13 órás (nem hivatalos baráti) pekingi villámlátogatás

By MiraDonna
Ez a bejegyzés egy sorozat része, aminek a címe: Milyen már ez a Myanmar? - Burma családi roadtrip
Show More Posts

Ha tetszik amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések.

Kockára fagyás a Tiltott Városban

Az Air China nemrégiben nyitott Magyarországon, tavasszal egész Budapestet teleszórták kínai nagyfalas meg sárkányos turistaplakátokkal. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy hosszú életű lesz a Budapest – Peking szárnyalás, de a mi utunk Burmába Pekingen át az Air Chinával vezetett. Ha voltak is előítéleteink azokat nagyjából el is felejthettük az út végére. Az Air China teljesen ok. A mi odafele Budapest – Madrid – Peking- Yangon, visszafele Yangon – Peking – Budapest ziccerjegyünk 143ezer Ft-ra jött ki fejenként, az odaútra Madridba beleszámolva még egy egyirányú fapados jegyet is, és persze mikor az ember kihagyhatatlan akcióban csíp el egy repjegyet arra is felkészül, hogy nem biztos, hogy selyemútja lesz. De tulajdonképp szinte az volt. Hülye szabályok azért vannak, például tabletet lehet használni a fedélzeten, mobilt nem, flight módban sem. Hiába magyaráztuk, hogy a tabletben is lehet SIMkártya, a sztyuvik hozták a központi bizottsági határozatot. Tényleg mutattak egy szabályzatot, hogy mobil nem használható a China Air járatokon. A mobilhiányt a fedélzeti szórakoztatás minden korosztálynak ellensúlyozta, a gyerekeknek külön mennyország a hosszú képernyőidő. Jackie Chan és 10pontos jázmin tea túladagolással szálltunk le a Madrid – Peking járatról. A China Dailyből kiderült, hogy a Majom Éve van, képbe kerültünk az aktuális bányaszerencsétlenség, a Kung-Fu, a Bored meg a kölyök pandák (nő a számuk, már 500 van!) ügyében. Teljes körképet kaptunk Kína legnépszerűbb szmogmentes belföldi úticéljairól, és megtudtuk, hogy évi 130 maratonfutást rendeznek, és 1,3millióan futnak Kínában, ami még elég karcsú a milliárdos létszámhoz viszonyítva. Kora reggel értünk Pekingbe egy 13 órás nem hivatalos baráti látogatásra. Rögtön ez sejlett fel gyerekkorom elkapott híradóiból, a sok komenista vezető, akik mind nem hivatalos baráti látogatásra érkeztek hazánkba. ☺

Peking gigamega hightech reptere menő, óránként is bérelhető egyszerű, ablaktalan, de tiszta alvó szobák is vannak on the spot, vagyis sehova nem kell a reptérről kimenni. Van fürdőszobás meg anélküli is, mi 280 Yuanért (kb 12 000 Ft) szundítottunk pár órát. Sajnos nem mindegy melyik terminálban vagyunk, visszafele csak megfizethetetlen áron volt reptéri alvóka, legalábbis 250 USD-t 4 órányi alvásért kicsit sokallottunk. Elvileg free wifi is van a reptéren de azt nem sikerült működésre bírni, illetve annyira nem érdekelt minket, hogy ezzel fél órát töltsünk el a rendelkezésünkre álló 13-ból.

Pekingben minden olyan nagyon

A kínai államkapitalizmus rögtön hint egy kis marketinget, elég nagyvonalúnak mondható 72 órára ugyanis vízum nélkül, pontosabban a reptéren bepecsételt tranzitvízummal ugyanis teljes életnagyságban szembesülhetünk ha nem is egész Kínával, de legalább a fejével. És hát ki az, aki ne kukkolna be egy kicsit Pekingbe agyonütni a tranzit időt? Kína egyelőre nem a bakancslistám elején van, de azért ezt a találkozást ki kellett maxolni. A Peking Layover Guide-ból előre készültem. Számos cég repült rá a tranzit utasokra, a legközelebbi Nagy Fal túrához állítólag már egy 6 órás layover elegendő, és akár több naposra is be lehet nevezni a fal távolabbi pontjaihoz. De nem muszáj költséges szervezett túravezetésre menni, hiszen a higtech AirPort Express szupergyors vonattal 20 perc a city, így mi inkább a saját szervezésben villámlátogatható Tiltott Várost választottuk. Apró szépséghiba, hogy a szuperexpresszre csak cash lehet jegyet venni, de ATM azért van. TimeOut és egyéb angol nyelvű ingyenes kiadványhegyek, reklám térképek stratégiai helyen a pénztár mellett vannak bekészítve. Nekünk egy 4 órás reptéri szunya után még belefért egy kockára fagyás a Tiltott Városban. A vonatozás közben vérmérséklet szerint lehet ámulni/elborzadni a metropolisz lakótelepein, elővárosain, felhőkarcolóin, nahát, itt is van Ikeaaaa!!!, no meg nyomorúságos kunyhók is.

A city expedíció egyetlen negatív pontja szó szerint és képletesen is a hőmérséklet volt. Mi ugye épp egy trópusi országba készültünk, s noha világutazó alapszabály, hogy meleg ruhát mindig mindenhova viszünk, azért nem Himalája expedícióhoz öltözködtünk. Eléggé vacogtunk, de kétségkívül megérte a Marco Polo Kubláj kán filmek állandó díszleteinek megtekintése, ezúttal kosztümök nélkül. A Tiltott Városhoz át kell kutyagolni a Tienanmen téren, amiről a világon mindenkinek a “Tienanmen téri vérengzés” a hívószó, a hívókép meg az ikonikus fotó, amin 1989. június 5-én egy fegyvertelen, szatyros férfi egyedül állt az Örök Béke sugárúton vonuló tankok elé. Mi inkább a tér mellett vettük sietősre a figurát, hogy addig se fagyjunk meg, és tiszta retro – na azért nem nosztalgia! – fíling volt körben a mindenféle óriási (sztálin)Mao-barokk birodalmi épületeket nézni a vöröscsillaggal, sarló-kalapáccsal, sajátmárkás és nemzetközi diplomáciai járműparkkal. Az óriási térre és a Ming és Quing dinasztia sokezer szobás lakhelyére csak biztonsági ellenőrzős sorbanállással, átvilágítással lehetett bemenni. Úgy tűnik csak a belső ellenségtől félnek, mert csak a láthatóan kínaiaktól kértek igazolványt.

Pekingben – és nyilván akkor egész Kínában – minden olyan nagyon monumentális, hideg és brrrrr. Oroszországban volt még folyton ez az érzésem, hogy minden olyan gigászi, olyan nem emberléptékű. Mert hát hogy lehet emberléptékű az a tér, ahol 15-20 perc átvágni és nincs rajta a világon semmi? A Tienanmen tér nagyon monumentális, és épp nagyon hideg volt, kb 20 perc gyorsított sétában átkelni rajta, a Tiltott Városban meg napokig lehetne bejárást tartani. Ennek ellenére sehol az egész téren, mellette, vagy a gigantikus labirintikus Tiltott Város 720ezernyi nm-én nem árultak semmi ehetőt-ihatót, pedig sokat adtunk volna egy jó forró teáért. A rengeteg Mao relikvia és a nálunk is ismerős vöröscsillagos usankák, amikből viszont hegynyit vehettünk volna sajnos nem töltötték be az űrt. Talán rossz szerencsét hoz a bejáraton függő óriás Mao portrét evés közben szemlélni. Mindenesetre a Tienanmen átellenes felén, úgy fél óra kutyagolásnyira a palota bejárattól nyáron a kitikkadt , télen meg a szétfagyott látogatók gondoskodnak a világ valószínűleg legprofitábilisabb KFC egységének létéről. A Mao portréval ékesített bejáratnál sok önjelölt idegenvezető szólított le, és azonnal akadt olyan is, aki Budapest felkiáltással, magyarul köszönt vissza, majd rögtön el akart adni egy Nagy Fal túrát, úgy tűnik ez a tevékenység sokaknak megélhetés.

Jobb híján a múzeum shopokban és a nagy számú fűtött illemhelyeken melegedtünk, és a többi turistával együtt vigyorogtunk a büdös de legalább meleg van szituáción. Ami azért számottevően jobb volt mint Karl helyzete az An idiot abroad kínai wc epizódjában.

A valahol létező éttermet nem találtuk meg a 9900! szobás palotamonstrumban. Úgysem lett volna időnk egy pekingi kacsára, erőltetett menetben szaladtunk végig az egymásból nyíló kertek, lépcsők, udvarok, tornyok, hatalmas üstök és oroszlánszobrok, sárkánymotívumok, falak útvesztőjén. Természetesen jelentős szelfi aktivitást figyelhettünk meg a kellemesen szürke várospanorámával a háttérben. Pedig szmogriadó most nem volt, de teljes képet kaptunk a kínai szájmaszk, pufikabát és szőrme divatról. Az útvesztő szó szerint értendő, nekünk a kijutás csak úgy sikerült, hogy végül vettünk egy extra jegyet egy külön látogatható kapcsolódó parkba amiből már felsejlett a Tienanmen tér kopársága. Mindezt azután, hogy három pénztáros küldött 3 féle kijárat felé, és a végén már mókuskerékbe szorult (mérgezett) fagyott egércsaládként kezdtünk rohangálni hogy jaaaaj, lekéssük a yangoni gépet és nem, nem akarunk 1 hétig, a következő yangoni járatig Kínában fagyoskodniiiiiii!

Láttunk sok cuki kínai egykét, pont úgy ájpedeznek mint a mieink. Pekingben a metrón és a Tiltott Városban angolul is kiírnak mindent, de rögtön megtanultunk a metróban két kínai írásjelet, a Men az akasztófa a Dong meg a karácsonyfa szerűség. Megy ez, mint a karikacsapás. Azért jó, hogy mindezt már nem lefagyott ujjakkal kell írnom.