Okunoshima, Okayama, Kurashiki

By MiraDonna
Ez a bejegyzés egy sorozat része, aminek a címe: Big in Japan - Vonatkörút cseresznyevirágzás idején
Show More Posts

Ha tetszik amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések és az útközbeni gyorsjelentések.

Nyúlfarknyi poszt a Nyulak Szigetéről a világ cukiságcsakrájából. Ha már egyszer Húsvét tájékán jártunk Japánban. Még egy kastély, elmaradt ‘Japán legszebb kertje’ látogatás, egyetlen melengető élményként kobe marhás hambi, és sok eső az úton Kiotó felé.

2018. márc. 19.

Okunoshima, a Nyulak Szigete

volt a nap várva várt kawaii látnivalója. Biztos nem mindenki rohan ezért fejvesztve Japánba, de két gyerekkel a világ cukiság csakrájában  nekünk kihagyhatatlan volt egy ilyen nyúlkulturális program. Még az egész nap zuhogó esőben sem volt kérdés. Így legalább a Húsvét fílingből sem teljesen maradtak ki. Miharából kora reggel indultunk, hogy másra is legyen még aznap időnk míg estig eljutunk Kiotóba. Egy rövid vonatút után Tadanoumiból komppal lehet átmenni a szigetre. (retúr 4 főre 1800 Yen ) Az időjárás nem kegyelmezett, ennek ellenére rajtunk kívül még elég sokan mentek nyulazni.

A kompnál lehet a tapsifüleses relikviák széles tárházát felvonultató boltban nyúlnasit bespájzolni. Az igazán felkészült nyuszirajongók egész káposztát és répát hoztak magukkal, mi mást? Mint a legtöbb japán vasútállomáson és látványosságnál, itt is lehet a helyszín jellegzetességét megörökítő, azaz – ki nem találnátok! – nyulas pecséteket begyűjteni. Mi is nyitottunk emlék nyomda füzetet, hogyne. Tisztára mint az oviban, de hát ez is milyen kawaii!

Ázás a nyulakkal

Okunoshima szigetének ázottan is cukker nyulai mellett sötét történelme is van. 1929-től 45-ig még a térképekről is eltitkolták a szigetet, ugyanis mérges gázokat, vegyi fegyvereket gyártottak ott. A nyulak eredete nem tiszta, egyesek szerint a vegyi anyagokhoz használt, és a háború végén szabadjára engedett kísérleti nyulak szaporodtak el. Mindenesetre a szigeten nincsenek ragadozók, tilos kutyát vagy macskát tartani, igaz, az egyetlen itteni hotelben úgyis csak turisták laknak. A cudar időben a nyulak is dideregtek, és nem jöttek tömegesen velünk együtt ázni, de azért így is szépen kellett eledellel hárítani a kunyizó nyúl inváziót. Némely példány elég viharvert volt. Cakkosfülű, félszemű, lógó orrú is akadt. A nyulakat körüllengő béke és barátság óda ellenére ugyanis ők is rendesen gyepálják egymást, akárcsak az ivaros utcamacskák.

És, hogy mi van Okunoshimán a nyúlon túl? Semmi, csak egy dohos múzeum a leszerelt vegyi fegyverekről, meg gyalog galopp a dombtetőre, ahonnét a barátságosabb időben akár szép panoráma is akad. Óvatosan az etetéssel, a kisfiamat egy vérnyúl véletlenül picit megharapta a nagy haverkodás közben. Ennek köszönhetjük azt is, hogy lekéstük a kinézett kompot. Amíg elsősegélyt adtunk meg is jegyeztem, hogy homokszem van a gépezetben, merthogy micsoda skandallum, Japánban nem jön időben a hajó. Mikor legközelebb egy perc múlva felnéztünk meg épp elment. Ugyanis mi egy olyan nagy kompot vártunk, amivel a szigetre jöttünk. Csakhogy a böhöm autós komp mellett kicsi személyszállító hajó is jár, az meg olyan pici, hogy nem látszott a mólótól.

Okayama kastély, Korakuen kert

Így egy órával sajna csúszott a program. Okayama volt  a következő állomás dézsából öntős esőben. Ott egy Japánra jellegzetes sokemeletes kastélyba, illetve annak rekonstruált tornyába lehet felmászni. Bent legalább nem esett, de főleg japánul vannak dolgok, esetleg kimonóba lehet öltözni, ha épp nyitva van a szolgáltatás. A kastély mellett levő Korakuen kert Okayama igazi attrakciója. Sok helyen úgy említik, mint Japán három legszebb kertjének egyikét. Erről sajnos nem tudtunk meggyőződni mert már annyira zuhogott, és olyan hideg volt, hogy csak bentre vágytunk. Még az állomásra is inkább villamossal mentünk vissza a Suica kártyákat bevetve. Nagyon sajnáltuk, mert mindannyian imádjuk a japán kerteket, a három legszebb kertből kettő rajta is volt az útvonalunkon. (A másik a kanazawai Kenrokuen, ez megvolt! )

Kobe marhás hambi

Az egyetlen melengető emlékünk Okayamából az ott elfogyasztott kobe marhás avokádós hamburger volt. Traveloninja javasolta, s bár kicsit keresni kellett a térképen bejelölt helyhez képest (már javítva) végül megtaláltuk. A haspók az haspók, kérem szépen. A kobe egy világhírű, márványos húsú marha a wagyu fajtából. A Shiroshita Burger pont az Okayama kastély felé vezető úton esik kézre. Állítása szerint az egyetlen hely Okayamában, ahol kobe marhából készítik a hamburgert. A japánok a hírek szerint nem csalnak, nem hazudnak, így remélhetőleg hihetünk neki. Olyan apró hely, hogy négyen már kis bárszékeken is telt házat jelentettünk, így legtöbben elviszik a szajrét. Cukiság tupírozásnak, a várakozás elütésére manga és Momotaro meséje van a pulton olvasnivalónak. 1300 Yen (2,4-es árfolammal 3120 Ft)  az avokádós kobés hambi, kb duplája az otthon reneszánszát élő kézműves  hamburgereknek. Finom volt, de miután később magában Kobéban hússzelet formában is volt alkalmunk a kobe marhát megkóstolni, azt kell mondanom úgy azért jobban érezni a minőségi különbséget.

Kurashiki

Melankolikus hangulatú képekkel zárom ezt a nyúlfarknyi posztot egy cuki kis városkából, Kurashikiből. A nyúlharapásból kifolyólag történt egy órás csúszás miatt csak szürkületre értünk oda. Amúgy is csak reménykedtünk benne, hogy Japánban még látjuk a napot. Maradt a zuhé és a szürkeség. Még így a borongós fátyol alatt is átjön milyen lehetett régen egy japán település. Kurashiki skanzenes része jó példája ennek. Egész hihető lenne ha elvonulna előttünk a sógun ( mindenkinek megvan Richard Chamberlain a Shogun sorozatból? ), jönnének mennének a szamurájok, na és a ninják is lopakodhatnának a háztetőkön. A koi pontyokkal teli lagúnás, szomorúfüzes környezetben 17. századi tradícionális japán faházak, egykori kereskedőházak sorakoznak. Hogy még autentikusabb legyen, még a modern japán utcaképet erősen meghatározó jellegzetes, burjánzó elektromos vezetékeket és oszlopokat is eltüntették, nem én fotoshoppingoltam. 10 perc vonat Okayamából, érdemes egy melléktúrára. Különösen azért mert Japánban nagyon kevés eredeti sokszáz éves épület van. Mivel a javarészük fából készült, a legtöbb megsemmisült a különböző katasztrófákban és a történelem háborús viharaiban. A legtöbb japán kastélyból is ezért csak a jellegzetes torony van meg, az is újjáépítve.

Kurashikiból szűk két óra alatt értünk a 235 km-re levő Kiotóba, helyi vonat + két shinkansen átszállásos kombóval. Az egész napos esőben és hidegben kutyagolástól elcsigázva nagy üdvrivalgás volt mikor kiderült, hogy az út egyik legjobb szállást pont Kiotóban fogtuk ki, a vadiúj apartmanban ( link ITT ) van fűtés! Az esőben még inkább örültünk, hogy a nagy csomagokat előre küldtük előző nap Hiroshimából csomagszállítóval. A nyusziknál semmilyen csomagtároló lehetőség nincs, ha nem alszunk a szigeten levő szállóban akkor csak lájtosan érdemes érkezni.

A posztban említett helyeket a Traveloninjával készített térképen is meg tudod nézni.