Koyasan, Nara

By MiraDonna
Ez a bejegyzés egy sorozat része, aminek a címe: Big in Japan - Vonatkörút cseresznyevirágzás idején
Show More Posts

Ha tetszik amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések és az útközbeni gyorsjelentések.

Koyasan szent hegyén Japánban ritka élményben volt részünk: nincs tömeg!  A kicsit bonyolultabb megközelítésért cserébe ebben a földöntúli, ezoterikus világban égigérő, és családilag is átölelhetetlen, vastag törzsű, sokszáz éves cédrusok, 200ezer mohalepte sírkő, és gyönyörű templomok között lehet hatás alá kerülni. Érthető a Világörökség cím. Bepillantottunk egy kicsit a vidéki Japánba, ahol az elvarázsolt temetőlátogatás után egy szenzációs vacsorát kaptunk egy falusi vendéglőben. A tömegsodorba visszatérve Narában még több templom következett, amit a teljes cseresznyevirágzás, a japán nemzeti kincs kunyeráló szarvasok, és egy megtermett Buddha szobor dobott fel.

Koyasan, Nara

  1. márc. 26 – 27.

A Kii félsziget, azon belül a Koyasan buddhista kolostorokkal tele hegye volt a következő állomásunk. Ehhez kicsit magunk mögött hagytuk az aszfaltdzsungelt, és a hangtalanul suhanó shinkansenek világát. Bár földrajzilag nincs messze Osakától, a Koyasan kolostorai és a Kumano Kodo zarándok túraútvonalai egy egész másik, lassan ködbevesző vidéki Japánba engednek bepillantást. A nyüzsgő Kiotó után jól esett egy kis zen csend és nyugalom.

Lassulj be, ez itt Koyasan!

A lassú itt szó szerint értendő. Kemény három óráig tartott, míg egy átszállással megtettük a JR  Wakayama helyi vonatán a 107 km-t Kiotóból Hashimoto faluba, ahonnét másnap vettük be a Koyasan hegyet. Fantasztikus lehet egy éjszakát eltölteni a Koyasan valamelyik templomi szállásán (shukubo )a szerzetesek között , tatami szőnyeges, futonos, japán stílusú szobában, de az áraikat elnézve (10ezer Yen/főtől felfelé ) ez 4 főre kívülesett a büdzsén. Semmi luxus nem jár a vaskos összegért, de egy ilyen shukubu hangulata biztosan életreszóló élmény lehet. ( Itt lehet tájékozódni.) Sokan csinálják meg a Koyasan túrát egy nap alatt Osakából vagy Kiotóból, szerintem az nagyon rohanós. Ha valahol, hát itt érdemes belassulni.

Ahol a vonat se jár

Hashimotóból egy kicsit könnyebb volt, több időnk maradt nyugiban lófrálni  a hegyen, meg amúgy is felüdülés volt egy kicsit nem  urbanizált környezetben tanyázni. Normál esetben a Nankai – Koya vasúttársaság járatával (nem JR, Suica kártyával lehet használni, vagy kp lehet rá jegyet venni )  lehet felmenni Gokurakubashi-ig, és onnan még egy felvonó visz fel a hegytetőre, de a síneket elvitte egy tájfun. A helyreállítás vége felé tartottak már, de minket még vonatpótló buszok vittek fel egészen a Koyasanra, a felvonó is kimaradt.

A Koyán nagyon, de más vidéki helyeken, a Fujinál és Nagano környékén, a Japán Alpokban éreztem Japánban, hogy igazán jól jönne egy autó, hogy bármelyik bambuszligetnél kedvünkre megálljunk egy.kis nyekergést hallgatni, vagy fürdeni egy onsenben. A Koya megközelítése mellett a Kii félsziget, Wakayama, és a Kumano Kodo zarándok gyalogtúra útvonalainak bejárásán is sokat egyszerűsítene, de kocsival is legalább három teljes nap kellene rá. (Sajnos magyar-nemzetközi jogsival nem tudunk Japánban autót bérelni, de érdemes tájékozódni a japán követségtől, mert a legutóbbi hírek szerint terveznek könnyítést. ) Már Hashimotóban is feltűnt, mennyi bambuszliget van szanaszét, de a Koyára menő 40 perces buszúton minden kanyarban volt egy. Szóval szép az Arashiyama Kiotóban, na meg jól megközelíthető, tudom, de súgok, hogy az egész japán vidék tele van fenséges bambusszal.

Hashimoton volt az egyetlen Airbnb szállásunk (fotót csak egyet csináltam, lásd fent, link ITT), egy kívülről a szokásos jellegtelen házban levő, de japán viszonyok között egész nagy és szép két szobás lakás. Egyik szobában megvolt a tatami és a futon is. Ezt is bevezető áron kaptuk ki (12ezer Ft/éj) , de annyi hátránya volt, hogy a Hashimoto állomásról 2 km, azaz 20-30 perc gyaloglás, így az esti érkezéskor a csomagokkal inkább rászántunk 800 Yent a taxira. A napi oda-vissza 4 km állomáshoz gyaloglást bőven ellensúlyozta a nyíló cserifák és bambuszerdők mellett, hogy a szállásunk szomszédja volt a környék legjobb étterme.

Mesél az erdő

Koyasan a shingon buddhizmus erdőbe oltott kozmosza. Világörökség ide vagy oda, nem jön ide shinkansen, sőt, nekünk ugye mégcsak vonat sem, ezért a túracsoportok elkerülik. Japánban ritka élményben lehet itt részünk: nincs tömeg! A kicsit bonyolultabb megközelítésért cserébe ebben a végtelenül ezoterikus voodoo világban égigérő, és családilag is átölelhetetlen, vastag törzsű sokszáz éves cédrusok, 200ezer mohalepte sírkő, felöltöztetett szobrok és gyönyörű templomok között lehet hatás alá kerülni. Nekem bekerült a top három japanikumba. Nektek hogy tetszik?

A shingon buddhista szektát

805-ben hozta be Japánba Kobo Daishi, az ország egyik leghíresebb szerzetese. Kobo Daishi a Koyasan hegyén kezdett el templomot építeni. Az egyre-másra épülő kolostorok organikusan alakították ki a vallás központját, egy egész kis templomváros jött létre. Több mint 100 templom van a hegyen, kiterjedt területen, hosszú úton bejárhatók. A méltán leghíresebb Koyasan látnivaló nem is egy templom, hanem Japán legnagyobb temetője, az Okunoin, ahol sok japán híresség és daimyo, régi korok uraságai nyugszanak. Földöntúli látvány a kilométereken át óriási cédrusok között húzódó, moha fedte torii kapu és síremlék erdő. Maga Kobo Daishi is itt van eltemetve. A változó fényekkel minden napszakban más arcát mutatja az Okunoin. Aki a Koyán alszik elmehet akár egy éjszakai vezetett temető túrára is! Sejtelmesen gyönyörű lehet, mivel a temetetőt kivilágítják. A mohalepte kövek és torii kapu az illy csészének is jól állt háttérként.

A fő templomok, a Garan és a Kongobuji mellett még rengeteg Világörökség listás szent helyet lehet besétálni. Most sem küzdöttünk kilométerhiánnyal a nap végén. A főútvonalon végigmenő helyi busszal gyorsíthattunk volna, de ugye, ide lassulni jöttünk, minek. Az Okunoinban van egy köz teázó is, ahol önkiszolgálással  nagy üstökből meríthetünk magunknak teát az andalgáshoz. A főút mellett a kolostorok rengeteg kis kawaii édességboltot, kávézót. éttermet, és szent szuvenír boltot üzemeltetnek, isten bizony még automata sem rombolta éktelenül  az utcaképet minden sarkon. A megszokott indiaiakhoz képest teljesen más, nagyon finom illatú és gyönyörű dobozban árult füstölőket vettünk innen emléknek. Az óriás cédrusok mellett az egyéb növényzet is figyelemreméltó. Koyasan specialitás a Koyamaki cédrus, amiből gyönyörű sövényeket növesztenek a kolostorok körül. Lévén hegy, a cserifák itt még csak reménytelve várakoztak.

Tokusa étterem

Az olcsó Airbnb lakásnak köszönhetjük az út egyik legjobb gasztro élményét. Bár ebben azért elég erős a verseny, később a Fujinál talált izakaya is felzárkózott, és a wagyu, szusi vacsik is rendben voltak. A Koyasan környéki semmi extra kis falucskában levő noname étterem színvonala derült égből kellemes villámcsapásként ért minket. A Hashimoto-Tokusa pont a szállásunk mellett volt, és bár volt angol étlapja, láthatóan nem a turisták adták a vendégkört. Egy egyszerű, mifelénk talán leginkább kockásterítősnek becézett étterem, ahol a képeken látható finomságok volt a vacsoránk. Jellegzetesen japán módra, külön kis tolóajtós boxocskában, a földön ülve fogyasztottunk. Amit itt láttok, + 2 sör és 2 üdítő, zöldtea összesen 4 főre 7200 yen volt. Fejenként 4300 Ft Japánban, ami legendásan drága hely. Kiotóban hasonló menü minimum a duplája.

Egész napos Koyasan hegyi gyaloglás után ültünk be elcsigázottan, mondván, hogy mindegy csak végre ne dobozos kaja legyen. A képeken gyönyörűen tálalt sashimi, megtermett rákok, teriyaki csirkenyárs, babsaláta és a király az aranyhal, úgyismint golden eye. Tényleg ez a neve, japánul kinmedai. Az aranyszem sügér nagyszerű szusi alapanyag is, én grillezve fogyasztottam, így is isteni volt. Kijött hozzánk a séf, összeszaladt az egész étterem, és összes, kb pár szavas angol tudásukat latbavetve ajánlották mit együnk. Ez még a 2 km-nyi napi gyaloglást is megérte a vasútállomásra. Láthatóan intézménynek számított a környéken, mindenki ismerte a helyet, sosem kellett sokat magyarázni. Érdemes az étterem weboldalán ITT a belső térben 3Dben végignézni, nagyon bájos kis hely. Ha vidéken jártok Japánban bátran nézzetek be obskurusnak tűnő kis helyi kajáldákba, érhetnek meglepetések.

Szarvas- és cseri invázió Narában

A Koyasan után Nara, a szarvasok és egy hatalmas Buddha szobor uralta, ugyancsak Világörökségekkel kistafírozott  templomváros volt a napi penzum. Japán első állandó fővárosa volt a a 8. századi Nara korszak idején. Épp a sakura is teljes erőbedobással zajlott, így a szarvassimogatós – cseris-templomos idill volt a leggyakoribb narai életkép. Hashimotóból a 63 km oda-vissza 4 órás napi zötykölődés volt.  A Koyasanhoz jó bázis Hashimoto, de Narát sokkal kényelmesebb Kiotóból vagy Osakából a gyorsvonatokkal becserkészni.

Semjén Zsótinak nehogy elárulja valaki, hogy Narában 1200 szarvas van szabadon egy közparkban! Még megsértődne, hogy legfeljebb szelfit lőhet. A sintó vallás szerint isteni hírnökök és egyben japán nemzeti kincsei. Mármint a szarvasok, nem Zsóti! A szarvasok ráadásul nem kifejezetten csak a Nara Parkban flangálnak csapatostul, hanem az autókkal teli utak mentén is. Én néha majdnem szívrohamot kaptam, hogy elütnek egyet, de valahogy mindig megúszták.

A nagyon nagy Buddha

A leghíresebb narai látnivaló a Világörökség Todai-ji templom komplexuma, ahol a Daibutsu, a Nagy Buddha a sztár. Olyannyira óriási, hogy a neki otthont adó épület, a Daibutsu-den a világ legnagyobb fa épülete. Ide is minél korábban, a nyitásra érdemes menni, és ezzel kezdeni. Nekünk a Hashimotóból zötykölődéssel ez nem jött össze, de Japánhoz amúgy is hozzátartozik a rengeteg ember, bosszankodás helyett inkább belekomponáltam őket a képbe. Épp egy bodros cserifa is ékeskedett a Daibutsu-den épület előtt, ami még különlegesebbé tette a látványt. Maga a szobor 746 óta él, de a sok földrengés, háború, tűz és mindenféle katasztrófa miatt folyamatosan  pótolták, javítgatták. A jelenlegi verziót az Edo korszakban készítették. 437 tonna bronz és 130 kg arany alkotja, és 16 m magasan ücsörög a nép fölött.

Nagyon szép faragással készült a Buddha két haragos kinézetű őrzője is, ők a 13. századból származó Nio testőrök. Bent vidám a hangulat, ugyanis az egyik vastag fa oszlop alján levő méretes lyukon gyerekek igyekeznek nagy számban átmászni. Népszerű babona, hogy akinek sikerül az megvilágosodik, mivel a lyuk olyan széles mint a Nagy Buddha egyik orrcimpája (50 cm). Logikus, nem? A templom előtt is van még egy babona. Egy elég haláli kinézetű fa szoborhoz azt a testrészünket kell dörgölni, ami fáj, ha ez megvan, tuti meggyógyulunk. Tiszta sor!

Nara-koen Park

A nap további részében kunyeráló szarvasokat szelidítettünk a kiterjedt Nara-koen parkban, némi kert- és templomlátogatással, és a cserinek örülő emberek bambulásával fűszerezve. Nekem az egész katmanduinak tűnő Ötemeletes Pagoda és a Kasuga-Taisha, a legnagyobb sintó szentély tetszett legjobban. A klasszikus naracs szín Kashuga szentélynek nagyon jól állt az épp magányosan virágzó rózsaszín szilvafa, na meg, hogy épp egy szarvas is beállt elé biodíszletnek. Narában sem maradhattunk kawaiiság nélkül. A szerzetesek által írt szerencsecetlit a szájukban tartó mütyür agyagszarvasokat adományként lehet megvenni, természetesen minden gyerek kezében volt egy.

 

A posztban említett helyeket a Traveloninjával készített térképen is meg tudjátok nézni.