Marokkó roadtrip – szervezési praktikumok

By MiraDonna
Ez a bejegyzés egy sorozat része, aminek a címe: Miradonna Marokkóban. Családi roadtrip.
Show More Posts

Ha tetszik, amit látsz és olvasol, csatlakozz a Mira!Donna Facebook oldalhoz: itt. Egyben kattintsd is le a Tetszik gomb legördülő menüjében a “See First” és az “Értesítéseket kérek” beállítást, mert csak így jutnak el hozzád a friss bejegyzések és az útközbeni gyorsjelentések.

Marokkó körút 2. – Családi roadtrip szervezési praktikumok

2018. június 15 – július 2.

Spontán, és last minute is lehet!

Ez bizony nagy előny. A tű- de legalábbis napra pontosan, jó előre megszervezett tavaszi japán út után Marokkóba elindulhattunk hűbelebalázs módra. Nem kellett mindent agyon tervezni,  akkurátusan előre lefoglalni, utazhattunk kicsit sodródva. Az ország évtizedek óta kedvelt turisztikai célpont, egyelőre elkerülték a terrorista cselekmények is, és jó az infrastruktúra, hosteltől a luxusig minden árkategóriában találunk szállást és éttermet.
A 16 napos út napokra bontott útvonalát ITT találjátok.

Marokkó fapadosokkal közvetlenül elérhető, a Ryanair Marrákesbe, a Wizzair Agadirba megy. Ha odaértünk akkor is viszonylag spontán, könnyen utazható, ha saját autót bérelünk nem feltétlenül szükséges mindent előre szervezni. A mi útvonalunkhoz a Ryanair marrákesi járata volt célszerű. A jegyet április végén vettem meg júniusra, és szerencsére mi még sztrájkot sem kaptunk ki. Az Atlasz hegység és a tengerpartok kivételével a nyár Marokkóban nem számít szezonnak  a meleg miatt. Mi pont hegyeket és tengerpartot terveztünk egy rövid sivatagi kitérővel, és júniusban még egyáltalán nem volt elviselhetetlenül meleg. Marrákesben 32 fok volt a max napi hőmérséklet, ami simán van nyáron itthon is.  A sivatagban nappal 40 fok felett is lehet, de oda úgyis csak egy éjszakára mentünk dűnéket és csillagos eget, Tejutat nézni. Ráadásul a nyári Szaharában alvásnak extra különlegessége, hogy a hőmérséklet csak kellemes 20-25 fokosra hűl le, így a szabadban, a csillagos ég alatt lehet aludni. Felejthetetlen! Aki szeret trópusokra menni a meleg időjárás miatt az szerintem nyugodtan mehet Marokkóba nyáron is.

Gasztro. Habzsi-dőzsi helyett ételmérgezés 🙁

A kétezres évek elején egyszer röpke három napot töltöttem Észak-Marokkóban. Annyi idő alatt nem lehetett megunni a bárány tazsint, és rengeteg marokkói konyháért rajongó véleményt olvastam. Nagy várakozásokkal néztem a marokkói kulináris utazás elébe. 16 nap után gasztro téren elég vegyesek az érzelmeim. Amit ettünk az legtöbbször ugyan finom volt, de elég egyhangú az étkezési kultúra. A Lonely Planet azzal kezdte a gasztro szekcióját, hogy a marokkói gasztronómia sokkal több mint csak tazsin és kuszkusz. Hááát. Elég jól titkolják, mert ha főtt ételt kerestünk mi Marrákesen és a tengerparton kívül mással nem találkoztunk. Érthetetlen, hogy mindenből csak tazsint készítenek, pedig van miből főzni. Ráaádásul a tazsint is mindenhol csak csirkéből meg marhából csinálták, úgy tűnik a bárányok szabira mentek. Ne legyek igazságtalan: kipróbáltam a teve (dromedár ) tazsint, de ez nem egy akárhol hozzáférhető eledel. Mirleft Tripadvisor szerinti legjobb, egyébként franciák által működtetett szállásán ( Un Thé Au Bout Du Monde, azaz Egy tea a világ végén ) volt szerencsém hozzá. Egyébként semmi különös. A tengerpart egy kisebb megváltás volt, mert ott legalább adnak friss halat, és Sidi Ifni spanyol múltjának köszönhetően paellát is ettünk egyszer. ( Még a végén revideálnom kell a mindenhol csak tazsin van véleményemet, de tényleg ez volt a tengerparton kívüli menü helyzet. )

Mindenhol kapható az ott marokkói saláta néven futó görög saláta, a harira nevű csicseriborsós, tésztás leves, csirkenyárs, sült krumpli, pizza is akad sok helyen, és mergez kolbászt is sütnek néhol, de egy hét után végtelenül untuk, hogy más nincs. Az országban még mindig kis családi gazdaságok termelik a vegyszer- és GMOmentes zöldséget, a birkák, kecskék az Atlaszban legelnek. Van sok jó bio alapanyag, de vajon miért minden tazsin tálban végzi? Azért éhezni nem kell. A nekünk törököktől ismert köfte, kebab pitába töltve s.o.s. utcakaja gyanánt gyakori, ott tutira érdemes venni, ahol a helyiek sorbaállnak érte! Hogy más pozitívat is mondjak, nagyon zamatosak  a zöldségek-gyümölcsök, a mindenfele 10 dirhamért (1 dirham=30 Ft ) árult frissen facsart dzsúszokat otthon is meg tudnám szokni, az olívabogyó veri a görögöt. Nagyon szerettem az  utcán sütött, Mirleftben 1, Szavírában már 5 dirhamba kerülő  fánkokat, és nem múlhatott el nap menta tea nélkül sem. Különösen ha a jobbik esetben a pohárkával megegyező méretű cukortömböt csak mellé, és nem bele tették.

A nem túl változatos étel választéknál nagyobb probléma volt, hogy 60 ország után Marokkóban a beach body eléréséhez hozzásegített egy igazi, súlyos ételmérgezés. Nem részletezem, de volt egy éjszaka, amikor azt gondoltam/hallucináltam, hogy kórházban kötök ki. A férjem is kihúzta az étel lottót, hiszen ugyanazt ettük, így kicsit más lefolyással, de ketten kerültünk dögrovásra. Egy ilyen epizód egy egész utat tönkre tud vágni, módosítanunk is kellett kicsit az útitervünket, és valahogy emiatt nem tudok teljes erőből lelkedesni az országért. Azért sokkolt nagyon az ételmérgezés, mert Marokkónál sokkal neccesebb helyeken ettem-ittam a világban.

A fejlődő országokban általános kétes higiéniai körülményeket természetesen láttuk. Figyeltünk a gyakori kézmosásra, de elkövettünk egy klasszikus hibát, húst ettünk egy üresen kongó étteremben. Visszakövettük a helyszínt, a Draa völgyben egy agdz-i étterem volt a ludas, ahol mi a férjemmel egy kebab-szerű, érezhetően állott húst ettünk, meg is jegyeztem, hogy nem túl jó. A gyerekek sajtos pizzát kértek, szerencsére az frissen sült, nekik kutya bajuk volt. Eztán mindig eszembejut majd az alapszabály: bizonytalan higiéniájú helyen vagy nem eszem húst, vagy csak olyan helyen ahol pörgés van és előttem sütik. Lehet, hogy ez is valami optikai csalódás, nyilván nem reprezentatív a kutatás, de azóta számos ismerős és blogger is számolt be hasonló, egyszerű hasmarson erősen túlmenő élményekről Marokkóból. Csak óvatosan az étellel Marokkóban!

Szállás

Szállás téren rózsás a helyzet Marokkóban, és szerencsére nem kell a gatyánkat is alvásra költeni. A legolcsóbb szállásunk 23 Euro volt, de általában inkább 40-65 Euro/éj között volt 4 főre franciás (lekvár, sajt, croissant, palacsinta, friss narancs dzsúsz és olívabogyó ) reggelivel, sok esetben szép medencés kasbah, ahol többször egyedüli vendégek voltunk. ( Például Skourában az Auberge Famille Benmoro. Több fotó róla ITT. ) A szezonon kívüli utazás előnye, hogy Marrákes és Szavíra kivételével máshol alig volt turista. Agadir tengerparti reszort városa nyáron tele van, de mi oda nem terveztünk menni. A meleg miatt a medencés kvártélyokat részesítettük előnyben. A legautentikusabb szállásokat városokban általában a medinákban találjuk. A nagyobb hotelek inkább az új városrészekben vannak mivel nem is férnének el a medinák szűk utcáiban, az ódon házak között. Ha van saját járgány vidéken érdemes kisebb falvakban, városokon kívül is keresgélni. A lenti képek mind a szállásainkról készített saját fotók.

Indulás előtt egy héttel foglaltam le a Marrákes medinájában levő riad szállásunkat ( Riad N10 ), a többit útközben vadásztam mindig aznap helyben, és a booking.com segítségével. A bevált módszer szerint vettünk egy helyi SIMkártyát (Maroc Telecom, 5 GB 50 dirham, mivel az egész család használta, többször kellett utántölteni, ez rengeteg kisboltban megtehető ), a hosszú autóutak kiválóan alkalmasak a netes szállás keresésre. A tengerpart kivételével mindenhol egy éjszakát aludtunk, ahogy haladtunk előre az útvonalon. Legtöbbször egyszerűen odamentünk az interneten kinézett helyre, és így a főleg családok által üzemeltetett szállásoknak közvetítői díjat sem kellett fizetnie. Foglalok épp eleget a Bookingon, nincs lelkiismeretfurdalásom, hogy nem mindig kaszálnak rajta. A vonatkozó blogposztokban is belinkelem az arra érdemesnek tartott szállásokat. Szezonban, vagy valamilyen fesztivál esetén biztosan előfordul, hogy egy-egy hely tele van, de szinte kizártnak tartom, hogy nehéz legyen Marokkóban megfelelő szállást találni.

Közlekedés

Nekünk négy fővel a kocsibérlés volt a legcélszerűbb és legkényelmesebb. A legtöbb és legtávolabbi helyeket egyértelműen saját járgánnyal lehet bejárni. Vannak olcsó buszjáratok, és a városok között közlekedő Grand Taxi nevű, amikor megtelik indul típusú olcsó iránytaxik is. Északon jó a vonat közelekedés is. Autót sem itthonról előre béreltem, mivel netes értékelésekben sokan ajánlották a helyi autókölcsönzőket. Marrákesben intéztünk kocsit is az érkezés utáni napon, bár az elején kicsit meg voltunk lőve, mert a Ramadán vége meg a szombat, meg ki tudja mi miatt egy csomó üzlet zárva volt. Szerencsére a kereskedő szellem azért nem csukott be, a neten kikutatott cégekkel a telefonos versenytárgyalás nyertese a Majdoline Travel lett. Egy vadonatúj Dacia Logant kaptunk  28 Euro/nap áron, ami tartalmazott teljes önrész eltörlő biztosítást is, lehetett kártyával fizetni, és a multikkal ellentétben nem zároltak semmit a kártyán biztosítéknak. Ráadásul nagyon közel vannak a Djemaa El Fna térhez, és a medinához, ahol  a legtöbb riad szállás van. A kocsit a medinában vettük fel, és a reptéren adtuk vissza külön díj nélkül. Szezonban (tavasszal és ősszel ) lehet, hogy érdemes előre szervezni a kocsit, feltehetően akkor azért nehezebb ilyen olcsón hozzájutni. Korrekt cég.

Marokkóban a legtöbb helyre normál aszfalt úton átlagos kocsival el lehet jutni, terepjáró csak akkor kell ha kifejezetten offroadozni szeretnénk. A Draa völgyében, a Szaharában és az Atlaszban erre sok lehetőség akad, de terepjárót bérelni értelemszerűen sokkal drágább, nekünk ez a kocsi elégséges volt a körútra. A benzin olcsóbb mint nálunk, 330 Ft körül volt.

Rendőrök mindenhol

Marokkó útjai többé-kevésbé rendben vannak, bár az Atlaszban gyakran futottunk bele víz által elmosott utakba, hidakba, amiket évek óta nem javítottak meg, olyankor egy kicsit földutazni kellett. Mindenhol nyüzsögnek a pénznyelésre szakosodott traffipaxozó rendőrök, többször két semmi között az úton is mértek, de leggyakrabban a települések környékén. Egy Marokkó roadtripet nem lehet megúszni anélkül, hogy párszor ne állítsanak meg. Ugyan volt olyan is, hogy csak az épp zajló foci vb meccs állását kérdezték meg tőlünk, de általában kifejezetten a büntire megy a játék. Előszeretettel ugranak elő a semmiből, fa(l) mögül, főleg 60-as tábla után, és ha 64-gyel megyünk már elmeszelnek. Nekünk többször is 100 -200 dirhamunk bánta az eszeveszett száguldozást.

Kommunikáció a helyiekkel. No fotó!

Marokkó francia gyarmati múltja miatt az általánosan beszélt nyelv az arabon kívül a francia, azt szinte mindenki érti. Még a kocsibérleti szerződés is franciául volt, de azért lehet próbálkozni angollal is, na meg az univerzális mutogatással. A helyiekkel, legalábbis az önjelölt, és mindig férfi guide-okkal, mindenféle lehetetlen helyeken árusító eladókkal könnyű szóba elegyedni. Férfiak ülnek naphosszat a menta teáik mellett is a kávézók, kifőzdék teraszain is, kendős helyi nőket csak Marrákesben láttunk nyilvános helyen ücsörögni. A nőket legtöbbször csak dolgozni láttuk az utcán, földeken vidéken is, társasági életet inkább a négy fal mögött élnek.

Annak ellenére, hogy Marokkó egy fotós paradicsom a marokkóiak nem szeretik ha fotózzák őket, folyamatosan integettek, hogy nem lehet, még olyan helyeken is nagy garral odajöttek, hogy no photo, ahol amúgy egy tájképpel pepecseltem, és csak akkor nyugodtak meg mikor mutattam, hogy maximum kis pontként szerepelnek rajta. Pedig itt is mindenki kezében fityeg a telefon, és sokszor megvolt az ominózus, nő csadorban szelfizik jelenet is. Az egész úton csak páran mondtak igent egy fotóra: az argánfákra mászó kecskék idős pásztora, egy fánksütő bácsi, akihez Mirleftben naponta visszajártunk, és egy önjelölt guide-unk, aki demonstrálta hányféleképpen lehet a fejre turbánt kötni. Ez van, a marokkóiak nem szeretik a fotózást, ezt illik tiszteletben tartani.

Ide tartozik az öltözködés téma is. Rengeteg turistát láttam Marrákesben és Szavírában fenékvillantó sortban meg más alig ruhában. Bármennyire modern és nyugatias, Marokkó mégiscsak muszlim ország, szerintem nem jófejség teljesen figyelmen kívül hagyni az itteni öltözködési szokásokat. Nem kell csadorban járni, de a két véglet között vannak átmeneti viseletek.

Költségek, pénzügyek

Marokkó nem számít drága országnak, de azért nem ma kezdték a furfangos kereskedést, könnyen sikerül többet költeni a tervnél. Mi átlag napi 150 Euróból jöttünk ki 4 főre cakkpakk, amiben a kocsibérlés, benzin, szállás, étkezés, és a nem borsos árú belépőkön kívül három extra program volt benne. Marrákesben medencéztünk egyet egy város környéki helyen, ami szállítással és ebéddel együtt 100 Euro volt 4 főre. A sivatagi dzsipes, tevegelős kintalvós éjszaka étkezéssel 230 Euro volt 4 főre (több fotó róla a blog Facebook oldalán, ITT ), és kipróbáltam egy igazi hammamot bőrradírral és argán olajos masszázzsal 300 dirhamért. Egy dirham kb 30 Ft. Az árakat sokszor euróban adják meg külföldieknek. Néhol lehet kártyával fizetni, de nem általános, inkább készpénzes ország. Eurót szerintem felesleges váltani, mindenhol van ATM. A pénzkivétnek van díja, de ha belegondolunk, hogy a forint Euróra váltása, majd az Euró dirhamra váltása és hozzá az ügyintézésünk is idő, azaz pénz, akkor nem éri meg a macerát.

Kellemetlenségek

Többségében kedves, segítőkész, vendégszerető helyiekkel találkoztunk. De ha reális képet akarok adni az országról akkor muszáj szót ejtenem róla, hogy Marokkóban nem ismeretlen jelenség a turista kopasztás, a rossz szájízt okozó lehúzás, kellemetlenül nyomulós eladási technika, aminek a végén nem a kedves vevő jár jól. Minél inkább turistás helyen járunk annál inkább belefuthatunk, mi Marrákesben, Szavírában és Imlilben találkoztunk ilyennel. A marrákesi Djemma El Fna téren egyik kígyóbűvölő laza 300 dirhamról ( 9000 Ft) indított mert megálltam, hogy megnézzem szegény kígyókat. Valójában ezt sem kellett volna tennem, hiszen ha jobban belegondolok ez is inkább állatkínzás, még ha ősi mesterség is. Persze, elég volt az apró is, de amíg van olyan balek, aki kifizeti! Minden szolgáltatás árában előre állapodjunk meg, éttermekben ellenőrizzük az étlapot és a számlát.

Autóbérlő cégekről lehet olvasni, hogy a kocsi visszavitelekor kitalálják a 2-300 dirhamos takarítási díjat, amiről a szerződésben nincs szó. Nem kell kifizetni, ez legtöbb esetben amúgy is az alkalmazott kreatív mellékese lenne. A mi kocsibérlő cégünk korrekt volt, de egy hotelben megesett velünk hasonló. A sivatagi túra indulását vártuk, közben megebédeltünk az egyáltalán nem olcsó hotel étteremben, tehát fogyasztottunk illendően. Ha már volt, használtuk az ajánlott medencét, hozzáteszem, hogy saját törölközővel. A távozáskor utánunk szaladt egy alkalmazott, hogy a medencének is van ám külön 50 dirham/fő használati díja, amit se előre nem közöltek, se kiírva nem volt sehova.

A mindenhol felbukkanó önjelölt kalauzok (faux guide ) sokszor egy csomó érdekes dolgot mutatnak, és egy medinában tévelyegve is nagyon hasznos tud lenni a segítség, de csak akkor fizessünk ha nyújtott szolgáltatást, és annyit, amennyiben előre megalkudtunk, alkudni ugyanis Marokkóban mindenhol kötelező. Agresszióval szerencsére sehol nem találkoztunk, senki nem ment túl egy határon, nem nyúlkáltak, nem léptek fel fenyegetően, és mi a sok helyen olvasott zsebtolvajlással sem találkoztunk. Nem tudom, ha egyedüli női utazó lennék akkor is ez lenne-e a helyzet. Józan paraszti ész és egy egészséges elővigyázatosság kell tehát, mint a legtöbb utazáson.

Információ források

Az útiterv megálmodásához a Lonely Planeten kívül sok érdekeset és hasznosat olvastam a Rundebella blogon. Rundebella egy furgonból DIY átalakított lakóautó, ami két hónapot töltött gazdáival Marokkóban kóricálva. Értékes infókat találtam egy marokkói luxus, egyedi utakat szervező cég, a Journey Beyond Travel blogján is.