Kuching és környéke – Orangután, rafflézia, és cicavízió

By MiraDonna
Ez a bejegyzés egy sorozat része, aminek a címe: Dzsungelláz
Show More Posts

Ha tetszik amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések.

Cool városi macskák, orangutánles, majomparádé és egy álom is teljesül


2017. február 6-11.

A borneói dzsungel könyvét Sarawak tartomány fővárosában, Kuchingban nyitottuk ki. Innen csillagtúrázva bejárható a legtöbb fő látnivaló. Négy teljes napunk volt rá, ez a gyerekekkel kényelmes tempó. Bár Borneóra mindenki dzsungellázban égve érkezik, a bázis gyakorta esik városba, mivel ott lehet lakni, az esőerdőben meg pár kivételtől eltekintve kevéssé.

A 20 órás repülőút során tökéletesítettük a travel light/hard módszert. Egyébként is jók vagyunk benne, négyünknek összesen 30 kg volt a feladott pakkja. A Qatar 1 órás késéssel kezdett Budapestről. Minket ugyan Dohában még megvárt a kuala lumpuri gép, de a csomagunkat nem. Szerencsére este érkeztünk Kuching-ba, így mire másnap délre összekászálódtunk a csomagunk is beért minket. Szállást jól választottam, a délelőtti medencézés sokat segített az akklimatizációban.

Ősfás kvártély a betondzsungel közepén

Kuchingban 4 főre 280 MYR/éj (18ezer Ft) áron foglaltam indulás előtt 3 héttel egy gyönyörű ősfás kertben, régi gyarmati épületben levő, medencés, középkategóriás szállást a booking.com-on. A Basaga Holiday kijjebb esik a népszerű belvárosi folyóparti promenádtól, de egy rövid, 1-2 MYR-es Uber fuvarral pár perc a belváros, és cserébe egy zöld, madárcsiripes ékszerdobozban laktunk a betondzsungel közepén. Elég kontrasztos ahogy a mellette álló sokemeletes házak közül, az araszolgató dugóban hirtelen kitüremkednek a hotel kertjének hatalmas fái. Könnyű elképzelni, hogy régen ilyen zöld lehetett Kuching. A Basaga se nem hostel, se nem drága sokszáz szobás hotel, a belvárosban ugyanis csak ilyenek közül lehet válogatni. Igazi felüdülés volt ide naponta hazajönni, és esténként a színes lampionokkal kivilágított barátságos kertben meginni egy bambit. A medence a gyerekekkel plusz pont a párás melegben. A Basagában egyedül a reggeli volt a gyenge pont.

Érkezéskor rögtön kipipáltunk egy újabb fincsi trópusi gyümölcsöt, a langsat-ot. A Basaga tulajának welcome ajándéka volt. Leginkább a licsihez hasonlít, de nem az. Csak pár hétig érik, aki februárban jár Borneón próbálja ki!

1. nap – Semenggoh Wildlife Center – Kuching városi séta

Rokonlátogatóban az emberszabásúaknál – Semenggoh Nemzeti Park

Első teljes borneói napunk az orangutánok és a macskák jegyében telt. A rokonlátogatás nem volt egy monkey business. A Semonggoh Wildlife Center Kuchingból 20 km, egy rövid busz vagy Uber járattal érhető el. A parkőrök szerint nagyon szerencsések voltunk mert a Semonggoh területén élő 28 vad és főleg félvad orangutánból 7 tette tiszteletét nekünk, pontosabban inkább a banán- és kókuszdió ellátmánynak. Nehéz volt a képválogatás… Annak ellenére gyönyörű és megható őket látni, hogy az etetés eseménye jelentősen kommercializálódott, turista szezonon kívül is vagy 4o-en kukkoltuk az előadást.

Majomparádé

Mert bizony az volt, egy szuperfeno frenetiko maxikapitális majomshow-t kaptunk. Láthattuk Ritchie-t, az orbitális méretű alfahímet méltóságteljesen banánt nyammogni, aztán rőtvörös, hosszúszőrű subáját csillogtatva csigatempóban elslattyogni. Kimért, végzet főemlőse tekintettel hátrapillantgatva távozott a lakoma után, jókat derült rajta a közönség.

A fiú orangutánoknak akár 45 cm hosszú szőr is nőhet a karján, és 15 éves koruktól sármos pofatányért növesztenek a dominancia jelzéséhez. Nagyon érdekes megfigyelni, ahogy a földön az öklükön járnak. (fist walking) Egy bébi meg egy oviskorú orangután alakításában szemléletes értelmet nyert a majomszeretet is. Csüngtünk az akrobata előadás látványán vagy 1,5 órát mint kismajom a szőranyán. 
Vadon orangutánt látni szinte esélytelen, vagy Sir David Attenborough-nak kell lenni hozzá.
 A későbbi posztok elé bocsátom, hogy messziről, nagy vörös szőrgombóc formában a Kinabatangan folyón sikerült vad orangutánokat is megcsípni! De igazán tüzetesen megnézni csak az 1975 óta létező Semenggohban tudtuk őket.

Orangután érdekességek

Az orangután a legnagyobb fán élő emlős, 95%-ban azonos a genetikai állománya az emberével. Ahogy élőben figyeltük, teljesen emberszerű gesztusaik voltak.
 Az orangután jelentése maláj bahasa nyelven erdei ember. Orang: ember – Hutan: erdei. Csak Borneón (Pongo Pymaeus fajta) és Szumátrán (Pongo Abeli fajta) él. A vad orangutánok számát 30-50ezerre becsülik, ebből Borneón 12 500 – 20ezer, Sarawakban pedig 2-3ezer példány él. Az orvvadászat és a pálmaolajfa ültetvények miatti erdőirtás a pusztulásuk legfőbb okozója, 2100-ra, de van aki szerint 2050-re kihalnak.

Borneón számos orangután centrumban, árvaházban, nemzeti parkban próbálják menteni a menthetőt. A Sabah államban levő Sepilok árvaház a legismertebb, leglátogatottabb, az út második felében ott is jártunk, de a két orangután szeánsz közül a Semenggoh volt az élménydúsabb. Hogy hol, mikor, hányat, és egyáltalán látunk-e orangutánt az erős szerencse kérdése. Van, hogy egy sem jön elő, etetés ide vagy oda. Hímek nagyon ritkán mutatkoznak, a Ritchie-hez hasonló alfahímek megpillantása élőben igazi kuriózum.

Ki kicsoda a főemlősök között?

Az orangután bizony nem majom! A Semenggoh-ban pöpec kis látogató központban magyarázzák el az orangután krízist. A 28 „bentlakó” orangután összes személyi adata, státusza is ki van függesztve a nevük mellett olyan megjegyzésekkel, hogy „The grand old Lady”. Rendet tesznek a főemlősök (primates) csoportjában a nagytermetű emberszabásúak (Great Apes: ember, csimpánz (bonobo), gorilla) és a kistermetű emberszabásúak (Lesser Apes: gibbonok), majmok közti katyvaszban is. Az emberszabásúaktól külön csapat a majmok és a lemúrok. Az egyik fő különbség az emberszabásúak és a majmok között az, hogy  majmoknak van farkuk, míg a rokonainknak és nekünk magunknak nincsen. Az emberszabásúaknak sokkal jobbak a kognitív képességeik is, pl. felismerik magukat tükörben.

Orangután krízis

Rokonaink veszélyeztetettsége elsősorban nekünk, embereknek köszönhető. Mivel a nagy méretű, akár 100 kg-s orangután ideje 90%-át a dicterocarp esőerdő lombkoronájában tölti, nagy helyre, sok, és erős fákból álló erdőre van szülsége. A fakitermelés, és pálmaolajfa ültetvények térnyerésével élőhelyük egyre szűkül, és az állatok orvvadászata sem segít. Az árván maradt bébi orangutánok egyedül életképtelenek, legalább 5 évig vannak anyjukon, míg megtanulják hogyan kell a fákon közlekedni, fészket építeni, táplálkozni. Az orangután az egyik leglassabban szaporodó főemlős. Csak 10-15 évesen lesz ivarérett egy orangután lány, és átlagosan 45 éve alatt az emberhez hasonló 8-9 hónapos vemhességgel 3-4 utódot nevel. A gyerekek 3-5 évig csüngenek a mamájukon.

Az orangutánok vörös színe segíti őket az álcázásban. Karjuk kétszer olyan hosszú mint a lábuk, és a földön négykézláb, az ökleiket lerakva sétálnak. Ezt nem tudom hogy mérték le, de az embernél 4x erősebbek, szóval ne menjünk hozzájuk házhoz egy pofonért.

Kuchingi séta a kínai újév bűvöletében

Az orangután afterpartyt Kuching közkedvelt folyóparti promenádján korzózva tartottuk. Kuching semmi különös látnivalóval nem bír, de mégis olyan nyugis, kellemes atmoszférája van, szívesen ellődörögtünk benne. Az egész város épp a kínai újévet ünnepelve vörös lampionokba és mindenféle alkalmi papírmasé díszekbe burkolózott, ami még hozzáadott a hangulathoz.

A macskák városa

Kuching az utóbbi időben Cat City, azaz a macskák városaként lett ismert, nevének jelentése (kucing) a maláj bahasa nyelven ugyanis macska. Macskák itt a múzsák 2-3-4 D-ben, sematikusan, megszoborva, felragasztva, rajzolva, szuveníresedve, és persze élőben jól tartva. Egy sétát fel lehet fűzni csak a város nem nagyon régi, de közkedvelt macska szobraira is. A macsek szobrok többsége művészileg nem túl értékes, inkább a gyermeteg vagy sematikus jelzőt érdemlik, de így is sikeresen megalapozták a város hírnevét. A Great Cat of Kuching fantázianevű óriás integető cicaszobor egészen úgy néz ki mintha a Little China negyedbe érkezőket üdvözölné, hogy teljes legyen a képzavar, amolyan Hello Kitty módra. A folyóparti promenádba torkolló Jalan Padungan kedves kínai boltokkal és éttermekkel szegélyezett utcája lett a kedvencem. A szuper gusztusosan tálalt dim sum, pekingi kacsa és mindenféle kínai izéke mellett még portugál tortát is ettünk míg az önkiszolgáló mosásunkra vártunk. Az esztétikailag legértékelhetőbb bronz cicaszobrok a folyóparti James Brook kávézó előtt lovagolhatók meg. A kávézóban külön említést érdemel a finom red velvet torta.

Cool cats of Kuching

Hol máshol legyen macska múzeum mint itt? Nos, a híres múzeum egy kicsit olyan mintha valakinek kissé nagyra nőtt volna a macskás giccs gyűjteménye. Megszámlálhatatlan mirrmurr cókmók, emléktárgy, fotó vonul fel az egyik macskaszerető miniszter által alapított múzeumban, a macskás gobelintől a hologramos képekig, és sajnos kissé hervatag kitömött macskák is vannak. Felvonul a történelem összes macskahőse, Hello Kitty, Csizmás Kandúr, Félix és persze Garfield is ott punnyad. Azért van némi infó is, megtudtunk ezt-azt a borneói vadmacskákról, így a nemrég felfedezett, ritka ködfoltos leopárdról is, és a sarawaki cirmos cica jellegzetességeit is részletesen taglálják. A múzeum hegytetőn levő lokációja miatt is érdekes, de az utcák jól tartott macskái és a számos köztéri szobor jobban adja át az itteni macskarajongást.

Old Courthouse

Kuchingban az itt keveredett népeknek köszönhetően van indiai, kínai negyed, számos régi gyarmati épülettel. Kedvencünk az Old Courthouse lett, tele cuki kávézókkal és ajándék boltokkal, meg persze macskákkal. Az egyik macska a háztetőn épp keservesen nyávogott segítségért, sokan drukkoltunk, hogy egyben leérjen. A Kopi C Caféban a vendégek fogyasztás közbeni asztali rajzolmányai díszítik a falakat. A kisfiam rögtön meg is dobta őket némi macskás alkotással, kakukktojásként akadt egy kutyafej is, meg egy szinte megszólaló lájk gomb rajz is. 
Nem számítottunk rá, de tökéletesen lefőzött, nagyon finom Guatemala-Costa Rica blend eszpresszót is kaptunk.

Kuching habzsi-dőzsi

Kajafronton a helyzet Kuchingban békebeli. A halak-rákok-páfrányok mellett napi betevőnkké lett egy helyi leves és egy süti specialitás is. A Sarawak Laksha-t a helyiek reggeliként is fogyasztják, nekünk inkább főételnek esett jól a sűrű, pont jólesően csípős, kókusztejjel, citromfűvel, tamarinddal, és a sambal belacan nevű rákpasztával ízesített rákos tésztaleves.

A kek lapis

nevű rétegzett süti Sarawak mindenekfelett desszertje. Munkás, 4-5 óra elkészíteni, minimum 2 ízből áll, a mívesebb darabok ravasz mintákkal látványilag is szórakoztatnak. Mint a legtöbb sütit, ezt is vaj, liszt, tojás alkotja, igazi kuriózuma az, hogy vagy 40 féle ízben kapható: pl. zöld teás, mentás, áfonyás, csokis-sajtos, narancsos. A néhol bizarr színű látvány ellenére finom, nem túl gejl, kellemes édesség. Kuching vízparti promenádján nem lehet kikerülni, de komplett kek lapis szaküzletek is vannak főleg a kínai negyedben és a bazárban. Mintavétel minden ízben mindenhol lehetséges, pár napi tartózkodás után már megvolt a favorit árusunk. Aki nekiállna annak itt egy egyszerűnek mondott kek lapis recept.

A legkülönlegesebb foody élmény

a Kuching-ban intézménynek számító Topspot Foodcourt volt. A név találó, ez ugyanis egy klasszikus, nálunk inkább a plazák bugyraiban előforduló hatalmas food court, csak ez egy beton parkolóház tetején, szabad téren terpeszkedik. Célirányosan kell keresni, a lokációja miatt nem jön szembe séta közben. Egy hatalmas neonfényes homár megvilágításában egy óriási placcon keringve a rámutogatós módszerrel válogathatunk a kisebb-nagyobb tengeri szörnyek között, amit kívánság szerint grilleznek, gőzölnek, szószoznak. Itt a legkülönlegesebb fogás az ún. softshell crab, vagyis lágypáncélú rák volt, amit egy panírban forró olajban sütnek meg, így szőrőstül-bőröstül meg lehet enni. Itt ettünk először egyfajta vízi páfrányszerűséget is, ami kicsit hasonlított a Vietnámban népeledel morning glory nevű vízinövényhez, csak ez kicsit vastagabb, talán kevéssé torkonakadós, de ugyanúgy fokhagymán fonnyasztva tálalják.

A leghangulatosabb vacsoránkat a lampionos vízparti promenád Kiosk nevű, valóban kis bódékból üzemelő kiülős helyen ettük. Itt a laksha mellett kipróbáltuk a maláj specialitás 3layered teát is. Ez egy jeges tea valóban 3rétegben: alul pálmacukor, középen tej, felül a tea. Nyami.

Orchidea Park

Kuching-ban számos érdekesnek tűnő múzeum (pl textil-, iszlám, etno múzeum) van, ezeket a gyerekekkel nem erőltettük. Jó ötlet volt viszont a Macska Múzeumból le uberezni a folyópart túloldalán levő gyönyörű Orchidea Parkba. Márcsak azért is mert februárban az esőerdőkben, nemzeti parkokban épp nem nyílnak orchideák, itt viszont kedvünkre bújócskázhattunk közöttük, és a háttérben a különös alakú Sarawaki Parlament épülete is bejátszott. Innen el lehet sétálni még egy muszlim faluba is, de mi inkább egy rövid hajókázással a folyó túlparti promendádját választottuk vacsorára.

2. nap – Vadlesen a Bako mocsárvilágában

Kuching-ból az egyik kötelező program a Bako Nemzeti Park. Busszal saját szervezésben, vagy a hotelnél, utazási irodánál befizetve is látogatható. Mi a szállásunkra bíztuk magunkat, fejenként 250, a gyerekeknek 125 MYR volt 8 órás túra. A 40 perc autózás után kis hajókkal lehet bemenni a mocsárvilágba, de ehhez meg kell várni a megfelelő vízszintet, így előfordulhat, hogy 1-2 órát is várni kell. Fürdeni nem ajánlatos, a környéken ugyanis krokodilok is élnek. A krokodiltámadás, a hajószerencsétlenség és a dzsungelben elveszés kedvelt horrorsztori, amivel Borneón szeretik megtölteni a bulvárhíreket és a turistafejeket.

Borneói hordóhasú, nagyorrú majmok

A Bako a kényelmesek nemzeti parkja, itt ugyanis különösebb fizikai erőfeszítést, hosszú túrát nem kell tenni, mégis csőstől özönlenek a különleges állatok. Nekünk rögtön kikötéskor horogra akadt egy nagy csapat vicces kinézetű hordóhasú borneói nagyorrú majom. A csak Borneón élő majom a Bako fő attrakciója. Mint a mellékelt ábra mutatja , a fiúknak tényleg hórihorgas, a lányoknak hozzájuk képest inkább fitos orrocskájuk van. A Bakoban számos túrát lehet tenni jól kijelölt túrautakon, a mangroveban megemelt fapallós ösvények vannak. Láttunk repülő makit, mindenféle kígyókat, rákokat és gyalogoltunk egy bevezető adagot a dzsungelben egy közeli beachig, ahol elfogyasztottuk az úti elemózsiánkat. A végére a szintén itteni sztár szakállas vaddisznók is megjöttek. Ők olyannyira nem félnek, hogy akár piknikezni is lehet mellettük a kis dzsungelszállások teraszán. Vezető itt is kötelező, a lemúrt és a kígyókat nélküle biztosan nem vettük volna észre. A nemzeti parkban egyszerű házikókban lehet aludni is 100 MYR/szoba áron. Éjszakai vezetett túrák is vannak, de a teraszon (szúnyogriasztóval bekenve!) ücsörögve is élmény lehet a vaddisznó röfögéssel kísért dzsungel hangjaira relaxálni.

3. nap – Rafflézia vadászat

A Bako látogatáskor guide-unktól fülest kaptunk, hogy még épp elkaphatunk egy virágzó, pár napos raffléziát a Kuchingtól mintegy 80 km-re levő Gunung Gading Nemzeti Parkban. Ide a Basagától bérelt kocsival mentünk (napi 120 MYR volt a bérlés). Az impozáns méretű virág az orangután mellett Borneó egyik szimbóluma. Úton-útfélen belebotlunk a rajzaiba, és maláj bankjegyen is visszaköszön. Ennek ellenére nem triviális látni, mivel 8 hónapig tart míg bimbózni kezd, és mindössze 5 napig csodálható meg teljes pompájában. A borneói dzsungelben élő parazita a világ legnagyobb virága, 50-70 cm is megvan. A Gunung Gading Nemzeti Park a veszélyeztetett szirmos egyik legjobb lelőhelye, évente 20-25 rafflézia virágzik itt. Nincs szezonja, ezért nem lehet megmondani előre mikor virágzik, csak a bimbók állapota alapján jósolható. Folyamatosan figyelik a bimbók felbukkanását és fejlődését, és a nemzeti park telefonon ad tájékoztatást, van-e épp virágzó rafflézia. Mi az 5. napon kaptunk ki egyet, ezzel kisfiam álma vált valóra. Ő már otthon is leginkább a raffléziára gyúrt.

Csak guide-dal lehet megtalálni, nekünk még egy épp elenyészett korom fekete maradványt, bimbó kezdeményt és virágzás előtt álló már piros bimbót is mutatott. A mi látogatásunk másnapján már hiába ment bárki, legközelebb 3 hét múlva vártak virágzást, majd aztán 4 hónap múlva a következőt. Az erős keresletre rámozdultak az élelmes vállalkozók is, és a raffléziát elkezdték termeszteni. Ma már több rafflézia park is van, ahol igyekeznek úgy időzíteni, hogy szinte mindig legyen 1-1 megtekinthető virág. A leírások szerint a rafflézia büdös, hússzagú, de én leginkább semmilyen szagot nem éreztem. Bónuszként láttunk óriási vasfát ( belian) és apró sárkánygyíkszerűt is a túra közben. Jót csobbantunk a park három vízesésének egyikében, még természetes jacuzzink is volt.

4. nap – Santubong félsziget – Sarawak Cultural Village – Kampung Buntal

Utolsó kuchingi napunkra is megtartottuk a kocsit és kilátogattunk a környék legfontosabb strand helyszínére. Santubong félszigeten a Damai Beach kedvelt pihenőhely, de itt végleg szembesültünk a nemszezonnal. A tenger ugyan meleg, de olyan haragos, zöld, borús, leginkább visszataszító volt, hogy senkinek nem jutott eszébe strandolni. Sok szálláshely van a környéken, ezek közül a Permai Rainforest Resortba be is mentünk egy sarawak laksha-ra, na meg hogy megsasoljuk az itteni tree house-okat. Majdnem ide foglaltam, a gyerekek nagyon lelkesek voltak a fára épített kis vityillókra, de mivel csak 2 személyesek, 2 treehouse-t bérelni kb 30ezer Ft lett volna, amit túlzásnak tartottam. Ráadásul ahogy helyben elnéztem nem is voltak valami tip-top állapotban, az üresen kongás szezonját épp renoválásra használták.

Selamat Datang – Üdvözlet

Ha már strandolni nem tudtunk, megnéztük a mögötte  levő Sarawak Cultural Village-t, az egyik híres borneói skanzent. Pont úgy is kell elképzelni, egy kupacban bemutatják a különféle borneói népek-törzsek lakhatási feltételeit. A nemszezon miatt a legtöbb attrakció, táncbemutató, egyebek nem működtek, és sajnos sok magyarázat sem volt a kiállított dolgokhoz fűzve. Köpőcsövezni azért tudtunk, és minden házban sütöttek valami finomságot. Az egész egy szép nagy parkban van, amiért már érdemes kilátogatni. A gyerekek kaptak „Selamat Datang”, azaz üdvözletképpen egy kis útlevelet, ahova az összes megnézett ház/törzs pecsétjét begyűjthették, így még jobb játék volt a bidayuh, iban, penan, orang ulu, melanau, maláj és kínai népek házainak feltérképezése. A házak természetesen mind valamilyen dzsungel alapanyagból (főként fa és levelek) álltak, amilyenek eredeti állapotban már szinte egyáltalán nincsenek használatban, a 21. század kíméletlenül begyűrűzött a törzsi életformákba is.

Kampung Buntal/Buntal falu

Jó napi program lehet a 800 m-es Santubong hegy megmászása, de mivel előtte nap a Gunung Gadungban túráztunk egy jót, meg kora délutánra amúgy is esőre állt, inkább elmentünk a Kuching felé eső Kampung Buntalba, azaz Buntal faluba. Itt jó seafood éttermek vannak, de mi a sarawak lakhsa-val a hasunkban csak végigsétáltunk az itteni tenger fölé épített sétányon, jó kilátás nyílik a Bakora. Itt is tartani kell a krokiktól, és ha nagyon érdeklődünk, lehet hogy találunk egy hajót ami elvisz a híres, kerekfejű irrawaddy delfineket lesni. A nagyorrú majom mellett állítólag itt őket is van esély a folyótorkolatnál látni. Kuchingból elég borsos áron lehet irodáknál a kétes kimenetelű delfinlesre befizetni. Mi inkább piacoztunk egyet, az itteni seafood specialitás az ambal (razor clam), azaz a hosszúkás borotva kagyló. A séta után magunkhoz véve némi sült banánt hazamentünk medencézni meg ügyeket intézni Kuching-ba, a macskák városába.