Inle tó – Kalaw gyalogtúra

By MiraDonna
Ez a bejegyzés egy sorozat része, aminek a címe: Milyen már ez a Myanmar? - Burma családi roadtrip
Show More Posts

Ha tetszik amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések.

Agrikulturálódás a shan hegyekben

2016. január 16-19.

Az Inle tó – Kalaw gyalogtúra a tavi mozi folytatásaként szintén egy múltbeli időutazás. A shanok lakta hegyek között mintha 200 évvel ezelőtt megállt volna az idő. Terméstől roskadozó avokádó fát látni, és aztán ebédelni belőle mindenesetre olyan élmény, amiért érdemes koptatni a lábunkat. A három napos, 50 km-es trekking fizikailag nem túl megerőltető, inkább életmód jellegű megfigyelő kirándulás mint vad természetben tett teljesítmény túra. Leginkább egy szocio- és agrikulturális bejárás, ahol a gyömbér szürettől a hatalmas káposzta mezőkön, és mindenféle ültetvényeken át a pirosló chili szárításig zöldség-gyümölcs művelődhetünk. Végig a klasszikus burmai falusi életen vágunk át, tehén- bivalycsordákkal tűzdelt, megművelt dombos-hegyes vidéken vezet az utunk, igazi erdőben csak Kalaw környékén megyünk. Mi családilag viszonylag sokat túrázunk, így a 8-10 éves gyerekeink is gond nélkül csinálták végig a napi 6-8 órás sétát reggel hidegben, napközben melegben, a helyiek mosolyával sűrűn kísérve. Látnivaló volt bőven, szuperintenzív környezet órán vettünk részt.

Szingapúri vendégmunkásság helyett hegyi túravezetés

A túra a festői Shan tartományba nyújt színes-szagos betekintést. A környék azon kevés helyek egyike Myanmarban, ahol külön engedély nélkül, szabadon lehet túrázni, így akár magunk is mehetünk. Ennélfogva viszonylag népszerű program, de illúzióromboló turista tömegre azért sehol nem kell számítani. Ez egyébként egyelőre egész Myanmarra igaz. A legtöbben bérelnek túravezetőt, erre a túra két végpontján (Kalaw és Nyaungshwe) számos helyen van lehetőség. Négy főre a 3 napos trekking 180 USD volt túravezetővel, szállással, és “félpanzióval” a Sunny Day Tournál. (Az Eversmile Trekking Services egy másik ajánlott szerveződés, sok fotós Facebook oldallal. ) Ha összevárunk egy 8-10 fős csapatot lehet kicsit mégjobbárasítani. A guide azért is hasznos mert azon felül, hogy biztosan nem tévedünk el, egy helyi erővel is társaloghatunk a bandukolás közben, leszervezi a szállásunkat, vacsoránkat helyi családoknál, és a nagy csomagjainkat előre szállíttatja Kalaw-ba. Mi csak öten indultunk el Timoval, a túraveztetőnkkel, egy 23 éves jófej, életvidám sráccal. Rengeteget mesélt Myanmarról, a családjáról, és ugyanannyit kérdezett a mi világunkról. Mellé fenejó szakács is, mindkét este pazar sokfogásos vacsorával traktált minket.

Még senki nem jött túrázni hozzá gyerekekkel, és mivel ő öt lurkót szeretne, imádta a mieinket, játszott velük, ugratta őket, trükköket mutatott nekik. Mesélte, hogy egyszer maláriás lett, amiből alig tudott meggyógyulni, családja vagyonkája jelentős részét az ő kezelésére költötte, azóta is ‘törleszt’. Albérletben lakik Nyangshwe-ben, amiért havonta 70 dolcsinak megfelelő kyat-ot fizet (összehasonlításul: mi turistaként egy egyszerű panzió szobáért napi 40 dollárt), s mikor a novembertől márciusig tartó fő trekking szezonnak vége hazamegy a shan hegyekbe a fotón rögtön bemutatott menyasszonyához, akit ilyenkor hónapokig nem lát. Iskoláját anyagi okokból nem tudta befejezni. Szeret túravezetőként dolgozni, mert amellett, hogy így pénzt tud gyűjteni a tanulásra, az angol tudását is pallérozhatja. Régebben Szingapúrba akart menni dolgozni – Szingapúr, Bangkok Burmában kb olyan mint a magyaroknak a Brexit előtt London – de most, hogy így fejlődik a turizmus és egyre többen jönnek Myanmarba, már nem akar elmenni.

A legtöbben a könnyebb úton teszik meg a túrát, és fentről, Kalaw-ból mennek le az Inle tóhoz. Mi a nehezebb változatot csináltuk, a tótól gyalogoltunk fel Kalaw-ba, a britek által alapított úgynevezett hill station faluba, ahova a gyarmati időkben a lenti forróság elől menekültek.

A túra rögtön a mosoly országához illő jelenettel indult. Még Nyangshwe-ben utánunk szaladt a hajóállomásra a Gipsy Inn hotel tulajdonosa, hogy emlékül megajándékozza a gyerekeket egy-egy burmai textil szütyővel, és természetesen közös fotónak is készülnie kellett. A jellegzetes tarisznyát mindenki hordja Burmában mindenhova, többek között a burmai gyerekek ezt használják iskolatáskának. A lányunk azóta azzal jár angol órára.

Fullextrás környezet óra komfort nélkül

Az elején letudtuk az egyetlen igazán mászós szakaszt. Egy sztupákkal és bambuszligetekkel szabdalt napraforgómező és nádcukor feldolgozó farm után egy óriási kaktuszokkal benőtt sziklás hasadékban kaptattunk fel az Inle tavat övező hegyekre. Ez nekem különösen nehéz volt mert épp kikaptam egy egynapos hasmenéses vírust. Gyakorlatilag kólával éltem túl. Utána többet nem felejtettem el kezet mosni. Szerencsére a gyerekek megúszták, nekik kutya bajuk volt. A tempóm jelentősen lassabb volt így, egymást kerülgettük egy nyugdíjas kanadai tanár házaspárral, akik szintén elájultak tőle, hogy gyerekekkel vagyunk.

A fenti lankákon teraszos rendszerben művelik a földet, kisebb-nagyobb, láthatóan jól elhatárolt parcellákon folyik a családi gazdálkodás. Szó szerint mindent termesztenek, a bambuszligetek, bozótok és kaktuszok között kiterjedt gazdálkodás folyik. Az út néha ösvény, néha szélesebb, ökrösszekértől térdig kátyús földút, de van, hogy egy pöpecül öntözött káposztaföldön, banán- papaya- ültetvényen vezet keresztül, vagy kávé- teacserjék között. Egy darabon még vonatsínen is caplattunk. Az egész olyan mintha kétszáz évvel visszatekertük volna az időt. A falvakban nincs vezetékes áram, a visszatekert időképbe csak a napelemek trollkodnak bele. Nincs vízvezeték se, és a konyhában guggolva, a földön rakott nyílt tűzön főznek. Puputehenekkel – a gyerekek szíves megfigyelése az itt jellegzetes púpos tehenekre – húzott kocsikkal közlekednek, szállítanak. Benzinfaló járműből csak néhány motor akad. Akinek tégla háza van az már tehetősnek számít, a legtöbben bambuszban laknak, számos építkezést, például kollektív gerenda cipelést is megfigyelhettünk útközben. Amit lehet megművelnek. A tömény környezet órán eredeti termőhelyén értük tetten a chilit, mogyorót, gyömbért, avokádót, okrát, papayát, paradicsomot, kávét, teát, nádcukorot, napraforgót, káposztaféléket, rizst, búzát, borsót, babokat és még amit nem ismertünk fel. A hatalmas, roskadozó avokádó fákat percekig bámultuk a kisfiammal. Így teljesüljön minden kívánságunk, ebédre avokádó is volt. A turisták érkezésével a kereskedő szellem is feltámadt. Az egyik faluban egy shan asszonyság az út mellett szőtte és árulta a jellegzetes, turbánszerűen hordott, rikító színű nagy kockás, és tyúkláb mintás tradícionális fejfedőket. Egyelőre egyedül, de nem lennék meglepve ha hamarosan többen követnék a példáját. 4000 kyat-ért persze, hogy vettünk tőle.

Trópusok ide vagy oda, Burmában a hűvös évszak azt jelenti, hogy napközben nagyon kellemes, pont jó meleg van, de ahogy lemegy a nap azonnal kell a pulóver, s ez a hegyekben hatványozódik. Helyi shan családoknál aludtunk mindkét este, komfort nélküli, de takaros házakban. Az emeleten, a házi Buddha mellett kaptunk szállást, és az egyik házban az alsó szintre éjszakára bevitték a puputeheneket is, gondosan betakargatva őket, hiszen a család legfőbb értékei. Fürdés itt is nappal van, kint, dézsában, és wc is csak pottyantós műfajban. A csillagok is bekukucskáltak a tető és fal réseken, így hiába adtak rengeteg színes és nehéz kínai takarót, reggelre szétfagytunk, bárhogy bugyoláltuk magunkat. A felkelő nap melege életmentő volt. Mobilhálózat és internet viszont van. A telókat is a napelemes aksiról töltik.

Kolostorokban is szokás a trekking csoportokat elszállásolni, állítólag néha 30-40 túrázó is összezsúfolódik. Biztos nagy élmény lehet a szerzetesekkel egy esti focimeccs, de azért mi örültünk, hogy a mi kis Buddhánk mellett az oltáron csak a Burmában szintén jellegzetes szerencshozó talizmán  bagoly pár fázott velünk.

A túra után nagyon jól esett újra visszatérni a 21. századba és olyan modern vívmányokat használni mint a forró vizes zuhany, és a puha matrac. A fenyőerdővel körbevett Kalaw-ból számos további túrát lehet tenni, és a piacot is érdemes szemügyre venni. Egy nagyon szép, szoknyának vagy párnának való szövetet sikerült beszereznem, amit az árusok egyöntetű “Aung San Suu Kyi design” felkiáltással kísértek. Egy thanaka alapanyag fadarabot is kaptam ajándékba. Ebből csinálják a burmai nők, és sokszor férfiak arcán is látható növényi napvédő festést.

Mi egy kis lábadozás után folytattuk utunkat, de az Inle tó – Kalaw gyalogtúra után akár több napot is el lehet tölteni a környék további becsavargásával. Érdemes!