportokban osztotta meg a sztoriját, elküldte nagyobb látogatottságú site-oknak, ismert sportembereknek és kérte a közönséget, hogy egy klikkel segítsenek az álmát valóra váltani. Emellett egy saját weboldalt is készített, ahol részletesebben bemutatta magát, az álmát és egy blogot is visz a felkészülésről, versenyekről, amin indult.

Eleinte lassan indult, mert a Facebook naponta csak max 10 csoportban engedi a megosztást, de ahhoz hogy ez sok emberhez eljusson minden egyes like-ra, kommentre válaszolni kellett, hogy minél előrébb jusson, minél többen lássák a videóját. Ahogy terjedt a videó elkezdte megtalálni a média is, ami még több megjelenést és szavazatot, végül hógolyó effektust hozott, még többekhez jutott el. Eszterre végül majd 14ezren szavaztak, ami elég volt a triumfáláshoz. Nézzétek meg a nevezési videóját, nem a kreatív technikai videómegoldások bűvölték el az internet népét. Hülyét sem csinált magából a szavazatokért, szerintem Eszter kedvessége, őszintesége volt a nyerő. 

Motiváció és felkészülés

Eszter eddig sem volt egy kanapékrumpli. Mindig sportos volt, rendszeresen edz, sokat fut és indul akadályversenyeken (Spartan race, Hunfoglalás, Kinizsi 100). Úgy látja, hogy főleg 40 felé a nők, anyák nagyon sokszor teljesen háttérbe tolják, elhagyják magukat és lemondanak a terveikről, álmaikról. Szerinte sosem késő. Szeretné a példájával megmutatni, hogy ez nem olyan mint a mesében, hanem egy megvalósítható álom, amiből mindenkinek van bizony a padláson. Ha valamit nagyon akarunk és nem vagyunk restek tenni is érte, azt igenis el tudjuk érni.

Jótékony kilométerek

Eszter egy másik magyarral, Őry Istvánnal párban teszi meg a 330 km-es kutyaszános túrát a gyönyörű északi sarkkörön. Istvánt a Fjällräven cég választotta ki útitársnak másik 50 magyar jelentkezőből a legkreatívabb videója alapján. És ahogy ez manapság már illik is, ők sem csak úgy durrbele YOLO céllal csinálják meg a túrát. A figyelmet jótékony célra is felhasználják, az útjuk minden egyes km-ének örökbefogadására buzdítanak, mellyel a ritka betegséggel küzdők, azaz a „Ritkák” Mentőöv Egyesületetét lehet támogatni,  ITT.

Az expedícióról naponta készül videós összefoglaló az esemény weboldalán, amit ITT tudtok követni!

Hajrá Eszter, István, és gyűjtsünk a Ritkáknak!