Inle tavi vízi mozi

By MiraDonna
Ez a bejegyzés egy sorozat része, aminek a címe: Milyen már ez a Myanmar? - Burma családi roadtrip
Show More Posts

Ha tetszik amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések.

Inle tó – NatGeo live!

2016. január 13-16.

Az Inle tó fantasztikus felüdülés volt Yangon után. A két hegycsoport közti völgyben fekvő tó vízi mozija kötelezô kör Burmában, hajózás vissza az időben. A tavi hajótúra vízi ösvényein elénk táruló látvány olyan mintha egy NatGeo filmben járnánk élőben. Víz és gyerekek együtt mindig nyerő párosítás, az egy lábbal evező Intha halászok, a lótusz textilszövők és úszó paradicsomültetvények tava az egyik kedvencünk lett. A tóban egyébként senki nem strandol, ez a műfaj errefelé nem ismert. Ellenben sokan fürdenek, vagyis tisztálkodnak benne, az időutazó hangulat abban is megmutatkozik, hogy vezetékes víz és áram a tavi cölöpfalvakban nincs.

A Yangontól mintegy 600 km-re levő tó bázisállomása Nyangshwe falu. Ide egy 11 órás, több megállós nappali buszozással jutottunk egy kosárlabdázó lábhelyes, dönthető üléses luxusbuszon. (A buszjegyet előre kell megvenni, ára 22500 kyat, 17 USD/fő. Összehasonlításul a Yangon – Heho repcsi 110 USD/fő. ) Volt egy kis izgalom, hogy elérjük-e, először a megbeszélt taxisofőrünk nem jelent meg, aztán volt baleset, és útépítés miatti dugó is, de a pótsofőr mindent beleadott, és széles mosollyal, időre szállított minket a buszhoz, ahol egyébként senki nem volt ideges, a szokásos kedvességgel vártak minket, aztán a szokásos türelemmel még egy utast. Ő már ugyan elkésett, de látták az eladott jegyek számát, hát vártak rá. Burma nagyobb városaiban a busz állomásokat szeretik a központtól jó messzire (10-15 km) rakni, érdemes ezt bekalkulálni. Indulás előtt egy szerzetes reggeli imáját hallgathattuk meg a busz tévén, és a hello kittys takarók mellé repülős módi szerinti dobozkában jött úti elemózsia, és egy speed nevű energiaital is. Muhaha. Az egyik útmenti étteremben kipróbált Mohinga nevű nemzeti halleves azért jobban csúszott.

A vízi napfelkelték/naplementék reményében útközben próbáltam a tavi cölöp hotelek valamelyikébe foglalni, de mindenhol 150-250 dollárt kértek, alkudni pedig nem lehetett. Ez új élmény volt, mert Ázsiában eddig ahhoz szoktam hozzá, hogy alkudni nemcsak hogy lehet, hanem egyenesen kötelező. Ha valahol, az Inle tónál biztosan érdemes extrább szállást választani, de ennyiért úgy sem vállaltuk be, hogy utána egy olcsó, komfort nélküli trekkingre készültünk. Sötétedésre értünk a hátizsákos turista centrummá fejlődött, de még jócskán földutas és minimális közvilágítással rendelkező Nyangshwe-be, ahol a helyi taxis készségesen több szállást is végignézett velünk. Végül a Gipsy Inn nevű egyszerű családi egységben kötöttünk ki 40 dolcsiért. A tavi csatorna partján később találtunk a faluban is egy gyönyörű és mégsem 200 dolláros hotelt, a Thanakát, de már bekuckóztunk, így maradtunk.

 

Lótusz textil és úszó paradicsomültetvények

A szállásunk egyik előnye volt, hogy pont előle indulnak a tavi hajótúrák. 15ezer kyat-ért (kb 3500 Ft) számítanak meg egy egész napos gondolázást. A hajós túraprogram annak ellenére nagyon rendben van, hogy jelentősen kommercializálódott már. Gyakorlatilag egy egész napos sales tripről van szó, és aki volt már Ázsiában, – teszem azt mondjuk Indiában – az tudja, hogy milyen eszeveszett nyomulós eladási technikákat alkalmaznak. Itt nagyon finoman másznak az ember bőre alá, nincs mádámjubájdisz és rátapadós rinyálás, koldulás pláne nincs, a verárjukomingfróm pedig még a lehető legőszintébb. A tó körüli falvakba lehet elhajókázni saját bejáratú, hosszú, gondolaszerű motoros csónakkal, és közben  csodálni az elsuhanó tavi életet. Túravezetésről a nyelvi akadályok miatt nem beszélhetünk, de ez itt talán inkább előny. Iszapból, növényekből álló ágyások, úszó veteményesek labirintusában csónakázunk, mindenhol hatalmas vízi paradicsomültetvények nőnek. A hegyektől ölelt tó szemnyugtató panorámájában a napfelkeltében szikrázóan csillogó vízen fél lábbal evező Intha halászok mellett csendben elhajózni maga a külső-belső béke. A kora reggeli induláskor jól bebugyoláljuk magunkat a takarókba, és issza a szemünk a végtelent. A könnyű béke érzet annak ellenére nem változik, hogy a helyiek velünk ellentétben láthatóan dolgos mindennapjaikat pergetik a hajókon, csak sokkal kevésbé tűnnek stresszesnek mint bármely európai földalatti közönsége. Sokszor sirály csapat is csatlakozik a hajónkhoz és a gyerekek üdvrivalgásával szinkronban szárnyaljuk a habokat. A békés megfigyelgetés és napozgatás közben meg-megállunk, hogy felvonultassák a helyi art and craft hadosztályt. A bambusz szövést és a shan népcsoport többi tradícionális mintáját ezüstbe foglaló ötvösök munkái közül akad pár apróság a horgunkra, és a selyem-lótusz-pamut textilszövők kézzel készített remekeiből is muszáj egy gyönyörű selyem stólával felszerelkeznem, míg a gyerekek pár pamut-selyem sálat választanak. A kedves eladó lányok nagyon jól csinálják az egészet, és van üzleti érzékük, kivételesen lehet alkudni és bankkártyát is elfogadnak, ami Burmában még kuriózumszámba megy. Fröccsöntött műanyag nincs, az Inle tavon a tucattermékek is minimum bambuszból vannak. A lótusz textil az Inle tó különlegessége. A selyem tapintása nekem jobban tetszik, de a lótusz jóval drágább mint a selyem, mivel nagyon munkaigényes a lótusz szál előállítása, amit a manufaktúrákban szemléltetnek is. Egy kisebb lótusz sálhoz 4.000, egy nagyobb stólához akár 40.000 szál lótusz szükséges. A manufaktúrákban minden munkafolyamatot megtekinthetünk a szövőnők- és férfiak előadásában.

Az ugráló macskák kolostora és a legszebb kis Buddha

Érdemes a tavon két, vagy akár három napon át is hajókázni így faluról falura, még több nap után sem unalmas, ellentétben a nagy hajókon és hosszú vonat utakon punnyadással. Nyangshwe-ben mindenhol lehet egyszerű bicajt is bérelni, ez a másik közkedvelt módja a tó felfedezésének. Bepróbálkoztunk egy bicajtúrával a gyerekeknél, de a hajókázás kiütéssel győzött.

A falvakban kolostorokat, piacokat nézhetünk. InThein a kedvencünk, ami ugyan egy kicsit messzebb esik Nyangshwe-től, de az egyik legemlékezetesebb pillanatunk volt mikor a piac mellett billiárdozó helyi menő csávók, a fejtetőn árut, a hátukon csecsemőt szállító mosolygó shan, a gyűrűkkel meghosszabbított nyakú palaung nők, ökrös szekerek és motorosok között felmásztunk egy elhagyatott, düledező pagoda együttes romjai közé, ahol az út legszebb kis mosolygó Buddha szobrát találtuk meg.

Volt még a programban Jumping Cat Monastery kolostor látogatás, amit nagyon vártak a gyerekek, mert állítólag a szerzetesek megtanították a macskákat karikán átugrálni.

Macskatulajdonosként eléggé hitetlenkedve olvastam ezt, de végülis, az Inle tó szerzeteseinek biztos van erre ideje. Mint kiderült, régebben valóban ugrándoztak a kolostor cicái, de a macskaidomító szerzetesek már elköltöztek. Macskák ugyan azóta is vannak a kolostorban bőven, de nem ugrálnak a mi, csak a saját kedvük szerint. Vagyis leginkább heverésznek, ahogy azt egy macskának kell. A gyerekek mindenesetre maximális lekesedéssel simogatták végig az összes erre kapható macsekot. Egy szerezetessel is beszédbe elegyedtünk, először sóvárogva nézte, majd elkérte a kameránkat. Kiderült, hogy világi életében fotós volt.

A tóban nem jellemző a strandolás, csak a tisztasági fürdés, melynek számos helyen szemtanúi voltunk. Éjszaka elég hideg van januárban, naplemente után rögtön elő kell kapni a pulcsikat, kabátokat, ezért mindenki nappal, a legmelegebb órákban intézi a piperét. A tó helyett viszont megmártóztunk a part melletti Khaung Daing melegvizes forrásban, ahol teljesen nyugati standardnak megfelelő kicsi medencékben Myanmar sörrel, hamburgerrel, chipsszel, sőt, helyi borral is lehet ejtőzni a forrást körülvevő cukornád ültetvények dzsungelében. Első hallásra meglepő, hogy Myanmarban bort is készítenek. A Red Mountain borászatot ki más, mint egy francia alapította a kétezres évek elején az Inle tó melletti lankákon, egy bicajtúrával vagy taxival elérhető. Minket teljesen beszippantott a tavi világ, így pincét nem látogattunk, de sokak szerint érdemes. Később a beach-en kóstoltuk a pincészet borát, egy teljesen jó könnyű fehéret. Azért az nem nagyon fenyeget, hogy Myanmar leverje a nagy bor nemzeteket.

A tavi cölöpházakon rengeteg étterem van, tetszés szerint válogathatunk hol hozzák ki ugyanazt a típusú paprikás zöldséges friss sült halat mellé a Myanmar sörrel vagy friss passion fruit/maracuja lével.

Az Inle tó béke, végtelen, boldogság. Ne hagyjátok ki ha Burmába vet a jószerencsétek!